Ash a többiekkel a hajó elejére futott. Látni akarta a kikötést.

A Mermaid Heel egy tengerparti házikó volt, étteremmel. Mellesleg női céh, ezért Ichiya, Eve és Ren rögtön elment flörtölni néhány lánnyal. Hibiki még mindig Levyt követte mindenhova.

- Legyetek üdvözölve a céhünkben! – mondta ünnepélyesen Risley – Mellesleg soha ne becsülj le egy molett lányt!

- Úgy lesz… - ígérte Ash megdöbbenve. Mindig elcsodálkozott, hogy milyen sok érdekes ember él ebben a világban.

Kagura és Milliana elmondtak mindent a barátnőiknek. Ők a vártnál derűsebben fogadták a hírt, hogy valószínűleg megtámadják őket. A biztonság kedvéért kiürítették már akkor a céhet és egy kicsit távolabb felállítottak egy nagy sátrat, és oda vittek minden értékesebb holmit.

Amint beesteledett, állítottak 3 őrt, hogy figyelje a tűzgolyó érkezését. Ez négy napig nem jött. Az ötödik éjszaka, éjfélkor Erza verte fel a társaságot, hogy megérkezett a támadás. A Mermaid Heel elpusztult. Nem állítottak fel köré védővarázslatot, hadd higgye csak a sötét céh, hogy sikerült a terve.

Még aznap éjjel elindult a csapat felderíteni, hogy merről is jött a tűzgolyó. Levy most látta az egészet, ezért pontosan meg tudta mondani, hogy milyen messze is van a sötét céh. A lány úgy becsülte, néhány órára a Mermaid Heeltől.

A társaság hajnalra Levy vezetése szerint elérte a sötét céh főhadiszállását. Ami egy erdő volt. Lily felrepült Levyvel, és a felderítésük alapján úgy tűnt, semmi nincs az erdőben.

- Pedig biztos vagyok benne, hogy itt van… - erősködött Levy.

- Akkor hol? A föld alatt?

- Még az is lehetséges. Talán szét kéne válnunk, és úgy keresni.

- Az olyan lesz, mintha az Oracion Seist üldöznénk. – jegyezte meg Erza.

- Ha szétválunk, hamarabb megtaláljuk. – mondta Lyon.

- De nem tudjuk, milyen erősek! – mondott rögtön ellent Gray.

- Akkor senki nem megy egyedül. – zárta le Erza – Szétválunk, de senki ne maradjon egyedül! Főleg Ashre vigyázzatok!

- Meg tudom védeni magam… - morogta a pokémontréner.

- Szépség, én megvédelek! – ajánlkozott Hibiki Levynek.

- Hát… köszi, de nem szükséges… Gajeel-al szoktam egy csapatban lenni…

Hibiki lesújtva meredt Levyre, aztán Gajeelra. Aztán megint Gajeelra. Szomorúan csóválta a fejét aztán elment a Trimenhez, de még visszaszólt Levynek:

- Nem tudtam, hogy ti ketten együtt vagytok, de ha szakítanátok, én mindig várni foglak!- mondta nagy átéléssel.

- Félreérted, mi nem…

- Mikor lesz esküvő? – kérdezte Eve.

- Mondtam, hogy mi nem…

- Tényleg, Juvia! Még mindig nem kérte meg a kezedet Gray? – kérdezte Lyon.

- Még nem, de már mindent elterveztem. – karolt bele Graybe Juvia.

- Juvia, engedj el! – követelte Gray.

- Ha esetleg mégsem kéne Gray… itt vagyok neked! –ígérte Lyon.

Ash érdeklődve figyelte ezeket a bonyolult szerelmi szálakat. Közben Ichiya is Lucy és Erza előtt illegette magát. Aztán amikor Erza szó nélkül elfordult, és kiadta a parancsot, hogy bemennek az erdőbe, Ichiya letörten térdelt a földre. Ash nevetett, megtanulta, hogy talán jobb, ha tartja a távolságot Ichiyával.

Végül Ash Wendyvel, Lyon Sherriával, Juvia Grayjel (Gray nem kis bosszúságára), Sting Rogue-al, Yukino Lucyvel, Kagura Erzával és Millianával, Gajeel Levyvel, és végül a Blue Pegasusból mind a négyen együtt kerültek egy csapatba. Natsu pedig nem várta meg a csapatok eldöntését, ment a saját feje után, be az erdőbe Happyval. Erza ezért meg is fogadta, hogy legközelebb egy fához kötözi, amíg meg nem beszélik a tervet. Majd mindenki szétszóródott az erdőben.

- Nos… miért akartál velem egy csapatba kerülni? – kérdezte Ash – Úgy értem, biztos vannak jobb barátaid…

- Pont azért akartam veled kerülni. – mosolygott a lány- Mert még nem ismerlek annyira. Különben sem nagyon ismerek sok velem egykorút.

- Miért?

- A céhben csak Romeo van… Sherria általában messze van. Igaz, Cana el szokott vinni az árvaházba, ott is nagyon kedves gyerekek vannak, de valahogy az sem az igazi.

- Akkor én már nem is számítok, ugye? –lépkedett Wendy mellett sértődötten Charle.

- Dehogynem, Charle! Te vagy a legjobb barátom!

- Pika Pikapi pikachu!

- Az egér azt mondja, Ashnek meg ő a legjobb barátja. – mondta Charle.

- Te megérted Pikachut? – kérdezte meglepődve Ash.

- Ja…

- Elképesztő!

- Szóóóvaal – kezdte Wendy – szereted az aszalt szilvát?

- Ööö… megeszem…

- Én utálom. Olyan savanyú! – fintorgott.

Ash felnevetett, meglátva a lány arcát.

