Megjegyzés: J.K. Rowling a szerencsés, akinek megadatott, hogy megírta a Harry Potter történeteket. Én csak játszom az általa teremtett világban.
Köszönet: Eszkiesznek, Pereknek és Sillyának, akiknek ez alkalommal sokkal több munkájuk volta fejezettel!
Lülön köszönet azoknak, akik hozzászólásokat írnak! Nagyban ellensúlyozzák családom lesujtó véleményét a Harry Potter rajongásomról!
-----------------------------
6. fejezet Dolohov dominancia
Hermione lassan beleszokott a roxforti hétköznapokba. A félvéreket nem halmozták el tanulnivalóval. Még Mariettának is akadt szabadideje, köszönhetően annak, hogy Hermione rendszeresen korrepetálta átváltoztatástanból és bűbájtanból. Lassan azon kezdett gondolkodni, hogyan is járhatná be a kastélyt. Azonban Marietta sokkal komolyabb problémának mutatkozott, mint amilyennek megismerkedésük kezdetén gondolta. A lány egyszerűen levakarhatatlan volt. Hermione még a mosdóba sem tudott úgy kimenni, hogy ne járt volna a nyomában. Ráadásul ez a szoros ragaszkodás mindenki mást elriasztott a közeléből. Az egyedüli elképzelhető lehetőség arra, hogy egyedül járja be a kastélyt, éjszaka mutatkozott. Annyit már tudott, hogy több félvér is kilopózik éjjel a hálóteremből. Kétségtelenül azért, hogy kettesben töltsék az időt egymással, vagy valamelyik aranyvérűvel. Ez a kifogás azonban Marietta esetében nem működött volna, azt pontosan tudta, hogy nincs senki, akihez Hermione kilopózhatna, hacsak nem Seth Lestrange, akiről azóta is állandóan újabb és újabb információkat szedett össze. Inkább úgy döntött egy bonyolult transzfigurációs varázsigéhez folyamodik, mellyel képes önmaga szilárd, tapintható mását létrehozni. Az természetesen nem lesz más, mint illúzió, így csak addig használható, amíg hasonmásának nem kell mozognia vagy beszélnie. Ez némi kockázatot jelent, azonban sokkal alacsonyabbat, mintha egy aranyvérű félvér barátnőjének adná ki magát, és őszintén szólva ez a megoldás közelebb is állt a szívéhez. Ezek után csak egy egyszerű kaméleon bűbájra lesz szüksége, hogy láthatatlanná váljon.
Ma este! Ma este lesz az első utam! Hermione gyomra egy kicsit idegesen ugrott össze a gondolatra, de egyben örült is, hogy végre nekiláthat a rá kiosztott feladatnak.
Este az elsők között feküdt le. Nem bírta Marietta csacsogását elviselni, mert az idegei pattanásig feszültek az izgalomtól. Inkább úgy tett, mintha mélyen aludna. A másik egy idő után csalódottan abbahagyta a próbálkozást és nemsokára halk hortyogást hallatszott az ágya felől. Hermione kényszerítette magát, hogy várjon. Nemsokára egy lány lopakodott ki a teremből, majd mégegy. További öt sötét árny settenkedett ki az ajtón. Hermione várt még egy kicsit, majd kinyúlt az éjjeliszekrényén fekvő pálcájáért, és behúzta a takarója alá. Elsuttogott egy gyors hangszigetelő bűbájt, majd becsukta a szemét, és a pálcát önmagára szegezte „Simulacrum!". Furcsa, csiklandós érzés futott végig rajta, majd érezte, hogy besüllyed mellette az ágy egy másik test súlyától. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy leellenőrizze, megfelelően sikerült-e a varázslat. „Lumos!" motyogta, és a mellette fekvő alak arcába világított. Az az arc feküdt mellette a párnán, amit az utóbbi két hónapban a tükörben látott. Elégedetten szusszantott „Nox!". Hallgatózott egy kicsit, hogy esetleg a fény nem ébresztett-e fel valakit. Olyan halványra varázsolta, amennyire csak tudta, de azért nem árt az óvatosság. Miután semmiféle mocorgást nem hallott, újra magára szegezte pálcáját, és sokkal magabiztosabban ejtette ki a kaméleon varázsigét „Similitudo omnis!". Ez a bűbáj a kiábrándító bűbájtól abban különbözött, hogy minden tárgy, amely vele érintkezett, szintén láthatatlanná vált. Óvatosan kicsusszant a takaró alól, zajtalanul az ajtóhoz lopakodott és kisurrant rajta. A megkönnyebbülés részegítően áradt szét a testében. Minden jól sikerült. Talán nem is lesz olyan nehéz feladat a kastély felderítése. Könnyű szívvel előhalászta a Lupintól kapott pergament a talárja zsebéből, és megkopogtatta.
- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! - Az üres pergamen azonnal megtelt a Roxfort falait ábrázoló vonalakkal és az embereket ábrázoló pöttyökkel. Azok A pöttyök nagy része mozdulatlanul tanyázott a festett szobafalak között, néhány pedig a csillagvizsgáló toronyban vagy a botanikus kertben mocorgott. Az a folyosó és egész környéke, ahol a Hermione nevű pont állt, teljesen üres volt. A lány elégedetten elmosolyodott. „Lumos!" Pálcája végén halvány fény derengett fel. Hermione gondolatban végigfutott azon a három hetes képzésen, amit Bill Weasley-től a Gringotts bank átoktörőjétől és a Rend tagjától kapott. Természetesen az átoktörés fortélyait ennyi idő alatt nem tanulhatta meg, de alapos kiképzést kapott a detekciós varázsigékből, amelyek elsajátítását nagyban segítette, hogy Lupinnal már túljutottak a rúnaismeret hétéves anyagán. A detekciós bűbájok lényege, hogy felfedik, ha valamely terület vagy tárgy védőbűbájok alatt áll, illetve bonyolultabb fajtái azt is képesek megmutatni, hogy milyen bűbájfajtákról van szó. A védőbűbájok - attól függően, hogy mit kell védelmezniük, illetve mi a bűbáj használójának a célja - különbözőek lehetnek. A legáltalánosabbak az egyes épületek, termek védelmére szolgálnak. Ilyen például a feltérképezhetetlenség, a mugli riasztó bűbájok, vagy a hoppanálás gátló rontások. Ezek mindegyike megtalálható az előkelőbb varázslócsaládok lakhelye körül, a Roxfort esetében pedig alapvető biztonsági varázsigéknek tekinthetőek. Sokkal érdekesebbek az offenzív védőbűbájok. Ezekkel már nem lehet nagyobb területeket lefedni, de ezek a behatoló fizikai vagy ritkább esetben szellemi épségét fenyegetik, és nemegyszer annak halálához vezetnek, vagy csapdába ejtik. Bill Weasley és Dumbledore egyöntetű véleménye szerint ilyen védelmezheti a jóslatot. Szerencsés mozzanat, hogy ilyen bűbájok esetében a védendő tárgyra utalás történik a védelem létrehozásakor, és így a megfelelő detekciós bűbájokkal a védelmezett tárgy mibenléte is felfedhető. Maga a tárgy Piton professzor leírása szerint egy különleges anyagú kristálypalack. Sérülés kockáztatása nélkül nem lehet a palackból egy másik tárolóedénybe helyezni az emléket, tehát annyiban legalább biztosak lehettek, hogy még mindig az a bizonyos palack védi.
Hermione elindult az előcsarnok és a nagyterem felé. Először ezeket akarta megvizsgálni. A Tekergők Térképe szerint az egész környék üres volt. Mindennek ellenére a lány lábujjhegyen óvakodott be az előcsarnokba, és csak hosszas hallgatózás után suttogta el az egyik legegyszerűbb detekciós varázsigét. „Aperio!" Annak felmérésére, hogy érdemes-e további, bonyolultabb varázsigéket használnia, nagyon alkalmas volt ez a bűbáj. A levegő megtelt előtte világító rúnák tömkelegével. Bill és Dumbledore gyakorlás céljából létrehozott olyan védővarázsokat, amelyek hasonlóak voltak a Roxfort kastély rendszeréhez, bár természetesen nem voltak olyan bonyolultak. Ennek ellenére Hermione megtanulta, hogy ne az egyes bűbájokat próbálja azonosítani, hanem a mintázatot nézze. Azok olyannak tűntek értő szeme előtt, mint egy rendkívül aprólékos kidolgozású perzsaszőnyeg rajzolatai. Csupán olyan részleteket keresett, amelyek kilógtak a bonyolult mintából. Kicsit lámpalázasan kezdett a rúnák böngészéséhez, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy csupán a Roxfort kastélyra jellemző bonyolult védelmi mechanizmus védi a termet, semmi speciális, külön védelmet szolgáló varázsige nem volt fellelhető a mintázatban.
Gyors és csendes léptekkel a nagyterem felé igyekezett. Először elvégezte a hangszigetelő bűbájt az ajtón, aztán nyitotta csak ki. Amikor enni jöttek a nagyterembe, akkor mindig nyitva volt az ajtó, így nem tudhatta, hogy nyikorog-e. Erősen kellett nyomnia a nagy ajtószárnyat. Odabenn sötétség uralkodott, a pálcája végén égő halvány fény csupán kétlépésnyi kört világított be körülötte. A nagyterem mennyezetén mint óriási ékkövek szikráztak a csillagok, és az újhold vékony sarlója fehéres, ezüstös fényben ragyogott. Elfojtott egy sóhajt. Gyönyörű! Hosszan állt ott, és csak bámult felfelé. Nem tudta volna megmondani, hogy mennyi idő után kapott észbe. Kissé idegesen körbelendítette a pálcáját. „Aperio!" Nincs ideje bámészkodni. Minél előbb vissza kell jutnia a hálóterembe, butaság felesleges kockázatot vállalnia. A felizzó rúnák ugyanazt mutatták, mint az előcsarnok. Hermione gyorsan sarkon fordult, és nekifeszült az ajtónak. Lépteket hallott közeledni, és csak annyi ideje maradt, hogy elsuttogjon egy gyors „Nox"-ot. Keservesen átkozta magát, hogy nem nézett a Tekergők Térképére, mielőtt kitaszította volna az ajtót.
Az előcsarnokon egy magányos alak sietett át a pincelépcső irányába. Mardekáros! - gondolta Hermione, és igyekezett még kisebbre összehúzni magát, rémületében el is feledkezett az őt védő kaméleon bűbájról. Az alak feleúton megállt, a szeme elé emelte a kezét, és ráirányította a világító pálcáját. A halvány fény felfedte arcát. Seth Lestrange volt az. A fiú kézfejére vértől teljesen átázott zsebkendő volt csavarva. Lerántotta a kötést a kezéről. Hermione messziről csak annyit tudott kivenni, hogy valamiféle írás van a kézfején. A fiú egy gyors bűbájjal megközelítően tisztára és szárazra varázsolta a zsebkendőt, újra a kezére csavarta, majd egy intéssel eltüntette a padlót pettyező foltokat is. A vér láttán a lány pálcát tartó ujjai bizseregni kezdtek. Elméjéből előtódultak a tanult gyógyító varázsigék, azonban emlékeztette magát, hogy hol van és kiről is van szó. Seth Lestrange sokkal rosszabbat is megérdemel ennél. Csöndben kivárta, hogy a fiú eltűnjön a lépcsők felé, majd visszaindult a félvérek hálótermébe.
