Sam egy jó fél órával később tért vissza a szobába. Malek az ablaknál állt, és kifele nézelődött, így odasétált hozzá.

- Láttál valami érdekeset?

- Csak figyeltem az embereket. Milyen volt a fürdő?

- Hideg - húzta el a száját a nő, majd mindkét kezével átfogta a tok'ra csuklóját. - Ilyen hideg. Felmelegíthetnél most is. Bár lehet, hogy rád is rád férne egy fürdés.

- Miért?

- Mert a fűben töltöttük a múlt éjszakát - kuncogott Sam, és egy száraz fűszálat húzott ki a férfi hajából.

- Szóval azt akarod, hogy én is megfagyjak?

- Kérdezi az, akire a legkisebb hatással sincs a környezete hőmérséklete - ugratta Sam, de aztán adott egy puszit Maleknek. - Siess vissza! - mosolygott rá, majd ellépett mellőle, és Malek, bár nem túl lelkesen, de azért elindult fürödni, Sam pedig átvette a helyét az ablaknál.

Ahogy nézelődött, gyorsan elsuhant az idő, míg Malek visszatért. Sam, mivel időközben odakint megfogyatkozott a fáklyák száma, az ablakban, mint egy tükörben tökéletesen látta a tok'ra minden lépését, ahogy közelebb sétál hozzá. Malek végül átölelte, és adott néhány finom puszit a nyakába.

Sam egy kis időre lehunyta a szemét, hogy élvezze azt a csodás érzést, amit Malek csókjai kiváltanak belőle, aztán elnevette magát.

- Mi az? - nézett rá értetlenül a férfi.

- Kössünk még egy alkut!

- Mire gondolsz?

- Csak… kérdezhetsz holnap egész nap és egész éjszaka…

- Samantha, te sosem fogysz ki a kérdésekből?

- Kíváncsi természet vagyok - vont vállat a nő. - Mit mondasz?

- A tiéd a nappal, az enyém az éjszaka - rázta meg a fejét Malek. - De csak hogy lásd, milyen nagylelkű vagyok… az éjszaka folyamán lehet három kérdésed. De nem több!

- Rendben - bólintott rá Sam. - Szóval… amikor a nyakamba csókolsz… miért csinálod?

- Miért szeretnél minden tettemet megmagyarázni? Azért csinálom, mert jólesik.

- Tényleg? Nem azért, mert eddig ahhoz voltál szokva, hogy a társadban ott a szimbióta, és így erre az érintésre a legérzékenyebb?

- Te is meglehetősen érzékeny vagy erre az érintésre, úgy vettem észre.

- Valóban - hagyta rá Sam, de aztán hátrasandított. - Szóval?

- Samantha - fordította maga fele Malek. - Kevesebb, mint két napunk van… Erre a kevés időre próbálj elvonatkoztatni a köztünk lévő különbségtől. Ha én képes vagyok megtenni, akkor te is. Sőt, neked sokkal könnyebb lenne, ha megpróbálnád.

- Én csak szeretnélek megérteni - hajtotta le a fejét a nő. - Nem azért kérdezek, hogy kellemetlenül érezd magad.

- Tudom. De mégis jobb lenne, ha tisztáznánk egyszer és mindenkorra…

- Malek - nézett fel a határozott hangra kissé riadtan a nő, de a tok'ra nem engedte félbeszakítani.

- Szeretlek! - szorította meg gyengéden a karját. - Úgy, ahogy vagy, még akkor is, ha ez képtelenség. Igen, hiányzik, hogy nincs benned szimbióta, igen, tényleg furcsa érzés, igen, teljesebb lenne a dolog, ha te is gazdatest lennél. De ettől még minden pillanatban azt teszem, amit szeretnék, és nem megszokásból, hanem a pillanatnyi érzéseim által vezérelve. Nem hasonlítalak a múltamhoz, és nem várok tőled semmi olyasmit, ami nem szívből jön. És hidd el, nem kell minden pillanatban minden tettünkre racionális magyarázatot keresni! Csak éld meg a pillanatot. Úgysem jutott belőlük túl sok nekünk.

