Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, Patrick megállt Shahirral szemben, és végigcirógatta a két karját, de látta a másikon, hogy ez nem igazán tetszett neki.
Legyek határozottabb? – kérdezte, mire Shahir rábólintott.
Igen.
Hát jó – tűnt fel egy komisz mosoly Patrick arcán, majd lassan kigombolta Shahir ingét, és levette róla. – Ugye tudod… hogy akkor régen… teljesen… leblokkoltam, mikor beléptem az irodádba, és megláttalak ing nélkül? Teljesen elfeledkeztem arról, hogy hol vagyok, miért jöttem, és mit akarok… még az is csak másodpercekkel később jutott el az agyamig, hogy mit csinálsz, és meg kéne kérdeznem, hogy jól vagy-e. Mikor belebújtál az ingedbe az járt a fejemben, hogy ezt nem kéne hagynom, inkább a többi ruhádtól is meg kellene szabadítanom. Kár, hogy… üveges az irodád, és Ava várt ránk… ha nem így van… talán sok minden máshogy alakult volna. De most itt az ideje valóra váltani, amiről akkor még csak álmodtam – mondta, majd határozottan közelebb húzta magához Shahirt, és megcsókolta. Egy idő után Shahir is engedett annyit, hogy magához ölelje, de aztán inkább megszabadította a pólójától, és elégedetten végigmérte Patricket.
Patrick arcán feltűnt egy újabb pimasz kis mosoly, ahogy látta felizzani Shahir szemében a vágyat, és bár aggódott, hogy egy rossz szóval vagy mozdulattal ezt le tudja rombolni, esze ágában sem volt ettől megijedni. Határozottabb érintést ígért Shahirnak, és így is simogatta végig a vállát és a mellkasát, élvezve minden egyes pillanatot, mikor érinthette a másik bőrét. Szeretett volna közben Shahir szemébe nézni, de mivel az még mindig nagyon zavarban volt, és amúgy is a gyengéje volt a szemkontaktus, Patrick nem erőltette a dolgot, inkább gyönyörködött benne, aztán újra magához húzta egy hosszú, szenvedélyes csókra, majd áttért Shahir nyakára és a vállára. A férfi illata és a selymes bőre elmondhatatlanul vadító hatással volt rá, de próbált ellenállni ennek az érzésnek, mert elképzelése sem volt, hogy Shahir hogy reagálna rá, bár azért volt egy olyan sejtése, hogy nem jól.
Shahir érintésében, ahogy néha végigsimogatta a hátát, érzett némi bizonytalanságot, de ez nem volt zavaró, főleg, mert tudta, hogy neki egy ilyen helyzetben egyszerre két dologra figyelni így is elég nagy erőfeszítés. Végül felnézett Shahirra, de a férfi még mindig lehunyta a szemét, és csak akkor nézett fel, mikor Patrick néhány másodpercig nem mozdult.
Ez segít koncentrálni? – mosolygott rá Patrick. – Ha behunyod a szemed.
Igen – bólintott rá Shahir. – Baj?
Dehogy – nyugtatta meg Patrick egy puszi kíséretében. – Imádom a gyönyörű szemed, de ha neked segít, hogy inkább az érzéseidre figyelsz… akkor egy időre lemondok róla – mondta Patrick, és máris újra csókolta a másikat, majd egy idő után kioldotta az övét aztán kigombolta a nadrágját, és lesimogatta róla, mire Shahir lerúgta a cipőjét, és megszabadult a feleslegessé vált ruhadarabtól, de Patrick nem hagyta sokáig, hogy ilyen messze legyen tőle. A következő csók alatt az ágyhoz kormányozta, és finoman hanyatt döntötte. Shahir magával húzta volna, de Patrick nem engedte.
