Nos üdvözlök mindenkit. A mai fejezet kicsit különös lesz, és hogy miért? Mert van nyereményjáték. Az előző részben megjelent egy zöld szemű Hyuuga, aki igen csak nyitott az emberek világa felé. Aki legelsőnek leírja a részhez kommentbe mi a nevének a jelentése (nem a Hyuuga) az mellé írja le azt is hogy milyen kapcsolat fűzze később Akumához (pl: edzőtárs, szerelmi szál, csapattárs, barát, tanár/diák). Ugyan látszólag volt ami felé nyitottam ez nem teljesen igaz, amit vagy ebben vagy a következő részben el is magyarázok nektek (attól függ kifutok e előtte az 5k szóból). Remélem tetszik majd a rész, és nem csak egy kommentet kapok.
Időben kiértem a falon kívülre, és dobtam le a súlyaimat. Láthatóan a rohamozók már elbízták magukat látva, hogy Hokai (a panda végre kapott nevet) nincs itt. Az ellenfelem azaz a vezér bika rohama felgyorsult. Biztos volt a sikerben, éppen ezért meglepődött, mikor „valami" neki szállt, és visszalökte. Az ütésem ereje pont elég volt. Legalább 30 métert csúszott hátra, de én magam is éreztem a rohama erejét, a vállam helyre kellett tennem, és több csontom, is megrepedt. Nos akkor úgy látom képes leszek kezdetben tenni valamit ellene. Dühösen kereső tekintettel nézett körbe, de nem találta ellenfelét.
- Mégis hol vagy Hokai, és mi volt ez az ütés? Mégis mióta vagy képes te ilyenekre is? - oh, azt hiszi tőle kapta a pofont… na ez még jobban fog neki fájni. Megindultam felé.
- Nos ő éppen betegeskedik! - kiáltottam. - Az ütés tőlem érkezett! - ekkor folytatta a keresést, de még mindig semmi.
- Búj elő medve! - ekkor értem a fejére. Nos hogy reagálsz majd rám? Mekkora szégyen lesz ez neked?
- Nem vagyok medve, én egy konohai ninja vagyok, és a szerződő feleimet támadtad meg! Térj vissza haza a seregeddel, vagy megmutatom mire vagyok képes. - mivel ugyan úgy rohantam fel rajta, mint anno Hokain így rajta keresztül is kapcsolódhatok a talajhoz.
- Nem adom meg magam egy embernek. - dobbantott, hogy lerázhasson magáról, de nem sikerült, viszont megkapat az egyik erősebb földrengés jutsumat, aminek hála még el is esett. Nagyon megleptem ezt a masszív marhát.
- Akkor megmutatom mire is vagyok képes, majd pedig vissza kényszerítelek oda, ahonnan jöttél!
Chakra nélkül sikerült egy ütéssel akkorát löknöm rajta, hogy ismét két lábon álljon, ami akkor ott a harci hévben azonnal meg sem lepett, majd elkezdtem hátrafelé tolni miközben a chakrámmal kapcsolódtam a földhöz, nehogy fel tudja emelni a lábát… ekkor jöttem rá, mennyivel erősebb is vagyok. Valamennyi természet energiát sikerülhetett összegyűjtenem. Semmiféle képen sem eleget, de ez több lesz mint semmi. Métereket toltam hátra, mire képes volt felemelni patáját vele együtt engem is, mire kapott egy nagyobb ütést a bokájába, amivel sikerült nagy kárt tennem benne, ő felüvöltött fájdalmában, én pedig hátra ugrottam. Képes leszek feltartani, meg tudom tenni! Összegyűjtöttem a chakrám felét, majd szépen beosztva használtam fel három jutsuhoz. Földsárkány, melyekből ezzel 40 életerős indult meg, hogy minden lábát lekötözze, földágyú, mely hatalmas méretű szikladarabot indított meg a fejéhez, és végül egy ketrec, mely körbe zárta. Persze a ketrec nem tartott sokáig miután láncait leverte, de a nézőközönség elkezdett gondolkodni, hogy jó helyet akarnak e megtámadni, ha ilyen lazán megcsináltam mindezt. Persze senki sem tudta, mennyi erőt is emésztett fel tőlem. Ahogy szabad volt a csapatai köré tömörültek, és ezzel megnyitották előttem az utat. A legjobb pillanatot megadta az ellenfél, én pedig ki is használtam. Megalkottam a pecsétet alattuk, kioldottam, majd az instant jutsuval, mely felgyorsítja a robbanás érkezését elég nagy károkat sikerült okoznom. Ezek után a győzelem biztosnak látszott, de tudtam, hogy még nincs mindennek vége. Az ellenséges főnök kiengedte a chakráját, a nyolcfarkúéval együtt, és úgy készült támadni. Én minden megmaradt erőmet az előző technika megismétlésébe fektettem, majd hátra ugrottam. A robbanás ereje hatalmas volt, de túléltem. Ez után már nem voltam jelen, de a kisebb harcosok nagy része már visszavonult, harcképtelenné vált, vagy meghalt, így a többiek mindent le tudtak már rendezni, miközben lassan vissza kezdtem vánszorogni a városba teljesen kimerülten. Ahogy beléptem a kapun jöttek utánam azok is, akik akkor még küzdöttek, mikor távoztam.