- Ne haragudj!

- Nem haragszom - cirógatta meg Sam arcát a férfi. - De pont a kérdéseiddel hangsúlyozod a köztünk lévő különbséget minden pillanatban. Hagyjuk ezt abba! Van még majdnem két napunk csak egymásra. Ne foglalkozzunk semmi mással! - kérte szelíden, majd megcsókolta a nőt, aki megadón simult a karjaiba.

Egy perccel később már elvesztek egy szenvedélyes csókban. A Malekben lassan felszabaduló vágy meglepte Samet, még akkor is, ha fel volt rá készülve, hogy a tok'ra ezt is sokkal intenzívebben érzi, mint minden mást. Ennek ellenére Malek nem sietett. Azt akarta, hogy kiélvezzenek minden pillanatot, így hosszan csókolta a nőt, és csak azután kormányozta az ágyhoz, és akkor is csak leültek a szélére, és tovább csókolták egymást.

Egy idő után már a keze sem tétlenkedett, vándorútra indult a nő testén, lassan, szinte játékosan ismerkedve vele. Mikor megunta, hogy Sam fekete pólója mindenhol az útjában áll, lassan kiszabadította a nő nadrágjából, és bekíváncsiskodott alá, mire Sam csikisen elnevette magát, majd határozott mozdulattal lekapta a pólóját, amit a tok'ra egy elégedett szemvillanással jutalmazott. Sam viszont bosszúsan ráncolt homlokkal vette szemügyre a másik kabátját, amin úgy tűnt millió csat és szíj van. Malek jót szórakozott Sam arckifejezésén, majd őrjítően lassan elkezdte kikapcsolni a ruhadarabot.

Sam akadozó lélegzettel figyelte a műveletet, de tökéletesen tisztában volt vele, hogy hiábavaló próbálkozás lenne minden sürgetési kísérlet, így végül, ha pattanásig feszült izmokkal is, de megvárta, míg Malek megszabadul a kabátjától, ami alatt csak egy vékony, homokszín ing volt. Ehhez viszont már Samnek tényleg nem volt türelme, így egy huncut mosollyal lehúzta a másikról, de amikor utána a férfira nézett, elnevette magát. Malek a melltartóját fixírozta, és láthatóan azon töprengett, hogyan is szabaduljanak meg tőle. A nő végül megkönyörült rajta, és félig hátat fordított neki.

- Csak, hogy legközelebb már tudd, hogy működik – mondta nevetve, és megmutatta Maleknek, hogy kapcsolódik az a bizonyos ruhadarab.

- Taurik… - morogta magának a tok'ra. – Mindig feleslegesen megbonyolítjátok a dolgokat.

- Hát persze – fordult vissza még mindig kuncogva Sam, aztán a másik tarkójára simítva a kezét visszahúzta magához a férfit egy csókra.

Ahogy újra visszataláltak a szenvedélyhez Malek gyengéden hanyatt döntötte a nőt az ágyon, és a csókjaival áttért a nyakára és a vállára. Nem sokkal később azonban érezte, hogy Sam gondolatai elkalandoztak.

- Samantha… mi a baj? - fürkészte a nő tekintetét Malek.

- Semmi - próbált megnyugtatón rámosolyogni Sam.

- Kérlek, áruld el! Tettem valami rosszat?

- Dehogy!

- Akkor?

- Csak… aggaszt valami - ismerte be Sam. - Vagyis… egy pillanatig aggasztott. De aztán… rájöttem, hogy… nem is bánnám…

- Amiatt aggódsz... hogy ha szeretkezünk… teherbe eshetsz? - látott át Sam zavarán azonnal Malek.

- Nem aggódom - sütötte le a szemét a nő.

- Tudod, hogy nem szabad.

- Buta szabályok - húzta el a száját Sam.