Maradj! – súgta neki, majd egy lépést hátrébb lépett, kigombolta a farmerját, és őrjítően lassan lehúzta a cipzárját. Látta Shahir szemében a türelmetlenséget, de szerette volna felcsigázni, amennyire csak lehet, így érzéki lassúsággal bújt ki a nadrágjából. Shahir pillantásában sok minden vegyült, ahogy végigmérte. Türelmetlenség egy kis idegességgel, vágy egy kis bizonytalansággal, és egyéb más, régóta elfojtott megnevezhetetlen érzések, amik korábban talán sosem bukkantak a tudatosság szintjére.
Patrick is tudta ezt, így nem váratta tovább, elfeküdt mellette az ágyon, és egy újabb csók közben a simogatásával felfedezte Shahir testét. Figyelt arra, hogy az érintése ne legyen túlságosan légies, így idővel Shahir feszültsége is engedett egy keveset, hogy utat engedjen a vágynak, és az érzéki gyönyörnek.
Nem tudok betelni a csókoddal – súgta neki Patrick. – Olyan régóta vágytam már rá.
Sajnálom, Patrick – sütötte le a szemét Shahir, de a másik megcirógatta az arcát.
Ne! Ez most nem az a pillanat, amikor bármit sajnálnod kell. Most éljük meg ezt a pillanatot, és ne gondoljunk semmi másra, rendben? Őrülten kívánlak, és… és túl sokat beszélek – nevette el magát, mikor látta, hogy a szövegelésével kezdi kibillenteni a másikat a korábbi hangulatból, így inkább még röviden megcsókolta, aztán a csókjaival másfele kezdett kalandozni a testén. Végigcsókolta Shahir nyakát és a vállát, majd a mellkasán kalandozott egy kis ideig, és Shahir felgyorsult légzése egyértelműen mutatta számára, hogy a ténykedése nem marad hatástalan.
Kis idővel később lejjebb kalandozott a férfi testén, majd lassan megszabadította az utolsó még rajta lévő ruhadarabtól is, hogy figyelmet szentelhessen végre Shahir férfiasságának, ami már jó ideje könyörgött az érintésért. Patrick mosolyogva figyelte, ahogy a másik még a lélegzetét is visszafojtja, miközben ő határozottan de érzékien végigsimít a combja belső oldalán, majd gyengéden simogatni kezdi.
Shahir lélegzete el-elakadt a gyengéd kényeztetés hatására, csak akkor tért vissza kissé a feszültsége, mikor Patrik végigpuszilgatta, majd a szájával kezdte kényeztetni. Patrick persze észrevette, így tovább simogatva Shahirt, kissé feljebb csúszott.
Nem szereted? – kérdezte halkan, de Shahirnak kellett néhány másodperc, míg össze tudta szedni magát annyira, ami elég egy értelmes válaszhoz.
De igen, csak… jobban szeretem egy tusolás után…
Majd legközelebb szakítunk rá időt, ígérem – mosolygott rá Patrick. – De most próbálj elengedni minden aggodalmat, rendben? – kérdezte.
Megpróbálom – hagyta rá Shahir, mire Patrick, miután apró puszikkal hintette be a hasát, visszatért a kényeztetéséhez, Shahir izmai pedig lassan megfeszültek az gyönyör hatására. Patrick, aki tudta, hogy ez a feszültség most nem az a korábbi bizonytalan és ideges érzés, hanem valami teljesen más, örült, hogy végre sikerült Shahirt tényleg eltérítenie minden aggodalmától, és így már ő is teljes egészében átadhatta magát az érzéseinek, egészen addig, míg Shahir meg nem szólalt.
Patrick…
Igen? – nézett fel rá egy halvány mosollyal.
Gyere ide! – kérte Shahir. A hangja rekedt volt a gyönyörtől és a vágytól.
Mit szeretnél? – emelkedett fel mellé Patrick.
Csókolj meg!
Csókoljalak, mikor eljutsz a csúcsra? – értette meg Patrick, hogy mire gondol a másik.
Igen – bólintott rá Shahir, mire Patrick magához húzta egy csókra, miközben a keze lassan visszatalált Shahir férfiasságához, és tovább kényeztette.
