8. fejezet: Téli szünet
A téli szünet előtt Narkel kapott egy levelet Anne-től.
Kedves Narkel,
Szeretném megkérdezni, hogy hol akarod tölteni a karácsonyt. Ha van kedved, haza is jöhetnél.
Szeretettel: Anya
Narkel elővett egy pergament és ráfirkantotta:
Kedves anya,
Nagyon szívesen mennék, haza, de a Landersonban is szeretnék lenni. Úgy gondoltam, hogy a szünet felében otthon vagyok a másik felében pedig itt.
Várom válaszod: Narkel
Végül így is lett. Karácsony reggelén Narkel mikor felkelt, egy halom ajándékot látott meg a karácsonyfa alatt.
-Anya, kibonthatom?
-Persze, Narkel.
Elkezdte kibontani a csomagokat és közben odaadott Anne-nek egy másikat.
-Tessék, ez az én ajándékom.
A csomagban egy szép smaragdzöld pulóver volt
-Én csináltam, varázslattal. Még a Landersonban.
Narkel kapott egy mini seprűt és mellé egy csomag csokibékát. Aztán magához vett egy nagy, téglalap alakú csomagot. Rá volt téve celluxszal egy rövid levél:
Csak a Landersonban nyisd ki!
Narkel izgatott lett. A kézírásból ítélve Ted küldte a csomagot. Az alakjából ítélve pedig valószínüleg egy könyv volt. Vajon talált valamit?
Ted kérésére nem nyitotta ki otthonlétekor a csomagot, de nagyon kíváncsi volt rá, mi van benne.
A téli szünet első része nagyon jól telt. Anne-nel varázslósakkoztak, pukkasztós bonbonokat pukkasztottak, robbanós snapszlit játszottak. Egy szóval, Narkel élvezte a szünidőt. Karácsony után elmentek a közeli varázslófaluba, Filoney-ba.
-Anya, elmegyek sétálni, jó?
-Rendben, de tizenegyre gyere vissza!
Narkel elindult egy szűk, békés utcában. Végigjárta az egész falut. Egyszer egy másik kis csendes utcában meglátott egy romos házat. Felnézett az égre és majdnem kiáltott meglepetésében. A ház fölött ott lebegett az R-es jel. A seb a karján zöld színbe váltott, és egy kis szobában találta magát. Fel-alá járkált és csak gondolkodott.
A házban nem volt – gondolta. – De hol lehet? Már szinte mindenhol megnézte, de hiába.
Narkel újra az utcán volt zsibongó emberek vették körül. Mind őt nézték
-Ébredezik – suttogta egy boszorkány a mellette álló másiknak. Narkel felült.
-Narkel! Narkel! Anne közeledett az utcán.
-Narkel, gyere! Gyere innen!
Haza dehoppanáltak. Anne ránézett Narkel kezére. A sebhely épp akkor váltott vissza zöldből pirosba.
Anne leült és gondolkozott. Az ajándék már nagyon érdekelte Narkelt.
Mikor Narkel visszatért a Landersonba felment a klubhelyiségbe. Ben nem volt ott. Elment a nagyterembe, a bagolyházba, a könyvtárba, és végigjárta a parkot. Meg is találta Bent egy padon.
-Szia! Mit csinálsz? – kérdezte miközben leült mellé.
-Cak téged vártalak. Kiderítettél valamit a jelről?
-Igen. Ted küldött egy könyvet. Azt mondta, csak itt nézzem meg.
-Helló, Delorfy! Tudod, hogy az utunkban állsz? – hallatszott egy gúnyos hang.
-Amint látjátok, ülök. – vetette oda Narkel, miután hátrafordult, hogy megnézze, ki az. – Tűnjetek innen!
-Látom, kaptál egy ajándékot. Érdekes lehet. Csak kár, hogy nem tudod kinyitni.
-Te meg miről beszélsz?
Chiller pálcájával intett, mire arany fényszerű anyag hullt a csomagolópapírra.
-Hé! Ben pálcájával Chillert célozta meg és kimondta a bűbájt:
- Rictusempra! Chiller a földre hanyatlott és nevetni kezdett.
-Menjünk innen. – szólt Narkel, azzal megfogta a csomagot és felmentek a klubhelyiségbe. A csomag tényleg kinyithatatlannak bizonyult. Chiller bűbája miatt nem tudták megnézni az ajándékot.
