A cím legalább két kedves szereplőnkre is vonatkozik :) Jó olvasást!


8. rész - Sokkolva

Vacsora előtt Riza felkereste Edet, hogy menjen fürdeni, megállt a fürdő előtt, de eszébe jutott, hogy el kell még intéznie pár ügyet. Az ajtóra pillantott: Ed nyilván már a meleg vízben ült, nem lesz baj. Ott is hagyta az őrposztját.

Jean lendületes léptekkel haladt a fürdő felé. Ahonnan jött, ott már foglalt volt, így nyugodt szívvel lépett be Edhez…

A fürdődézsa előtt álló pucér Edocskának nem volt melle. Még csak egy kis domborulat se! Helyette volt valami a lábai közt…

Ed meglepetten nézett Jeanra. Látta a döbbenetet az arcán… Kedvesen elmosolyodott.

- Bocs, foglalt, de mindjárt végzek!

- Elnézést… - nyüszögte Jean és távozott. A lelke is.


Végigbotorkált a folyosón, elindult a szobája felé, de nekiment Maesnek…

A férfi elkapta a szőkét mielőtt elesne.

- Hé! Merre jársz öreg? – vigyorgott rá.

Jean sápadtan nézett rá. Láthatóan kiakadt valamin.

- Rányitottam a hercegnőre!

Maes nyugtatóan veregette a vállát.

- Láttál már nőt. Én is sok lányra rányitottam már…

- Jó, de ez a hercegnő fiú volt! – nyöszörögte idegesen. Az más, hogy nyitott már rá Royra is, és a herceg nem küldte ki.

Maes kicsit döbbenten nézett rá.

- Talán csak rosszul láttad…

Riza ekkor fordult be a folyosón.

Jean magánkívül volt…

- Csak meg tudok különböztetni egy kisfiút és egy kislányt! Főleg a lába közt!

Riza megtorpant mellettük. Remélte, hogy rosszul hallott.

- Mi történt?

A szőke férfi pislogott egy kicsit, nyelt egyet, majd elhúzta a száját.

- Töke van Roy mennyasszonyának. Tudsz róla?

Riza az ujja elé tette a mutatóujját.

- Tudom hát! És már a királynő is tudja... de Roy nem tudhatja meg. Edo rettentő édes gyerek, a herceggel szép páros lesznek. Amúgy meg ha jól tudom Roynak már volt ilyen viszonya – pillantott rájuk jelentőségteljesen.

- Szóval tudtán kívül Roy elvesz egy kisfiút?

- Pontosan... figyelmeztettük, hogy ismerje meg jobban, de semmit nem reagált. Csak hajtogatja, hogy esküvő lesz. És még van egy jó hírem! Mi fogjuk felvilágosítani a hercegnőt!

Jean, mint egy rémálom szereplője, előbb csak tátogott, de jól értette a nő célozgatását.

Nagyot szusszant, a kérdésen rágódott, hogy tegye fel.

- Na jó, de ismered Mustangot! Eszes férfi, de ágyékának kiskirálya a főnök… Nem fogja dobni emiatt? Aztán meg, a trükkös hercegnőt hogy világosítsuk fel? Az ő korában már a fiatalok nem ritkán az asztalok alatt térdelnek egy-egy lovag előtt. – gondolt azokra a suhancokra, akik egy kis pénz fejében a kocsmákban hasonlókat tesznek, és különben sem volt ritka, hogy valaki tizenöt éves korára kapcsolatban legyen. – Ő viszont ritka eset, Roy mesélte, hogy teljesen elzártan élt. Nem is sejti szerintem, mit jelent feleségnek lenni. Javítom, Roy feleségének lenni… - mondta Jean, túltette magát a kezdeti sokkon.

Riza Jeant méregette.

- Jó sokat tudsz – állapította meg.

- Tehát a lényeg, - merengett hangosan Maes. – hogy van egy gyerkőc, aki tulajdonképpen teljesen ártatlan és tiszta, mint egy liliom... őt kell felkészítenünk rá, hogy Roy napokon belül maga alá rántja?

- Roy gyengéd férfi... biztos vigyázz rá. Csak pár alap dolgot kell Edonak tudnia előtte... hogy ne ijedjen meg nagyon, amikor a kedvese vetkőztetni kezdi.

Jean azt latolgatta, mi lenne a könnyebb feladat… Royt szemmel tartani, nehogy ráugorjon idő előtt a „hercegnőre", vagy a kis ártatlan lelket felvilágosítani, mit fog vele tenni a férje az esküvő után.