---------------------
Seth idegesen kapta fel pennáját a félig teleírt pergamenről. Ujjai a kézfejébe vésett szavak miatt nem működtek rendesen. Dolohov természetesen tegnapra időzítette a fiú büntetőmunkáját. Ezzel Seth is tisztában volt. Ma sötét varázslatok órája is lesz, illetve délután vívás és párbaj. Dolohov-dominancia, ahogy Blaise jellemezte minden páratlan hét szerdáját. Barátja ez alkalommal is ellátta a sebeit, de a kenőcsnek úgy látszik túl mély volt a sérülés.
Blaise együttérzően sandított Seth-re. Annak jegyzetei pacákkal voltak teli, és ügyetlenül nagy betűkkel írt. Mindez Malfoy miatt van! Ő intézi úgy, hogy Dolohov mindig őt vagy Seth-et szemelje ki magának. A szőke fiú most is kárörvendően sandított hátra. Azóta, hogy Blaise megejtette azt a kis tréfát a Mardekár társalgójában, a helyzet még rosszabbá vált Dolohov óráin, pedig amióta a fiú tanonc lett Perselus Piton mellett, minden más tanár és a diákok nagy részének körében is sokkal nagyobb megbecsülésnek örvendett. Blaise dühösen meredt vissza Malfoyra, de ezzel csak egy féloldalas mosolyt csalt a másik arcára.
Eközben az átváltoztatástan tanár, Evan Rosier, rendületlenül magyarázott.
- Az átváltoztatástannak az az ága, amellyel ebben az évben foglalkozunk, az úgynevezett megidézés vagy felidézés. Ennek legegyszerűbb formája, amikor valami eltűnik az egyik helyről, hogy egy másik helyen megjelenjen. Figyelem, ez nem hoppanálás! Nem a tárgy juttatja magát az egyik helyről a másikra, hanem a varázsló. Ilyet láthattok a nagyteremben, amikor az asztalon megjelenik az étel. Nehezebb variáció, amikor egy létező dolog másolatát hozzuk létre. Ehhez az kell, hogy legalább egyszer, legalább képen lássuk azt a dolgot, és az még mindig létezzen. Természetesen ennek a varázslatnak már komoly korlátai vannak. Egy részüket a Minisztérium korlátozza, tekintve a szabadalmi- és szerzői jogokat, egyes esetekben pedig nem ajánlatos az alkalmazásuk, értem ezalatt mágikus tárgyak másolatának készítését, vagy bájitalok ilyen módon történő létrehozását. Ennek a varázslatnak a legérdekesebb változata a hasonmás mágia. Ennek egyszerű formájával önmagunk egyszerű mását hozhatjuk létre, bonyolultabb formájával viszont teljes értékű másolatot készíthetünk magunkról, amelynek felbecsülhetetlen értéke lehet például egy párbaj esetén. A varázslat legnehezebb formája, ha a varázsló csupán a képzeletében megjelenő dolog szilárd mását hozza létre. Erre valószínűleg ebben az évben nem is lesz időnk. Kezdetnek mindenki vegyen egy madártollat az asztalról, és próbálja meg a padján egyik helyről a másikra varázsolni.
Blaise, Seth-el együtt felemelkedett a székéből, és az asztal felé indult a többiekkel.
Blaise az óra végéig csak annyit ért el, hogy a toll a pálcaintés keltette légáramlat következtében odébb lebbent a padon. Semmi egyebet. Seth-nek is problémái voltak a varázsigével, de inkább amiatt, hogy sérült kezével nem tudta a kellő pálcamozdulatot elvégezni. Óra végén mindketten kiegészítő házi feladatnak kapták a varázsige gyakorlását. Kellően borongós hangulatban indultak sötét varázslatok kivédésére.
Dolohov már a tanári asztal előtt állva várta a diákokat, és amikor azok elfoglalták a helyüket, drámai mozdulattal szembe fordult velük Blaise véleménye szerint Piton legendás mozdulatának gyenge utánzataképpen.
- A mai napon először próbálhatjátok ki a gyakorlatban, amit a zagyváló átkokról tanultatok. Ennek érdekében, Mr. Malfoy, lesz szíves néhány félvért áthozni az órájukról…- Dolohov könnyedén a szőke fiú felé intett, aki elmosolyodott és kisietett.
Természetesen Seth hallott azokról a pletykákról, hogy a félvéreket egyáltalán azért engedték az iskolába, hogy az aranyvérűeknek legyen kiken gyakorolnia. Tudta, hogy az előrehaladottabb mentális varázslatokat nem lehet alacsonyrendű élőlényeken, mint például állatokon teljes hatásukban végrehajtani, azonban mégis meglepetésként érte ez a bejelentés. Annál inkább, minthogy az utóbbi időkben azzal a makacsul visszatérő gondolattal küzdött, hogy a félvérek talán nem is annyival alacsonyabb rendűek, mint ahogyan azt eddig gondolta.