- Igazán kimerültél, ahogy látom. - jegyezte meg az egyik igen csak masszív páncélt viselő.
- Minden chakrámat felhasználtam, és a pecsét után a súlyok ismét rajtam voltak. Nem könnyű így az élet. Sokat kell még fejlődnöm. - ekkor páran furcsán néztek rám.
- Már most olyat tudsz, amit egyikünk sem vállalt volna el. Mi soha nem tudtunk volna megküzdeni velük egyedül, te viszont megnyerted nekünk a csatát.
- Ha nincs szerencsém, és nem megy mindenki oda, akkor már halott lennék. Ez nem tudás volt, hanem mérhetetlen szerencse. - feleltem, majd megéreztem, hogy valaki segít. Itami volt ott, és ő segített megállnom a lábaimon. - A főnök jól van?
- Hokai-sama hamarosan rendben lesz. Még aludnia kell egyet, de utána harcra kész lesz, de ahogy látom a csatának már vége, és ahogy hallottam, igen csak sokat tettél a győzelem érdekében.
- Csak a maximumot nyújtottam, és valamivel többet. Mindenki ezt várta el tőlem, így megtettem.
- Senki sem hitte volna, hogy így kitartasz, csak Hokai, és Itami. - felelte a korábbi medve. Nem ismerem fel a hangjáról, de annyian vannak itt, mint Konohában. Na jó ez túlzás, de legalább 600 lakos van, és nem igazán van időm ismerkedni.
- Ideje pihenned. Nem volt könnyű dolgod, és mégis megúsztad egészen jól. - kaptam a Hyuugától.
- Nos ha nem néznek le, mert ember vagyok, akkor nem sikerült volna, viszont ezzel felkeltettem pár lehetséges ellenség figyelmét. Nem hiszem, hogy ez után bármi könnyű lenne. Mi hamarabb edzenem kell majd.
- Most szó sem lehet edzésről! Ki kell pihenned magad!
- Eddig te voltál az, aki azt mondta, kimerülten edzek természet chakrára. Most itt lesz az esély rá. - ekkor meglepetten nézett rám. - Mi az, azt hitted ilyen állapotban neki állok nin vagy tajjutsut tanulni? Egy ütés után kidőlnék, és az első jutsu megölne, viszont egy kis pihentető semmit tevés remekül hangzik, miközben tovább fejlesztem a természetenergia gyűjtő képességem.
- Nem inkább létrehozod?
- Legutóbb már sikerült egy minimálisat összegyűjteni, és már éreztem a hatását a csatában. Messze van a szükséges szinttől, de volt valamennyi. Ha javítok a technikámon, talán össze is jöhet. - csak félre nézett, és hazakísért, majd mikor felkészültem ott maradt.
- Kétlem, hogy valaha is képes lennél elsajátítani ezt a technikát. - jegyezte meg halkan, és szomorúan. Nem értettem, miért mondta, és nem folytatta.
- Miért kételkedsz bennem? - na igen, eddig nagy örömmel tanított, és most azt mondja esélyem sincs? Ez itt nekem valahogy egyáltalán nem kóser…
- Nem erről van szó. Tudod a környezetedben valahogy megváltozik a természetenergia kisugárzása. Az affinitásom miatt én soha nem aludhattam mélyen, mivel olyankor veszélyes volt, hogy túl sok erőt veszek fel, és az végzetes, így amint lehetett megtanították nekem, hogyan kell meditálni, viszont ahogy megjelentél, a közeledben megváltozott a helyzet…
- Tehát aznap aludtál először igazán, mikor találkoztunk?
- Ez nincs teljesen így. Míg a chakra rendszerem nem alakult ki, addig aludhattam, hiszen nem tudtam összegyűjteni az energiát, viszont onnantól igen.
- Így már értem miért vagy a szobámban minden reggel. Ha hamarabb szólsz beteszek neked egy ágyat, viszont ettől függetlenül nem fogom feladni. Valamit már sikerült elérnem, és ez azt mutatja hogy nem lehetetlen. Nehéz lesz, és sokkal több időbe fog telni, mint bárki másnak, de meg fogom oldani. - ekkor még meglepettebb lett. Nem várta volna hogy ennyire kitartó leszek? Bár nem igazán ismer.
- A kisugárzásod… hogyan tudod ilyen könnyedén megváltoztatni? A tested állapota, most azt mutatja, hogy gyenge, erőtlen és védtelen vagy, mégis ahogy kitartasz, olyan mintha tele lennél harci kedvvel, és hamarosan megküzdhetnél bármelyik falusival.
- Csupán kitartó vagyok. A feladás szó nem létezik a szótáramban. Ha valami nem megy, akkor találok rá kerülő utat.
