Este alig bírtam elaludni. Bún tudatom volt Alexa miatt. Szegényt jól rászedtük. Na, lehet, hogy nem, de én ilyet nem igazán csináltam még. Én megvoltam a magam jó, angyali, kedves, megbízható, enyhén egoista, és iciri-picirit szadista mivoltommal. Soha nem hazudtam, vagy vertem át senkit. Most erre jön ez a Loki, és mindent tönkretesz. Mostantól senki sem teheti be a lábát a házamba! Elegem van! Gondolatmenetemből, egy hangos, csörrenő hang zavart ki.

- Mi az atya úristent csináltál?!- kiáltom ki a szobámból, mire beleléptem rózsaszín kutyusos papucsomba, és kirohantam.

- Én ugyan semmit. Csak a könyvet akartam visszarakni, de az egész szekrény könyvestől, vázástól eldőlt. –mondta az összetört szekrény előtt állva, kezében egy vastag könyvel. Azt a könyvet ezer közül is felismertem volna. Skandináv mitológiák.

- Talán érdekelt, hogy mit írnak rólad? – kérdeztem, miközben lehajoltam a könyvespolc maradványaihoz.

- Ami azt illeti, igen. És megtudtam, hogy van 3 torz gyerekem. – mondta mosollyal a száján.

- Azt hitten, tényleg van.

- NINCS! Rosszul hitted! Úgy nézek én ki, mint egy apa?- kérdezte felháborodottan.

- Nem. Rólad senki sem hinné el, mert olyan gyerekes vagy, hogy még 5 évesnek sem mondanálak. Egy 5 évesnek meg ugye, nem lehet gyereke. – mosolyogtam fel rá.

- Ha én gyerekes vagyok, akkor te milyen vagy?- nézett rám nyugodtan.

- Bolond. Főleg, hogy nem szóltam Tonynak a hollétedről. - válaszoltam, és a könyveket elkezdtem kiszedni a romok alól.

- Ha szoltál volna, nem élnél. –mondta, és segíteni kezdett, ami engem váratlanul ért.

- Kellek neked, nem?

- Kellesz, de az életemet azért mégsem kockáztatom.

- Láttam a videókat a harcotokról, és egy kamera felvette, ahogy Hulk elintéz… - kuncogni kezdtem.

- Őt meg se említsd!- sóhajtott egyet. – Nem hittem volna, hogy az a zöld dög ilyen erős.

- Vigyázz a szádra, Bruce a barátom! – fenyegettem meg még mindig mosolyogva.

- Akkor értem, hogy miért vagy még életben, hisz olyan bénácska vagy. –nevette el magát.

- Nem is vagyok bénácska!

- Csak a nap 24 órájában.

- Ki is törte szét a könyvespolcot, amikor vissza akarta rakni a könyvet? – néztem rá.

- Véletlen volt.

- Nincsenek véletlenek.

- De vannak, csak te nem hiszed el.

- Nem, nincsenek!

- És még én vagyok a gyerekes. – közölte a nyílván valót nevetve.

- Igen, te vagy. – én is felnevettem.

- Na, látod, nem is zavarok, mindig nevetsz!

- Mert olyan hülye vagy.

- Én? Hülye? – hüledezett.

- Pontosan!

- Akkor erre mit felelsz? Létezik-e a hideg?

- Mi az, nem tudod? – nevettem fel.

- Csak válaszolj!

- Persze hogy létezik.

- Valójában a hideg nem létezik. A fizika törvényei szerint, ha jól belegondolunk, a hideg csak a meleg hiányát jelenti. Minden test, vagy tárgy érzékeny a környezetváltozásra vagy az energiaátvitelre. Az abszolút nulla tulajdonképpen a meleg hiánya. Akkor ezen a hőmérsékleten minden anyag mozgás- és reakcióképtelen lesz. A hideg nem létezik. Az ember ezt a szót a nem elegendő meleg érzésének kifejezésére találta ki.

- Utáltam a Fizikát. Ezt amúgy, hol hallottad?

- Interneten olvastam. – neveti el magát.

- Na, ne már! Tudod használni az internetet? – nevettem én is.

- Én olyanokat tudok, amiket el sem tudnál képzelni. – manifektálja mosolyogva.

- Aha. – hagytam rá mosolyogva. Nemsokára végeztünk is a könyvek összeszedésével, és elraktam őket egy dobozba. Mikor ezzel végeztem, elindultam a hűtő felé, hogy egyek valamit, és esetleg, mondom esetleg, adhatnék neki is. De mikor benyitottam, akkor hasított belém a tudat, hogy nincs kaja itthon.

- Loki, vásárolni megyünk! –kiabáltam ki a konyhából.

- Mi az, hogy megyünk? Csak te mész, nem? –lépett be a konyhába.

- Te is jössz.

- De mi lesz, ha felismernek? Az egész mindenség tele van a SHIELD kameráival!

- Semmi nem lesz, mert nem fognak felismerni.

- Nem változok át kutyává.

- Nem is kell azzá. Elég, hogyha csak egy kicsit változtatsz magadon.

- De miért nem maradhatok itt?

- Mert szerinted vagyok olyan hülye, hogy egyedül hagylak az ÉN lakásomban?

- Én pedig nem változok át semmivé! Én így vagyok jó, ahogy vagyok!

- Megértem, de akkor, mint mondtad, felismernek.

- Miért vagy ennyire szívtelen?

- Én nem vagyok az. Na, akkor kapsz egy fehér inget, fekete nadrágot, fekete cipőt, fekete szmokingot és egy fekete kalapot! –mondtam, és rohantam a szobámba a ruhák között keresgélni. Meg is találtam őket, és Lokinak dobtam.

- Honnan vannak? –nézett rám gyanakodva.

- Még én vettem régen, amikor Alexával részegek voltunk. –feleltem kínos mosollyal az arcomon.

- És most fel kéne húznom őket?

- Szerinted? –kérdeztem szarkasztikusan.

- Hé, ez az én beszéd stílusom! –szidott le mosolyogva.

- Rossztól könnyű tanulni. – közöltem hetykén.

- De előtted öltözzek, vagy kimész? –húzta félmosolyra a száját.

- Én úgy gondoltam, hogy a fürdőszobába bemész.

- Szeretnéd te, hogy előtted öltözzek! –jelentette ki perverz mosollyal.

- Perverz állat!

- Nem vagyok állat. –mondta még mindig mosolyogva.

- Akkor menj a fürdőszobába!

- Azt viszont nem mondtam, hogy nem vagyok perverz.

- Fúúú, te…. - és azzal a lendülettel kirohantam a szobából.

- Én is így gondoltam! –hallottam a diadalmas vihorászását az ÉN szobámból.