- A buta szabályoknak is van oka.

- Tudom. Csak… tudni akartad, mire gondoltam.

- Tényleg szeretnéd? - nézett rá hitetlenkedve a tok'ra. - Persze, csak elméletben kérdezem.

- Igen.

- Nem lehet.

- Tudom - nyugtatta meg Sam. - És…

- Nem kell emiatt aggódnod! Vigyázok rád, ígérem - nyugtatta meg a tok'ra.

- Olyankor tudsz még ilyesmire is figyelni?

- Igen.

- Hihetetlen vagy.

- Nem hinném, hogy ezt most fedezted fel - mosolyodott el Malek, és végül Sam is elnevette magát, de hamarosan a kuncogásuk egy újabb csókba fulladt.

Egy perccel később belátták, hogy ez a félig fekvő testhelyzet semmire sem jó, így kényelmesen elhelyezkedtek az ágyon, aztán lassan megszabadultak minden maradék ruhájuktól.

Sam, lévén maga is határozott egyéniség, próbált időnként érvényesülni, de mikor Malek sokadszor is gyengéden visszafogta, hagyta, hogy a férfi azt tegyen vele, amit csak akar, az pedig a csókjaival és a simogatásaival olyan aprólékosan fedezte fel a nő testét, hogy Sam már ettől a mennyországban érezte magát. A tok'ra olyan érzékeny pontokat fedezett fel a testén, aminek még ő maga sem volt tudatában. Mikor azonban Malek visszatért az ajkához, és újra megcsókolta, Sam megint próbálta átvenni a kezdeményezést, de a tok'ra megint nem hagyta.

- Egy percig sem tudod elviselni, hogy ne te irányíts, igaz? – kérdezte Sam kuncogva.

- Mire is gondolsz pontosan? – nézett rá kihívóan Malek.

- Ezt most döntsd el te – nevette el magát Sam. – Amúgy mind a kettőre.

- Hát jó – szűkült össze a tok'ra szeme. – De csak egy percre – mondta, és átadta az irányítást a gazdatestének.

- Mindig ilyen zsarnok? – kérdezte Sam vigyorogva.

- Igen – bólintott rá mosolyogva Loran. – Kihasználjuk azt az egy percet?

- Én biztos – mérte végig a másikat leplezetlen vággyal a szemében a nő, és azonnal fölé kerekedett.

Most rajta volt a sor, hogy kényeztesse a párját. Loran izmos, kemény teste nagyon izgató volt, és nem akart kihagyni egyetlen négyzetcentimétert sem, ahogy végigcsókolta a bőrét, ami forró volt és kívánatos. Közben Loran is próbálta simogatni, ahol csak érte, de végül Sam tevékenységének hála hátraejtette a fejét a párnára, és csak élvezte a gyönyört, amit a nő csókjai ébresztettek benne.

Hosszú idő után Sam az ajkaival újra rátalált az övére, de Malek fordított a helyzetükön, és ő került felülre, és lenézett rá.

- Most én jövök.

- Nem, nem – mosolygott rá Sam. – Én még nem úgy tervezem – mondta, majd érzékien végigsimított a gerincén a derekától a nyaka irányába, míg nem érezte a másik testén végigfutni a gyönyör reszketését.

- Mondd el, milyen érzés! – kérte Sam, miközben tovább cirógatta a másik nyakát, vállát és tarkóját.

- Samantha, ezt nem tudom neked elmondani – mondta Loran a gyönyörtől elfúló, rekedt hangon.

- Próbáld meg! – kérte Sam.

- Malek olyan gyönyört képes érezni… amit te el sem tudsz képzelni… felfogni sem könnyű… és még azt várod tőlem, hogy értelmesen beszéljek… nem megy – látta be így Sam vállába temette az arcát, és érzékien csókolgatta a nyakát és a fülét, miközben Sam egy pillanatra sem hagyta abba a ravasz kényeztetést, csak akkor nevette el magát, mikor érzékelte, hogy a szimbióta visszavette az irányítást.

