Bocsánat nyafogós!Kanadáért, de olyan édes :3

- Nem akarooom! – Franciaország mélyet sóhajtott, miközben elengedte a gyereket. Mon Dieu, miért fél mindkét gyereke az injekciós tűtől? Amikor rendesen évente egyszer előkerült, még a csendes, félénk Kanadának is megjött a hangja, és Seychelles-sel összefogva menekültek el az „ellenség" elől. Most viszonylag könnyű dolga volt, a lányt hamar elkapta és sikerült lefogni, amíg az idős doktor beadta neki a védőoltást, de a másik mindig ügyesen rejtőzködött, most is észrevétlenül sikerült eltűnnie.

- Mathieu! Hol vagy, mon cher? – kiáltozott, majd taktikát váltva Seychelleshez fordult. – Michelle, tudom, hogy most utálsz engem, de ha előkeríted az öcsédet, kapsz egy nagy tepsi friss, finom sütit, oké? – A lány már ott sem volt, Francis pedig elégedett mosollyal kért újra elnézést a doktortól, hogy ilyen nehéz dolga van.

- Igen, nagyon eleven gyerekek, főleg a kis Michelle – válaszolt mosolyogva a férfi. – Ó. már itt is jön!

Valóban, a kis nemzet már jött is vissza, kapucnijánál fogva vonszolta maga után testvérét.

- Akkor megkaphatom a sütit? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Persze, persze – válaszolt a francia, miközben próbálta a székbe tuszkolni a folyamatosan kapálózó kisfiút.

- Maple! Mich, ezért még megfizetsz! – kiáltotta Kanada. – Oltást pedig nem akaroook! Nagyon fáj, meg minden, még Jean-Claude is fél tőle!

- Mathieu, figyelj ide, ez egy csöppet sem fájna, ha... Aú! – Kisebbik gyermeke addig kapálózott, amíg sikerült alaposan megkarmolnia Francis arcát, aki ettől maradék türelmét is elvesztve próbálta dühösen lefogni, kemény harc alakult ki. Seychelles eddig csendesen nézte a párost, végül megelégelve a küzdelmet odament, és intve Franciaországnak, hogy húzódjon odébb, egyszerűen kupán vágta Kanadát.

- Maple! – jajdult fel a kisfiú, mire Michelle csak kuncogott, és megfogva öccse arcát, arcát az övéhez húzta és megcsókolta. Mathieu szemei kitágultak, karja lehanyatlott, amit kihasználva a doktor gyorsan beadta neki az injekciót. Aztán elszakadtak egymástól, mindkettejük arca piros volt, de Seychelles mosolygott, a másik arca csak döbbenetet tükrözött, de vonásai lassan felolvadtak, pirulós-zavart mosoly költözött orcáira, szemét szégyellősen lesütötte.

- Na ugye, hogy nem fájt? – kérdezte Seychelles kacagva, Kanada pislogott egyet.

- Mi fájt volna? – rázta meg a fejét értetlenül, mire a doktor elnevette magát.

- Az oltás, ifiúr. Nem vette észre? – Mathieu csodálkozva nézett a karjára, majd arcát vörösség öntötte el.

- Michelle, ezért most... – Azonban a lány gyorsan kereket oldott, Kanada utána. A doktor és Francis nevetve néztek utánuk.

- Monsieur Bonnefoy, nem kér egy zsebkendőt? Vérzik az orra. – A másik elfogadta.

- Hogy mi lesz itt jövőre...

~Vievin, 2013. augusztus 5.