8. fejezet: Téli szünet

A téli szünet előtt Narkel kapott egy levelet Anne-től.

Kedves Narkel,

Szeretném megkérdezni, hogy hol akarod tölteni a karácsonyt. Ha van kedved, haza is jöhetnél.

Szeretettel: Anya

Narkel elővett egy pergament és ráfirkantotta:

Kedves anya,

Nagyon szívesen mennék, haza, de a Landersonban is szeretnék lenni. Úgy gondoltam, hogy a szünet felében otthon vagyok a másik felében pedig itt.

Várom válaszod: Narkel

Végül így is lett. Karácsony reggelén Narkel mikor felkelt, egy halom ajándékot látott meg a karácsonyfa alatt.

-Anya, kibonthatom?

-Persze, Narkel.

Elkezdte kibontani a csomagokat és közben odaadott Anne-nek egy másikat.

-Tessék, ez az én ajándékom.

A csomagban egy szép smaragdzöld pulóver volt

-Én csináltam, varázslattal. Még a Landersonban.

Narkel kapott egy mini seprűt és mellé egy csomag csokibékát. Aztán magához vett egy nagy, téglalap alakú csomagot. Rá volt téve celluxszal egy rövid levél:

Csak a Landersonban nyisd ki!

Narkel izgatott lett. A kézírásból ítélve Ted küldte a csomagot. Az alakjából ítélve pedig valószínüleg egy könyv volt. Vajon talált valamit?

Ted kérésére nem nyitotta ki otthonlétekor a csomagot, de nagyon kíváncsi volt rá, mi van benne.

A téli szünet első része nagyon jól telt. Anne-nel varázslósakkoztak, pukkasztós bonbonokat pukkasztottak, robbanós snapszlit játszottak. Egy szóval, Narkel élvezte a szünidőt. Karácsony után elmentek a közeli varázslófaluba, Filoney-ba.

-Anya, elmegyek sétálni, jó?

-Rendben, de tizenegyre gyere vissza!

Narkel elindult egy szűk, békés utcában. Végigjárta az egész falut. Egyszer egy másik kis csendes utcában meglátott egy romos házat. Felnézett az égre és majdnem kiáltott meglepetésében. A ház fölött ott lebegett az R-es jel. A seb a karján zöld színbe váltott, és egy kis szobában találta magát. Fel-alá járkált és csak gondolkodott.

A házban nem volt – gondolta. – De hol lehet? Már szinte mindenhol megnézte, de hiába.

Narkel újra az utcán volt zsibongó emberek vették körül. Mind őt nézték

-Ébredezik – suttogta egy boszorkány a mellette álló másiknak. Narkel felült.

-Narkel! Narkel! Anne közeledett az utcán.

-Narkel, gyere! Gyere innen!

Haza dehoppanáltak. Anne ránézett Narkel kezére. A sebhely épp akkor váltott vissza zöldből pirosba.

Anne leült és gondolkozott. Az ajándék már nagyon érdekelte Narkelt.

Mikor Narkel visszatért a Landersonba felment a klubhelyiségbe. Ben nem volt ott. Elment a nagyterembe, a bagolyházba, a könyvtárba, és végigjárta a parkot. Meg is találta Bent egy padon.

-Szia! Mit csinálsz? – kérdezte miközben leült mellé.

-Cak téged vártalak. Kiderítettél valamit a jelről?

-Igen. Ted küldött egy könyvet. Azt mondta, csak itt nézzem meg.

-Helló, Delorfy! Tudod, hogy az utunkban állsz? – hallatszott egy gúnyos hang.

-Amint látjátok, ülök. – vetette oda Narkel, miután hátrafordult, hogy megnézze, ki az. – Tűnjetek innen!

-Látom, kaptál egy ajándékot. Érdekes lehet. Csak kár, hogy nem tudod kinyitni.

-Te meg miről beszélsz?

Chiller pálcájával intett, mire arany fényszerű anyag hullt a csomagolópapírra.

-Hé! Ben pálcájával Chillert célozta meg és kimondta a bűbájt:

- Rictusempra! Chiller a földre hanyatlott és nevetni kezdett.

-Menjünk innen. – szólt Narkel, azzal megfogta a csomagot és felmentek a klubhelyiségbe. A csomag tényleg kinyithatatlannak bizonyult. Chiller bűbája miatt nem tudták megnézni az ajándékot.