------------------------------
Hermoine éppen a pálcáját emelte, hogy végre sikeresen végrehajtsa a kért átváltoztatást. A karján már két szúrásnyom éktelenkedett, és nem szándékozott többet beszerezni. Annál is inkább, mert úgy tűnt, a tanárnőnek az átváltoztatástan valamiért közelebb áll a szívéhez, mint a bűbájtan, és sokkal jobban magyarázta az ahhoz kapcsolódó anyagot. Többeknek már sikerült a darabka fogpiszkálót tűvé változtatni.
Ebben a pillalanatban nyílt az ajtó, és egy szőke fiú lépett be rajta. Egész járásában tükröződött az a felsőbbségtudat, ami az aranyvérűek sajátja. Végigvonult a sorok között, figyelembe se véve az elragadtatott suttogást, amit egyes félvér lányokból kiváltott. Elegánsan, de kicsit lenézően meghajolt a tanárnő előtt.
- Miss. Yaxley, bocsássa meg, hogy megzavarom az óráját! Csupán néhány diákját szeretném kölcsönkérni.
Hermione undorodva látta, hogy az aszott a tanárnő olvadozva elmosolyodik, meglepően széles fogsort villantva elő aszott arcából.
- Kérem Mr. Malfoy, ön egyáltalán nem zavar. Válassza csak ki azokat, akiket vinni akar!
Hermione gyorsan leült, hogy ne tűnjön ki a tömegből, Malfoy szeme azonban már megakadt rajta.
- Az a bozontos hajú lány - mutatott rá. Marietta izgatottan felvisított. Malfoy egy kis félmosollyal hozzátette. - Meg a barátnője. Tovább fordult a sorok mentén. – Az a nagyorrú fiú, az a két lány, ez a lenyalt frizurás itt.
Még öt további félvért választott ki, majd egy túlzott meghajlással a tanárnő felé kiterelte őket a teremből.
Hermione rémülten töprengett. Mit akarnak vele? Biztosan nem bukott le, akkor minek kellenének a többiek? Eközben némán rótták a folyosókat, míg végül megálltak az egyik tanterem előtt. Malfoy kitárta az ajtót, és némán intett, hogy menjenek be. Ahogy a többiek után Hermione is belépett, a teremben felsorakozott mardekárosokat pillantott meg. Rögtön összeugrott a gyomra. A sor közepe felé ott állt Seth Lestrange. Dolohov szó nélkül diákjai elé lökdöste a félvéreket. Hermione egy idegen, barnahajú fiú elé került, alig elkerülve Lestrange-t, akinek Marietta jutott. A feketehajú fiú tekintete egyszer rávillant, de nem adta más jelét, hogy ismerné.
Dolohov eközben szembefordult a diákokkal.
- Fél órátok van a zagyválóátok gyakorlására! Célotok a tájékozódási képesség megzavarása. Egyszerű, de hatásos trükk egy párbaj esetén. Kezdjétek!
Seth automatikusan lendítette pálcáját az előtte álló göndörhajú szőke lány felé, aki összerezzent, ugyanakkor azonban megpróbálkozott egy igézőnek szánt mosollyal is. Maga a mozdulat, amivel Seth a pálcát lendítette nem volt elég kifinomult sérült keze miatt, ezért nagyobb mentális erőt kellett kifejtenie. Arra az érzésre koncentrált, amit az ember akkor tapasztal, ha sokáig forgott. A lány inogni kezdett, majd a falhoz botorkált, hogy megkapaszkodjék. Kék szeme bizonytalanul pásztázta a termet. Seth leeresztette a pálcáját, hogy megnézze, hogyan állnak a többiek. A félvérek fele a falba kapaszkodott. Rövidesen csak öt maradt állva. Többek között a barnahajú lány. Tekintete dacosan fúródott Nott szemébe. A fiú türelmetlenül újra meg újra meglendítette a pálcáját. Már csak az ő félvére maradt állva. Hermione szeme előtt az utolsó, otthon átélt percek peregtek. Milyen tehetetlen volt akkor! De soha többet nem lesz az! Nem fogja hagyni magát! Könnyek tolakodtak a szemébe, de visszapislogta őket. „Confundo!"… Az anyja sikoltozik a sarokban… „Confundo!" … A vágás végigszalad a karján… „Confundo!" … Az anyja temetése… „Confundo"! … Az apja felébred, és nem ismeri meg őt…
Seth töprengve nézte a néma párbajt. Úgy tűnt, Nott áll vesztésre. A félvér lány makacsul ellenállt. Egyre többen figyelték a jelenetet, és az végül Dolohovnak is feltűnt. Türelmetlenül odacsörtetett Nott mellé, és meglendítette a pálcáját. „Confundo!"
A lányt készületlenül érte a támadás. Térdre esett, majd a karjai is kiszaladtak alóla, és elterült a földön. Többször is megpróbált felállni, de végül csupán négykézláb tudta odébb vonszolni magát. Többen nevettek, Dolohov pedig elégedetten bólintott.
- Ha nem hajtják végre az ellenátkot, a zagyválóátok hatása egy órától egy fél napig terjedhet. Az ellenátok „Orientatio".
A mardekárosok közül egy sem használta az ellenátkot. Nevetgélve nézték, ahogy a félvérek néha a falnak vagy az ajtókeretnek ütköznek. Seth undorodva nézte őket társait, amint a barnahajú lányon gúnyolódtak, aki még mindig nem tudott lábra állni. Felé, majd Marietta felé bökött a pálcájával. „Orientatio!". A lány rögtön magához tért, és barátnője mellé sietett, aki egy kicsit bizonytalanul, de lábra bírt már állni. Seth odaintett a szőkének.
