- Nos? Kiderült, hogy szökött ki az idéző kamrából Fiddlesticks? - Vessaria szinte rögtön kérdezte a nyomozásért felelős magasabb rangú idézőt, akit kinevezett az ügy élére, miután megkapta a jelentést a szökésről.
- Idézői varázslat.
- Micsoda?!
- Olyan varázslattal nyitották ki az ajtót, amit a hős idézésnek vett. Máshogy nem jöhetett ki onnan, mert mint ön is tudja asszonyom, ragaszkodik az idézés szabályaihoz.
- Gondolja, hogy egy idéző a felelős érte? - a nőn meglátszott az aggodalom. Érthető is volt, hiszen az Intézetnek az a dolga, hogy fenntartsa az egyensúlyt, de ha valaki visszaél az idézői erőkkel, vagy meggondolatlanul használja, az katasztrófához vezethet. Még ő is tisztába volt az egyik erre illő példára, Lee Sin esetére. Amikor ifjú volt, idéző akart lenni, ám türelmetlen volt, s egy egész falu fizette meg az árát érte. Hiába tekintettek volna el tőle tehetsége miatt, az ioniai fiú egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy idéző legyen ezek után, így abba hagyta idézői tanulmányait, hogy később hőssé váljon, mint a Világtalan Szerzetes.
- Könnyen lehet. Már nyomozzunk esetleges gyanúsítottak után.
- Helyes. S lenne még valami.
- Igen asszonyom?
- Figyelje minden idéző Kha'Zix-ot és Crysallin-t, mikor együtt vannak. Amennyiben látják, hogy veszélyes kettejük kapcsolata bárkire vagy bármire, bármilyen módon… azonnal intézkedjenek, hogy soha többé ne legyenek együtt - valamiért összeszorult a főtanácsos nő szíve, mikor kimondta. Talán mert Crysallin valamennyire lányára emlékeztette, s most mintha saját gyermeke ellen fordult volna. Az idéző természetesen habozás nélkül válaszolt:
- Igen, asszonyom.
…
A park Crysallin számára pont olyan szép volt, mint a kert, látta rajta, hogy teljes odaadással gondozzák. S még nagyobb lett öröme, mikor látta, hogy más hősök is vannak itt. Egy fa alatt egy sötétebb bőrű nő meditált, egy másikban egy szőke hajú fiú rajzolt valamit, míg a tóban…
- Istenem, egy maráj! - kiáltott fel felcsillanó szemekkel a sellőhöz hasonló lényt látva, amire az felfigyelt, s meg is szeppent kicsit, mire a lepidan kicsit szégyenlős lett:
- Jaj, elnézést… csak annyi szép mesét hallottam róluk és... nem hittem volna, hogy látni fogok valaha egyet… - a lány látva ezt kicsit kuncogott:
- Semmi baj, igazából azon lepődtem meg, hogy valaki ismeri a marájokat. Szia, Nami vagyok.