- Na de, Wendy! – szidta le rosszallóan Charle.

- Ugyan már, Charle…

- Wendy, ugye te voltál az, aki meggyógyított?

- Nem csak én. Mirajane-san is segített!

- Csak meg akartam köszönni.

- Nem kell megköszönnöd! – mosolygott a sárkányölő- Nakama vagy, mint a többiek!

- Juvia, megtennél valamit? – kérdezte Gray.

- Juvia… szökjünk meg ebből az erdőből és gyere hozzám feleségül!

- Igen, Gray-sama!

- Bármit, Gray-sama! – ajánlkozott szívekkel a szemében Juvia.

- Nem szállnál le rólam?! – kérdezte az őt átölelő lányt.

- Ezt az egyet nem, szerelmem!

- Emlékeim szerint már elutasítottalak párszor…

- Ez nem állhat közénk, Gray-sama!

Gray morgott még valamit, amit nem lehetett érteni. Megpróbálta lefejteni magáról Juviát, de nem ment neki. Kis idő múlva a fákon megpillantottak néhány házat. El voltak rejtve, alig lehetett őket észrevenni. Gray leguggolt egy bokor mögé.

- Ez lesz az! – suttogta.

- Ez olyan romantikus! – fogta Juvia a saját arcát- Gray- samával egy bokor mögött sugdolózunk!

- Juvia! – nézett rá rosszallóan a jégmágus.

Gray kiugrott a bokor mögül és egy jég gejzírrel elérte, hogy a sötét céh tagjai előbújjanak a házaikból. Elkezdődött a harc.

- Ice Make Hammer! – kiáltotta Gray.

- Water Slicer! – kiáltotta mellette Juvia.

A mágusok elég erősek voltak, ami meg is lepte őket. Gray az egyikkel viszonylag sokáig is küzdött.

- Ez nem volt egy egész céh. – jegyezte meg Juvia.

- Nem. Vagyis egy csomó ilyen van még szerte az erdőben. Menjünk Juvia, keressünk még! – intett a lánynak – Biztos többet le tudunk győzni, mint Natsu!

- Igenis, Gray-samaaa! – ugrált utána a kék hajú.

- HAPCI – tüsszentett hangosan Natsu – valakinek hiányzom.

- Aye…

Natsu hirtelen megtorpant és beleszagolt a levegőbe.

- Vannak erre valakik…

Megtett még pár lépést, aztán felfújta az arcát.

- Karyuu no Houkou!

- NATSU FELÉGETED AZ ERDŐT! – kiabált Happy.

- Nyugi, nemsokára elalszik.

Úgy lett, ahogy a sárkányölő mondta, a lángjai nemsokára elaludtak és a helyükön egy csoport megperzselt ember volt.

- Á, ez így elég unalmas lesz…

- NATSU, HISZEN ÉPP MOST GYŐZTED LE ŐKET!

- Egy csomóan vannak még az erdőben. – vigyorgott Natsu – Érzem a szagukat. Így biztos többet le tudok győzni, mint Gray!

- Ez is megvolt! – zárta vissza Bayleefet Ash.

Már a második kisebb céhet győzték le Wendyvel. Ashnek elég nehéz volt a harc pokémonokkal mágusok ellen, de Wendyvel jó csapatot alkottak.

- Kíváncsi vagyok, Natsu-san és Erza-san hogy állnak.

- Ők biztos száznál járnak. – legyintett Ash.

- Lehet… de mi is mindent bele fogunk adni! –mosolygott a lány.

Ash is felnevetett. Valahogy tetszett neki a lány optimizmusa. Egész más volt, mint Misty kemény magatartása.

- Wendy! – repült feléjük Charle – Azt hiszem találtam valamit!

- Mi az, Charle?

- Azt hiszem egy nagyobb bázis. Talán pont a vezető hely! Onnét lőhették ki a tűzgolyóikat. Ha őket leverjük, nem támadhatnak meg más céheket!

- Mire várunk még? – kérdezte Ash.

- Ash, nem hiszem, hogy nekünk kéne…

- Mi a baj, Wendy?

- Nem biztos, hogy mi ketten elegek lennénk hozzá… - húzta el a száját.

- Hova lett a jókedved? – most Ash mosolygott a lányra – Mi elkezdjük, és a többiek is ide fognak érni.

- Talán igazad van. De a legtöbb pokémonod már fáradt.

- Pikachu még itt van. – simogatta meg a sárga egeret.

- Akkor támadjunk?

- Persze!

Ash megfogta a lány kezét és maga után húzva bementek a főbázisra.

Jó adagot sétáltak, lépcsőkön fel, és lépcsőkön le, át csarnokokon. Mígnem el nem érkeztek egy terembe. Ez sokkal nagyobb volt, mint a többi, be se lehetett látni a végét. Egy tűzcsóva száguldott feléjük. Wendy félrelökte Asht és egy égisárkány szárnycsapással szétoszlatta a lángokat.

- Natsu-san? – kérdezte félénken.

- Arcanine, gyors támadás! – hallatszott egy hang. Felismerhetetlen volt, annyira visszhangzott az egész terem.

- Wendy! – kiáltott ijedten Charle.

A vörös kutya egy sötét sarokból ugrott elő és teljes erővel a falnak taszította a lányt. Wendy nem mozdult, ahogy a nagy kutya nem engedte felkelni. Ashben már megállt az ütő, ahogy meglátta a pokémont, de majdnem elájult, amikor meglátta az apját, amint kisétál az árnyékból.

- Hát szervusz, kedves fiam! Azt hiszem itt a vége… Magmar, tűzokádó támadás!

Ash meg sem bírt mozdulni. Megkövülve állt.