#9 – A várva várt visszavágó

Charles Xavier összegyűjtött egy csapat mutánst, hogy a kormány védőszárnyai alatt őrizzék a békét a mutánsok és az emberiség többi része között - ők az X-Ügynökség!

A Worthington család széfjében őrzött rendkívül veszélyes Cytorac-rubintot elrabolták. A helyszínen Xavier professzor és az ügynökök egy régi ismerőst, Magnetót üdvözölhettek...

- Sean, micsoda meglepetés! - üdvözölte Magnetó Vészmadarat. Nem számított rá, hogy egy régi tanítványával fog találkozni. A meglepetés kölcsönös volt:

- Magnus, nem számítottunk rád! - szólt Vészmadár.

- Az emberek oldalára álltál. Nem félsz, hogy egyszer te is a kormány célkeresztjébe kerülsz? Én már tudom, hogy ez milyen érzés...

- Magnus, nem akarok ellened küzdeni. Meg kell értened, hogy a veszélyes mutánsok mindannyiunkra veszélyt jelentenek! Jogos, hogy a kormány meg akarja őket fékezni.

- Milyen jogon avatkozik bele a homo sapiens a mutánsok ügyeibe! - csattant fel Magnetó. - De nem vitatkozni jöttem ide, baráti jobbot nyújtok neked, Sean. Neked, és az Ügynököknek is.

- Ilyen barát mellett nincs is szükség ellenségre! - mondta Xavier Professzor, aki megjelent az ügynökökkel. Dühös volt és elszánt, hogy mindenképp visszaszerzi a rubintot.

- Charles, van egy ajánlatom. - mondta Magnetó.

- Nem érdekel különösebben! - kiáltott Rozsomák, majd megcélozta Magnust.

- Hagyjuk a gyerekes játékokat, ex-százados! - sóhajtott fel Magnetó, és Logan fegyvere pillanatok alatt darabjaira hullott. - A Cytorac-rubint miatt vagyok itt. Tisztában vagyok vele, hogy mekkora pusztításra képes. Szeretném megakadályozni az értelmetlen pusztítást. Jóindulatom jeléül felajánlom, hogy megmutatom nektek a rubint és a Mutáns Felszabadítási Front rejtekhelyét.

- Van egy saját csapatod is, miért nem azzal csapsz le rájuk? Minek van akkor a Testvériséged? - kérdezte Xavier gyanakodva. Meglepte Maximoff ajánlata, nem erre számított. Az ősz hajú férfi nyugodtan válaszolt:

- Mi nem küzdünk más mutánsok ellen, csak ha szükséges. Inkább rátok hagyom ezt. Mutassatok csak fel nyugodtan eredményt a kormánynak. Majd úgyis meglátjátok, hogy minden jóindulat és igyekvés ellenére félni és gyűlölni fognak minket! És azért is segítek nektek, mert ti is mutánsok vagytok. Legyen ez a jóindulatom jele. És a Testvériség nyitva áll mindannyiotok előtt. - mondta nyugodt hangon Magnetó. Az utolsó mondatakor Sean felé nézett, aki kerülte pillantását. Miközben a gömbbe lépett, elmondta a rejtekhelyet. Xavier felkiáltott:

- Ne engedjétek elmenni! - De hiába, a gömb egy pillanat alatt eltűnt...

- Valami módon képes a teleportálásra. - jegyezte meg Ronin.

- Vagy van egy teleportáló a Testvériségben. - tette hozzá Atmoszféra.

- Esetleg technológia révén képes rá. - reagált Ronin.

- Elég a fecsegésből! Chuck, mit teszünk? Besétálunk Magnetó csapdájába, és elmegyünk a megadott címre? - kérdezte Rozsomák.

- Nem biztos, hogy csapda. - mondta Vészmadár.

- Magnetó nem bolond, hogy csak úgy segítsen minket. De vajon honnan tudja a rejtekhelyüket? Valami érdeke fűződik ahhoz, hogy odamenjünk! - mondta Xavier. - Csak egy módon deríthetjük ki: elmentek a címre.

- Veletek tartok. - szólalt meg Angyal, aki eddig a háttérbe húzódva figyelte a fejleményeket.

- Te? Ugyan, te sose voltál képes megütni senkit se! - háborodott fel Ronin.

- Betsy. Warren segíteni szeretne, nem tagadhatjuk meg tőle. - mondta nyugodt hangon Xavier.

- Nem tartom jó ötletnek. Az ügynökök több hónapos kiképzésem után is kezdők - Ronin és Vészmadár kivételével. Nem szeretnék még egy koloncot a nyakamra! - vitatkozott Logan.

- Ebben igazad van. De ha valóban a Mutáns Felszabadítási Fronttal kell szembenéznetek, mindenkire szükség lehet, aki akar küzdeni. Angyal veletek fog tartani. - válaszolt Xavier ellentmondást nem tűrő hangon.

