VII.Fejezet

Draco

- Ne hagyj itt Dair. Kérlek. Nélküled nincs értelme az életemnek. Eddig csak ártottam mindenkinek. Nem törődtem senkivel. De jöttél te… és én megváltoztam. Félek…

Elmúlhat minden, csak egyetlen pillanat;

A félelem rád terül és a fény többé már nem emel.

- Te vagy az a fény a világos oldalon, amiért érdemes az árny ellen harcolnom. Csak te segíthetsz abban, hogy ellenálljak a sötét oldal csábításának. Ha te nem vagy mellettem, akkor az én fényem kihuny… Félek…

Érezted már a rettegést, elkésel - nincs időd,

Hallottad a néma kérlelést:

Segíts, mert a világ összedől!

(És félsz) Megremeg kezed (kezed).

- Nem lehetsz eszméletlen. Az nem lehet, hogy te most a halál küszöbén állj. Nem kérhetsz oda bebocsátást! Felejtsd el, mit a halál ígér, vár a fény. Várlak… én. Ó, olyan vagy, mintha aludnál. Csupa nyugalom. Aludj csak, angyal. Én őrzöm álmodat. Csak ne felejts el felébredni. Kérlek. Félek…

Most csendben nézlek, az éjszaka emléket idéz.

Az élet tüze lobogva ég, felejtsd el, mit a Halál mesél.

Jó éjszakát, egy dal kísér, és megérint a fény.

És én vigyázok rád, már nem kell, hogy félj...

Bocsi, hogy egy kicsit csöpög, csak éreztetni akartam, milyen mélyek Draco érzései, mert fontos lesz a későbbiekben. A dalbetét a Cross Borns : Most csendben nézlek című alkotásából származik.