- Segíts a barátnődnek! - ezzel hátat fordított nekik. Blaise összehúzott szemmel, csöndesen figyelte a jelenetet.
--------------------
Seth kissé idegesen turkált az ételében.
- Átkozott seb! Bármit megtennék, hogy rendbe jöjjön! - kinyújtotta az ujjait, majd újra a késére szorította, de az csak lazán csüngött a kezében. Blaise megköszörülte a torkát.
- Tudok egy gyógyító varázsigét, de nem gyakoroltam még élesben, és könnyen lehet, hogy utána már nem tüntethető el a heg…
Seth a kézfejére nézett. „Engedelmeskedem" Dolohovnak pont ezt kellett egy életre a bőrébe vésnie? Azonban biztos volt benne, hogy még mindig jobban jár egy ilyen heggel, mintha küzdésképtelenül megy vívásórára.
- Nem gond, próbáld meg! - és kezét Balise felé nyújtotta. A barnahajú fiú kicsit lámpalázasan körzött a pálcájával a sérült kéz felett. „Remedium manus". Seth apró tűszúrásokat érzett végigfutni a bőre alatt. Blaise bátorítóan intett neki, hogy próbálja ki, bár az ő arcán is aggódó bizonytalanság ült. Seth óvatosan megmozdította a mutatóujját. Nem volt fájdalmas. Kinyitotta, majd becsukta a kezét. Rendben volt minden. Megvizsgálta a kézfejét. A halvány írás még mindig olvasható volt rajta. Seth megvonta a vállát, és hálás félmosollyal a barátja felé fordult.
- Köszönöm.
Az azonban nem viszonozta a mosolyát, hanem komolyan nézett vissza rá. Seth kérdően felvonta a szemöldökét.
- Mi a gond Blaise?
A másik feszengett egy darabig, majd mégiscsak belekezdett.
- Nem szeretném, ha ugyanazt a hibát követnéd el, amit az apám…
Seth értetlenül meredt rá. Mi?... Aztán hirtelen megértette, hogy miről van szó, amikor Blaise tekintete a félvérek asztalához vándorolt. Hirtelen kirobbant belőle a nevetés. Blaise párválasztási tanácsokat próbál adni neki! Barátja döbbenten húzódott hátrébb. Sokkal inkább számított arra, hogy Seth hidegen azt mondja neki, törődjön a maga dolgával. Még sohasem látta őt ilyen őszintén és gondtalanul nevetni.
Seth arca azonban minden átmenet nélkül elkomorult.
- Nincs miért aggódnod, Blaise. Ha másért nem is, hát azért, mert anyám és apám előbb ölne meg, minthogy megengedjen ilyen szégyent.
--------------------------
Hermione még mindig kissé bizonytalan léptekkel ment az ebédlőasztalhoz. Marietta a sarkában ügetett, és már harmadik variációban mesélte a történteket. Hermione azonban nem figyelt rá. Mérges volt magára. El kellett volna esnie az elején! Hogy hívhatta így fel magára a figyelmet? Leült a legközelebbi helyre, és ételt lapátolt a tányérjára. Marietta izgatottan bökdöste a könyökével.
- Nézd, ott ül az asztalnál! Idenéz! Idenéz!
Hermione úgy ítélte meg, hogy hamarabb megszabadul a nyaggatástól, ha felemeli a fejét, és megnézi magának, bármi is az, amit Marietta olyan érdekesnek talál. Csüggedten áttekintett a szomszéd asztalhoz.
Ebben a pillanatban Seth Lestrange kissé hátraszegte a fejét, és kitört belőle a kacagás. Arcáról - mint egy maszk - lehullott az állandó, szigorú fegyelem. A mardekáros most nem volt más, mint egy gondtalanul nevető tizenhatéves. Arca még nem vetőzte le teljesen a fiús jegyeket, de már átsejlettek rajta a leendő férfivonások. Visszatükröződött rajta az erre az életkorra jellemző bizonytalanság, ártatlanság, dac és vadság. Hermione hitetlenkedve bámult még azután is, hogy a nevetés hirtelen eltűnt, hogy újra lezuhanjon a közönyös, hideg maszk.
Lehet, hogy Seth Lestrange ugyanúgy egy bizonytalan tizenéves, mint ő vagy bárki más? Persze tudta a fiú korát, de mindig úgy gondolt rá, mint egy halálfalóra. Egy szörnyetegre, aki megölte az anyját. Most azonban, ahogy elnézte azt az arcot, elgondolkozott rajta, hogy milyen is a fiú valójában, és mit nevelhettek bele a szülei meg a tanárai. Annyit már tudott az aranyvérűek gondolkozásáról, hogy biztos lehessen benne, Seth és egész környezete szemében az anyja meggyilkolása nem jelentett többet, mintha az ember egyszerűen eltapos egy hangyát. Rettenetes. Neki igen. De hibáztathatja-e Seth-et azért, mert úgy gondolkozik, ahogy a környezetében mindenki? Mérgesen lecsapta a villáját. Nem akart ezen töprengeni. Minden sokkal egyszerűbb, ha egyszerűen gyűlöli a fiút azért, amit tett. Mindenki felelős a saját tetteiért. Seth Lestrange-nak a saját hibája, ha vakon követi, amit beleneveltek!
Ennek ellenére elgondolkozott, hogy mit is tehettek a fiúval, hogy az ilyen mereven elzárja érzelmeit a világtól. Nem tudott szabadulni a nevető fiú képétől akkor sem, amikor Seth Lestrange közönyös, hideg arccal tekintett vissza rá.