Az ügynökök tehát az Angyallal kiegészülve útnak indulnak Philadelphia állam egyik kisvárosa felé. A kisváros szélén szálltak le a Feketerigóval egy közeli réten. A csapat lassan közeledett a megadott címre, egy kétszintes családi házhoz, amely egy mérföldre volt a város szélétől. Megvárták, míg leszállt az éj. A kibővült csapat izgatottan várta a visszavágót, és remélték, Magnetó valóban a rubint nyomára vezette őket.

- Angyal, derítsd fel a környéket, hogy látsz-e valami gyanúsat. – adta ki a parancsot Rozsomák. A régen várt visszavágó olyan lelkessé tette, mintha ez lenne élete eddigi legfontosabb küldetése.

- Rendben. - és Angyal máris az égbe emelkedett hatalmas szárnycsapásokkal. A szárnyakon kívül a sasokat megszégyenítő sebessége és látása is képessége volt, valamint éjszaka is kiválóan látott, mintha csak nappal lenne. Pár perc múlva tért vissza: - Semmit nem láttam, egy lélek sincs a környéken. A házból zajongás hallattszik, többen is vannak ott.

- Remek! Akkor mégiscsak igazat mondhatott a vén csirkefogó! - mondta Logan.

- Nem rossz ember Magnus... - jegyezte meg Vészmadár. Nem volt szimpatikus neki, hogy szinte mindenki Magnetóban látja az ellenséget.

- Akkor támadjunk! Maradjatok a megbeszélt taktikánál! Most már nem csak ők ismernek minket, mi is ismerjük őket! Felkészültünk rájuk, most ideje bebizonyítani, hogy valóban jók vagytok!

- Már ideje volt! - kiáltott fel Ronin lelkesen, és elővette kardját.

Az ügynökök elindultak a házhoz, és körbevették. Ronin keletről, Atmoszféra nyugatról, Logan délről várta őket. Angyal és Vészmadár a levegőbe repült.

- Kolosszus, kopogj be hozzájuk! - vigyorgott Rozsomák, majd hozzátette: - De csak finoman!

- Örömmel! - Peter az északi irányba néző bejárati ajtóhoz indult. Bekopogott. Majd hirtelen átváltott acél alakjába, és bezúzta az ajtót. - Bocsánat, nem volt szándékos! - majd megragadta az ajtó maradványát, és a felé igyekvő kövér mutáns fejéhez vágta.

Az emeleti ablakból Polaris szállt ki: - Hogy meritek... - de Vészmadár máris lecsapott rá.

- Mi ez a süvöltés? - nyitotta ki egy nő az egyik földszinti ablakot.

- Igazán sajnálom! - mondta Atmoszféra, miközben láthatatlanul a rácsapta az ablakot. A nő eszméletlenül terült el a földön. - Azt hiszem mostantól nem fogunk szédülésre panaszkodni.

Egy másik ablakon a földrengést keltő mutáns ugrott ki: - Kezdődjék a buli, mozogj, bébi! - és egy rengéshullámot indított el Ronin felé. Ronin felugrott, így hiába rezgett alatta a föld. - Angyal, utálom, hogy szívességet kell tőled kérnem, de egy fuvart kérnék! - kiáltott a szárnyas mutánsnak. Warren felkapta Betsyt, és a Testvériség tagja felé dobta. Ronin a levegőből érkezett, kardjával a férfi felé csapott.

- Örülj, hogy az ügynökség nem öl meg senkit! - nyugtázta az eszméletlenül fekvő mutánst Ronin.

- Betsy, még mindig csodálatos vagy! - mosolygott Warren, majd továbbszárnyalt.

Logan és Kolosszus Haspókot vette célba, de nem tudták elmozdítani a helyéről. De Atmoszféra mögéje lopózott, és felgyújtotta alatt a szőnyeget egy öngyújtóval. A kövér mutáns így kénytelen volt megmozdulni, és mivel mozgás közben sebezhető volt, ezért Rozsomák lövései elterelték figyelmét, és Kolosszus nagy ütései megtették hatásukat, eszméletlenül terült el.

Vészmadár az erdőben a földre vitte Polarist, de nő vastag páncélt viselt, ezért nem tudott benne nagy kárt tenni. A fák között semmi fém nem volt, így Vészmadár néhány ütéssel el tudta volna intézni, de hirtelen elkezdett fájni a feje, és elkábult.

- Végre. Azt hittem már sose érsz ide. - mondta dühösen Polaris egy köpenyt viselő nőnek, aki előlépett a fák közül. - Most rajtad a sor, le kell győznünk az ügynököket!

