Bones – NCIS
vol 7.

Brennan kezdett magához térni, az érzékei már nem voltak annyira tompák, lassan kezdte tökéletesen érteni a helyzetet. Megpróbálta kezeit kiszabadítani a bilincsekből, de kísérletét csak egy fájdalom hullám követte. A csuklói kimondhatatlanul fájtak. Pedig Brennan már meggyőződött róla korábban, hogy nincsenek törött csontjai. Végre meg tudta mozdítani a lábait. Még nem igazán engedelmeskedtek neki, de már képes volt néhány mozdulatra. Különösen arra, hogy megforduljon. Óvatosan megfordult, így a kezei most vele szemben voltak a falhoz bilincselve, megpróbált felállni, de ehhez még túl gyenge volt. Eltöltött pár percet azzal, hogy a fallal szemben térdelt, az agya közben folyamatosan zakatolt, terveket eszelve ki. Terveket, amelyek mind elbuktak egy-egy ponton. Nagyjából 5 perc múlva sikerült felállnia. A keze most már dereka magasságában volt a falhoz kötve, így oldalra fordulva könnyebben beláthatta a pincét. Ekkor nyílt egy ajtó egy távoli sarokban. Brennan szeme először nehezen alkalmazkodott a szokatlan mennyiségű fényhez, de végül sikerült kivennie egy női alakot a fényben, feléje közeledve. Néhány pillanat múlva, ahogy Brennan pupillája szinte teljesen összeszűkült, felismerte a nőt. Heather Taffet.

- Látom magához tért, Brennan. –mondta Heather gúnyosan kacagva.

- Mit akar tőlem Taffet? Miért nem temetett már el? Más áldozatai ilyenkor már rég a föld alatt vannak! –Brennan legnagyobb erőfeszítése ellenére sem tudta megállítani kirohanását.

- Hogy valaki milyen türelmetlen. Ha annyira akarja, Brennan, eltemethetem, bár úgy nem veszem hasznát.

'Nem veszem hasznát'. Brennan fejében ez az egy mondat cikázott, amíg Taffet a lépcső végére ért. Vajon mit akart ezzel mondani? Aztán hirtelen rájött. A nő azt akarta, hogy szabadon távozhasson minden vádpont ejtésével.

- Úgy sem fogják megtenni. –vetette oda neki Temperance ingerülten.

- Mit nem fognak? –kérdezte érdeklődve Taffet.

- Nem fogják ejteni a vádakat. Maga egy kegyetlen sorozatgyilkos és a börtönben a helye!

Heather Taffet pillanatok alatt ott termett vele szemben.

- Rossz válasz, Brennan. –mondta gúnyosan kacagva, majd adott egy pofont az antropológusnak. Brennan érezte, ahogy ismét forogni kezd körülötte a világ. Nyilván nem tett jót az agyrázkódásának a pofon.

- Nézze, még sem állhat itt 36 órát. –mondta végül Taffet és elővett a zsebéből egy apró kulcsot. Kinyitotta a bilincset. Arra számított, hogy a nyugtató hatása, amit még a furgonban adott be neki, nem múlt el. Tévedett. Amint Brennan kezei szabadok voltak, azonnal a nő nyakának esett. Ujjait mélyen Taffet nyakába mélyesztette, megpróbálva elszorítani a nyaki ütőerét. Csak hogy Heather Taffet sem volt teljesen bolond. Ismerte már a doktornőt eléggé ahhoz, hogy tudja, hogy még a legrosszabb állapotában is ellenkezik mindennel és mindenkivel. Miközben Brennan ráugrott Taffet-re és a földre terítette, a kegyetlen gyilkos elővett egy apró sokkolót a kabátja oldalzsebéből. Brennan megtalálta az ütőeret és tudta, hogy innentől már csak másodpercek kérdése az egész. Ám nem számított Taffet reakciójára. A nő megnyomta a sokkolón a gombot és azonnal több száz volt áramlott át Brennan testét, aki összegömbölyödve gurult le Taffet mellé a földre. Amint a pár perces sokkhatás véget ért, Temperance megpróbált újra felállni, de amint ezt Heather meglátta, gyomron rúgta, mire Brennan megint összehúzta a testét. Hatalmas fájdalom égette teste minden egyes részét. Logikus elméje arra ösztökélte, hogy próbálja meg még egyszer, arra, hogy most lesből támadjon a nőre, de ott mélyen legbelül, a szíve mélyén érezte, hogy most az egyszer esélye sem volt. Taffet hátat fordított neki és felvett az egyik sarokból egy kötelet. Brennan ezalatt a pár másodperc alatt sikeresen felállt és most támolyogva állt egyik lábáról a másikra. A világ forgott vele.