- Egészen jól bírtad - ugratta Sam.

- Túlmentél a türelmem minden határán – nézett rá komolyságot tettetve Malek.

- És akkor most mi következik? – vonta fel a szemöldökét incselkedve a nő.

- Akarlak – súgta Malek, mire Sam elmosolyodott.

- Én is téged – mosolygott rá a nő, aztán csak lehunyt szemmel élvezte a csodás érzést, ahogy a férfi lassan beléhatolt.

Az őt elöntő gyönyörtől Sam akaratlanul is határozottabbra vette az érintést a másik nyakán, amire Malek egy elfojtott gyönyörteli nyögéssel reagált, miközben lassan mozogni kezdett. Sam egy pillanatra próbálta elképzelni, milyen lehet az a gyönyör, amit a szimbióta érez, de egy másodperccel később úgy gondolta, hogy az is elsöprő és határtalan, amit ő maga érez. Nem igazán tapasztalt még ehhez hasonlót, így szorosan a férfi csípője köré fonta a lábait, miközben az gyorsított a tempón. Végül már nem tudtak felfogni mást, csak az őket körbeölelő gyönyört, és ahogy szétrobbant bennünk, Sam talán egy pillanatra még azt is megérezhette, mit érez a másik, mielőtt még levegőért kapkodva egymás karjában megpihentek.

- Tulajdonképpen… honnan ez a buta szabály? - könyökölt fel Sam jó idővel később, és közben Malek mellkasát cirógatta.

- Tudod, ha két gazdatestnek gyereke születne, akkor örökölné mind a szimbióták, mind a gazdatestek összes tudását.

- És így, hogy én nem vagyok gazdatest?

- Így talán csak az enyémet. De ebben a verzióban nem folytattunk kutatásokat, így biztosra nem mondhatom.

- És ez miért akkora baj? Mármint, hogy örökölné a tudást.

- Mert veszélyes lehet, Samantha. Senki nem tudja garantálni, hogy a születendő utód a helyes úton maradna, ahogy mi tesszük. És túl sokat tudna. Rólunk, rólatok, mindenről. A koncentrált tudás amúgy is veszélyes, hát még, amikor kétséges a helyzet.

- De ezt is örökölné tőled, nem? A jóra való hajlamot.

- Ezek az örökletes dolgok mindig… képlékenyek, Samantha.

- És nem tudnád valahogy… hogy is mondtad a Pangaron… a tudás átadása önkéntes alapon történik, vagy ilyesmi. Nem tudnád valahogy megakadályozni?

- Nem.

- De Egeria is meg tudta tenni.

- Samantha… Egeria sok mindenre képes volt, amire mi, a gyermekei nem. Egyszerűen azért, mert ő királynő volt.

- És…

- Állj! Megvolt a három kérdésed - figyelmeztette Malek. - A többit majd reggel.

- Rendben, de akkor addig tereld el a figyelmemet - javasolta kuncogva Sam, és a tok'rát sem kellett sokat noszogatni, máris újra a karjaiba zárta a nőt, és nem kellett több, csak egy szenvedélyes csók, hogy magával rántsa egy újabb szenvedélybe.

Hajnal volt már, mikor a tok'ra egy aprót sóhajtott, így Sam, aki szintén nem aludt még egy percet sem, felkönyökölt, és kérdőn nézett rá.

- Pihenned kellene - cirógatta meg az arcát Malek.

- Neked is. Bánt valami?

- Csak gondolkodtam.

- Kettőnkről?

- Nem, most… bár közvetve igen, kettőnkről is.

- Mi jár a fejedben?

- Csak a régi dolgok. Még az Alfa-bázison. Mit gondolsz arról, ami ott történt?

- Szerencsétlen események sorozata - sóhajtott Sam. - Tudom, hogy előtte nagy veszteségeket szenvedtetek, és… ott is meghalt két embered. Bárcsak megakadályozhattuk volna… de fogalmunk sem volt, mivel állunk szemben. Egy láthatatlan ellenféllel szemben nem tudsz védekezni.

