Előző éjszaka leszakadt az ég, ezért Yamasa a sátorban itta le magát a sárga földig. A geninek reggel futva menekültek a szabadba, mielőtt bármit is a nyakukba sóztak volna. Még tartott a délelőtt, a felügyelőjük alkoholmámorosan hortyogott. Ha ébren van se lett volna sok esélye megtalálni őket, mert egy eldugott, ládákkal és ketrecekkel körülsáncolt kis téren múlatták az időt. Páran egy álmos képű tigrist csodáltak, természetesen tisztes távolságból. Mintha a rácson keresztül bárkit is bánthatott volna.

Valaki céltáblát festett az egyik láda oldalára. Megszokott életkép. Felváltva dobáltak, egyszerre mindig egyvalaki. Inari alig talált - a többiek nevetve ugratták, amitől csak idegesebb lett. Hogy remeg a keze! Létezne, hogy aktív Echoval gyakorol? Kagura kényesen ügyelt a részletekre, ezért tisztában volt társa legtöbb gyengeségével és erősségével. Inari elsőtől kezdve keményen edzett, a lelkesedése a ninja képzés gyakorlati része iránt határtalan volt. Gránátok, surikenek, közelharc, megtévesztés, harci taktikák: nehezen viselte, ha valamiben nem ő volt a legjobb. Sosem értette meg, hogy önmagában az akarat nem lehet mindenre elég.

Kevés barátja volt, pedig bárkivel szóba állt. A legtöbb növendék különcnek tartotta a gyilkos szakma iránti rajongása miatt. Különben is ott voltak az Akadémia akkori sztárjai: példának okáért a bátyja, Sou Raihate, na meg Aoki Sora, a szegény kis árva, aki nem mellesleg évfolyamelső volt. Kagura a fűben ülve merengett, amíg észre nem vette a kibontakozó másik jelenetet:

- A Koyomik varázsvérűek, nem? – vetette fel valaki. – Mire képesek?

- Nemtom, pedig az egész város róluk beszél. A megkíméltekről. Mindenki mást megöltek. Ha minden Koyomi csaj úgy néz ki, mint Yume, akkor meg is értem, miért épp őket hagyták életben ... - a mondat vége kaján röhögésbe fulladt. Mi sem kézenfekvőbb, minthogy az előző esti célpontot kezdjék szekálni. Egy nyakigláb, rosszarcú fiú, Rahu járt az élen, és egyre többen csapódtak mellé. - Mondd, Yume, kinek tetted szét a lábadat, hogy megmeneküljetek?

- Mi... Micsoda? – a lány alig jutott szóhoz a sértés hallatán. – Hogy van képed ilyet mondani?! Lord Mizukage maga állt ki mellettünk, mert mindvégig hűségesek voltunk hozzá!

- Persze, ki hiszi azt el!

- Nem bíztok a Mizukage bölcsességében?

- A Koyomikban nem bízunk! – egy harmadik beszélt, a többiek bólogattak.

- Ja, az öreg 'masa kicsit iszákos, kicsit hülye, de nem tévedhet mindenben. Ha a Mizukage úgy bízik bennetek, miért kell a városon kívül laknotok, falak mögött, he? Mit csináltok, amikor nyárközépkor kicsípve járjátok az utcákat, parádéztok a ködnek?

- Mi... mi fejet hajtunk az elesettek szellemei és az istenek előtt ... – senki sem figyelt rá.

- Az én bátyámat a hozzátok hasonló szörnyetegek ölték meg! A nevét felvésték az Elveszettek Szentélyében egy réztáblára. Na, ne mondd, hogy előtte is a tiszteleteteket rójátok le!

- A családom részt sem vett a láza... !

- Mert gyávák vagytok, ahogy Yamasa mondta! Cö! – és Rahu a fűbe lökte Ainot. És, még azt mondják, nemesnek születni kiváltság. – Az este megkérem, meséljen még a fajtátokról. Meg, hogy miket műveltetek. Tanulságos történet, lehet, ha elég figyelmes leszek...