- És ha nincs kerülő út? Sokat meséltél arról, hogy elnyelted a róka chakráját, és lehet, hogy több byuuval is képes vagy megtenni ezt. Mi van, ha ez gátol meg ebben, és csak a súlyok levétele éreztette veled a nagyobb erőd, vagy az érintkezés a bika vezér chakrájával?
- Ez is egy lehetőség, viszont akár igaz, akár nem, engem nem fog megállítani. Képessé fogok válni használni ezeket a technikákat, ha másképpen nem is, akkor rengeteg előre felkészüléssel. Ha tudom, hogy nagyobb küldetésre megyek, meg tudom oldani abban az esetben, ha az nem riadó.
- Eltántoríthatatlan vagy. Hát rendben a próbálkozás neked nem fog megártani. Nem fogsz hirtelen túl sokat összegyűjteni. - ezzel ő is elkezdett meditálni, ahogy én is.
Napokig nem hagyták, hogy más fajta edzéssel próbálkozzak, de ahogy hagyták megértettem miért. A tajjutsu edzéseken gyakran csonttörésekkel végeztem, míg olyan bonyolult jutsukat is megtanulhattam, amik minden eddiginél nehezebbek voltak. Inkább ültem volna, és tanultam volna meg újra, és újra azokat amiket ismerek, mint azokat, főleg, hogy az ő saját kézjeleik kellenek hozzájuk. Nos ahogy haladtam a dolgokkal minden egyre csak nehezebb és nehezebb lett, de kezdtem hozzászokni az ütemhez, mikor is egyik reggel Itami ismét nem volt a szobában. Rögtön tudtam, hogy valami nem lesz rendben. Igazán szeret aludni, ami nem meglepő. Ki nem szeret aludni? Hamarosan megtaláltam a falu kórházában. Ismételten gyógyításra használta az erejét, több sérült ninjaosztag is bent volt.
- Mi történt?
- Össze találkoztunk Mandával, és nem volt jó kedvében. - felelte az egyik jobb állapotban lévő.
- Nem tanulta meg, hogy a szikla nem finom? Vagy esetleg rákapott a földevésre?
- Úgy tűnik valami történt amitől megéhezett. Nem igazán tudjuk, de jelenleg veszélyes kimenni.
- Látom a kígyók itt is gondot okoznak. Nekünk is szokott velük gondunk lenni.
- Tudunk róla. Gamabunta meg szokta üzenni a nagyobb gondokat azokkal, akik mindkettőnknek problémát okoznak. Sajnos hosszú ideig itt leszünk, így rengeteg dologtól elesik a falu.
- Úgy tűnik újra a segítségemre szorultok. Megyek beszélek Hokaival.
Hokai azonnal tudta, hogy miért megyek, és előkészített nekem pár küldetést. Üzenet továbbítások, és apróbb küldetések, viszont így is elég sokáig tartottak, de nem meglepő ha azt vesszük figyelembe, hogy itt egy ember, igen csak kicsi. Az információ szállítás viszonylag veszély mentes feladat volt. Ugyan úgy közlekedtem, mint ahogy oda is utaztam, így viszonylag gyorsan és gond nélkül képes voltam nagyobb távokat is megtenni. A többi a konohai genin feladatokhoz hasonló feladat volt, amiket elég unalmas volt megcsinálni, de ez van. Hetekig csináltam ezeket a feladatokat, míg visszatérhettem a saját dolgaimhoz, többek között a tanulás folytatásához. Nos lehet, hogy nem volt időm tanulni, de azon a szinten folytattuk, ahol akkor kellett volna tartanom. Nem igazán tetszett, de nincs nyavalygás, csak cselekvés. Ha nehéz is, akkor is végig kell hogy csináljam, hiszen másképpen értelme sincs. Lassabban haladtam az első napokban, mire csak növelték a megterhelést, ami szemétségnek hangozhat, de valójában nem az, ugyanis a nagyobb megterheléshez való alkalmazkodással minden felgyorsult, csak én magam nem láttam értelmét az akkor tanult jutsuknak, és tajjutsunak, hiszen azokat másképpen addig is képes voltam megtenni. Ahogy az idő telt érezni kezdtem a chakrám fejlődését, ami remek felüdülés volt számomra, viszont a természet energiákat összegyűjteni egyáltalán nem ment. Valahogyan megerőltetőbb feladat volt, mint amire számítottam, még az után is, amit Itami mondott nekem, ugyanakkor ez még nkább inspirálta a fejlődésemet. Egyrészt a többivel meg kellett mutatnom, hogy igen is képes vagyok nagyobb dolgokat is véghezvinni, míg azt azért, mert be akartam bizonyítani tényleg nincs lehetetlen számomra. Végül elérkezett az első fél év vége amit ott töltöttem, és Hokai magához hívatott.
- Nos a héten be kell mutatnod a fejlődésedet. Nincs több tréning, míg meg nem mutatod ellenem, hogy mennyit tanultál, és miképp sajátítottál el mindent. A súlyokat és a saját technikákat felejtsd el, ahogy minden mást is, amit nem itt tanultál. Bizonyítsd be, hogy legféltettebb titkainkra is méltó vagy. - közölte, mire komoly tekintettel néztem rá.