- Szia, én pedig Crysallin! - az ürességlényt kellemes érzés töltötte el látva, hogy védence valószínűleg szerzett egy barátot magának. S valóban, szinte pillanatok alatt összebarátkozott Nami és Crysallin a beszélgetés során. A maráj boldogan mesélt a lepidannak népéről, cserében az utóbbi is szívesen mesélt sajátjáról, s a marájokról szóló legendáikról, amik ámulatba ejtették az előbbit, főleg, hogy igazak voltak. Kha'Zix, aki egy másik fa árnyékában figyelte védencét, hamarosan észrevette Ahri-t, a Kilencfarkú Rókát, aki érdeklődően figyelte Crysallin-t, végül odament a lányokhoz:
- Sziasztok! - Crysallin kicsit félénken köszönt vissza ugyan, de a két hős barátságos viselkedésének hála kicsit feloldódott, s Ahri-val is beszélgetni kezdett. A Ragadozót ugyan az elején rossz érzés fogta el, hiszen ismerte Ahri természetét, de úgy tűnt a lepidan pillangós jellemzői barátságosabbá teszi a körülötte lévőket. De így is aggódott érte, majd meglátta, hogy Draven a szokásos öntelt modorával jön, kiszemelve Crysallin-t:
- Hé szépségem, mi lenne, ha elszórakoztatnád Draaaaa- - abban a pillanatban belé fagyott a szó, amint meghallotta az Üresség Ragadozójának morgását:
- Hagyd. Őt. Békén – a Dicső Hóhér általában nem félt a „csótánytól", de ez a morgás annyira rémisztő volt még neki is, hogy szép csendben inkább megfordult s gyorsan szedte a lábát. A lepidan nem értette, miért csinálta ezt Kha'Zix, míg Nami és Ahri szeppenten nézett össze: ilyent az ürességlény soha nem csinált senkiért sem. Bár igazából örültek, hogy megtette, mert tudták, hogy Draven milyen tud lenni a lányokkal szemben. Nem egyszer kapott a noxusi hóhér már pofont lányoktól, mert perverzül flörtölgetett velük. Valamelyiktől konkrétan egy verést kapott, sőt, volt olyan is, akinek a párjától kapott rendesen. A két régebbi hős biztos volt benne, hogy Draven megint próbálkozni fog majd a legújabb barátjukkal.
- Figyelem, minden hőst várnak a bemutatóteremben, minden hőst várnak a bemutatóteremben! - hangzott el mindenki fejében a hang váratlanul, Crysallin fejében viszont az, hogy itt az ideje, hogy bemutassák a Ligának. Ő is megindult, egészen pontosan a teremben lévő színpad mögé, ahonnan majd ki kell jönnie, a hang útbaigazítása alapján. Egy fiatal lány várt rá, aki szintén idéző volt.
- A függöny mögé kérlek! - vezette oda vidám hangon, majd otthagyta, hogy jelezzen annak a serdülő fiúnak, aki bemutatja majd, hogy készen áll minden. Kicsit izgult, mert hallotta, hogy milyen sok hős van, s félt a reakciójuktól. Csak az nyugtatta, hogy azok is ott lesznek, akiket megismert.
A nézősorban ülő hősök lecsendesedtek, mikor kilépett az idéző, aki megkapta a feladatot, hogy bemutassa Crysallint:
- Hölgyem és uraim, s azok, akiknek neme azonosítatlan – páran felvonták a szemöldöküket, hogy most csak a robotokról van-e szó, vagy a nem hús-vér lényekről is – azért gyűltünk ma itt össze, hogy ne legyünk kivételesen szerteszét!
- Aaaaaaj! - a legtöbb hősnek fárasztóan hatott ez az elsült poén, így az idézőfiú komolyabban folytatta:
- Meg azért is, hogy bemutassam az új hőst, amit nem más szokott megakadályozni, mint a hosszú, unalmas beszéd! – Néhányan megint felvonták a szemöldöküket, így a fiú folytatta:
- Öhm… Bemutatom a Liga új hősét, melynek neve… Crysallin, a Pillangóhölgy! - jelzett a lepidannak, hogy kijöhet, aki igen csak szégyenlősen jött ki, félve a reakcióktól. Azok a hősök, akik nem látták még, mind csöndben, s kicsit szeppenten nézte.
- H-h-hali… - hebegte szegény lány, mire Lux valamelyik sorból:
- DE CUKI~! - úgy rikkantott örömében, mintha egy kölyök porot mutattak volna be, jó páran rá is néztek. A legtöbb hős szemében egészen szimpatikus volt Crysallin, de Katarina és Rengar, akik egymást mellett ültek, annál nagyobb undorral tekintett rá. A nő meg is jegyezte egyből:
- Ahogy gondoltam, mihaszna cafkarongy csak.
- Bizony – felelte a Büszke Ragadozó – semmire se való. Nem tudom, miért vonzza ez a senkiházi szuka a prédámat. De drágán megfizet érte...
