Már 3 teljes napja feküdtem az ágyban mikor rájöttem, gyógyulni nem akarok. És csak egy dolgon járt a fejem: Így nem lesz randim Shanenel! Feküdtem az ágyon egyedül…ilyenkor nagyon unatkoztam. De volt, hogy Loki méltatott benyomni királyi alfelét, hogy ne legyek egyedül, de ő is inkább Clint elől menekült, ezért jött be mellém. Szép kis hála azok után, amit érte tettem.
- Ivana, igazán meggyógyulhatnál már! - jegyezte meg egyszer.
- Miért? - kérdeztem meglepetten. Azt tudtam, hogy én megakarok gyógyulni, de hogy ő is azt akarja, hogy meggyógyuljak, arra álmomban nem számítottam.
- Mert most Clinttel vagyok egész nap! Ő pedig szeretget, simogat, játszik velem és ölelget…és ami a legrosszabb, hogy kezdem élvezni! - panaszkodott.
- Önös érdekeid határtalanok! - mondtam gúnyosan. - Bár mit is várjak egy elkényeztetett hercegtől, aki maga a legkényesebb állat, egy macska testében él.
- Még egy ilyen humor és fejeden a dudor! - szólalt meg Loki.
- Úgy falhoz kenlek, hogy ijedtedben németül fogsz beszélni és le államvizsgázol!
- Még egy ilyen mendemonda és beleváglak a betonba! - fenyegetett tovább.
- Hogy Odin adna neked kecskefejet!
- Na! Ez már azért durva! - állított le Loki. - El tudsz engem képzelni kecskefejjel? Milyen morbid fantáziád van neked Ivana?
- Ez morbid? Akkor mit mondjak arra, hogy te meg 8 lábú lovat szülsz? - kérdeztem meglepetten. - Tényleg, az nem fájt?
- Mintha már korábban megjegyeztem volna, hogy ezt a témát kerüld… - nézett rám gyilkos tekintettel.
Én bólintottam egy alig észrevehetőt. Ezután csöndben voltunk.
- De amúgy, nagyon fájt. - törte meg a csöndet Loki.
Elmosolyodtam ezen a kijelentésen. Ekkor nyílt az ajtó és Melissa lépett be rajta.
- Iva, kész a reggeli. Mit gondolsz, ki tudsz jönni megenni, vagy behozzam? - kérdezte.
- Ki megyek! - feleltem.
Ezután felálltam. Kicsit megszédültem, ami furcsa volt, mert akármilyen beteg voltam, sose szédültem, ha felálltam. Próbáltam nem is foglalkozni vele. Kibotorkáltam a konyhába, ahol Clint már az asztalnál ült. Bólintott, ahogy meglátott, mivel beszélni nem tudott a sok étel miatt a szájában. A pulthoz léptem, ami megvolt tömve pirítóssal, tojással és műzlivel. Nem is tudtam mit egyek, nem kívántam semmit.
- Meg ne próbáld! - hallottam Melissa hangját.
Kicsit megugrottam. Csak ekkor tűnt fel, hogy Loki ott áll mellettem és nézegeti az ételeket. Mintha direkt kísértené a sorsot, közelebb lépett az ételhez.
- Loki, takarodj onnan! - szólt rá Melissa.
Meguntam a veszekedést így megfogtam Lokit és letettem a földre. Ő egy kicsit morcos pillantást vetett rám, majd arrébb ment.
- Egyszer még megfojtom ezt a macskát! - morgolódott Melissa.
- Jaj, Mel, hagyd már! Nem tehet róla, hogy szórakozik. - kelt Loki védelmére Clint.
- Mi lenne, ha egyszer engem védenél Clint? - fakadt ki Melissa.
Én hallgattam őket, de ekkor újra szédülni kezdtem. Pontokat láttam és kisebb légszomjam lett. Éreztem, ahogy elfogy minden erőm. Tudtam mi következik!
- Srácok! - szólaltam meg halkan. - Azt hiszem el fogok ájulni...
És a következő dolog amire emlékszem, hogy dőlök és elsötétedik előttem a világ.
XxXxX
Ébredeztem. Fogalmam nem volt hol lehetek, csak annyit tudtam, hogy szörnyen fáj a fejem. Amikor a szemem kinyitottam, akkor is csak a fényt láttam magam felett. Dörzsöltem a szemem hátha többet látok, bár jobb nem lett.
- Iva! - hallottam egy ismerős hangot.
A következő percben éreztem, amint valaki magához ölel és egy nagy adag szőkés barna haj terítette be az arcom.