--------------------------------
Seth gyakorlott ujjakkal gombolta a sárkánybőr párbajcsizmát. Mellvértje, kar- és lábszárvédői már a helyükön voltak. Vállára terítette a fekete, ezüst kígyómintás köntöst és csatját összepattintotta a nyaka alatt. Gyors mozdulatokkal felhúzta az ujjatlan, sárkánybőr kesztyűket, és a bejárat melletti állványokhoz sietett. Rövid válogatás után megtalálta kedvenc iskolai kardját. Elvileg minden mágikus penge egyforma volt, mégis voltak apró különbségek. Ez könnyű fogású, jól kiegyensúlyozott darab volt, sima indadíszítéssel a markolatán. Blaise odalépett melléje.
- Látom, megvan a kedvenced. - Seth bólintott.
- A tiedet már nem találtam, valaki elvitte.
Blaise rosszkedvűen Malfoy felé intett.
- Annak a görénynek mindig az kell, ami nekem. - Kiválasztott egy opálköves markolatú kardot. - Mára megteszi ez is.
A többiek is elkezdtek az állványnál válogatni, így Seth és Blaise továbblépett. Az öltözősátor kijárata felnyílt, és Dolohov lépett be rajta.
- Gyerünk! Hármas sorokba! Mozgás!
A fiúk gyorsan és csendesen mozogtak. Az impozáns hármas sor egyszerre lépve masírozott ki a sátorból az előttük elterülő zöld területre. Annak a végén, egy kis elkerített részen félvérek kviddicseztek, napoztak, beszélgettek. A mardekárosok pontosan tudták, hogy szándékosan van a félvéreknek akkor kinti szabadfoglalkozásuk, amikor nekik vívásleckéjük. Ez egyben egy erődemonstráció is volt az aranyvérűek részéről. A legrégebbi aranyvérű tradíció, a kardforgatás, párbajozás művészetének lehengerlő bemutatója.
Az alakzat egy emberként állt meg a zöld terület közepén. Dolohov kilépett eléjük, és elkiáltotta magát.
- Első formáció! - Mindenki háromlépésnyi távolságot vett fel a szomszédjától. - Apolló gyakorlat!
A mardekárosok egyszerre lendültek. A gyakorlatsor végrehajtása egy hang nélkül, fegyelmezetten zajlott. A sorok szemkápráztató egységben mozdultak. Minden kar egyszerre emelkedett, egy magasságban állt meg, a lábak egyszerre toppantak, a pengék egyszerre suhogtak.
Seth feloldódott a gyakorlatban. Nem kellett gondolkoznia, hogy mi is következik, teste magától is ruganyosan váltott az egyik lépéskombinációból a másikba. Oldalvédés, ellentámadás, felső védés, hasvágás…
Mindenki egyszerre zökkent a halálos vágást imitáló pózba a gyakorlat végén. Dolohov végig kritikus szemmel figyelte a gyakorlatot, majd a végén elégedetten bólintott. Lassan újra kilépdelt a mardekárosok elé.
- Tavaly az egy-az-egy-ellen párbajokkal foglalkoztunk. A mostani év a többespárbajok gyakorlásával telik majd el.
-------------------------------
Hermione és Marietta az elkerített részben üldögéltek. Egyiküknek sem volt mersze a repüléssel, pláne a kviddicsezéssel próbálkozni. Egy hetedéves telepedett melléjük, akitől Marietta kétségtelenül a legtöbb információját szerezte. Be sem állt a szája.
- Most lesz a hatodévesek első vívásórája! Elképesztően impozánsak azok a mardekáros fiúk a párbajruháikban…
Hermione egy rövid gesztussal az égre emelte a szemeit. A következő pillanatban azonban megjelentek az említett hatodévesek a párbajmezőn, és valóban impozánsak voltak. A lány tátott szájjal figyelte végig a gyakorlatot. Fegyelem, erő, gyorsaság és könnyedség volt minden mozdulatukban. A pengék sziszegtek a levegőben, ahogy egy darabos, vészjósló mozdulattal befejezték a majd tízperces gyakorlatot. Marietta felsóhajtott, a hetedéves lány pedig tudálékosan közelebb hajolt hozzá.
- Ebben az évben a többespárbajozást tanulják. Dolohov mindig olyat válasz első próbára, akire pikkel. A legutóbbit két hétig ápolták a gyengélkedőn. Kíváncsi vagyok, kit választ most!
Hermione émelyegve nézte, ahogy a lány a körmét rágva izgatottan visszafordul a mező felé. Úgy nézik ezt, mint valami látványosságot! Mintha az ókori Róma óta semmi sem változott volna. És nem is változott. Panem et circenses!
Ennek ellenére ő sem tudta levenni a tekintetét a mardekárosokról. Megvolt az elképzelése, hogy Dolohov kit fog választani ebben az évben.
---------------------
A fekete varázslatok tanár elégedetten nézett végig a feszült arcokon.
- Minden szónál többet ér a demonstráció. Minden évben egy tanuló megkísérli a többes párbajozást csupán az eddig tanultak alapján. Ezalatt a többiek megfigyelhetik az egyéni párbajozási technika hiányosságait. Hmm….- a szeme színpadiasan kutatni kezdett a sorok között. Seth már az első szavak után tudta, hogy a férfi úgyis őt fogja választani.
- Seth Lestrange! Legyél szíves! - Dolohov hamis udvariassággal intett a fiú felé. Az közömbös arccal, és egyenletes léptekkel sétált ki a tanár mellé.
