Francis ijedten esett ki az ágyból, ahonnét a kapitány csizmás lábaival találkozott a tekintete. Arthur egy jól irányzott rúgással tessékelte ki az ágyból és most csípőre tett kézzel állt fölötte.
- Nem tudom miért nem keltél fel a többiekkel - mondta tagoltan Arthur -, de már lényegtelen. Megjöttünk.
Francis felállt és leporolta a nadrágját. Arthur hátat fordított neki, és felment a fedélzetre. A francia körbenézett a hálóhelyiségben. Nem csak ő aludt eddig. Alfred, Matthew és Peter is még szundítottak.
- Arthur! - kiáltott a kapitány után, aki visszafordult - Őket ne keltsem fel?
A kapitány megrázta a fejét.
- Nincs szükségem kölykökre azon a helyen, ahova megyünk.
Francis rossz előérzettel követte a kapitányt. Csak Toris története járt a fejében.
A hajó már kikötött, és megpillantott egy szárazföldet. Kis, sziklás sziget volt, alig lehetett négyszer nagyobb a Fortunánál.
Francis tekintete Yaora villant. A keleti férfi csendben tette a dolgát, rá sem nézett a szigetre. Aztán Francis tekintete Emilre vándorolt. Nem tudta, hogyan kéne reagálnia valakinek, aki éppen most tért vissza a legjobb barátja halálának helyszínére.
Emil egyhelyben állt, és Francis látta, hogy a keze ökölbe szorul, és csak bámulta a világítótornyot, ami elvette tőle Leont.
Aztán Francis észrevette Elizabethet. A lány az egyik lefordított csónakon ült, és Felikssel beszélgetett. A francia gyors léptekkel hozzájuk sietett. Elizabeth rámosolygott, és Feliks kérdőn nézett rá. Francis belekezdett a mondanivalójába:
- Feliks, te már jártál ezen a helyen, ugye? Három éve? - Feliks bólintott, és így Francis Lizhez fordult - Te később csatlakoztál, meséltek neked erről a helyről?
Elizabeth oldalra döntötte a fejét, így gondolkodott, na meg próbálta kitalálni, mire akar kilyukadni a francia.
- Nem rémlik. - mondta végül.
- Három éve járt itt a Fortuna - mondta Francis - akkor ez a könyvtár megölte az egyik matrózt.
Feliks szomorúan sóhajtott. Francis hosszan nézett Elizabeth szemeibe, mire a lány válaszolt:
- Akkor biztos jó oka van a kapitánynak, hogy visszatért. - felelte mosolyogva.
Francis pár pillanatig szótlanul meredt rá.
- Ennyivel elintézed?
- Bíznunk kell a kapitányunkban. – válaszolta magabiztosan Elizabeth.
- Nem tudod mi vár rád odabent… - morogta Feliks.
Francis is nekiállt volna a szentbeszédének, hogy a lány kicsit jobban is elgondolkodhatna a kapitány döntésein (erre Elizabeth valószínűleg azzal érvelt volna, hogy meg kell bízniuk benne), de ekkor Arthur felállt a lépcső tetejére, és figyelmet kért.
- A legtöbben már tudjátok, mi ez a könyvtár. Nem is kérem, hogy begyertek velem. Azonban valakire mégiscsak szükségem lesz. – mondta Arthur, és itt kis szünetet tartott – Jaj, ne nézzetek így össze, már választottam. – nevetett fel észrevéve a legénysége pillantásait – Francis, tarts velem!
Francis összerezzent a kapitány hangjára. Arthur elé sétált és felnézett a férfi szemeibe. Francis nem tudott a smaragd tekintetekből biztosat kiolvasni. Elszántságot, és bátorságot, amit egy kicsit beárnyékol valami más is. Talán Arthur félt ide visszatérni?
Mielőtt észbe kaphatott volna, Arthur ujjai már a csuklójára kulcsolódtak, biztosan tartva a kezét, nehogy megpróbáljon ellenkezni, aztán az egyik csónak felé húzta.
- Várj már! – kiáltott Francis és rángatni kezdte a kezét, hátha Arthur elengedi. Nem történt meg, de a kapitány megállt.
Megfordult, és kérdőn Francisre nézett. A francia dühösen állta a tekintetét.
- Miért én?!
Arthur habozott egy kicsit a válasszal, közelebb lépett.
- Mert te meg fogsz tudni állítani, ha őrültségre készülnék. – felelte halkan.
- Mire gondolsz? Ugyanúgy más is meg tud!
A kapitány megcsóválta a fejét.
- Nem. Rád hallgatni fogok.
Francis hosszan nézett a zöld szemekbe, amik különösen megcsillantak.
- Mindenképpen veled kell mennem?
- Ez a parancsom és kérésem. Remélem emlékszel miben egyeztünk meg. – Arthur ezután a legénységre nézett és hangosabban folytatta – Ha holnap estig nem térünk vissza, menjetek el innen, Romulus lesz a főnök! Egyébként ilyen biztos nem lesz, csak mégis jobb mindenre felkészülni.
Francis sóhajtott, aztán hátranézett Elizabethre.
- Vigyázz kérlek Alfredre és Matthew-ra.
Liz bólintott, mire Francis újra Arthurra nézett, aki elvigyorodott és maga után húzta a csónakba. Berwald és Denny leengedték őket a vízre. Arthur evezni kezdett és Francisre is ráparancsolt, hogy gyorsabban odaérjenek.