- Értettem. Mi lesz ha átmegyek, és mi lesz, ha megbukom?
- Ha megbuksz visszaküldünk, ha átmész, akkor a titkainkat, és a szerződés hordás joga is a tiéd.
- Ez esetben mindenképpen átmegyek. Akkor hét nap múlva lesz a felmérés?
- Igen. Készülj fel magad. Semmilyen segítséget sem fogsz kapni. - ez után haza mentem, és meditálni kezdtem. Tudok olyan jól meditálni mint Itami, hogy annyira pihentető legyen, mint az alvás, így nem kellett aggódnom, az elalvás miatt. Elkezdtem rendezni a gondolataim, és képességeim. Végül elérkezett a felmérés ideje. Hokai ellen azzal, amit itt tanultam. Koncentráltabb, és felkészültebb nem is lehetnék. Pontosan tudom, mennyire kevés esélyem is van. Felálltunk ugyan ott és ugyan úgy mint legutóbb, de ez most halálosan komoly volt. Egymást figyeltünk gyenge pontokat keresve, de egyikünk sem támadt, amit furcsának tartottam, elvégre az előny az ő oldalán van. Egyre nagyobb nézőközönség gyűlt össze, ami zavart, így én nyitottam. Több itteni technikát kezdtem el használni, mint földrengés, agyagkatonák, medvególemek, és természetesen a földsárkány itteni változatát. Nagy meglepetés volt mindenkinek, hogyan, és mennyi jutsuval kezdem a rohamot, de az még inkább, hogy mindegyik technika elé rohantam, majd a tajjutsujukat használtam. Nos igen bele kell jönnöm mindenbe, és meg kell mutatnom, hogy használom is, ha kell, amit nekem mutattak. Tudtam mit kell tennem. Ki kellett küldenem a ringből, amihez a mellkasának a szintjére kellett jutnom ugrásokkal, majd ütésekkel, és rúgásokkal hátrálásra bírni, míg a technikáim lefoglalják. Nos a tervem két szempontból nem úgy ment, ahogy azt vártam. Az első, hogy azonnal engem vett célba, a második, hogy az első sikeres fizikai csapásommal kilőttem a ringből, mire értetlenül néztem körbe. Hokai csak jelezte, hogy átmentem, majd mindenki körbevett, és gratulálni kezdett, amit nem értettem, egészen egy kérdésig, amit az egyik hátam mögött álló személy tett fel.
- Mégis mennyi ideig gyűjtötted a természetenergiát, hogy meglegyen ez a forma?
- Nos Itami, nem egészen az összegyűjtéssel foglalkoztam, csupán meditáltam mióta megtudtam kivel és mikor kell harcolnom, de most már értem, miért gratulál mindenki. - ekkor kaptam egy tükröt. Ahogy magamra néztem, csak kevés változást láttam. A szememet zöld „festés" vette körbe, a pupillám téglalap alakú lett, a kék zöldes-kék szemem pedig egyöntetű ezüst színűre változott. - Ilyennek kellene lennie a kinézetemnek?
- Igazság szerint nincs stabil egyedi séma. A személyiség, életút is hatással lehet rá, de a legfontosabb a vérvonal. Minden Hyuuga szeme zöldre változik, mikor ezt a technikát használja. A te esetedben közelebb állsz az átlagoshoz, de mivel vannak sajátos képességeid, így nem maradt az.
- Értem. - feleltem röviden. - És a mai nap ünneplés lesz, vagy most mehetek edzeni, és holnap megkapok mindent, amit „elnyertem" ezzel? - ekkor Hokai felült.
- A tekercset már most megkapod. Kiérdemelted. - nyújtotta át. - Minden más csupán holnap jön. - Bólintottam, hogy tudomásul vettem, majd hagytam mindenkit, hogy gratuláljon, és elmondja amit akar. Hosszú és unalmas procedúra volt, de erre számoltam. Ahogy végeztek haza mentem további meditációra.
- Megleptél. - szólalt meg Itami. - Tudtam, hogy nem adod fel, és valamennyire sikerül majd elérned, de hogy tökéletes szinte lépj, azt legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.
- Nos köszönöm ez igazán jól esett, de igazság szerint én nálad is jobban meglepődtem. Nem is tudtam, hogy sikerült, és nem értettem, hogyan is nyerhettem olyan könnyedén.
- A súlyaid után a többlet erő, amivel ez a technika ellát akkora fizikai előnyt adott, amivel senki sem versenyezhetett volna akkor és ott.
- Ha ők is használják, akkor biztosan.
- Esetleg Hokai. Senki más. - felelte büszkén. Nos ha ekkora győzelmet arattam, akkor nekem is büszkének kell lennem magamra. Elvégre nem kis dolog így megnyerni ezt a csatát. - Nos és mára mi a terved? A falu téged ünnepel. Nem akarsz részt venni?
