Ash a többiekkel a hajó elejére futott. Látni akarta a kikötést.
A Mermaid Heel egy tengerparti házikó volt, étteremmel. Mellesleg női céh, ezért Ichiya, Eve és Ren rögtön elment flörtölni néhány lánnyal. Hibiki még mindig Levyt követte mindenhova.
- Legyetek üdvözölve a céhünkben! – mondta ünnepélyesen Risley – Mellesleg soha ne becsülj le egy molett lányt!
- Úgy lesz… - ígérte Ash megdöbbenve. Mindig elcsodálkozott, hogy milyen sok érdekes ember él ebben a világban.
Kagura és Milliana elmondtak mindent a barátnőiknek. Ők a vártnál derűsebben fogadták a hírt, hogy valószínűleg megtámadják őket. A biztonság kedvéért kiürítették már akkor a céhet és egy kicsit távolabb felállítottak egy nagy sátrat, és oda vittek minden értékesebb holmit.
Amint beesteledett, állítottak 3 őrt, hogy figyelje a tűzgolyó érkezését. Ez négy napig nem jött. Az ötödik éjszaka, éjfélkor Erza verte fel a társaságot, hogy megérkezett a támadás. A Mermaid Heel elpusztult. Nem állítottak fel köré védővarázslatot, hadd higgye csak a sötét céh, hogy sikerült a terve.
Még aznap éjjel elindult a csapat felderíteni, hogy merről is jött a tűzgolyó. Levy most látta az egészet, ezért pontosan meg tudta mondani, hogy milyen messze is van a sötét céh. A lány úgy becsülte, néhány órára a Mermaid Heeltől.
A társaság hajnalra Levy vezetése szerint elérte a sötét céh főhadiszállását. Ami egy erdő volt. Lily felrepült Levyvel, és a felderítésük alapján úgy tűnt, semmi nincs az erdőben.
- Pedig biztos vagyok benne, hogy itt van… - erősködött Levy.
- Akkor hol? A föld alatt?
- Még az is lehetséges. Talán szét kéne válnunk, és úgy keresni.
- Az olyan lesz, mintha az Oracion Seist üldöznénk. – jegyezte meg Erza.
- Ha szétválunk, hamarabb megtaláljuk. – mondta Lyon.
- De nem tudjuk, milyen erősek! – mondott rögtön ellent Gray.
- Akkor senki nem megy egyedül. – zárta le Erza – Szétválunk, de senki ne maradjon egyedül! Főleg Ashre vigyázzatok!
- Meg tudom védeni magam… - morogta a pokémontréner.
- Szépség, én megvédelek! – ajánlkozott Hibiki Levynek.
- Hát… köszi, de nem szükséges… Gajeel-al szoktam egy csapatban lenni…
Hibiki lesújtva meredt Levyre, aztán Gajeelra. Aztán megint Gajeelra. Szomorúan csóválta a fejét aztán elment a Trimenhez, de még visszaszólt Levynek:
- Nem tudtam, hogy ti ketten együtt vagytok, de ha szakítanátok, én mindig várni foglak!- mondta nagy átéléssel.
- Félreérted, mi nem…
- Mikor lesz esküvő? – kérdezte Eve.
- Mondtam, hogy mi nem…
- Tényleg, Juvia! Még mindig nem kérte meg a kezedet Gray? – kérdezte Lyon.
- Még nem, de már mindent elterveztem. – karolt bele Graybe Juvia.
- Juvia, engedj el! – követelte Gray.
- Ha esetleg mégsem kéne Gray… itt vagyok neked! –ígérte Lyon.
Ash érdeklődve figyelte ezeket a bonyolult szerelmi szálakat. Közben Ichiya is Lucy és Erza előtt illegette magát. Aztán amikor Erza szó nélkül elfordult, és kiadta a parancsot, hogy bemennek az erdőbe, Ichiya letörten térdelt a földre. Ash nevetett, megtanulta, hogy talán jobb, ha tartja a távolságot Ichiyával.
Végül Ash Wendyvel, Lyon Sherriával, Juvia Grayjel (Gray nem kis bosszúságára), Sting Rogue-al, Yukino Lucyvel, Kagura Erzával és Millianával, Gajeel Levyvel, és végül a Blue Pegasusból mind a négyen együtt kerültek egy csapatba. Natsu pedig nem várta meg a csapatok eldöntését, ment a saját feje után, be az erdőbe Happyval. Erza ezért meg is fogadta, hogy legközelebb egy fához kötözi, amíg meg nem beszélik a tervet. Majd mindenki szétszóródott az erdőben.
- Nos… miért akartál velem egy csapatba kerülni? – kérdezte Ash – Úgy értem, biztos vannak jobb barátaid…
- Pont azért akartam veled kerülni. – mosolygott a lány- Mert még nem ismerlek annyira. Különben sem nagyon ismerek sok velem egykorút.
- Miért?
- A céhben csak Romeo van… Sherria általában messze van. Igaz, Cana el szokott vinni az árvaházba, ott is nagyon kedves gyerekek vannak, de valahogy az sem az igazi.
- Akkor én már nem is számítok, ugye? –lépkedett Wendy mellett sértődötten Charle.
- Dehogynem, Charle! Te vagy a legjobb barátom!
- Pika Pikapi pikachu!
- Az egér azt mondja, Ashnek meg ő a legjobb barátja. – mondta Charle.
- Te megérted Pikachut? – kérdezte meglepődve Ash.
- Ja…
- Elképesztő!
- Szóóóvaal – kezdte Wendy – szereted az aszalt szilvát?
- Ööö… megeszem…
- Én utálom. Olyan savanyú! – fintorgott.
Ash felnevetett, meglátva a lány arcát.