- Mondja, Brennan, maga tényleg nem bír magával? –nézett rá Heather.

- Maga… -de mielőtt Brennan befejezhette volna a mondatát hatalmas fájdalom hasított a lábába és azonnal összeesett. Mivel forgott vele a világ nem igazán érzékelte, hogy mi folyt körülötte, csupán azt tudta, hogy Heather Taffet eltörte a jobb lábát és most a kezeit kötözte össze hátul. Nem értette, hogy mivel törhette el a lábát, amikor csak egy kötél volt nála. Aztán rájött, mivel az a valami közeledett az arca felé. Egy vaskos, legalább 1000 oldalas telefonkönyv volt az. Amint a telefonkönyv az arcába csapódott Brennan előtt azonnal elsötétült a világ. Eszméletlen volt, Heather Taffet pedig pontosan ezt akarta elérni, mivel így esélye sem volt a menekülésre.

Dr. Saroyan és Wendell Bray Booth riasztására mentek ki Brennan lakására. Cam biztosította a rendőröket, hogy Wendell törvényszéki szakértő, így bemehetett a kiégett lakásba. Wendell még sosem járt előtte Brennan otthonában, nem úgy, mint Camille. Dr. Saroyan számára szívfacsaró látvány volt így látni barátja és kollégája gyönyörű lakását. Wendell 20 percet töltött a nyomok keresésével és végül az egyik ablak külső párkányán, ami a belső közös hátsókertre nyílt, talált némi bizonyítékot. Wendell mintát vett a fura anyagból. Cam a férfi háta mögül figyelte a történéseket.

- Mit találtál, Wendell?

- Föld és talán némi sár? –nézett fel főnökére Wendell.

- Ezt most neked kell azonosítani, mivel Hodgins a kórházban fekszik.

- Jack megtanított néhány dologra, talán képes leszek én is azonosítani az anyagot. –bólintott Wendell. Ezzel befejezték a vizsgálódást és együtt, Camille kocsijával a Jeffersonba siettek. Késő éjjel volt, de se Cam-et, se Wendell-t nem érdekelte, hogy akár egy hétre is felfüggeszthetik a szabályok megszegése miatt. Most a barátjuk élete volt a tét. A fenébe a szabályokkal.

Booth eközben már 50 perce utazott, este 10 óra múlt. Egyetlen helyen sem állt meg, szerencsére volt elég benzin is a tankban. Az út Washington D.C.-ből Millsboro-ba 231 kilométer volt. 50 perc alatt megtehetetlen. A GPS azt jelezte neki, hogy még mindig 1,5 órát kell utaznia, hogy a Delawer-i kisvárosba érjen. Booth-nak Brennan mesélte, hogy Russ itt, Millsboro-ban kapott új munkát, és 1 hónapig itt fog dolgozni. Booth még jobban beletaposott a gázba és úgy döntött, hogy most őt sem érdeklik a szabályok. Bekapcsolta a szirénát és a kék lámpát így nyerve utat magának az esti hömpölygő kocsisorban. Mindenki hazafelé tartott, de ők ráértek. Booth közel sem. Tudta, hogy a 36 óra így is több, mint amennyit a Sírásó szokott adni, mégis minél hamarabb ott akarta tudni Russ-t D.C.-ben. Társának szüksége lesz majd a bátyjára, ha megtalálják. Ha megtalálják. Saját gondolatai visszhangoztak a fejében és a sziréna nem segített más felé elterelni őket.