- Lássuk az ellenfeleket! - Dolohov már nem is fáradozott azzal, hogy úgy tegyen, mintha kutatna a jelöltek után. - Malfoy és Nott!
Azok ketten elégedett vigyorral sétáltak ki a sorok elé.
Dolohov az előírások szerint megvizsgálta a kardokat, el vannak-e látva a szükséges védőbűbájokkal, mint például a csontóvó bűbáj, ami megakadályozza, hogy a penge csontot is átvágjon, megelőzve ezzel a csonkolásos baleseteket. Seth azonban tudta, hogy a védővarázslatok és a párbajruha ellenére komoly sérüléseket szerezhet a tusa során. Tűnődve nézte ellenfeleit. A legegyszerűbb stratégia a kettő szétválasztása lenne, hogy egyszerre csak eggyel kelljen megküzdenie. Ez azonban nem tűnt kivitelezhetőnek. Bár Nott kellően nehézkes stílust művel, Malfoy túlontúl impulzív és ruganyos ahhoz, hogy hosszabb időre távol tudja tartani magától, amíg elintézné Nott-ot. Malfoy társát sem volt tanácsos lebecsülni. A nehézkes és lassú mozdulatok veszélyesen erőteljesek voltak. Ha Nott megvágott valakit, az általában nem kelt fel többet. A másik lehetőség az, hogy kijátssza két támadóját egymás ellen. Malfoy technikájának hibája, hogy túlzott teátrális mozdulatai miatt több lábmunkára volt szüksége, hogy megőrizze az egyensúlyát. Minden támadás után apró másodpercekre volt szüksége, hogy kis lépésekkel újra stabilizálja magát. A széles mozdulatok több reakcióidőt adtak. Seth arra is építhetett, hogy a másik kettő szintén nem szokott a többes párbajozáshoz, így a támadásaikat is csak kis mértékben képesek összehangolni. Az egymás ellen kijátszás taktikája azonban veszélyeket is hordozott magában. Állandó mozgást igényelt Seth-től, akinek így rendkívül takarékosan kellett bánni az erejével, ha bírni akarta a tempót.
Dolohov eközben visszaadta a kardokat, és intett a többieknek. Azok eltávolodtak, nagy ovális küzdőteret hagyva a három párbajozónak. Dolohov a kör szélére sétált.
-Tisztelegj! - A három párbajozó fölfelé irányítva a pengét a homlokához érintette a kardját. -Allez!
Seth laza, oldalt fordult testtartásban, oldalt tartott, leeresztett pengével várta a támadást. Ahogy sejtette, Not szemből támadott, míg Malfoy arra számítva, hogy Seth kitér, annak bal oldala felé lendült. Seth azonban előre lépett, hogy fogadja Nott támadását. Teljesen oldalt fordulva elcsúsztatta a pengéjét a másiké mellett, annak felkarja felé döfve. Ellenfele megpróbált kitérni Seth pedig megtaszította. Nott egy esetlen piruettel kifordult Seth útjából, aki oldalt lépett, és megpördült, centikkel kerülve el a háta felé sújtó Malfoy pengéjét. Az rögtön magához tért az elvétett vágás után, és egy félfordulattal oldalvágással próbálkozott Seth hasa felé. Seth féltérdre ereszkedett, hagyva, hogy a penge elsuhanjon felette, majd a másik lába felé vágott, arra kényszerítve őt, hogy hátraugorjon, egyenesen az újra rohamozó Nott útjába. Seth a pillanatnyi kavarodást arra használta, hogy a levegőbe lökve magát Nott mögött érjen földet. Ahogy átfordult a másik feje fölött, egy klasszikus vágással végighasított annak hátpáncélján. Ezek után automatikusan hátralépett, azt várva, hogy Dolohov a párbaj szabályai szerint visszahívja Nott-ot, mint halálosan sérültet, aki képtelen tovább folytatni a harcot. Dolohov, azonban tüntetőleg elfordította a fejét. Azt az időt azonban, amit Seth elvesztegetett a várakozással Nott arra használta ki, hogy megpördülve kardot tartó keze felé vágjon. Hirtelen égető forróság öntötte el a kezét. Lenézve látta, hogy kardot tartó ujjait csontig felhasította Nott pengéje. A markolat csúszóssá vált, és ernyedő ujjai közül kezdett a föld felé csúszni. Malfoy és Nott elégedetten vigyorogva álltak, míg Dolohov közömbös tekintettel figyelte a jelenetet. Seth egy gyors mozdulattal kezet váltott. Szája keskeny vonallá szűkült össze, fekete szeme zöld szikrákat szórt. Kecsesen hátraugrott, balkezes védőállást vett fel, és hívogató mozdulattal megbiccentette a fejét. Nott és Malfoy összenéztek, majd maguk is állásba helyezkedtek. Mielőtt azonban támadásba lendültek volna, Seth feléjük mozdult, és követhetetlen gyors léptekkel Malfoy oldala felé szökkent. Az zavarodottan oldalt rántotta a pengéjét, védve támadott oldalát. Seth azonban nem vágásra készült. A feje fölött vezetve fegyverét kivédte a védekező csapást, és a földet érésből felegyenesedve a penge markolatát nekivágta a másik halántékának. Malfoy izmai azonnal elernyedtek, de Seth átfogta a derekát, és megpördítette a szőke fiú testét, pajzsként használva a közben rohamra induló Nott-tal szemben. Annak pengéje nekiütközött Malfoy mellvértjének és lecsúszott róla. Nott nem tudta fékezni a lendületét és nekivágódott a szőke fiúnak, majd lepattant róla. Seth hagyta, hogy élő pajzsa kicsússzon a keze közül, és a levegőbe rúgva magát sárkánybőr csizmájának sarkával halálosan pontosan állon találta a feketehajú fiút. Lendületét kihasználva összegömbölyödött a levegőben, és térdével egyenesen a hanyatt a földre eső Nott mellkasára érkezett. Saját vérétől vörös pengéjének hegyét egyenesen a másik torkának irányította. Az izgatott kiáltások, amelyek eddig a tusát kísérték, teljesen elhaltak, és csend töltötte be a párbajmezőt. Seth kissé remegve felegyenesedett. Hirtelen iszonyú fájdalom futott át rajta. A lába azonnal kifutott alóla, és úgy érezte, fehéren izzó pengék hasogatják a testét.