- Szia, Melissa! - köszöntem halkan.
- Jaj, Iva! Annyira megijesztettél! - mondta Melissa miután elengedett. - Azt hittem már fel se kelsz!
- Miért, hány órája aludtam? - kérdeztem unottan.
- Iva, egy hete kómában vagy! - mondta Melissa.
- Hogy mióta?! - ugrottam fel ijedten fekvőből ülő helyzetbe. - Mi történt?
- Hát elájultál és mi behoztunk Clinttel, de az egyik gyógyszerre rosszul reagáltál és anafilaxiás sokkot kaptál. Leállt a szíved és alig lehetett megmenteni az életed. 5 percig halott voltál. Majd miután visszahoztak azonnal kómába estél. Az orvosok azt mondták csoda, ha túléled. És most itt vagy és én sajnálom! Ha tudom, hogy allergiás vagy a gyógyszerre nem adatom be neked! - kezdett sírni Melissa.
Nagyon meglepődtem. Melissa kemény csaj volt, talán ha egyszer láttam sírni, de mos teljesen ki volt akadva. Sóhajtottam egyet.
- Semmi baj Mel! - mondtam. - Én se tudtam, hogy bármire allergiás lennék.
Melissa rám nézett. Kíváncsi kék szemei engem fürkésztek.
- Tényleg? - kérdezte.
Bólintottam. Tényleg nem tudtam, hogy allergiás vagyok valamire is. Ekkor egy orvos lépett be. Kicsit megijedt, amikor meglátott.
- Kisasszony, jól érzi magát? - kérdezte miközben odasietett hozzám.
- Persze. - bólintottam. - Mikor mehetek ki?
Az orvos meglepett pillantással nézett rám.
- Kisasszony, ön 5 percig halott volt! Nem engedhetjük ki ilyen könnyen! - rázta a fejét az orvos. - De most vért kell vennem.
- Vért?! - sápadtam el. - Én félek a tűktől!
- Akkor ne nézz a bal kezedbe. - hallottam Melissa hangját.
Máig nem tudok belegondolni miért nem hallgattam rá. Felemeltem a bal kezem és egy hatalmas infúziós cső volt bennem. Étitek: BENNEM!
- TŰ! - ment fel a hangom magas C-be.
Majd újra éreztem az ismerős érzést. Megint elájultam.
XxXxX
Ismét ébredeztem. Ekkor már egy másik szobában voltam. Ahogy oldalra pillantottam egy virágcsokrot láttam meg magam mellett. De vajon kitől kaphattam? Nem igazán volt időm gondolkodni, mert egy nővér lépett be.
- Kérem, hány napig voltam öntudatlan? Három? Négy? Esetleg több?
- Körülbelül 10 percig kisasszony. - válaszolta a nővér.
Sóhajtottam egyet. Legalább most nem napokig!
- Elnézést! - szóltam oda. - Ki hozta ezt a csokrot?
- Ó, nem mutatkozott be, szóval név szerint nem tudom ki, csak annyit, hogy fekete haja volt és igen udvariasan viselkedett. - mondta a nővér.
- Fekete haj? - mondtam halkan. - Nem rémlik senki.
- Ó, igen udvarias férfi volt és azt üzente, hogy gyógyuljon meg hamar!
- Férfi? - kérdeztem vissza.
Magamban csak azon gondolkodtam, hogy nem Loki lehetett-e. De nem, mert Odin varázslatát nem tudja megtörni…de akkor ki…
- Igen, egy férfi. Miért, nincs jó kapcsolata az illetővel? - kérdezte a nővér.
- Jaj nem! Nem az! Csak lehet tudom ki az illető, de rá nem is számítottam itt! - hazudtam.
A nővér értetlenül nézett, majd bólintott. Ezután közelebb lépett és a szívmonitorom, amit csak akkor vettem észre, hogy ott van, kezdte vizsgálni.
- Melissa nincs itt? - kérdeztem.
- Kicsoda? - nézett rám értetlenül a nővér.
Sóhajtottam.
- Tudja, szőkés barna félhosszú haj, kék szem, magas, vékony alkat... - soroltam.
- Ó, Miss Barton! Ő haza ment. - mondta a nővér, majd mellém lépett. - Most megmérném a vérnyomását!
Én bólintottam. Ő a kezem közé tekerte azt az izét és mérni kezdte a vérnyomást.
- Hányan látogattak meg amíg nem voltam magamnál? - kérdeztem.