Shahir időnként megszakította a csókot, ahogy a testén végigfutó kéj hatására levegő után kapott, de Patrick nem engedte sokáig elmenekülni. Ilyenkor kis ideig Shahir nyakát csókolta, de aztán mindig visszatért az ajkához. Néhány perccel később érezte, hogy Shahir közeledik a már elkerülhetetlen robbanáshoz, és még csók közben is elmosolyodott, ahogy a másik testében a gyönyör elérte a csúcspontját, és Shahir elélvezett.
Shahir, ahogy az izmai lassan elernyedtek, mozdulatlanul feküdt az ágyon, még a szemét sem nyitotta ki. Patrick nem sürgette, inkább csak gyönyörködött benne, míg visszatalált a valóságba. Tudta, hogy az érzés, amit átélt, számára sokkal letaglózóbb, mint másnak, így kell egy kis idő, míg magára talál újra, de Shahir végül felnézett, és Patrickre pillantott, aztán erőtlenül magához húzta egy újabb csókra, és most rajta volt a sor, hogy felfedezze a másik testét. Az érintése gyengéd, de határozott volt, pont olyan, amilyet Patricktől is kért, de aztán megszabadította Patricket az alsónadrágjától. Ez volt az a pillanat, mikor Patrick érezte benne, hogy a korábban távozott feszültség kezd visszatérni belé. Egy kis ideig nem tudta, hogy miért, de aztán bevillant neki az, amit Shahir a tusolásról mondott, így megfogta a férfi kezét.
Shahir, nem kell megtenned, hanem szeretnéd. Lesz rá alkalmunk máskor is – mondta neki megnyugtatón, mire a másik eltűnődött, de végül megrázta a fejét.
Ez most nem csak rólam szól, hanem rólad is – mondta végül. – Úgy értem…
Tudom. Tudom, hogy érted – mosolygott rá Patrick. – Köszönöm! – mondta, mire Shahir egy pillanatra rápillantott, majd egy rövid csók után néhány puszival lefele indult Patrick testén.
Patrick, akinek a teste eszméletlenül vágyott már a kielégülésre, úgy érezte, nem fogja sokáig bírni a kényeztetést. Már Shahir simogatásától is majdnem elélvezett, és amikor érezte, hogy Shahir a szájába veszi, már tudta, hogy nincs sok hátra. Olyan régóta vágyott már erre, olyan régóta fojtotta el ezt az érzést, hogy most, mikor beteljesült, teljesen maga alá temette. Még egy percig küzdött, hogy elnyújtsa a gyönyört, de végül megadta magát neki, és hagyta, hogy magával sodorja, majd felrepítse a csúcsra.
Ezúttal Patrick volt, akinek szüksége volt egy percre, hogy újra levegőhöz jusson, de aztán Shahirra mosolygott, aki időközben elfeküdt mellette. Egy idő után felkönyökölt, és kedvtelve nézte a Shahirt.
Mi az? – kérdezte a másik, aki kissé zavarba jött.
Bevallom… voltak aggodalmaim – tűnődött el még kissé kábán Patrick.
Miért?
Végeztem… egy kis háttérkutatást… még az… első randink után - vallotta be Patrick egy kis bűntudattal. - Beleolvastam pár blogba, meg fórumba.
És?
És meglehetősen összezavart.
Miért?
Mert egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat olvastam.
Mert mindannyian mások vagyunk – tűnődött el Shahir. - A spektrum két szélsőséges vége között bármi előfordulhat.
Igen, tudom, de… a legtöbb helyen azt olvastam, hogy…
Hogy az Aspergerrel élők nagy része nem érez szexuális vágyat? Vagy ha igen, nem nagyon tud vele mit kezdeni?
Igen.
Sokakra ez valóban igaz. De én nem ilyen vagyok.
Szerencsére – mosolyodott el Patrick.
Igen.
De úgy tűnt sokaknak ez a terület… nem is tudom… rémálom. Sok helyen elég lehangoló dolgokat olvastam.
