7.

Hermionéval majdnem megfordult a világ. Nem értette a dolgot. A férfi gyűlölete nem volt újkeletű, ez most már világos volt számára. Mégis, hogy most itt tartja a kezében a levelet, azt jelenti nem küldte el. Ez nem vallott a férfira bár való igaz, álmában sem gondolta volna azt sem, hogy valaha megtudja, mit is gondolt róla a professzor éveken át. Mindent elégetett kivéve a saját kartonját, ahhoz nem volt szíve. Tudta, hogy Piton most már nem tartja okosnak, és tehetségesnek, de jól esett a lelkének, hogy egykoron annak vélte.

Este sokáig forgolódott az ágyában, azon gondolkozva, mit is tegyen. Tarthatatlan volt a helyzet, a férfi módszeresen megalázta, és ezt nem tudta tovább elviselni. Félt tőle, de a szabadság iránti vágya erősebb volt ennél. Persze biztos volt benne, hogy ez egyhamar nem fog bekövetkezni, pontosan ezért elhatározta, hogy „kellemesebbé" teszi ittlétét. Piton minden valószínűség szerint egy valamire vágyott igazán, és ő meg fogja adni neki…

SS/HG

Draco Malfoy szája a füléig ért, amikor a második teáját fogyasztotta McGalagony igazgatónő irodájában. A havi értékelését tárgyalták meg, Minerva meg volt elégedve .Örült neki, hogy a fiatal férfi elvállata a tanítást a nyári iskolában, ami segített egyes tanulóknak az év közbeni felzárkózáshoz A munkaügyek után, az idős boszorka rátért arra a témára, ami mostanában leginkább foglalkoztatta.

– Mr. Malfoy, esetleg nem tud valami hírt Hermine Grangerről? Úgy tudom még mindig baráti viszonyt ápol Perselusszal, gondoltam talán tett nála látogatást mostanában. – A fiú minden arcrezdülésére figyelt, hátha elkap valami árulkodó jelet.
Molly az elmúlt két hónapban összesen kétszer beszélt a lánnyal, ebből az egyik az a bizonyos esti vacsorakészítés alkalmával esett meg.
Minervát rendkívül aggasztotta a lány úgymond „eltűnése".

– Nos igazgató nő, azt kell mondjam, nem olyan régen vendégeskedtem a Piton-rezidencián, és találkoztam Grangerrel is – felelte pimasz mosollyal. Szívesen a nő orra alá dörgölte volna, hogy egykori kedvenc oroszlánbébije, egy házimanónál is alantasabb bánásmódban részesül Perselusnál.

– Oh, értem, és gondolom jól van. Tudja nem ad hírt magáról, és ez némi aggodalomra ad okot.

– Nincsen semmi baja, hölgyem, szorgosan dolgozik, teljesen beleveti magát a munkába, hisz ismeri! – A teáscsészéjébe mosolygott.

– Igen így van… nem tartom fel tovább Mr. Malfoy! Köszönöm a megnyugtató információkat.

Draco a szobájában eltűnődött, hogy írjon-e levelet Pitonnak, megemlítve a lány iránt feltámadt érdeklődést az igazgatónő részéről, vagy ne. Végül úgy döntött, személyesen keresi fel a férfit, másnap.

SS/HG

Hermione megint fáradtan ébredt, de szerencséjére Pitont egészen normális hangulatban találta a szalonban. Újságot olvasott, és kávét ivott. Hermione ittléte alatt számtalanszor elmerengett már rajta, vajon a férfi hány órakor kel fel reggelente.
Piton ránézett, de nem szólt semmit. Hermione elmotyogott egy Jó reggelt professzort, de csak valami morgásfélét kapott válaszul. A konyhában gyorsan nekiállt a szokásos reggelinek, ezt legalább már minden gond nélkül el tudta készíteni. Már majdnem büszke volt magára, hogy a lágy tojással nincsen többé gondja. A tálalás közben a férfi odavetette, hogy Draco Malfoy a vacsoravendége lesz, de menüsort nem adott. Hermione már abban reménykedett, hogy azt is hozzáteszi, addig elmegy itthonról, de sajnos nem tette.

Mosogatás közben már a lehetőségeit latolgatta. Vagy valami hihetetlen egyszerűt készít, amit esetleg visszaküldenek, vagy megpróbálkozik egy normális vacsorával, amit még a könyve segítségével is csak bajosan tudna megfőzni. Piton delejes hangja szakította meg gondolatmenetét. A laborba rendelte, mert szüksége volt némi segítségre.