Már a Mutáns Felszabadítási Front minden tagja ki volt ütve a telepatán és Polarison kívül. Az erdőből a ház környéki rétre kiérve a két nő szembetalálta magát az X-Ügynökség tagjaival és Angyallal.

- Nincs esélyetek! Hol a rubint? - ordította Rozsomák.

- Már késő! Nincs nálunk, már elvittük, mielőtt megérkeztetek. Most pedig ideje befejezni azt, amit a múltkor elkezdtünk! - és Polaris megragadta mágneses erejével Kolosszust, Rozsomák fegyverét és Ronin kardját. A telepata pedig telepatikusan kezdte elkábítani őket egyesével.

De hirtelen egy süvöltés hallattszódott az erdőből, és megjelent Vészmadár. A sikolyát a telepata fejére koncentrálni, aki felordított fájdalmában. Elvesztette koncentráló-képességét, így a láthatatlan Atmoszféra könnyedén a közelébe tudott férkőzni, és kiütötte.

- Na, erre nem számított! - nevetett Sean. - De akit a világ legerősebb telepatája tanított telepatikus védelemre, az könnyen be tud csapni egy óvatlan telepatát!

Polaris rémülten felkiáltott:

- SOHA nem kaptok el! - a levegőbe emelkedett, és gyorsan menekülni kezdett.

- Üldözőbe vegyem? - kérdezte Angyal.

- Nincs rá szükség, a csapata nélkül egyedül semmit se ér! Hadd fusson, ha mégis nála van a rubint, a Front többi tagjából úgyis ki tudja szedni a prof, hogy mit tudnak. - mondta boldogan Rozsomák. - Most vigyük be őket!

Az ügynökök boldogan indultak vissza az Intézetbe: végre sikerült bosszút állniuk az első, sikertelen küldetésünkön. Ronin volt a legboldogabb, és persze Rozsomák, aki úgy érezte, végre kiköszörülte a csorbát. „Nem szeretem az erőszakot, de ez most jólesett" – jegyezte meg Kolosszus, és Atmoszféra helyeselt.

Az Intézetben Xavier, Jean és Hank várták őket.

- A tábornok már értesítette az elnököt a Testvériség tagjainak elfogásáról. - mondta a prof. - Most pedig megnézzük, mit rejt az elméjük a rubintról.

A professzor azonban nem jutott semmilyen eredményre. Annyit sikerült megtudnia a Hank altatóitól eszméletlen mutánsok elméjéből, hogy Polaris toborozta és gyűjtötte össze őket fél éve. Eddig többnyire abban a házban várták Polaris utasításait.

- Kiderült, hogy Polaris értesítette őket arról, hogy veletek kell szembeszállniuk annak idején az elhagyatott raktárban. – mondta a prof Vészmadárnak, aki Jeannel együtt ott maradt vele a vizsgáló szobában. – Azt azonban nem tudják, honnan tudta ezt Polaris. Azt se tudták, mit kerestek Dr. McCoy laborjában, de ők vitték el onnan a páncélszekrényt. Azért nem találtunk rá a rezgéseket keltő mutánsra, mert abban az időben Európába utazott Polaris utasítására, nehogy rájuk találjunk. Már csak azt nem tudom, milyen kapcsolatban voltak Magnetóval.

- De milyen kapcsolatba lennének? Ennyire nem bízol Magnusban?

- Igen Sean, nem bízom Magnetóban. Biztos érdekében állt, hogy segítsen minket. És nem találtuk meg a rubintot.

- De elkaptuk Polaris kivételével az egész társaságot! - kiáltotta dühösen Vészmadár. - Mit kellene még tennie Magnusnak, hogy bízz benne?

- Túl sok múlik az Ügynökségen ahhoz, hogy bízhassak Megnetóban. Itt az emberiség és a mutánsok békés együttélése forog kockán!

- Nem, Charles! Itt a te szavahihetőséged forog kockán! Jelszavak és ideák mögé bújtatod Magnetó elleni utálatod!

Xavier meglepődött azon, hogy Vészmadár ennyire kikelt magából.

- Szerencsére csak Jean van itt, hogy tanúja legyen kirohanásodnak. Azt ajánlom, gondold át az egészet. Magnetó ugyanis...

- Nem. Már átgondoltam. - mondta már nyugodtan Sean. - Távozok. Nem kérek belőled és az Ügynökségből addig, míg ott keresitek az ellenséget, ahol nincs! - és ezzel Vészmadár köszönés nélkül faképnél hagyta volt mentorát. Pár perc múlva sikolya adott hírt arról, hogy valóban távozott.

- Most mi lesz, professzor? - kérdezte Jean. - Mi van, ha mások is inkább Magnetónak hisznek majd, és nem magának?