- Na de, Wendy! – szidta le rosszallóan Charle.
- Ugyan már, Charle…
- Wendy, ugye te voltál az, aki meggyógyított?
- Nem csak én. Mirajane-san is segített!
- Csak meg akartam köszönni.
- Nem kell megköszönnöd! – mosolygott a sárkányölő- Nakama vagy, mint a többiek!
- Juvia, megtennél valamit? – kérdezte Gray.
- Juvia… szökjünk meg ebből az erdőből és gyere hozzám feleségül!
- Igen, Gray-sama!
- Bármit, Gray-sama! – ajánlkozott szívekkel a szemében Juvia.
- Nem szállnál le rólam?! – kérdezte az őt átölelő lányt.
- Ezt az egyet nem, szerelmem!
- Emlékeim szerint már elutasítottalak párszor…
- Ez nem állhat közénk, Gray-sama!
Gray morgott még valamit, amit nem lehetett érteni. Megpróbálta lefejteni magáról Juviát, de nem ment neki. Kis idő múlva a fákon megpillantottak néhány házat. El voltak rejtve, alig lehetett őket észrevenni. Gray leguggolt egy bokor mögé.
- Ez lesz az! – suttogta.
- Ez olyan romantikus! – fogta Juvia a saját arcát- Gray- samával egy bokor mögött sugdolózunk!
- Juvia! – nézett rá rosszallóan a jégmágus.
Gray kiugrott a bokor mögül és egy jég gejzírrel elérte, hogy a sötét céh tagjai előbújjanak a házaikból. Elkezdődött a harc.
- Ice Make Hammer! – kiáltotta Gray.
- Water Slicer! – kiáltotta mellette Juvia.
A mágusok elég erősek voltak, ami meg is lepte őket. Gray az egyikkel viszonylag sokáig is küzdött.
- Ez nem volt egy egész céh. – jegyezte meg Juvia.
- Nem. Vagyis egy csomó ilyen van még szerte az erdőben. Menjünk Juvia, keressünk még! – intett a lánynak – Biztos többet le tudunk győzni, mint Natsu!
- Igenis, Gray-samaaa! – ugrált utána a kék hajú.
- HAPCI – tüsszentett hangosan Natsu – valakinek hiányzom.
- Aye…
Natsu hirtelen megtorpant és beleszagolt a levegőbe.
- Vannak erre valakik…
Megtett még pár lépést, aztán felfújta az arcát.
- Karyuu no Houkou!
- NATSU FELÉGETED AZ ERDŐT! – kiabált Happy.
- Nyugi, nemsokára elalszik.
Úgy lett, ahogy a sárkányölő mondta, a lángjai nemsokára elaludtak és a helyükön egy csoport megperzselt ember volt.
- Á, ez így elég unalmas lesz…
- NATSU, HISZEN ÉPP MOST GYŐZTED LE ŐKET!
- Egy csomóan vannak még az erdőben. – vigyorgott Natsu – Érzem a szagukat. Így biztos többet le tudok győzni, mint Gray!
- Ez is megvolt! – zárta vissza Bayleefet Ash.
Már a második kisebb céhet győzték le Wendyvel. Ashnek elég nehéz volt a harc pokémonokkal mágusok ellen, de Wendyvel jó csapatot alkottak.
- Kíváncsi vagyok, Natsu-san és Erza-san hogy állnak.
- Ők biztos száznál járnak. – legyintett Ash.
- Lehet… de mi is mindent bele fogunk adni! –mosolygott a lány.
Ash is felnevetett. Valahogy tetszett neki a lány optimizmusa. Egész más volt, mint Misty kemény magatartása.
- Wendy! – repült feléjük Charle – Azt hiszem találtam valamit!
- Mi az, Charle?
- Azt hiszem egy nagyobb bázis. Talán pont a vezető hely! Onnét lőhették ki a tűzgolyóikat. Ha őket leverjük, nem támadhatnak meg más céheket!
- Mire várunk még? – kérdezte Ash.
- Ash, nem hiszem, hogy nekünk kéne…
- Mi a baj, Wendy?
- Nem biztos, hogy mi ketten elegek lennénk hozzá… - húzta el a száját.
- Hova lett a jókedved? – most Ash mosolygott a lányra – Mi elkezdjük, és a többiek is ide fognak érni.
- Talán igazad van. De a legtöbb pokémonod már fáradt.
- Pikachu még itt van. – simogatta meg a sárga egeret.
- Akkor támadjunk?
- Persze!
Ash megfogta a lány kezét és maga után húzva bementek a főbázisra.
Jó adagot sétáltak, lépcsőkön fel, és lépcsőkön le, át csarnokokon. Mígnem el nem érkeztek egy terembe. Ez sokkal nagyobb volt, mint a többi, be se lehetett látni a végét. Egy tűzcsóva száguldott feléjük. Wendy félrelökte Asht és egy égisárkány szárnycsapással szétoszlatta a lángokat.
- Natsu-san? – kérdezte félénken.
- Arcanine, gyors támadás! – hallatszott egy hang. Felismerhetetlen volt, annyira visszhangzott az egész terem.
- Wendy! – kiáltott ijedten Charle.
A vörös kutya egy sötét sarokból ugrott elő és teljes erővel a falnak taszította a lányt. Wendy nem mozdult, ahogy a nagy kutya nem engedte felkelni. Ashben már megállt az ütő, ahogy meglátta a pokémont, de majdnem elájult, amikor meglátta az apját, amint kisétál az árnyékból.
- Hát szervusz, kedves fiam! Azt hiszem itt a vége… Magmar, tűzokádó támadás!
Ash meg sem bírt mozdulni. Megkövülve állt.