Később kiderült, a hozzávalókat kellett megtisztítania, de végül is nem panaszkodhatott. Legalább nem férgek vagy csigák voltak. Lopva felpillantott a férfira, aki nagy műgonddal mérte ki a porított hozzávalókat. Egyszer sem találkozott a tekintetük, de Piton érezte, hogy figyelik. Mindösszesen fél órát kellett a férfi keze alá dolgoznia, utána némán figyelhette, hogyan alakul a bájital. Piton nem küldte el, de nem is szólt hozzá egész végig. Hermione milliószor beharapta az alsó ajkát, próbálta elkezdeni a mondanivalóját, de végül mindig csak szusszantott egyet, és csendben maradt. Perselust roppant mód kezdte idegesíteni a lány viselkedése, az utolsó esetnél élesen rászólt.

– Granger, ha mondani akar valamit, nyögje már ki, mert megőrülök, ha még egyet sóhajt! – A lány teljesen ledöbbent.

- Én csak…

– Igen? Mit csak, Granger? Még ma mondja, vagy menjen fel, biztos van dolga – morogta.

– Tudja, elgondolkoztam – a férfi, hitetlenkedő pillantása elbizonytalanította egy pillanatra. - Igazából, arról lenne szó, hogy igaza volt, mármint hogy... – Nem tudta, hogy folytassa.

– A hugrabugosok is értelmesebbek magánál – gúnyolódott –, ha még arra sem képes, hogy érthetően elmondja, akkor nem is érdekel, mit akar megosztani velem.

– Azt akartam mondani, hogy sajnálom, érti? Sajnálom, ami akkor történt, az átkot, meg hogy nem tettem semmit, és az egész évet! – hiába mondta hangosan, a hangja néha megremegett. Piton összeszűkült szemmel vizsgálta, vágyott rá, hogy a bocsánatát kérjék, de ennél mégis többet akart. Nem mellesleg a lány szavai nem érintették meg mélyen, az egész olyan sablonos volt. Hermione feszülten figyelte, mit fog mondani.

– Menjen fel, és álljon neki a vacsorának, Draco hamarosan megérkezik! – A lány megkönnyebbülten hagyta el a labort.

SS/HG

Nagyon remélte, hogy egy egyszerű tészta nem fog ki rajta. Nekiállt, hogy előkészítse a szósz alapanyagait, magát is meglepte, hogy csupán egyszer vágta el az ujját a hagyma reszelése közben…
Egészen jól haladt, kissé megkönnyebbült, bár amikor a szósz csomómentessé keverésén volt a sor, gondja akadt. Valahogy sehogy sem sikerült, kikevernie a nagy csomókat, de nem aggódott. Öntött még rá egy kis tejszínt, és tovább forralta.

Draco Malfoy a megbeszélt időpontnál fél órával korábban érkezett. Már alig várta, hogy megoszthassa Pitonnal az új híreket. Száján ott játszott a gúnyos mosoly. Hermione ijedten rezzent össze az ajtócsengő hangjára. Villámgyorsan odarohant, majd egy futó pillantást vetve a fiúra, visszament a konyhába. Draco érdeklődve követte a lányt.

Mió a tészta leszűrésével bajlódott, ami alaposan túlfőtt, és beleragadt az edény aljába. Hiába rázogatta, a szűrő fölött, csak a meleg víztől felcsapódó pára kezdte el égetni az arcát. Mikor a tűzforró víz a kezére fröccsent, ijedten dobta el az edényt.
Bánatára az az átkozott fazék, pont Malfoy lába előtt landolt. Draco érdeklődve emelte fel, és felnevetett.

- Te nem tudsz főzni, igaz? – Hermione szeme összeszűkült, a „vádaskodásra".

– Már hogyne tudnék, gondolod, hogy eddig a Leprikónok etették Pitont? – Inkább nem említette meg azt a néhány szerencsés alkalmat, mikor Mrs. Weasley kisegítette. Dühösen kapta ki a fiú kezéből az edényt, és megpróbálta kivésni belőle a tésztát. Végül csak sikerült, de az állaga egy egybefüggő massza volt.

– Pedig szerintem nem tudsz… Perselus még nem is vette észre? – hangja tűnődő volt, de érezhető volt benne a rosszindulat.

Hermione nem tudott válaszolni, mert a szósz egy utolsót rottyant, majd beterítette a lángot eloltani próbáló lányt. Malfoy nevetése olyan irritáló volt, hogy nem törődve a szavai elhangzása után várható büntetéstől, kifakadt.

