Testvérek

7.

Napsütéses reggelre virradtak Konoha lakói. Mindenki örült a langyos tavaszi időjárásnak. Ma volt a chuunin-vizsga utolsó fordulójának napja, s a körülmények minden szempontból ideálisnak bizonyultak.

Az Uchiha-birtokon is szokatlanul nagy volt a nyüzsgés, hiszen mindenki látni akarta a klán nagy reménységének, következő vezetőjüknek vizsgáját. Aki csak tehette, visszautasította mai küldetését, hogy végignézhesse Itachi küzdelmeit. Fugaku szabadnapot adott összes alkalmazottjának, hiszen büszke volt a fia által elért eredményekre, és szerette volna, ha klánja tagjai is elismerik az elsőszülött fiú erejét.

Itachi már össze is csomagolta felszerelését, és kész volt az indulásra, de meg akarta várni, hogy kisöccse felébredjen, hiszen Sasuke előző este megígértette vele, hogy nem megy el anélkül, hogy ne beszélne vele. Arról Itachinak fogalma sem volt, hogy mit akar elmondani neki az öccse.

Sasuke végre álmos szemekkel kitámolygott az előszobába bátyjához. A kisfiú utálta a reggeleket, Mikotónak minden áldott nap egy teljes órájába került felkelteni gyermekét.

- Jó reggelt, aniki – ásított nagyot.

- Szia, otouto – mosolygott rá Itachi. – Miről szeretnél velem beszélni?

- Sok szerencsét szeretnék neked kívánni – mondta elpirulva a kisfiú, majd előhúzott egy kis csomagot háta mögül. – És ez egy ajándék… jól jöhet a vizsgán.

Itachi meglepve nézett a csomagra, melyen látszott, hogy kisöccse csomagolta be: a papír kicsit gyűrött és szakadt volt, és a masni is ferdén állt. A fiú végül kibontotta, és még jobban meglepődött, mikor látta, hogy a csomag egy különleges, egyedi kunait rejt.

- Köszönöm, otouto – nézett kisöccsére, leplezve meghatódását, és hogy szavainak nyomatékot adjon, homlokon pöckölte a fiúcskát.

…………………………………………

A chuunin-vizsga utolsó fordulójára a kis Sasuke szülei társaságában érkezett, és a lelátókról figyelte az eseményeket.

Itachi az aréna közepén állt, első ellenfelével szemben, és felnézett a lelátókra. Mikor megpillantotta integető kisöccsét, önbizalomtól telve elmosolyodott, és felkészült a küzdelemre.

A harc csak rövid ideig tartott: Itachi alig két perc alatt földre terítette a nála öt évvel idősebb ellenfelét.

- Ez a fiú egy valódi zseni…

- Csak tíz éves, és máris ilyen erővel rendelkezik…

Sasuke csak hallgatta a lelátón ülő tömeg ámuló csodálkozását, és büszkén gondolt tehetséges bátyusára. Észre sem vette, hogy közben kihúzta magát, mintha neki lenne elismerés a bátyja dicsérete.

Ám Sasuke valahol mélyen, legbelül irigykedett is. Szeretett volna ő lenni Itachi helyében, lenn, a csatatéren. Szeretett volna ott lenni, és meg is ígérte magának, hogy egyszer így is lesz. Amikor az ő vizsgájára kerül sor, ő lesz a legjobb, a legnagyobb zseni.

Itachinak még két ellenféllel kellett megküzdenie. Az egyikük az a Megumi volt, aki nem is olyan régen megsebesítette Sasukét – a kisfiú még mindig bekötözött kézzel járt. Itachi nagyon örült, hogy ilyen ellenfelet kapott, és cseppet sem kíméletesen látta el a fiú baját - a medikus ninják még egy hónap múlva is Megumi összefoltozásával foglalatoskodtak.

Utolsó harca már több problémával járt. Egy tehetséges homokninja volt az ellenfele, akivel nem sokra ment tűzjutsukkal. Ám a Sharingan az Sharingan, Itachi pedig a valaha élt legtehetségesebb Uchiha, így végül győzelmet aratott, bár majdnem minden chakráját elhasználta.

Az utolsó küzdelem végeztével a Hokage kihirdette azok nevét, akik chuuninok lettek. A lista első helyén természetesen Itachi neve szerepelt. Mindenki szeretett volna gratulálni a fiúnak, s a kis Sasukét a tömeg messzire sodorta bátyjától. Már éppen szomorúan biggyesztette le fejét, mikor megszólalt mellette egy hang:

- Na, mi az, otouto, nem tetszett az előadásom?

- Aniki! – kiáltott fel Sasuke, és meglepve nézett bátyjára. – De hát hogyan?

- A drága családunk éppen a Kage Bunshinommal beszélget – kacsintott öccsére Itachi. – Csak nem gondolod, hogy az otoutóm nélkül ünnepelnék? Gyere, szökjünk meg, mielőtt még valakinek eszébe jut használni a Sharingant, és leleplez engem!

- Oké – pirult el Sasuke. – De ugye ma megtanítod nekem azt a shuriken jutsut, amit Megumi ellen használtál?

Itachi gonoszan elmosolyodott, és megpöckölte kisöccse homlokát:

- Majd legközelebb, otouto!