Azért, mert… még azokban is ellentmondást kelt, akiben él a vágy. Mert összetűzésbe kerül bennük azzal az érzéssel, hogy a legtöbben irtóznak az érintéstől. Sokaknak akár fizikai fájdalmat is okozhat egy egyszerű érintés. Ez egy… olyan ellentmondás, amibe vagy beleőrülnek, vagy próbálják figyelmen kívül hagyni.
De te nem így érzel – nézett kíváncsian Patrick a másikra.
Nem, vagy legalábbis nem mindig, de ez nem volt mindig így.
Hogy érted?
Fiatal koromban én sem szerettem, ha hozzám érnek. Bár nem… nem éreztem fájdalmat, de… rossz érzés volt. Gyerekkoromban egy egyszerű simogatás olyan feszültséget keltett bennem, ami már a pánikroham határát súrolta – emlékezett vissza Shahir.
És mikor változott ez meg?
Idővel javult, ahogy felnőttem, de igazán az egyetem utolsó éveiben. Rá kellett jönnöm, hogy orvosként időnként elkerülhetetlen, hogy a betegeim megérintsenek, vagy én őket. Főleg… az Alzheimeresek és a Parkinsonosok, akiknek szó szerint támogatás kell.
Nem beszélve a műtétekről – ráncolta a homlokát Patrick.
Az valahogy… más – rázta meg a fejét Shahir. – Talán mert a betegek nincsenek maguknál.
Értem. De hogy csináltad? Másoknak ez leküzdhetetlen akadály, akár életük végéig.
Egy igazi motiváció kell, ami erősebb mindennél a világon. Egy olyan motiváció, ami szinte már mániás.
Mint az ország legjobb idegsebészévé válni? – mosolyodott el Patrick.
Igen – bólintott rá Shahir. – Ez segített. De még így is… egy hosszú folyamat volt.
Értem. De… szóval… ez most csúnyán fog hangzani…
Azért csak mond – komorodott el Shahir.
Kellemes meglepetés voltál – fogta meg a kezét Patrick, és bár érezte, hogy Shahir egy pillanatig elhúzta volna az övét, végül mégsem tette. – Tudod… bevallom őszintén… rosszabbra számítottam.
Annak, hogy én eljutottam idáig, egy oka van.
És mi az?
Victor. Rengeteg munkája van benne. Nagyon sokat dolgozott rajta abban a három évben. Rengeteg éjszakát beszélgettünk át… hajnalig. Sőt, volt, hogy úgy mentünk dolgozni, hogy nem is aludtunk semmit. Próbáltuk… megérteni egymást. Hogy a másik mit szeretne, és miért. Ha megértettük a miérteket, az sokat segített.
Akkor innen a távolból hálás köszönet Victornak – mosolyodott el Patrick. – Nélküle ez az este nem jöhetett volna létre. Vagy legalábbis nem ilyen lett volna.
Ez most… ironikus volt? – kérdezett vissza bizonytalanul Shahir.
Egyáltalán nem – nyugtatta meg Patrick. – Victor… fontos volt neked, és… sokat kaptál tőle. Sokat tanultál tőle. És biztos vagyok benne, más téren is, nem csak a szexben.
Igen.
Tudom. És szeretném, ha emlékeznél ezekre a dolgokra. Akkor is, ha… Victor már messze jár – mondta Patrick, mire Shahir tűnődve rábólintott, aztán egy kis időre mindketten elmerültek a saját gondolataikban.
Azért még mindig van egy csomó dolog, amit nem értek – tűnődött el Patrick, miközben a plafont bámulva gondolkodott.
Túl sokat olvastál – csóválta meg a fejét Shahir.
Lehet – hagyta rá Patrick, de a másik egy perccel később sóhajtott.
Mit nem értesz?
Sokan azt írják, hogy a gyengéd érintéstől tudnának megőrülni… egy cirógatás, simogatás elég, hogy a plafonra másszanak… és közben semmi bajuk egy határozott érintéssel, egy határozott öleléssel. Mások pont fordítva, egy öleléstől tudnának falra mászni, és csak az alig-alig érintést bírják elviselni.