- Holnap nehéz napom lesz. Rám lesz bízva több titkos techniká is, amiket el kell sajátítanom. Formában kell maradnom. Szívesen részt vennék, de jelenleg nem megy.
- Nem ismersz kibúvó technikákat? - ahogy ezt mondta, gondolkodni kezdtem, majd ahogy a felfedezés jött földbe fejeltem. Hogy én mekkora hülye tudok lenni néha.
- Miért nem fogalmaztál eddig így egyszer sem? - kérdeztem, majd idéztem három klónt, akik mély meditációs stádiumba léptek. - Majd ők összegyűjtik nekem az energiát.
- És működni fog? Tudtommal a klónok erre nem megfelelőek.
- Oh de ezek árnyékklónok. Az általuk gyűjtött információ és megmarad chakra belém áramlik, ahogy eltűnnek. Erre kitalált technika. - és nekem eddig eszembe sem jutott…
- Akkor ideje megnézni mi mindent hoztak össze a falusiak. - ezzel el is indultunk, megnézni mindent, amit ezek a remek medvék kitaláltak.
Műsorokat adtak elő, és különböző bódékat állítottak fel, mintha csak egy fesztivál lett volna, amire mindenki hónapok óta készül. Talán így is volt, talán nem, de az biztos, hogy remek szórakozás volt, kipróbálni párat, és elsőre lazítani egy kicsit. Konohában is sok ilyen volt, de azt még nem éreztem egyszer sem a magaménak, így annyira nem szórakoztam jól, na meg előtte, és utána éppen edzettem annyit, hogy az a nap se legyen pihentető. Ez most más volt. Fabódék közötti labirintusban szórakoztatóan töltöttem el a napot, és egész nap nem csináltam semmi megterhelőt, kivéve a harcot. Egy ideig Itamival együtt sétáltunk, aztán egyedül folytattam, néha mellém csapódott 1-2 ember vagy medve, akikkel beszélgetni kezdtem, végül viszont mindenki egy irányba ment, ahol végül egy színpadhoz értünk. A színpadon 5-en voltak. 3 medve, és két ember, de csak egy valakit ismertem fel, aki nem más volt, mint Itami, mint énekesnő, ugyanis ez egy hirtelen összekovácsolódott együttes volt, ahogy láttam. Eszembe jutott pár kusza emlékkép a korábbi életemből, de semmi kivehető. Ahogy hallgattam őket éreztem mennyire pihentető is tud lenni a megfelelő dal. Semmi gyors, semmi erőteljes, inkább relaxáló, mégis szórakoztató volt az előadás. Remek hangja van Itaminak, ahogy a hangszereseknek is. Nem vagyok annyira otthon az itteni kissé sajátságos hangszerekben, elvégre ők nem emberek. Nem tudnák ugyan azokat használni. Nos ahogy haladt a koncert, megérkezett egy üzenet hozó béka, akit észrevettem. Ahogy oda mentem hozzá meglepetten, és megnyugodva nézett rám.
- Minato-san küldte ezt a levelet neked. Az információ le van benne pecsételve, mivel elég sok tekercset küldött. Mi hamarabbi választ vár több kérdésre is, mely ezekben van.
- Rendben, amint tudom küldöm a választ vissza. - feleltem, majd először végighallgattam a koncertet, és mentem haza olvasni. Már hajnali kettő lehetett, mikor végeztem, válaszok írására készültem, és kinyílt az ajtó.
- Te még ébren vagy? - kérdezte Itami.
- Igen. A koncert alatt egy béka hozott „pár" tekercset amiket el kellett olvasnom. - mutattam egy közel húszas csapatra. - Egyébként gyönyörű hangod van. Gyakrabban énekelhetnél. - nem válaszolt, csak leült, és meditálni kezdett, de hamar elaludt. Talán eredetileg is azt akart, hiszen remekül meditál. Még legalább egy óra volt, míg válaszoltam minden kérdésre, majd pedig meditálni kezdtem, pihenés céljából. Késő lett volna már aludni.
Reggel megszüntettem a klónokat, újakat idéztem, és távoztam. Azonnal Hokaihoz mentem, aki már várt rám. Ez után elküldtük a válaszaimat, és levezetett egy alagút rendszerbe, ami az itteni központ alatt helyezkedett el. Végül egy tekercekkel teli szobába értünk, ahová bezárt, majd az ajtót pecséttel látta el. Akkor úgy tűnik csak a tekercsek elolvasása, vagy bennük rejlő titok feltárása után távozhatok. Neki kezdtem klónokkal a tekercsek olvasásának, és megfejtésének. Történelem, technikák fejlődési rendszere, és tiltottként megjelzett nin-, gen- és tajjutsuk voltak részletesen leírva, megtanítás céljából. Utóbbinál kissé ironikus, de tény, hogy Konohában is van egy ilyen tekercs, melyet minden jounin megtanulhat. Nos ahogy haladtam megtanultam az ajtó kinyitásához szükséges jutsut is, amihez „meglepően" természet chakra kellett. Az otthoni klónjaim megszüntetve megvolt az erőm, hogy kinyissam az ajtót, de fojtattam a tanulást. Napokig tanultam, míg nem minden egyes technika, és tudás birtokomba nem került, majd elindultam vissza a felszínre. Hokai meglepetten nézett rám.
