House és Cameron kézen fogva sétálgattak a napsütésben. Már öt napja tartott a nyaralás, és minden nap tartogatott számukra valami újat. Allison el sem tudta hinni, hogy Greggel van. Már elég régóta ismeri, és majd' egy éve járnak is, de ezt az oldalát még nem ismerte párjának. House itt valósággal átváltozott, jókat beszélgettek, viccelődtek, csak akkor jött elő a „régi House" amikor a team hívta valamiért. Most is, ahogy séta közben felnézett rá, ott bujkált a szája sarkában egy félmosoly. Épp mesélt neki valamit, de Cameron annyira belefeledkezett House-ba, hogy nem is hallotta, hogy miről beszél.
Allison… hahó… merre jársz? – nevetett House.
Ja… itt, csak elgondolkodtam. Annyira másmilyen vagy itt.
Kezdjek el újra morogni?
Ne… maradj ilyen mindig. – húzta magához Cameron.
Azt azért nem ígérem.
Olyan ez az egész mint valami elő-nászút. – mondta a lány, és rálesett House-re, hogy vajon erre mi lesz a reakciója.
Egyszer mindennek eljön az ideje.
Sosem akartál még gyereket?- kérdezte Allison egy kis idő múlva.
Eddig még nem találtam meg azt a nőt akivel érdemes lenne családot alapítani. Ráadásul a magány is remek társam volt. És azok a remek póker-partik Wilson-nal…
És most?
Most azt hiszem megtaláltam. – House megállt és belenézett a lány szemébe. – Kár hogy annyi éven keresztül nem jöttem rá.
Jobb később mint soha.
Ez igaz.
Szóval szívesen vállalnál gyereket?
Ha te lennél az anyukája. – megfogta Allison állát, magához húzta és megcsókolta.
Elsétáltak a közeli parkig és leültek egy padra. Cameron House vállára hajtotta a fejét, ő pedig a lány hajfürtjeivel játszott. Lassan lenyugodott a Nap, szép vörös fénybe burkolva a parkot.