A riválisa által említett Kha'Zix pedig szinte csodálta védencét, ahogy szégyenlősen a színpadi fényben áll, ami felerősítette csodás színeit, miközben a lány pedig egyik szárnyával takarta magát, annyira lámpalázas lett.
- Ismerkedni öt perc múlva lehet, s ez alkalomból nem lesz ma egy meccs sem! - Minden hős szépen kivonult, kivéve Kha'Zix, aki Crysallinhoz ment.
- Ügyes voltál.
- Köszö- - azonban egy kisebb sikollyal menekült váratlanul az Üresség Ragadozója mögé, mikor meglátta egy hatalmas szörny sötétben megbújó alakját, ahogy közelített feléjük. Bár sejtette, hogy védelmezője ismeri, mert az egyáltalán nem rezzent meg, de így is félt, hogy mi a másik szándéka. Még jobban megriad, mikor meglátta a szörny számára igen ijesztő arcát, s már be is csukta a szemét, felkészülve, hogy felfalja őket egyben, mikor:
- Szép napot kisasszony! Örülök, hogy tudomást szerezhettem kilétéről! – a lepidan megszeppenve nézett a szörnyre, aki még nagyobb meglepettségére egy kalapot, s egy kicsit szétszakadt szmokingot viselt, monoklival s pipával kiegészítve. – Kérem, engedje meg, hogy bemutatkozzak! Cho'Gath vagyok, az Üresség egyik képviselője.
- Örvendek… - akkor látta a Fény Úrnőjét jönni, aki nem félt a két Ürességlénytől, mivel azok is tudták, mi lesz velük, ha megszegik a Liga szabályait, akármennyire nem szeretik betartani. A lány szinte azonnal megszólalt:
- Szia, Lux vagyok! El tudnám velem jönni egy kicsit?
- P-persze! - Crysallin ugyan a válasz előtt védelmezőjére nézett, aki jelezte, hogy nem lesz baja Lux mellett, így el is indult Demacia képviselőjével, miközben a nagyobbik Ürességlény sanda mosollyal kisebbik társára nézett:
- Elbűvölő teremtés.
- Igen…
- Szívesen lennél a párja, mi?
- Mi van?! - a Ragadozó reakciója, valamint a pír az arcán még nagyobb mosolyt csalt Cho'Gath arcára – Ez nem igaz! Csak kivárom, hogy kiderüljön, hogy elég erős-e, hogy felfalhassam!
- Ahhoz képest látni lehetett rajtad, hogy csodálod őt, mikor bemutatták.
- Az csak a fény miatt… én… légy átkozott! - ezzel a mondattal hagyta magára a vigyorgó társát olyan gyorsan, amennyire csak tudta, miközben próbálta az Üresség Rémének szavait kiverni a fejéből.
…
Crysallin kezdett aggódni, mikor a demaciai lány egy számára ismeretlen helyre vitte, ahol egy ajtót nyitott ki.
- Menj csak be nyugodtan! - még bizonytalanabbá vált, hogy előre engedte, de Lux mosolya biztató jel volt számára, így bement…
- MEGLEPETÉS! - és teljesen meglepődött, mikor egy nagyobb csapat hős kiáltotta egyszerre neki, mikor felkapcsolta a világítást a szobában, ami ki volt díszítve, s egy szalagra, ami fel volt kötve ez állt: Isten hozott közénk!
- Jaj! K-köszönöm! - Crysallin mosolya mindent elárult arról, milyen jól esett neki ez a meglepetés parti. Vi, Caitlyn és Soraka jelenléte még több bátorságot öntött a lepidanba ahhoz, hogy a többiekkel is elkezdjen beszélgetni. Ahogy Lux sejtette, Braum porója belopta magát az új hős szívébe a gomb szemeivel, s odaadó melegségével, akárcsak a yordlek, azok közül főleg Lulu és Gnar. Mind a ketten gyermeki bájukkal teljesen elbűvölték a Pillangóhölgyet, aki szívesen ölelte meg őket, a többi hős meghatódására.