- Ha arra a marhára hallgatsz, akkor csak ennél is hülyébb leszel.

Rahu megpördült, összevont szemöldökkel kereste kihívóját. Inari a körön kívül állt, onnan méregette az összegyűlt társaságot. Kagura figyelmét nem kerülte el az Echo gerjedése – ennek nem lesz jó vége! Ő is felkelt, hogy időben közbe léphessen, ha bármi baj történne. És, ha nem hallgat rám? Nem vívódott sokáig. Akkor meg úgyis tökmindegy...

- Mi van, ma is kiállsz a kis barátnőd mellett?

- Nem is ismerem, - vállat vont, végül is ez volt az igazság. – de attól még nem akarom ezt a sok baromságot hallgatni.

- Szerinted baromság, szerintünk meg pont olyan vagy, mint ők! Tegnap visszamertél pofázni, de meg mernéd csinálni azt, amit Yamasa mondott? Tényleg a tűzbe mennél? Miért nem nézzük meg ...

- Próbálj meg kényszeríteni.

- Verekedni akarsz?! – kiabált be valaki.

- Ti verekedni akartok? – kérdezte ő vészjóslóan.

Erre mindenki elhallgatott, nem tiszteletből, hanem félelemből. Két hónap sem telt el a 3. gyakorlópályán történtek óta. Azóta sokan csak óvatosan mertek Inarihoz szólni. Genin csapatuk 3. tagja, Riruka is akkoriban hagyta ott őket. Amikor közölte velük a hírt, azt mondta, a szülei akarják így. Teljesen érthető lépés, nincs benne semmi meglepő. Végül is az ilyet nem lehet titokban tartani. Úgy tűnt, ezzel vége, hogy senki sem meri megkockáztatni, hogy úgy járjon, mint Akira. Őszinte volt Kagura meglepetése, amikor Rahu mégis visszavágott.

- Azt hiszed, hogy neked mindent szabad, hogy bármit megúszhatsz? Ne hidd, hogy nem tudjuk, mi történt valójában! Ha még egyszer kezet emelsz valakire, egy életre eláshatod magadat Ködrejtekben! Van, amit még az a frigid picsa sem tussolhat el..

- Mit mondtál te patkány?!

Inari olyan vadsággal esett neki a másik fiúnak, hogy Kagura vére megfagyott az ereiben. Egyetlen mozdulattal egy láda oldalának szegezte a srácot, a tekintete a teljes megsemmisítés ígéretét hordozta magában. Tudta, hogy ettől a pillanattól fogva egy szempillantás alatt megölhetné őt, ha akarná, nem kerülne nagy erőfeszítésbe. De nem a megfelelő okból tenné, hanem amatőr logika alapján, amit aztán egész életére megbánna. Persze Rahu ettől még ugyanúgy halott maradna. Ideje nekem is csinálnom valamit.

- Kapcsold már ki azt a szart, teljesen megbolondulsz tőle! Normális vagy te?! – a két srác mellé ugrott, dühösen villogó szemekkel szétválasztotta őket – Gyilkossá akarsz válni, vagy mi?

Inari nem tudott mit mondani, egyszerre kitisztult a feje. Teljesen igaza van. Magamat is uralnom kell, nem csak az Echót ... Kagura, jövök neked eggyel. Megint. Halk búgással szétoszlatta az auráját. Mindeközben a lány haragja Rahu felé fordult:

- És te! Te meg mit képzelsz magadról, hogy ilyeneket mondasz olyanokról, akik semmit sem ártottak neked?! Azt hiszed, hogy jobban tudod magánál a Mizukagénél? És csodálkozol, hogy van, aki betörné az arcodat miatta? Jobb lesz, ha megtanulod befogni a pofádat, mert ha így kiakasztod Inarit, a végén lehet, tényleg megöl. – Az érintett még jobban elszégyellte magát. – És ami fontosabb: hagyni fogom.