- Talán.

- Malek…

- Láthatatlan vagy sem… akkor is gyáván viselkedtem. Nem egyszer, sokszor.

- Malek, figyelj rám! Ha te nem adod az ötletet, hogy tegyük láthatóvá, és nem segítesz átalakítani a reaktort, valószínűleg mindannyiunkkal végzett volna. Megmentettél minket, az embereidet, még a jaffákat is. És nem tettél semmi rosszat.

- Hagytam, hogy elhurcolja Bra'tacot.

- És mit szerettél volna tenni? Vaktában lövöldözni rá? És ha épp Bra'tacot találod el? Malek ezen annyira felesleges gyötörnöd magad. És különben is… nekem is lenne miért bocsánatot kérnem. Meggyanúsítottalak a szabotázzsal. Pedig aztán semmi közöd nem volt hozzá.

- Minden okod megvolt gyanakodni. És a két dolog nincs egy súlycsoportban. Az, hogy te gyanakodtál rám… és igazából nem is rám, hanem a fajtámra… abba nem halt bele senki.

- Bra'tac sem halt meg.

- Nem rajtam múlt - húzta el a száját Malek. - Ha a szimbiótája nem tudja életben tartani…

- Malek, minden jól alakult végül. Kiiktattuk az ashrakot, ti és a jaffák nem estetek egymásnak, sőt… az, hogy békejobbot nyújtottatok, te és Bra'tac… némi reményre ad okot, nem?

- Tudom, hogy nem akarod látni, miről beszélek…

- A fenébe, Malek… igen, értem, miről beszélsz… én ugyanúgy féltem, ugyanúgy fogalmam sem volt mi a fenét csináljak. De tudom, miről beszélek. Tudom, milyen az, mikor nem látod, honnan várhatsz támadást. Álltam már szemben más láthatatlan ellenféllel, még rituval is, így tudom, semmi értelme vaktában rálövöldözni. Többet árt, mint használ. Azt tetted, amit helyesnek láttál, ahogy én is. Ennyi, elmúlt, túl vagyunk rajta, túléltük. Ne is gondolj rá, rendben? Felesleges olyan régi dolgokon rágódni, amin már nem változtathatsz.

- Tudom. Mégis… nem értem, mit láthatsz bennem ezek után…

- Malek, a jó ég áldjon meg - vett egy nagy levegőt türelmetlenül Sam. - Eddig háromszor hozott minket össze a sors ebben a galaxisban, és ebből kétszer megmentettél egy egész világot. Ki tudja, hány tízezer, százezer embert? A pangaraiak rég kihaltak volna, és itt sem hiszem, hogy sokan túlélik a járványt, ha nem segítesz. Mégis mit látnék benned? A jó szívedet, a segítőkészségedet, a tudásodat, az elszántságodat. Azt mondod, hibáztál? Ki nem? Ki nem hibázott még életében? Hidd el, nekem is volt már olyan, hogy az én hibámból bajba került valaki. Még olyan is volt, hogy Selmakot kevertem gázos helyzetbe! Képzeld alig éltük túl! Igen, néha hibázunk. Ezzel szembe kell nézni, és ha lehet, akkor kijavítani. És te megtetted. Mit akarsz még?

- Végtelenül elfogult vagy, Samantha - mosolyodott el végül Malek. - De valahol igazad van.

- Na látod - forgatta meg a szemét a nő. - Akkor most alszol végre?

- Nem - sandított egy huncut pillantással Malek Samre.

- Figyelmeztetlek, én nem bírom öt napig alvás nélkül - nevetett Sam.

- Annyi időnk sajnos nincs, hogy ezt leteszteljük. De ami van… azt használjuk ki! Majd holnap alhatsz. Egy kicsit - tett úgy a tok'ra, mint aki elgondolkodik, aztán összenevettek, és máris újra csókolták egymást.