- Hogy jöttél ki egyedül onnan? - tette fel azonnal első kérdését.
- Nos a egyik tekercsben szerepelt a pecsét feloldáshoz szükséges jutsu.
- De hogy használni tudd ahhoz negyven másik tekercs is kellett, nem beszélve arról, hogy mennyi technikát nyitnak meg előtted, amit még elsajátíthatsz.
- Oh ne aggódj az árnyékklón technika segítségével minden tekercset elolvastam. Nagyban megkönnyíti a dolgot, ha nem egy ember, hanem tíz olvassa őket.
- Ez a jutsu nagyban megkönnyítené a mi tanulásunkat is, ha ilyen speciális. Meg tudnád tanítani több emberemnek egyszerre? - kérdezte helyeslő választ várva.
- Még szép. Rengeteg dolgot tanítottatok meg nekem, de ha jól sejtem akkor nem ez volt minden.
- Akkor gondolom tudod hova kell menned, hiszen te vagy tisztában a jutsu nehézségeivel. Nekem majd valaki megtanítja, mikor lesz egy kis időm rá. - udvariasan elhagytam a termet, és megkezdtem a viszonzást. Mivel saját kézjeleik vannak, csupán elmagyarázhattam az elméletet, és megmutathattam a gyakorlatot a jutsuhoz, na meg segédkezhettem a megfelelő minőségű elsajátításban miközben a klónjaim meditáltak. Napról napra több, hogy folyamatosan ebben a formában maradhassak. Végül be kellett mutatnom a lent elsajátított technikákat, amikhez megtanultam az emberi kézjeleket is, és a medve kézjeleket is. Mindegyiknek megvan a maga megfelelője, így végül is nem nehéz, de csak a speciálisaknál igaz, hogy adott kézjelnek az adott a megfelelője. Nos miután ez is sikerült elindulhattam vissza. Összesen kicsivel több mint nyolc hónapot töltöttem itt. Mindazonáltal indulásom előtt ellátogattam az emberi családokhoz is, aki éppen üléseztek. Érkezésemre mindenki értetlenül tekintett.
- Elnézést kérek az ülés megzavarása miatt, de fontos dolgot szeretnék felajánlani minden egyes családnak. - mondtam, mire még kérdőbb tekinteteket láttam. - Nos mint tudjátok én csupán eddig voltam itt ebben a világban. Vissza megyek a saját falvamba, Konohába, ahol mind a Hyuuga, mind az Akimichi klán tagjai élnek rajtatok kívül, és ha megkapom az engedélyt lehetőségetek lesz arra, hogy ismét emberek között éljetek. Megértem a nemleges választ is, ugyanakkor tisztában vagyok egyesek érdeklődésével a mi világunkra. Ha az jobban megfelel, arra is van lehetőség, hogy csupán ideiglenesen idézek meg valakit, de kezdetben azokat kérném jelentkezni akik inkább a hely végleges elhagyása mellett döntenének saját vagy családjuk akarata miatt. Természetesen a válaszokat nem azonnal várom. Egy hét múlva távozom, és létre fogok hozni egy medve hírvivők megidézésére alkalmas helyet, hogyha valaki másképpen döntene, az után, hogy sikerült az engedélyt megkapnom Konohában. - fejeztem be hosszú és talán kissé kusza monológom.
- Honnan vagy olyan biztos, hogy elfogadnak minket ott? - jött a támadó kérdés, az egyik családapától, ami mindenki szemében látható volt.
- Nos egy részt a klánjuk tagjai vagytok, másrészt pedig rengeteg olyan dolgot ismertek, amit ők vagy elfeledés, elhagyás, vagy más irányba fejlődés miatt nem, így nem csupán befogadnának, hanem rengeteg figyelmet is fordítanának arra, hogy az egész falu teljes mértékben elfogadjon benneteket. Higgyétek el, ahogy megtudják itt még élnek klántagok, azonnal inden erejükkel a visszahozásotokon lesznek. Éppen ezért, ha egy család egyetlen tagja sem akar visszatérni akkor arról a családról nem teszek említést. Most magatokra hagylak, és egy hét múlva várom a választ, ha valaki addig keres, akkor edzem, de a klónjaimat megtaláljátok a lakásomban NAGY számban. Ők tovább tudják adni nekem mindazt a választ amit ti magatok megadtok.
- Még mielőtt távozol, nekem lenne még egy kérdésem. - hallottam meg Itami anyja hangját. - Ha a családból csupán egyetlen tag távozna, viszont ő mindenképpen, akkor arra is található klánon belüli megoldás? - mivel ők a mellékház tagjai így félnek a tradíciótól, mely itt elmaradt méghozzá a pecsét. Megértem őket, és elfogadom a kérdést.