- Jó, és mégis hogy készítsük fel? – tárta szét a karját. – még nem voltam lány szerepben…

- Gondoltam... belőled ezt nem nézem ki! – válaszolt Riza, majd elgondolkozott. – Csak el kell neki magyarázni mit vár Roy és hogy mit fog tenni vele. Ilyet nyilván többet csináltatok mindketten!

Jean elpirult egy kicsit de végül biccentett.

- Beszélünk vele.


Ezalatt Mustang felkereste édes kis virágszálát, hogy megölelgesse. Sütit és üdítőt is vitt neki, szerette, ha Edo mosiolyog.

Ed kinyitotta a szoba ajtaját és örömmel ugrott Roy nyakába. Egész nap alig látta ezért most még nagyobb hévvel üdvözölte.

Roy megtartotta kedvesét félkézzel, másikban a tálca volt. Az ágyhoz vitte, leült vele és letette a tálcát a sütikkel és üdítőkkel.

- Mit kérsz, kicsim? Hoztam egy kis nasit…

Edward csak most vette észre a tálcát és az édességet.

- Ennyi finomságot még nem is láttam egy helyen! Melyik a legjobb? – kérdezte csillogó szemmel.

Roy végignézett a színes sütiken. Édesanyja királyné volt, de attól ő sütötte a legfinomabb sütiket a királyságban.

- Hm, ez epres, vanília krémmel – mutatott egy gusztusos, habos sütire – ez áfonyás-vaníliás. Nekem ezek a kedvenceim… - vette is fel előbb az epreset és tette Edo ajkaihoz, hogy beleharapjon.

Ed előbb kidugta a nyelvét és egy picit vett rá a krémből, hogy megízlelje, majd közelebb hajolt a sütihez és nagyobb darabot is harapott belőle. Ügyesen összekenve rögtön az arcát és az orrát is.

Roy gyönyörködve nézte, hogyan harap egy kicsit és maszatolja össze az arcát. A legtöbb lány eddig az alakjára hivatkozva nem vett az édességekből, és ez nagyon zavarta, Edo viszont nem ad ilyenekre.

Ed lenyelte a falatot és letörölte az orráról a habot, majd az ujja végéről finom kis nyelvmozdulatokkal leszedegette.

- Te nem kérsz? – nézett nagy szemekkel a férfire.

- Előbb te egyél! – rázta meg a fejét, zsebéből egy kendőt vett elő és letörölgette az arcát. – Kérsz még? – kínálgatta. Edonak lehet ennie nyugodtan, nagyon kis vékony…

- Ühüm... – mászott át Edo Royon, hogy elérje a tálat. Kezébe vett egy rózsaszín árnyalatú süteményt és eljátszotta ugyanazt, mint az előbb. Először csak belenyalintott, majd szabályosan nekiesett.

Roy nagyot sóhajtott. Olyan kis ártatlan volt ez a drágaság, mégis, úgy érezte, ki se bírja az esküvőig…

Töltött a szörpből is egy csészébe. Edo éveken át nyomorgott egy kastélyba, de ő mindent megad neki és segít elfelejteni a rossz emlékeket.

Ed a második sütemény után fogott egy harmadikat és Roy szájához emelte.

- Egyél te is most már! – kérte kedvesen.

A férfi a sütibe harapott, de a benne lévő krém kibuggyant és ő is Edohoz hasonlóan maszatos lett…

A szöszi felkuncogott, majd ujjával törölte le a krémet a férfi arcáról.

Roy megfogta a csuklóját és ujjairól lenyalogatta a krémet. Kicsit megszívogatta Edo ujjait, élvezve pár pillanatig a szabadságukat, majd elengedte.

Ed visszahúzta magához a kezét, nem tudta mire vélni Roy előbbi cselekedetét.

Roy megnyugtatóan simogatta meg a pofiját.

- Ne ijedj meg, csak kedveskedni szeretnék!

A szöszi megnyugodva bólintott.

- Vannak érdekes dolgaitok – nyúlt a pohárért és belekortyolt az innivalóba.

A férfi inkább nem mondott semmit. Edonak semmiféle tapasztalata nincs ilyen téren, lefogadta volna, hogy még nem is gondolt olyasmi dolgokra, amikre ő…


Riza Maeséket Edo szobája elé vezette.

- Talán még várni kellene – mondta Riza aggódva.

- Jobb, ha most megbeszéljük vele, akkor lesz ideje feldolgozni az esküvőig – javasolta Maes. – Jean, menj előre!

Jean csúnyán nézett Maesre.