Hamarosan felhúzták a partra a csónakjukat és Arthur mélyen beszívta a levegőt.
- Furcsa újra szárazföldön állni. A drága Fortunám és a tenger sokkal jobb.
Francis csak hümmögött, és követte Arthurt, aki nekivágott a hegyes szikláknak, amiknek a tetején a világítótorony állt. Egy hatalmas, kőből készült torony volt. Legalább száz, vagy idősebbnek tűnt. Francis abban sem volt biztos, hogy egyáltalán használják-e világításra.
Arthur rendíthetetlenül mászott fel a sziklák közötti meredek ösvényen, amit már eléggé benőtt a növényzet, de Arthur ösvénynek mondta, szóval azon kellett végigmenniük.
- Ugye tudod, hogy tudom mi történt itt három éve? – kérdezte Francis félúton.
- Sejtettem.
Francis egy kis ideig csendben gondolkodott, mielőtt megszólalt volna.
- Akkor miért hoztál mégis engem?
- Mint már mondtam, te meg fogsz tudni állítani, ha úgy adódik.
- Arthur, beszélj érthetően!
A kapitány sóhajtott, és megfordult. Csillogó szemei most komolyságot tükröztek.
- Megbízom benned. Elárulok valamit, amit senkinek sem mondtam el. Eltitkoltam, mert védtem magam, én gyáva… A matrózok csak sejtik, sőt, igazából nem tudom mit gondolnak a három éve történtekről.
- Tudsz valamit Leonról. – jelentette ki Francis.
- Valahogy úgy. Inkább én vagyok a felelős a haláláért. Megpróbáltam ellopni egy könyvet. Az ingem alá rejtettem, és senkinek nem tűnt fel, csak a könyvtárnak. Amikor ki akartunk lépni, akkor ragadták el Leont. Én tudtam csak mozogni, mivel én voltam a hibás. A többiek nem tudták, hogy megpróbáltam ellopni a könyvet. Egy idő után elájultam én is, és már a könyv nélkül ébredtem a Fortuna mellett.
Francis kis ideig hallgatott.
- Szóval még Emil sem tudja.
- Nem. Őt rázta meg legjobban Leon elvesztése. Ha megtudta volna, hogy az én hibám…
- Gyáva féreg vagy. – mondta Francis – És ostoba is.
- Lehet. – hagyta rá Arthur. Újra az út felé fordult, és tovább gyalogolt felfelé.
- Miért jöttél vissza ide? Újra megpróbálsz elvinni valamit? Engem csak azért hoztál, mert más nem jött volna, és hogy legyen kit elragadnia a könyvtárnak?
- Ezúttal felkészültem. – mondta Arthur, hátra sem nézve – És részben a három éve történtek miatt jöttem. Jóvá akarom tenni.
- De Leon meghalt, nem?
- Valószínűleg igen, meghalt.
- Akkor Emil és Yao szemében áruló leszel, ha megtudják.
- Még nem kell megtudniuk. Te nem fogod nekik elmondani.
Francis sóhajtott. Arthur még mindig tudja zsarolni a fiaival.
- Hogy akarod jóvá tenni? - kérdezte – Furcsa egy kalóztól, hogy megbán valamit.
- Leon a legénységem tagja volt. Engem is rosszul érintett, képzeld.
- Hogy akarod jóvá tenni? – kérdezte újra Francis.
Arthur kis szünet után válaszolt csak:
- Az Analynnal. A térképért megyünk, ami elvezethet hozzá. Ha megint el akarom követni a három évvel ezelőtti hibámat, állíts meg.
- Az Analynnal fel lehet támasztani valakit?
- Fogalmam sincs. – mondta Arthur – De ez a legerősebb varázstárgy a hét tengeren. egy próbát megér, egyenlőre nem látok más megoldást.
Francis a gondolataiba merülve lépkedett tovább. Arthur megbánta, hogy lopni próbált, mégha ehhez nagy áldozatot is hoztak. Azt hitte, a kalózok gátlástalanok. Nem is törődnek egy-egy halállal, főleg a legénységéből, hiszen a csatákban úgyis elhullanak az emberek.
Toris mondandójából azt szűrte le, hogy ők nem akartak semmit ellopni a könyvtárból. Nem loptak, mert nem lehetett. Csak Arthur próbálta meg, és keményen meg is büntették őket miatta.
A kapitány jóvá akarja tenni ezt a hibáját, és ezért hajlandó lenne visszatérni, esetlegesen elköveti ugyanazt a hibáját. Még mindig furcsa volt egy kalózról ilyet hallani. Nem tudta mi lehet az az Analyn, de mindenképpen nagy ereje lehet, ha Arthur ennyire akarja. Nem értett a varázstárgyakhoz, sőt, nem is igazán hitt a varázslatban. Mondjuk a sárkányok után, amiket a Drehl öbölben láttak, kezdett megváltozni a véleménye.
- Azt mondtad részben Leon miatt jöttél. Mi a másik rész?
- Az az én dolgom. – felelte Arthur.
- Bízom benned. – mondta hirtelen Francis.
Arthur felért a világítótorony lábához, és csípőre tett kézzel felnézett a tetejére. Aztán hátrafordult és Francisre vigyorgott.
- Nem. Még nem eléggé.
Ezzel Arthur nekifeszült a kétszárnyas faajtónak, ami recsegve kinyílt. Francis meglátott ott bent egy hatalmas lényt. Egy hatalmas, oroszlánszerű lényt, ami éhes tekintettel várta a belépőket. Csak rájuk várt.