- Egy virágot kisasszony? - Twisted Fate egy szál rózsával lepte meg Crysallin-t, aki kicsit pirulva fogadta el a kis ajándékot. Csak ekkor látták páran Kha'Zix-ot, aki bejáratnál pont benézett, s látva a Hamiskártyás cselekedetét szikrázó szemekkel nézett a férfira, aki csak hetykén mosolygott. Ahri azonnal felismerte ezt a nézést: Az ürességlény, aki csak saját magával, s mások elpusztításával foglalkozott eddig, féltékeny volt Fate-re! Félt ugyan, hogy verekedés tör ki, de a Ragadozó aztán elment, de erősen jelezte a Bilgewater-inek, hogy figyelni fogja. Szerencsére Crysallin figyelmét elvonta Tristana a rengeteg kérdésével az otthonával kapcsolatban anélkül, hogy tudta volna, mi folyik a hátuk mögött, így nem látta az egészet. Sok jelenlévő hősnek ekkor volt igazán szimpatikus Crysallin, hiszen amilyen szép volt, olyan szerény, félénk, s kedves volt. Talán az egyik legkedvesebb hős, aki valaha belépett a Ligába. Az esemény nagyon jól sikerült, mert este tíz órakor lett vége, mikor mindenki ment a hálókörletbe aludni, vagy más magánügyi dolgát végezni.
Kha'Zix hiába érkezett meg este a vadászatsorozata után, még mindig nem értette, miért nem tetszett neki azt, amit Twisted Fate tett, ahogy azt sem, hogy miért nem sikerült fejéből kiverni azt, amit Cho'Gath mondott. Még hogy a párja akar lenni… Csak azért mondja, mert sikerült neki, ahogy mondják az emberek, összejönni Rek'Sai-al. Neki nem kell pár, ő boldog egyedül is, igazán pedig majd akkor lesz, ha sikerül elérnie célját, vagyis az, hogy a tökéletes ragadozóvá váljon.
- Idióta! Megpuhult az emberek között! Még hogy a lepidan, mint a párom… röhejes! A Hamiskártyás meg elmehet az Üresség legmélyébe a virágával! - egyik pengéjével hirtelen jött dühébe leütött egy vázát, ami darabokra tört. Csak ezután esett le neki, hogy még mindig hihetetlen dühöt érez a Bilgewater-i felé, ami csak nőtt benne, ahogy bevillant elé a kép, ahogy átadja a virágot Crysallin-nak azzal a számára idegesítő mosollyal… végül sikerült elnyelnie az álmosság a dühét, így ment az Üresség képviselőinek tartott helyére, ami valójában egy nagy földalatti járat volt a Liga melletti erdő szélén, egy igen nagy „főteremmel", amikhez több kisebb terem csatlakozott. Még a Xer'Sai királynő csinálta, amikor csatlakozott, hogy az ürességlények egy helyen legyenek. Azonban hiába helyezkedett el a fészekbe, ahol szokott aludni, nem jött álom a szemére, csak forgolódott. Több hosszú órába telt, mikor is egyik forgásánál meglátta, hogy a szembe lévő terem bejáratánál lévő vastag függönyt elfelejtették elhúzni. Így jól látta, hogy az ott lakók, Cho'Gath és Rek'Sai összebújva aludtak, miközben az utóbbi a kis Kog'Maw-ot, aki számára a két nagyobbik olyan volt, mint a szülei, ölelte finoman, mintha saját gyermeke lenne. Abban a pillanatban, ahogy látta őket, rájött, miért nem tud aludni: Crysallin. Hiányzott neki a jelenléte, hajának puhasága, a lágy illata… Hogy szokhatta így meg két hónap alatt, hogy vele van? Vajon Crysallin tud aludni? Vagy ő is forgolódik? Nem tudta, miért, de felállt, s elindult megkeresni védencét. Kog'Maw felébredt a zajra, s nézte, ahogy kimegy.