Mondtam. Mind mások vagyunk.
Igen, de… te… szóval volt már, hogy elfogadtad… mindkettőt, de volt olyan is, hogy mindkettőtől elhúzódtál… vagy feszült lettél. Mint az előbb a simogatástól.
Bennem épp ez a rossz – ráncolta a homlokát Shahir. - A kiszámíthatatlanság. Sosem tudhatod, hogy valamire mit fogok reagálni.
Miért? – kérdezte Patrick, de abban a pillanatban érezte, hogy ez ebben a pillanatban egy megválaszolhatatlan kérdés a másiknak. Shahir egy másodperc alatt lett feszült, és ezt Patrick a légzésén is hallotta.
Shahir, semmi baj! Felejtsd el! Én csak próbállak jobban megismerni. Jobban megérteni. És ez csak úgy megy, ha kérdezek. De ettől még nem muszáj válaszolnod. Csak mond azt, hogy nem tudod. Vagy nem akarsz beszélni róla. Vagy azt, hogy fogjam be.
Fogd be! – pillantott rá Shahir, mire Patrick elmosolyodott, és hanyatt feküdt az ágyon, és csak egy tíz perccel később fordult újra Shahir fele, amikor a férfi lélegzete úgy-ahogy lecsillapodott.
Itt alszol nálam?
Most igen – bólintott rá Shahir némi töprengés után. – De…
De nem mindig. Tudom – bólintott rá Patrick.
Mit olvastál? – nézett rá már majdnem bosszúsan Shahir.
Csak… sok pár írta, hogy… külön szobában alszanak, még olyanok is, akik évek óta együtt vannak, vagy akár házasok.
Néha kell… tér. Csend. Egyedüllét. Kizárni minden ingert a külvilágból – ráncolta a homlokát Shahir.
Értem.
Nem, nem érted – könyökölt fel ezúttal Shahir. – Egy hosszú, nehéz nap után te arra vágysz, hogy végre együtt lehess a pároddal, és ez elfeledtet mindent. Ettől nyugszol meg, ettől tudod elengedni az egész napi feszültséget. Egy öleléstől ellazulnak az izmaid, lecsillapodnak a gondolataid. Egy ilyen nap után én arra vágyom, hogy csend vegyen körül, hogy…
Hogy leülepedhessenek a dolgok.
Igen.
Szeretném, ha tudnád, hogy nálam is megtalálhatod ezt a csendet. Bármikor. Csak szólj, vagy… jelezd valahogy, erre van szükséged! Békén hagylak. Hagylak majd olvasni, vagy… bámulni a plafont, vagy amit csak szeretnél. Csak… jó érzés lenne, ha ilyenkor is hozzám jönnél, és én megadhatnám neked ezt a békét.
Látni fogod rajtam, ha ilyen napom van – állította Shahir, majd visszafeküdt a párnára.
Gondolom. De most… mit szólnál mondjuk egy gyors tusoláshoz? Aztán megpróbálhatnánk aludni.
Rendben – bólintott rá Shahir, így gyorsan letusoltak, közben össze-összeforrva egy gyengéd csókban, aztán visszahevertek az ágyra.
Szóval… itt maradsz mellettem – mosolygott Patrick Shahirra. - És… átölelhetlek?
Csak… nagyon lazán – kérte Shahir, mire Patrick elmosolyodott.
Rendben. És bármikor elhúzódhatsz, ha kellemetlen, rendben? - mosolygott Shahirra, és valóban nagyon lazán átkarolta a derekát. – Jó éjt, Shahir, próbálj meg aludni!
Rendben – bólintott rá Shahir, ahogy mereven a plafont bámulta, de aztán Patrickre pillantott. – Jó éjt!
Patrick nem sokkal később elaludt, és csak valamikor az éjszaka közepén ébredt arra, hogy Shahir távolabbra húzódik tőle. Egy pillanatra megcirógatta a karját, aztán mindketten hamar visszaaludtak.