- Tudok a ti helyzetetekről a klánban, hiszen én is a Hyuuga klán birtokán éltem elég hosszú ideig. Megoldható, minden, még az is, hogy az egész családot a főház tagjai közé emeljem. Ugyan ez nem egy könnyű feladat, semmi olyan, amit én magam nem tudnék elintézni. - ezzel elhagytam az épületet, és mentem edzeni. Rengeteg dolgot tanultam, így felfrissítettem a régi technikáimat is. Kellett egy hét, míg mindegyiken végig mentem, de a berögzült mozdulatok mind megmaradtak. Lassan letelt az idő és mindegyik család közel fele kívánt átjönni. Kicsivel kevesebb, de az utazás lehetőségével azért minden egyben tartható. Végül megbeszéltem mindenkivel, mi és hogyan is fog történni, majd megindultam a békákhoz, ahonnan egy küldönc vitte a visszatérési kérelmemet, és nem sokkal később már ismét egy békában voltam, hogy visszatérhessek Konohába. Nem legjobb mód, de ez is egy lehetőség. Később könnyebb lesz, de egyenlőre ez az egyetlen módszer. Mikor megérkeztem természetesen azonnal Minato fogadott.
- Nos minden megvan?
- Igen, és az első klántanács alkalmával szeretnék majd felszólalni, és tudtommal az ma van.
- Két óra múlva, de nincs saját klánod, így kétlem, hogy lehetséges lenne.
- A hyuuga és Akimichi klán vezetőihez akarok szólni, de valószínűleg mindegyik klán beleegyezése kelleni fog abba, amit én magam akarok feltenni.
- Oké, és mi ez az új külső, és stílus? - kérdezte végigmérve. Nos igen. Az ANBU öltözet felett egy nagyobb kabát volt, hasonló stílusú Minatoéhoz. Az enyém kék volt az alján fekete lángokkal, míg lángvörös hajam leért a kabátom aljáig, ezzel eltakarva egy medve mancs jelet a hátam közepén, és mindezek mellett Jiraiyahoz hasonló módon viseltem a medvék tekercsét a hátamon.
- Nos a hajam megnőtt magától, míg a kabátot a medvéktől kaptam. Nem utasítottam vissza az ajándékot.
- És a szemeid? - utalt a szürke színre és a zöld „festékre".
- Nos ismeretes vagy Jiraiya azon technikájával, amit utál, nem igaz? - csak bólintott. - Nos én elsajátítottam, bár kifejezetten hosszú időre van szükségem a megfelelő erő összegyűjtésére.
- Elképesztő, hogy a békák is tanítottak neked valamit, bár amekkora meggyőző képességed van.
- Oh nem ők tették. Szövetségben állnak a medvékkel. Volt köztük egy konfliktus, amit két sajátságos technika cseréjével oldottak meg végül. A medvék megkapták ezt, míg a békák… nos fogalmazzunk úgy, hogy nagyon hálásan használják fegyvereiket.
- És ezt honnan tudod ennyire pontosan?
- Történelmi feljegyzéseket is elolvastam, míg minden titkukat átadták nekem. Jelenleg több technikát tudok mint Kakashi, és olyan kézjeleket is tudok használni, amit nem tudna leolvasni.
- Azt hiszem pár klónomat átküldöm a békákhoz hasonló titkokért… - felelte mire elmosolyodtam.
- Ha megbocsátasz, most lefürdök, és majd érkezem a megbeszélésre. - ezzel távoztam is, hiszen tudtam, úgysem most akar mindent letárgyalni. Egy alapos fürdő, és ruha tisztítás után kész voltam megjelenni a klánok vezetői előtt. Az ajtóban őrök álltak, akik jelezték érkezésemet. Először az adott napirendi pontot kellett lezárni, csupán azt követően léphettem be. Mindenki tudta, hogy jövök, de nem értették miért. - Nos nem fogom húzni az önök idejét. Míg a medvék teljes jogú megidézéséért és tudásukért tanultam, és küzdöttem találkoztam egy Akimichi és két Hyuuga családdal akik ősei ott edzetek korábban akárcsak én akkor tettem, de miután a Hyuugáktól megszerezték a tekercset, melynek végeredménye az lett, hogy mind ottragadtak. Ők képesek voltak családot alapítani, és mindez idáig ott élni, fenntartva már elfeledett hagyományokat és kialakítva több új sajátos technikát, melyek nagyban eltérnek az itt használtaktól, ugyanakkor hasznos lenne ezen klánoknak megtanulni azokat is. Mindezek mellett egész családok nem fogadták el a visszatérés lehetőségét, viszont mindnek közel fele igen, ami már így is közel 30 főt jelent. A klánok engedélyét kérném, hogy megidézhessem őket, visszahozva ezzel az őket megillető helyre, és a két megnevezett klán ígéretét várnám, hogy befogadja őket mint teljes jogú családok. Többek közülük alkalmas jounin és ANBU feladatok ellátására, melyeket ott el is végeztek.
- Hogyan legyünk biztosak abban, hogy a „Hyuugák" akiket említesz azok akik? - kérdezte az egyik öreg, aki Hiashi mellett ült. Tudtam, hogy ezt is mondani fogja valaki.