– Rendben nem tudok főzni, most boldog vagy? – Draco hirtelen abbahagyta a nevetést. – Egy rakás szerencsétlenség vagyok, és még halvány lila segédfogalmam sincs egy vacsora elkészítéséről! Most mehetsz és beárulhatsz a gazdámnál… - Bármennyire is mérges volt, önkéntelenül is elkezdett nevetni. A fiú már igazán nem tudta hova tenni ezt a viselkedést, csak azt látta, hogy a lány idegei kezdik felmondani a szolgálatot. Néhány precíz pálcamozdulattal rendbe rakta a konyhát, és Hermione ruháját.

– Na jó azt hiszem javaslom Perselusnak, hogy inkább egy étterembe menjünk – a válla fölül még visszaszólt –, nem árullak be. - Hermione gyorsan megfogta a becsukódó konyhaajtót, és megállította a fiút.

– Miért segítesz nekem? Ez nem vall egy Malfoyra.

– Mert tudni akarom, mi folyik itt, egész pontosan. Sosem bírtam a nagy titkokat, most teszek neked egy szívességet, cserébe elvárom, hogy amint lesz rá alkalmunk, elmeséld nekem ezt a komédiát.

SS/HG

Hermine a szobájában várta meg, amíg a másik kettő távozik. Perselus abban a hitben volt, hogy Granger hiába fáradozott, de ez nem okozott neki lelkiismereti kérdést.
Mió Draco szavain gondolkozott. El kell mesélnie neki mindent. Hogyan? Piton azt mondta, semmit nem tud elmondani abból, ami a házban történik. És ha megtehetné, akkor sem egy Malfoynak öntené ki a szívét, hogy szórakozhasson rajta. Nem ezt nem engedheti, elég megaláztatást könyvelhet már el így is. Végre megint felcsillant benne a régi Hermione, újra érezte az erőt magában. Még fél óráig várt a szobájában, hátha a ház ura visszajön valami miatt. Mikor semmi neszezést nem hallott, kirobbant a „cellájából".

– El kell innen mennem! Azonnal!

Kirontott a szobából, be a konyhába. Valami használható dolog után nézett, amivel bekenheti a kezét, és talán sikerül lehúzni a karkötőt. A vaj volt az első, ami a keze ügyébe akadt, jó vastagon rákente, és elkezdte letolni a kezéről. Sajnos a csuklócsontja némileg akadályozta őt a munkában, de a bőre lenyúzását is kilátásba helyezte, csak hogy szabadulhasson. Azonban minél inkább feszegette a karkötőt, az annál jobban rászorult a kezére; ijedten kapott a pult felé, amin még korábban kint felejtett egy kést. Gyorsan a csuklója és a karkötő közé dugta, amíg még volt annyi hely, hogy a lapos fémet becsúsztassa. Sajnos nem segített sokat, a karkötő tovább szűkült a kezén. Megpróbálta a pengével felfelé elfordítani a kést, hátha a nyomástól szétpattan az az átkozott vacak, de csak annyit ért el, hogy a penge megszorult, és belevájt a karjába. Fogát összeszorítva rántotta ki onnan a kést, jókora vágást ejtve ezzel a karján. A karkötő pedig tovább szorította, már akkora fájdalom gyötörte, hogy zokogni kezdett. Kirohant a konyhából, hogy a szobájába meneküljön, míg kitalál valamit, de a szalon közepén megtorpant.
Hangos ajtócsapódásra kapta fel a fejét, és pillantása rögtön megállapodott egy rendkívül felbőszültnek látszó Perselus Pitonon. Még mielőtt elérhette volna a némi biztonságot nyújtó szobája ajtaját, a férfi egy hanyag pálcamozdulattal elé lökött egy fotelt. Ijedten hátrált a kanapé mögé, és rémülten figyelte a férfit, ahogy egyre közeledik. Pár pillanatig reménykedett benne, hogy Draco is mindjárt befut, elejét véve egy csúnya jelenetnek, de a fiú nem jött.

– Merlinre, mi a fene történt Granger? Majdnem leégett a karom, mire ideértem, azonnal adjon magyarázatot! – Dühösen kapott a lány után, de Hermione gyorsan odébb ugrott.

- Úgy tűnik valami őrült, egy égető karperecet varázsolt a csuklójára… de ez csak egy tipp uram – és szemtelenül vigyorogni kezdett.

– Igazán, talán a magáéra is tett egyet?! Mit csinált a sajátjával? - Kezdte elveszíteni a türelmét, és az is zavarta, hogy a lány a háta mögé rejtette a csuklóját. Hermione, Piton minden egyes közeledő lépésére, egy hátrálóval válaszolt, míg végül szépen körbejárták a kanapét.