- Mindjárt kiderül. De előbb még vár rám a legnehezebb feladat: kutakodnom kell a Front telepatájának agyában, hátha tőle többet tudok meg, és Seant is jobb belátásra tudom bírni az új információknak köszönhetően. De most kérlek, hagyj magamra. Nagy feladat más telepata elméjét vizsgálni annak engedélye nélkül.

Jean távozott. Xavier belépett a másik vizsgálószobába, ahol az ágyon feküdt a benyugtatózott köpenyes nő. A prof levette az arcot takaró köpenyt, és döbbenten fedezett fel egy ismerős arcot. Majd rátette a nő fejére a kezét, és belenézett az elméjébe...

Időközben a többiek a győzelmet ünnepelték, Sean viharos távozása ellenére is.

- Ezt a whiskeyt régóta a bosszúállásra tartogattam! - mondta boldogan Logan, miközben megjelent egy üveggel. - 1964-ben vettem, még mielőtt Vietnamba rendeltek volna.

- Te aztán öreg lehetsz! - nevetett Jean.

- De ne feledd: öregember nem vénember! - kacsintott rá Logan.

Hirtelen Xavier fájdalmas üvöltését hallották a vizsgálószobából.

- Gyorsan! Valami baj történhetett! - kiáltott Martin, aki abból az irányból jelent meg.

Mire a csapat odaért, Xavier a földön feküdt, üveges tekintettel. A nőnek viszont nyoma sem volt.

- Meghalt? - kérdezte rémülten Warren.

- Az életjelek stabilak. - fogta meg a pulzusát Hank.

- Gyorsan! Még érzem a szagot! - kiáltott Rozsomák, és rohanni kezdett a kúria kijárata felé, majd a birtokon fekvő erdőbe futott. A nő parfümjének erős szagát egyre közelebbről érezte. „Ő volt ott az irodában is! Ő a tolvaj, ez már egészen biztos!" – gondolta. Már nagyon közel volt, amikor egy helikopter hangja hallatszódott, amint épp kiemelkedett az erdő mélyén lévő rétről.

- Angyal, gyorsan, siess utána! - Warren a levegőbe emelkedett, de egy gépfegyverből egy sorozatlövést adtak le rá.

- Valaki kapja el! - kiáltott Atmoszféra. Hank felugrott, és elkapta Warrent, aki több golyót is kapott.

- Meglógtak a rohadékok! - ordított Rozsomák. - Gyorsan, a Feketerigóhoz!

- Nem lehet! - szólt Jean telepatikusan a Kúriából. - Nagy baj van, szükség van Dr. McCoy segítségére. Angyal kiesett, nekem a profra kell figyelnem, nektek meg őriznetek kell a Testvériség tagjait, nehogy visszajöjjenek értük!

- A francba! - csattant fel Ronin.

- Így lesz a győzelemből vereség. - sóhajtott fel Martin.

A csapat visszatért a kúriába. Az eddigi töretlen optimizmus kétségbeesésre váltott át. Angyal sebesülései súlyosak, de nem életveszélyesek voltak. Ronin dühében kis híján apró darabokra vagdalt volna mindent, ami körülötte volt. Rozsomák azonban még nála is dühösebb volt, csak azért tartotta vissza, hogy vezetőként példát mutasson az ügynököknek.

- A telepata csapdát állított a professzornak. - fogadta őket Jean. – Hank, amikor beadtad neki az altatót, addigra már magához tért, és csak elhitette veled, hogy beadtad neki az altatót. Mikor a prof az elméjéhez nyúlt, egy telepatikus trükköt alkalmazott. Ezt nemrég tanította meg nekem a prof: lényegében olyan, mint az egérfogó. Az ellenséges telepata óvatlanul beletekint az elmémbe, én meg pillanatok alatt rövidre zárom az agyát, ha nem elég óvatos. Ha nem Charles Xavier, a világ legerősebb telepatája lett volna az áldozat, már agyhalott lenne. De így is hónapokba kerülhet, mire visszanyeri az eszméletét. Nagyon erős lehetett ez a telepata! És még mindig nem tudjuk, hogy valójában ki is ő...

- Csak ő és Polaris tudhatja, hol a rubint! - mondta Hank.

- Vagy esetleg Magnetó? - kérdezte Atmoszféra.

- Vészmadár elment, a prof majdnem agyhalott, Angyal súlyosan megsebesült, a rubint nincs meg, a kormány nem lesz velünk elégedett... - sóhajtott fel Ronin.

- Mi lesz velünk most? - kérdezte Kolosszus.

- Hogy mi lesz most? Felkészülünk a következő csatára, bárki ellen is kell küzdenünk. - jelentette ki Rozsomák. - Ahogy egy felettesem mondta nekem sokszor: ezt a csatát elvesztettük, de a háborút még nem!

A folytatásban: céltalanul!