A germán fivérek elhatározták, hogy tartanak egy „csajos estét" miközben sört iszogatnak és nyálas szerelmi drámával szórakoztatják magukat. Németország remélte, hogy az amúgy kivételesen büszke testvérének most majd hátha megered a nyelve a problémáit illetően. Viszont sajnálatos módon csalódnia kellett az emberismeretében, mivel a porosz egy árva szót se szólt. El se tudta képzelni, hogy a mellette ülő miféle gondolatokkal gyilkolja az eddig is darabokra tört szívét.

Bolond Lizzy, nem kérhetsz hatalmasságomtól ilyet. A legkegyetlenebb dolgot a világon. Úgy mosolyogjak rád, mintha mi sem történt volna? Ez kész vicc. Mintha képes tökéletességem lenne ilyesmire. Én mindennél jobban akarom, hogy így legyen, de te is jól tudod, hogy más semmi se lesz ugyanolyan. Te feladtad a szabadságod, s megtörtél. Engem viszont nem viszel magaddal a poklok poklára. Én élni fogok. Tudom, mi van a mostani mosolyaid mögött. Üresség, színtiszta üresség. Hova rejtetted azokat a pajkos vigyoraidat? És azok a játékos pillantások, amelyekkel egymást hívtuk harcba, hol vannak? Azt várod, hogy hatalmasságom ugyanolyan vidám legyen, amikor látom, hogy tönkretesznek? Nem… sajnálom. Ezt nem tehetem meg. Aggódni fogok érted mindörökké és haragudni fogok rád, amiért ezt tetted magaddal. Ezen nem változtathatsz, mert szeretlek és szeretni foglak, amíg tökéletességem létezik eme világon.

Ezekből az érzésekből kívülről csak annyi látszott, hogy Gilbert körül rövid időn belül a szokásosnál kicsit több sörösüveg került elő.

2013.09.04