– Nem fogok fogócskázni magával a saját házamban! Mutassa a kezét, most! – kiabált rá a lányra, de Hermione csak a fejét rázta. El is felejtette, hogy egy parancs megtagadása milyen égető fájdalommal jár, és mivel egy friss vágás is éktelenkedett a kezén, az izzó karika még nagyobb fájdalmat okozott. A kezéhez kapott, és ezt a pillanatot kihasználva, a férfi is elkapta végre. Hermione visítva próbálta kitépni magát a szorításból, de Piton testi fölénye meggátolta, minden szökési kísérletét. Dühösen a szófára lökte és lefogta, amíg egy pillantást tudott vetni a kezére.

- Kérem hagyjon békén, nem csináltam semmit – nyöszörögte Mió, de Piton még erősebben szorította, és betérdelt a két combja közé. – Csak a szobámba szeretnék menni. – Piton nem eresztette, ezért újra előbújt belőle a szemtelen fruska. – Ha szexelni akar, akkor essünk rajta túl most, megígérem hogy nem hányom el magam az első öt percben. - A férfi szemében dühös szikra gyúlt, ugyanakkor mégis lemászott a lányról, és a labor felé indult.

- Itt marad, és megvárja míg visszajövök! – kiabálta vissza az ajtóból. A lány nem akarta megkockáztatni az újabb ellenszegülés fájdalmas következményeit, ezért inkább ott maradt. Nem érdekelte, milyen büntetést kap, a dacossága visszavette az irányítást a meghunyászkodása felett.

Piton egy fehéres folyadékkal teli lombikot tartott a kezében mikor visszatért. A lány mellé tette, és kezébe vette a csuklóját. Hermione kissé megugrott az érintéstől, de nem szólt semmit. Piton latin szavakat suttogott, és bonyolult pálcamozdulatokat tett. Mió megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a karkötő végre nem szorul rá a kezére. Piton feltolta egészen a könyökéig, és megvizsgálta a vágást.

– Ezt mivel csinálta? – kérdezte mélyen a lány szemébe nézve. – Granger, ne kekeckedjen velem, mert nem állok jót magamért, azt kérdeztem, mivel csinálta? – a nyomaték kedvéért, kissé belevájta hüvelykujját a sebbe.

- Késsel - zihálta Hermione, és megpróbálta elhúzni a kezét. A bájitalmester megfogta a lombikot, és a lány keze fölé tartotta.

- Kenje szét, ha lehet, akkor ne a ruhájára csöpögtesse! – Hermione kelletlenül kitartotta a kezét, és hagyta, hogy a hideg krémes valami a bőrére kerüljö ül ér hozzá saját sebéhez. Az első masszírozó mozdulat után rájött, hogy ez nagyon nem kellemes, és felszisszent.

- Rettenetesen marja a sebem, inkább lemosom, és beforrasztom magamnak! – Felállt, de Piton visszanyomta az ülő alkalmatosságra. Gyors mozdulattal oszlatta szét a lány kezén a bájitalt, nem törődve annak heves tiltakozásával.

– Ha lenne egy csöppnyi sütnivalója, akkor tudná, hogy ez mágikus eredetű sérülés, még akkor is, ha egy késsel csinálta. A karkötője miatt sérült meg, ha olyan könnyű lenne begyógyítani, akkor már régen nem foglalkoznék magával! – sziszegte az arcába, miközben a zsebéből előhalászott gézzel körbetekerte a karcsú csuklót.

- Ne nevezzen ostobának, főleg mivel úgyis tudom, hogy… - Piton szemöldöke kissé megemelkedett, várta a mondat végét. – Nem hiszem el, hogy butának tart uram. – Piton felé fordult, és büszke testtatást vett fel.

Piton az orrnyergét masszírozva leroskadt a vele szemközti fotelba. Néma csendben figyelték egymást egy darabig, majd Hermione megkérdezte az őt leginkább foglalkoztató dolgot.

– Mi lesz a büntetésem Uram? Oklumencia kifulladásig, vagy valami alantas munka a laborban? – Szemében nyoma sem volt már az alázatnak. – Esetleg valami ennél is undorítóbbra számíthatok? Nem mintha érdekelne, úgy igazából, csak gondoltam cseveghetnénk, zavar a csönd.