Éjfél előtt pár perccel Booth lefékezte a kocsiját egy apró bérház előtt. A postaládán a következő név díszelgett: Russ Brennan. Tudta, hogy jó helyen jár. Amikor pedig bent felkapcsolódott a villany még biztosabb volt. Sietős léptekkel az ajtóhoz sietett, majd becsöngetett. Miután az első csöngetésre nem jött azonnal válasz, csöngetett még egyszer, majd dörömbölni kezdett az ajtón.

- Russ, nyisd ki!

Pár perc múlva Booth egy ideges és mérges Russ Brennan-nel találta magát szemben.

- Booth! Mi a fenét keresel itt az éjszaka közepén?

- Bones… -nem tudta elsőre kimondani- Bones-t elrabolták!

- Tessék? –kérdezte Russ meglepődve, azonnal felkapva a kabátját az előszobai tartóról. Lekapcsolta a villanyt, majd kilépett az ajtón és bezárta a ház ajtaját.

- Azonnal vissza kell mennünk D.C.-be… -kezdte Booth.

- Haver, mit gondolsz, miért öltöztem fel? –nézett fel rá Russ, miközben sietve Booth kocsijához indultak. Az út újabb 2 órát vett igénybe, mégis most hamarabb értek vissza, mint ahogy Booth kiért Millsboro-ba. Booth a Jefferson előtt fékezte le a kocsit, majd Brennan bátyjával együtt sietősen az épület felé indultak. Az FBI ügynök nagyon is jól tudta, hogy kit fog ekkor bent találni. Camille-t é Wendell-t. Nem várta el Angelától, hogy most a laborban legyek és dolgozzon, miután Hodgins meglőtték.

Amikor beléptek az ajtón Dr. Saroyan köszöntötte őket egy kedves mosollyal.

- Booth, Russ. Pont időben. –ezzel a két férfi követte a doktornőt, aki Hodgins laborjába vezette őket. Azonban most Hodgins helyén Wendell ült.

- Van valami eredmény? –kérdezte Booth idegesen.

- Még szép, hogy van! –mosolyodott el Wendell elégedetten, hogy sikerült elvégeznie a feladatát.

- Wendell, most nem érünk rá erre! –figyelmeztette Booth, megpróbálva kordában tartani az érzéseit és indulatait.

- Elvittem Wendell-t Brennan lakásához, miután telefonáltál, Booth. –szólt közbe Cam- Átfésülte a lakást, legalábbis már ami maradt belőle… -Cam vett egy mély levegőt- És talált valami fura anyagot az egyik külső ablakpárkányon.

- Egy külső ablakpárkányon? Tempe a másodikon lakik, az elég magas ahhoz, hogy bemásszanak hozzá, nem gondoljátok? –kérdezett közbe Russ, de Booth csak csendre intette, ezzel jelezve Wendell-nek, hogy mondja el, hogy mit talált.

- Nos az anyag föld és sár volt. Méghozzá egy bizonyos helyről.

- Tehát sikerült azonosítanod? –nézett fel Booth, szemei reményt sugároztak.

- Igen. –bólintott Wendell, majd kirakta a képernyőre az eredményeket.

- A föld és a sár Virginiából származik…

- Virginia elég nagy hely, nem lehetne szűkíteni egy kicsit? –kérdezte Booth.

- Wendell-nek ezt is sikerült. –tette Cam a kezét Bray vállára.

- Pontos, majdhogynem száz százalékos egyezést találtam néhány régebbi begyűjtött talajmintával.

- Tehát akkor tudjuk, hogy hol tartják fogva Tempe-t? –nézett fel Russ Booth-ra és a tudósokra.

- Bizony. –bólintott Wendell, majd megnyitott egy térképet a gépen. Russ és Booth a nagyképernyőn követték a férfi keresését.

- A hely pedig nem más, mint a George Washington Nemzeti Erdő, Virginiában, egészen közel a Nyugat virginiai határhoz.

- Köszönöm, Wendell! –rázta meg Bray kezét Booth. Ezzel Russ-szal együtt távozott. Sajnos azonban előbb cselekedett, mint gondolkozott volna. Azonnal bejelentette Hacker-nek, hogy hol találja meg, hogyha keresnék. Hacker pedig leadta a drótot az ügyeleteseknek. Persze senki sem sejthette, hogy Taffet-nek az FBI sorai közt is vannak emberei.