- Miért pont én? – morgolódott és kettőt koppintott, mielőtt belépett.


Roy felnézett, épp egy másik sütivel szemezett és elfelezte a kis drágaságával.

Ed felnézett a belépőre, először nem tudta honnan ismerős neki, majd rájött, hogy a fürdőben látta.

Jeant követte Maes és Riza.

- Áh Roy! Beszélhetnénk Eddel? Úgyis lassan át kell öltöztetni a vacsorához... – kérte Riza.

A férfi kelletlenül bólintott és elengedte Edet. A sütiket még hagyta, Edo csipegessen még belőle, ha kívánja.

Cuppanós puszit adott jegyese arcára, Jeanékra pedig kérlelőn nézett. Kifelé menet elkapta a szőke férfi karját.

- Ha ellenem beszélitek, rajtad bosszulom meg…

Jean nagyot nyelt…


Riza lehuppant az ágyra Ed mellé.

- Nem sokat tudsz róla milyen feleségnek lenni, ugye? – kérdezte és lecsippentett egy morzsát Ed arcáról.

- Dehogynem! Szeretnem kell Royt, simogatni és puszit adni neki, ezen kívül pedig gondoskodni róla és figyelni rá ne kanászodjon el!

Jean is leült, a fiú másik oldalára.

- Egy kicsit beszélnünk kell erről, de ha igazán aranyos feleség akarsz lenni, figyelmesen hallgatsz minket, és akkor nagyon jó életed lesz itt! – ígérte Jean.

Maes leguggolt Edoval szemben.

- Tudod Roy férfi – kezdett bele nagy nehezen. – És a férfiaknak nem mindig elég annyi, hogy valaki csak simogatja néha és ad neki egy-egy puszit... kicsit többre vágynak...

- Úgy értitek, hogy több felesége is lesz rajtam kívül?

Jean most már kezdte érteni, Roy miért szeretett bele a sok feslett, könnyűvérű nőcske után… Igazán ártatlan, szűz szépség volt, őszinteséggel és nagy, csillogó szemekkel.

- Nem, nem lesz több felesége, de… - itt segélykérően Rizára nézett.

Ed kezdett kétségbeesni. Riza a füléhez hajolt és néhány mondatot súgott neki. Ed először figyelmesen hallgatta, majd döbbentnek tűnt.

- Nekem olyan nincs – mondta, mire Riza újfent súgott a fülébe. Erre Edward már látványosan elsápadt. – Tényleg ezt akarja? – fordult Jean és Maes felé. A szemüveges rögvest helyeslően bólintott.

Jean is megerősítette egy bólintással.

- Igen, de nyugodjál meg, Roy gyengéd férfi, biztosan vigyázni fog rád! De addig is, semmiképpen se engedd, hogy akaratoskodjon! Majd a nászéjszakán!

- De akkor meg fogja tudni, hogy...

- Hogy fiú vagy – fejezte be Riza. – Már ők is tudják ne aggódj – biccentett Jeanék felé. – de Roy szeret téged és nem azért ragaszkodik hozzád ennyire mert azt hiszi lány vagy.

- És honnan tudom, hogy akaratoskodik? Honnan tudom, hogy mikor akar „ilyesmit"? – kérdezte fehér arccal.

Riza szívesen rávágta volna, hogy nagyjából állandóan, de inkább hallgatott.

- Ha nagyon csókolgat, vagy simogat állítsd le – mondta neki Maes halvány mosollyal. – Ne pánikolj ennyire!

- Először biztos meglepődik, de ő mégiscsak herceg, nem lehet udvariatlan! Azt ígérte, hogy mindent megad neked, nem? Hát fogd a szaván, és a nászéjszakáig ne engedd matatni… - mosolygott Jean kedvesen.

Edward körbenézett a három felnőtten és félmosolyra húzta a száját.

- Rendben, nem engedem... – mondta halkan és egyfolytában azon járt az esze, hogy mit akar tőle a szeretett férfi...

- De csak a nászéjszakáig… onnantól viszonozd te is, engedd, hogy megismerjen és szeretgessen. Egyáltalán nem rossz érzés, élvezni fogod idővel!

- De még mennyire! Roy igazán jó szerető – mosolygott rá Maes. Edward nagyon ártatlanul és megszeppenten nézte őket, ahogy Royt ismerte csoda, hogy eddig nem ugrott rá.

- Jól van, elég lesz! Köszi srácok! – mondta Riza és elkezdte befonni Ed haját. – Nemsokára vacsora, majd ott találkozunk!


Folytatás hamarosan... várjuk a véleményeket ;)