Piton szája széle kicsit megrándult felfelé. Hermione alig mert hinni a szemének. Pedig így volt, a férfi ezúttal nem sértésnek vette a szavait, hanem kiérezte belőle azt a keserű humort, amit ő is előnyben részesített. Ez volt az a lány, akit egykor tisztelt, aki dacosan, emelt fővel megmutatta mindegyik társának, hogy ő is ér annyit, mint a többiek, sőt…

- A karjára feszülő karkötő, és hogy továbbra is az alkalmazásomban lesz kénytelen eltölteni az év hátralevő részét, azt hiszem elég büntetés magának – gúnyosan horkantott egyet, és otthagyta a lányt.
Bőven volt min gondolkoznia. Míg fel nem figyelt a figyelmeztető égető jelzésre, addig Draco elmesélte neki a némileg aggasztó híreket. Bizony nem számolt azzal, hogy a lány nem élt elszigetelt életet, rengeteg barátja volt, akik mind érdeklődve figyelték élete alakulását. Sajnos ezek közé a személyek közé tartozott Minerva McGalagony igazgatónő is. Bár Draco elmondása alapján jelenleg még nem jelentett akkora veszélyt, de azért nem árt, ha kicsit körbeszimatol. Igazán nem szeretett volna megkockáztatni, az idős boszorkány esetleges látogatását.

SS/HG

Minerva éppen lerendezte egy csapat harmadéves vitáját a folyosón, mikor feltűnt Draco Malfoy. Sietősen szedte a lábait, próbálta kikerülni munkaadóját, ám sikertelenül.

– Mr. Malfoy, újabb fontos ügy a városban? A héten már másodszor, nem mintha jogomban állna megszabni, mit tehet a szabadidejében, de esedékes lenne már a folyosói ügyelet. – Az idős boszorkány több mardekáros vonással bírt, mint azt a fiatal férfi gondolta volna.

– Tudja látogatást tettem a Piton-rezidencián asszonyom. – Félszegen a nőre mosolygott, és tett két lépést a folyosón.

– Újfent? Érdekes, talán el kéne kísérnem magát az egyik ilyen alkalommal. Sajnos Miss Granger bokros teendői miatt nem tud látogatást tenni nálam, így azt hiszem talán nekem kéne felkeresnem őt! – Draco inggallérja egyre szorosabbnak bizonyult. Egy apró bólintással nyugtázta a dolgot, és próbált a magabiztosság álcája mögé bújni. Végtére is Malfoy volt, bárkit meg tudott téveszteni, csakhogy a keményfejű skót boszorkányt még így is nehezen verhette át.

Minerva végül halaszthatatlan dologra hivatkozva otthagyta, de eltökélte magában, hogy hamarosan látogatást fog tenni Perselusnál. Először egy érdeklődő levelet akart küldeni a lánynak, de Albus tanácsára elvetette az ötletet.

– Drága Minerva, a meglepetés erejénél nincs jobb. Ne hagyjon lehetőséget Miss Grangernek, hogy egy udvarias levél keretén belül elutasíthassa a látogatást – cinkosan összemosolyogtak.

SS/HG

Draco hidegvére a bájitalmester ajtajánál végleg elpárolgott. Fél percig nyomta a csengőt, mire Hermione odaért. Megpróbált belépni, de egy láthatatlan falba ütközött. Még kétszer megismételte, majd a fejét vakarva a lányra förmedt.

– Szólnál esetleg Perselusnak, hogy nem jutok be a házába?- Hermione rácsapta az ajtót, és a könyvtár szobába ment, hogy minden jóérzése ellenére beszéljen a férfival.

– Draco Malfoy van itt uram – közölte mindennemű napszaknak megfelelő köszönés nélkül.

– Magának is jó napot Granger, látom az illemet is át fogjuk venni, az oklumencia órái után – morogta vissza a férfi. – Szóljon neki, hogy egy perc, és fogadom.

– Nem tud bejönni, uram – Piton érdeklődve rápillantott, majd összecsukta a könyvét, és leviharzott a bejárati ajtóhoz. Szinte betépte rajta a fiatal férfit, akit igencsak meglepett ez a heves mozdulat.

- Perslus mi ütött beléd? – kényesen igazgatta az ingét, elsimítva a gyűrődéseket. – Egyébként valami baja van az ajtódnak, nem akart beengedni.

– Nincs semmi baja az ajtónak, csak tette a dolgát. Azért nem engedett be, mert elsősorban nem hozzám jöttél. Granger nem fogadhat látogatókat… Elárulnád, hogy mégis mit akarsz tőle? – Draco nyelt egy alig észrevehetőt, de a férfi pillantását ez nem kerülte el…