- Mama – bökdöste a Xer'Sai királynőt, aki felébredve tekintett rá – Khazzy elment valahova.
Rek'Sai nyugtatóan kattogott valamit neki, majd visszaaltatta. Viszont tudta jól, hogy a Ragadozó hova mehetett, ami miatt Cho'Gath-ra nézett, aki szintén felébredt a kis társuk hangjára, csak ő még csukva tartotta a szemét.
- Szerinted az új hölgyhöz ment kedvesem? - kérdezte suttogva, mire morzejelhez hasonló kattogást kapott válaszul. Egy pillanatnyi csend után még egy sor kattogás jött, amire az Üresség Réme kuncogott:
- Na de királynőm, még alig ismerik egymást, nem korai még nekik a gyerekvállalás? - a nőstény ürességlény doromboló hanggal válaszolt, amiben egy kis humort lehetett érezni, majd jó éjt kívánva egymásnak ismét elaludtak, egymáshoz bújva. Közben a Ragadozó kívülről minden egyes ablakhoz odarepül, hogy megnézze, melyikben alszik a Pillangóhölgy. Már az ötvenediken is túljárt, mikor végre megtalálta. Ablaka is nyitva volt, így be tudott menni hozzá. Egyből meglátta a rózsát a vázában, amit Fate-től kapott védence. Ám mikor a düh gyűlt volna fel, rápillantott a lányra. Crysallin olyan békésen aludt az ágyban… Nyugtató volt a látvány Kha'Zix számára, s talán ezért határozta el, hogy melléfekszik, s átöleli. Máris sokkal jobban érezte magát most, hogy érzi jelenlétét. Azonban csak akkor jutott eszébe, hogy felébresztheti, mikor a lány kinyitotta az ölelésre a szemeit, s felé fordult meglepetten. Arra számított, hogy elkezdi kiabálni, hogy perverz, vagy valami hasonlót, amivel felveri a közelben lévőket, ám ehelyett kedves hang jött ki a lány szájából:
- Mi a baj? Nem tudtál aludni?
- Igen… csak forgolódtam… Ha zavar, elmegyek innen.
- Nem kell, maradj nyugodtan – mosolygott rá odaadóan Crysallin. Meglepte, hogy nem zavarta a jelenléte, de miután a lány finoman odabújt hozzá, s visszaaludt, ő is elmosolygott, életében talán másodszor vagy harmadszor nem vérszomjtól hajtva, miközben becsukott szemekkel beletúrta a lepidan hajába saját arcát. És ekkor visszatért szíve környékére az az idegen melegség. Egészen eddig nem gondolta volna, azonban most, hogy érezte, rájött, hogy hiányzott neki ez az érzés valamiért. Arra a két hónapra emlékeztette őt, amikor távol volt a Ligától. Az álom, ami eddig nem akarta hatalmába keríteni, most perceken belül elnyomta, édes álmokat ígérgetve.
…
A Háborúk Intézetét másnap reggel egy férfi figyelte a távolból, vállán egy hatalmas denevér pihent. Szája mosolyra húzódott.
- Itt az idő… Az ürességlény ezúttal nem menekül… - suttogta szárnyas társának, ahogy közelített az épület felé nyugodt léptekkel, nem törődve a hátramaradt társaival, akik idáig elkísérték, majd visszahúzódtak az erdő sötétjébe, hogy visszatérjenek oda, ahonnan jöttek. A férfit az őrök állították meg, amint odaért:
- Állj, azonosíts magad!
- Nyugodjanak meg uraim – próbált csillapítani a kedélyeket úriember módjára az idegen – A következő jelentkező vagyok csupán.
Az őrök hitetlenkedve néztek egymásra, majd ismét a férfira:
- Nevet!
- Nakhir vagyok.