--------------------
Hermione gyanúja beigazolódott, amikor látta, hogy Dolohov Seth Lestrange-t hívja ki a többiek közül. A fiú közömbös arccal és meglepő nyugalommal sétált ki. A hetedévesek idegesítő hangja befurakodott Hermione agyába.
- Persze Seth Lestrange a legjobb, de Draco Malfoy és Theodore Nott alig maradnak el mögötte. Kettejük ellen semmi esélye sincs.
Hermione öntudatlanul is beharapta az ajkát. A három alak tisztelgett egymásnak. Majd valamiféle küzdőállást vettek fel. Amikor összecsaptak, a félvérek egy emberként ordítottak fel. Lestrange szinte lehetetlen módon mindig elkerülte a pengéket. Gyors és rövid mozdulatokkal harcolt. Míg a másik kettő úgy tűnt, teljes erőbedobással támad, a feketehajú fiú szinte könnyed mozdulatokkal táncolt el előlük, és játszotta ki ellenfeleit egymás ellen. Az értőbb félvér közönség felháborodottan üvöltött fel, amikor Nott megvágta a fiú kezét. A hetedéves lány is dühösen sziszegett.
- Dolohovnak ki kellett volna állítania Nott-ot, elvileg halálos sérülést szenvedett!
Hermione émelyegve nézte a pengén lecsorduló sötétpiros vért. Már másodszor látta Seth Lestrange-t vérezni…
A fiú egy hirtelen mozdulattal átvette a pengét a bal kezébe. A Marietta mellett lábujjhegyen nyújtózkodó lány izgatottan felsóhajtott.
-Kétkezes vívó!
A következő pillanatban Seth a passzív védekező állásból támadásba lendült. Az egész jelenet valószínűtlen gyorsasággal zajlott le. Az előbb még ott állt szemben két ellenfelével, a következő pillanatban mindkettő a földön hevert és Lestrange Nott mellén térdelt, a pengéjét a torkának irányítva. Mindenki döbbenten hallgatott. Néhányan értetlenkedve suttogtak.
-Mi történt? Az előbb még nem ez volt…
Seth lassan felemelkedett, és nem vette észre, hogy Dolohov magából kikelve, dühtől eltorzult arccal rohan feléje. Hermione látta, hogy a tanár pálcájából zöldes átok vágódik ki egyenesen hátba találva a fiút. Az azonnal összerogyott, és Hermione szörnyülködve figyelte a fájdalomtól ívbe feszült testet. Úristen, ez Crutiatus! Lestrange nem üvöltött, néma vergődése azonban még rettenetesebb volt. A félvérek közül többen is sápadtan kiabálni kezdtek. A mardekárosok közül többen kényelmetlenül mocorogni és sziszegni kezdtek. Dolohov végre feloldotta az átkot, és a földön fekvő Malfoy felé hajolt. Nott már felült, de annyira szédült, hogy nem tudott még felállni. Dolohov türelmetlenül magához intett egy fiút a sorból.
- Küldj a gyengélkedőbe gyógyítóért! Leoldotta a fiú mellvértjét, és megvizsgálta a bordáit. Ennek végeztével még mindig dühösen felegyenesedett, és a földön fekvő Lestrange felé lépdelt. Félúton azonban megállította egy hideg, nyugodt hang.
- Nem szándékozom beavatkozni a fegyelmezési módszereidbe, Dolohov, de a saját érdekedben ajánlom, hogy most már hagyd békén Lestrange-t!
Hermione meglepetten nézett fel. Eddig nem is vette észre a körön egy kissé kívül álló Perselus Piton-t. Dolohov szinte köpte a választ.
- Ha nem szándékozol, akkor ne is szólj bele!
Pitonnak azonban a szeme sem rebbent, csak közelebb sétált a másikhoz.
- Mint tudod, a Crutiatus átok használata tilos az aranyvérűeken. Az igazgató személyesen utasított mindenkit, vagy te talán elfelejtetted?
Dolohov úgy tűnt, kissé lenyugodott a higgadt érveléstől, mert elfordult a földön fekvő Seth-től, és Piton felé indult.
- Egyáltalán mit keresel az órámon, Piton?
A másik egy száraz mosolyt villantott feléje, és egy könnyed mozdulattal Blaise felé intett.
- A tanoncomra lenne szükségem, de úgy látom, előbb a gyengélkedőre kell kísérnie Seth Lestrange-t.
Blaise felé fordulva rövid mozdulattal Seth felé mutatott.
- Menj!
Annak nem kellett kétszer mondani. Térdre esett a barátja mellett, és felemelte a fejét. Seth szeme csukva volt, orrából lassan szivárgott a vér.