- A byakugan mindannyiuk szemében elegendő bizonyíték? És az Akimichi klánnak legősibb óriássá váló technikája elég bizonyíték? - ekkor csend érkezett a terembe, de tudtam két választ, viszont mielőtt meghatalmazottam volna ki kellett mennem. Úgy tűnik a szavazást nem nézhetem meg. Nem tartott öt percig sem, mire vissza hívtak.
- A szavazás eredménye az, hogy ha lehetséges azonnal idézz meg minden személyt, aki itt élne. - felelte Minato kérdésem érkezése előtt. Én azonnal meg is kezdtem a műveletet, és három idézéssel, három fél család jelent meg.
- Nos amint látjátok itt van a két Hyuuga család, és az Akimichi. - mindenki meglepett volt a tényektől, de több szem is megakadt egy zöld szempáron.
- Ki az a lány zöld Hyuuga szemekkel? Tudtommal az ő szemük csupán egyetlen színt vehet fel.
- Nos. - léptem a legkülönlegesebb személyhez a csoportban. - Az ő neve Hyuuga Itami. Különleges chakra affinitással rendelkezik, ami miatt folyamatosan bölcs, vagy ahogy egyesek jobban szeretik hallani remete formában van, ami a Hyuuga vérörögség esetén zöld szemeket eredményez.
- Ez ugyan az a technika melyet Jiraiya a békáktól tanult? - kaptam a kérdést Hiashitól.
- Igen ez ugyan az a technika. Az itt lévők közül még hárman képesek rá valamekkora szinten, ő viszont egy született tehetség. - ekkor elő lépett, és felszólal, ami meglepett.
- Ezen képesség miatt ha egy helyben állok azonnal elkezdem összegyűjteni a természet energiát, mely azonnal megnyitja előttem ezt a formát, és mivel nagy mennyiségű chakrával rendelkezem, így azóta, hogy a chakra rendszerem kialakult a szemem mindig zöld volt. - felelte a gyűlésnek, ami ez után minden figyelmét az újonnan érkezetteknek szentelte. Hiashival beszélnem sem kellett, és már mindenki a főház tagja volt, de az idősek tanácsából itt lévő Hyuuga sem ellenkezett egy pillanatig sem. Mindenkit magára hagytam, tudva, a helyem ahol eddig is laktam vár rám. Megérkezésem után egy órával mindenki más is megjelent, és hirtelen befűtötték a szobám mellett lévő konyhát. Nagyon „örültem" a hirtelen jött 40°-nak a szobámban, de nem tudtam vele mit kezdeni, csak lentebb vetkőzni, és hónapok után csak aludni egyet végre rendesen, nem klónokon keresztül.
Álmomban egy alapvető küldetésen voltam, ahol az ellenfeleim néha fel-felvették Kawa és Tanijiro alakját, ami emlékeztetett mit is kell megtennem holnap mindenek előtt. Amikor felébredtem egy meglepetés várt, több Hyuuga fegyverrel, vagy juuken pozícióban. Mind gyilkos tekintettel néztek rám, én pedig kedetben nem értettem miért, majd végül jött a hatalmas felismerés.
- Szokásához híven beszökött a szobámba, hogy ne csak meditálhasson, hanem aludhasson is. - állapítottam meg í tényt Itamiról. Nos igen, talán túlzottan is hozzászokott ehhez a helyzethez.
- Miről beszélsz? - érkezett a kérdés az egyik „támadómtól".
- Nos mivel mint tudtok Itami különlegességéről akkor tudhattok a hátrányáról is. Ha túl mélyen alszik, akkor a technika mellékhatása meg is ölheti, így mély meditációban szokott pihenni, de a közelemben a természet energia, amit ilyenkor összegyűjtene megváltozik, így ő képes aludni is, és ezért szökött be eddig folyamatosan a hálószobámba, míg ott voltam. Most kitalálunk majd valamit.
- És mivel magyarázod, hogy szinte alig van rajtad ruha? - jött egy másodlagos kérdés.
- Nos még most is 35° körül van a szobámban, így megérthetitek, hogy este melegem volt. Én már rég aludtam, mikor ő bejött, de ha megengeditek most felöltözök, mivel van pár elintézni valóm.
- Akuma. - hallottam Hiashit - Ugye tudod, hogyha bármi történik halott ninja vagy?
- Nem vagyok pedofil. - feleltem könnyedén, mire az őrök elhagyták a szobát.
- Mit teszel majd később a gondok elkerülése érdekében?
- Nos megpróbálom megtanítani, hogyan aludhat egyedül is, viszont nem most azonnal, mert van pár dolog, amit muszáj elintéznem.
- Távozhatsz, de erről még beszélünk. - csak elfogadóan bólintottam, és miután távozott felöltöztem, felkeltettem Itamit, és megindultam az Uchiha birtokra. Valami vár rám. Nem tudom milyen ajándékot hagytak rám, de valami azt jelzi, hogy nagy dolog lesz.