Brennan kezdett újra magához térni. A lábán egy gyenge kötés éktelenkedett, ami csak arra volt jó, hogy elállítsa a vérzést. Vér. Brennan megrázta a fejét. Újra sötétben volt. Ráadásul, amikor meg akart fordulni nem tudott. Felemelte a fejét, lassan óvatosan, és pár centiméter utána akadályba ütközött. Egy pillanatra ledermedt. Vajon Taffet tényleg újra eltemette őt élve? Aztán lassan ismét kezdte visszanyerni az érzékelését, és amikor a hallása is végre rendbe jött, rájött, hogy egy kocsi csomagtartójában pihent. Nem akarta ezt az egészet elhinni. Hol volt Booth? Miért nem találta már meg őt? Talán őt is elfogta? Ekkor zajt hallott a kocsi eleje felől. Taffet telefonált. Fejét az ülések hátához szorította, így hallott néhány szót a beszélgetésből.

- Igen tudom… már viszem őt… hozd a másikat is… nem… Jack nem éli túl… ha mégis az a te hibád lesz Starkson…

Aztán megint csönd következett és már csak a motor zaja hallatszódott. Jack nem éli túl? Brennan-nek összeszorult a gyomra. Jack Hogins nem fogja túlélni? Vajon mit tett vele az a mocsok? Temperance-nek a másik név is ismerős volt. Starkson. Mintha már hallotta volna egyszer. Megpróbált visszaemlékezni. A memóriája nem volt a legjobb a sokkoló és az agyrázkódás hatásától, de minden tőle telhetőt megtett. És pár perc után rá is jött.

- Thomas Starkson! –suttogta maga elé. Tudta, hogy ismeri a nevét valahonnan. Booth mutatta be neki néhány évvel ezelőtt. Starkson FBI ügynök volt, és az egyik ügyben dolgozott velük. De Starkson nem itteni FBI-os volt, ő New York-ban dolgozott. Mit keresett megint Washington-ban? Aztán erre a kérdésére is választ kapott. Régóta sejtette, hogy Taffet-nek van valakije, egy beépített embere az FBI soraiban, csak nem talált rá eddig bizonyítékot. És most igen! Most talált rá, de talán soha nem fogja tudni elmondani. Végezetül még egy dolog gerjesztett benne még több félelmet.

- „már viszem őt… hozd a másikat is…" –ez a mondat töredék belevésődött a fejébe. A másik. Ki volt a másik? Brennan csak remélte, hogy nem Booth! Őszintén remélte! Azt nem élné túl, hogyha Booth-nak baja esne. Amikor 2 éve eljátszotta két hétig, hogy halott, Brennan-ben egy világ omlott össze. Ő vele elfelejtették tudatni, hogy Booth nem halt meg, csak egy FBI-os menedékhelyen tartózkodik, mert éppen egy volt ellensége próbálta levadászni és csak így találhatták meg a férfit. Azzal, hogy eljátsszák Booth halálát. Az ötlet hirtelen jött az FBI-nak, de Brennan nem tudott az egészről semmit. Booth „halála" után két héttel Angela végül elrángatta a temetésre, ahol Booth is megjelent és letámadta a fickót, aki korábban meg akarta ölni. És Brennan mit csinált? Mérges volt Booth-ra. Látni sem akarta őt. Belül, azalatt a két hét alatt teljesen összeomlott. Éjjel-nappal dolgozott, hogy elterelje a gondolatait társa haláláról, de nem tudta. Még a munkáról is ő jutott az eszébe. És végül mit csinált a temetésen, amikor meglátta Booth-t és a férfi ráköszönt? Ahelyett, hogy sírva a nyakába ugrott volna ő felpofozta. Mindenki szeme láttára. Majd faképnél hagyta a férfit és beszélni sem akart vele.

Ezek az emlékek most csak még jobban felzaklatták Brennan-t. Bele sem akart gondolni, hogy mit csinálhattak Hodgins-szal, amit ne élne túl, abba pedig pláne nem akart belegondolni, hogy ki is az a titokzatos „másik".