A nővér elgondolkodott.
- Nos, itt volt a fekete hajú illető, Miss Barton és a bátyja, akkor egy szőke hajú, kék szemű lány és egy szőke hajú, kék szemű fiú.
- Shane és Marion is meglátogattak? - kérdeztem halkan.
- Nem ismertem őket, de lehet. - felelte a nővér.
Bólintottam. Miután megmérte a vérnyomásom kiment és újra egyedül maradtam a szobában.
XxXxX
Éjfélkörül lehetett. Én aludtam, de olyan volt mintha hangokat hallanék. Kinyitottam a szemem, de a sötétben nem láttam semmit. Vagyis az ablakon beszűrődő holdfény miatt egy alakot láttam. Magas volt és pont felettem állt. Kicsit arrébb csúsztam, hisz megijedtem. Ő nem mondott semmit csak megfogta a kezem és megsimogatta a homlokomat.
- Ki vagy te? - kérdeztem halkan.
Ő azonban nem felelt, csak elindult a kijárat felé. Ám az ajtóban még megállt.
- Majd idővel megtudod! - jött a válasz, majd a férfi eltűnt.
Nem ismertem a hangot. Nem Loki volt, azt már tudtam. De, ha nem ő, akkor vajon ki lehetett?
XxXxX
Egy hét kórházi ágy nyomása után (persze ébredés után számolni ezt) végül kiengedtek. Boldogan mentem haza, hisz ekkor már jól voltam, lázam sem volt, sőt, teljesen felépültem! Otthon Loki fogadott elsőnek, akin láttam, hogy örül, hogy végre nem kell Clinttel és Melissával lennie egész nap. Otthon persze mindent be kellett pótolnom, amit az iskolában vettünk. De igazából ez se tudta elvenni a kedvem, mivel otthon voltam. Ahogy ültem a nappaliban és írtam a házit, egyszer csöngettek. Melissa ment és nyitott ajtót.
- Szia, Shane! - hallottam Melissa hangját.
Azonnal felkaptam a fejemet. Nem akartam hinni a fülemnek.
- Iva, vendéged van! - kiabált Melissa.
Felálltam és a bejárathoz sétáltam. Tényleg Shane volt ott! Melissa egy rejtélyes mosollyal nézett rám, majd elment. Én pedig kimentem az ajtó elé és bezártam magam mögött az ajtót.
- Szia! - köszönt Shane.
- Üdv. - mondtam halkan.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Megvagyok. - rántottam vállat. - És te?
- Én is. Jelenleg a házit pótolod?
- Igen…bár nem megy könnyen.
- Segítsek? - ajánlotta fel.
- Nem! Nem kell! - védekeztem.
- Hát, te tudod. - rántott vállat. - De amúgy is mást akartam kérdezni.
- Mit? - tettem fel felé a kérdést előbb én.
- Azt akartam kérdezni, hogy nem jönnél el velem sétálni a parkba? Mondjuk szombaton négy körül.
Zavarba jöttem teljesen. Annyira boldog voltam ettől a kérdésétől.
- De igen! Szívesen megyek! - kiáltottam izgatottan.
- Nos, örömmel hallom. - jött Shane válasza. - Kihívtalak volna ma is, de mivel tanulsz, ezért inkább hagylak! Szóval akkor szombaton. És most nem tartalak fel, hanem megyek! Szia! - mondta és elindult.
- Szia! - köszöntem utána.
Ezután idegesen beléptem a házba.
- Ó, én marha…én majom…én ökör…én…én…én állatkert! Hol egy szabad fal? Had verjem bele azt a mélyen művelt fejemet! - kiabáltam idegesen.
- Mit csináltál már? - jelent meg Clint mosolyogva.
- Á, csak az osztály legmenőbb pasija elakart hívni sétálni, erre én mit mondok? Bocs, tanulok! Kérlek, eressz belém egy nyílvesszőt! - szidtam magam.
- Azt inkább mellőzzük! - emelte a kezeit magasba Clint és arrébb állt.
Én pedig bementem a szobámba és az ágyamra dőltem. Ekkora idióta is csak én lehetek!
- Egy állatkertet keresek, nem láttál egyet erre? - kérdezte Loki gúnyos hangja.
- Mivel nincs nálam tükör, sajnos nem. - feleltem és mélyen a párnámba temettem a fejem.
- Most mit csinálsz? - kérdezte.
- Életem nem létező nézőinek magyarázom a bénaságom… - feleltem.
Loki rázta a fejét.
- Hozzád képest az egyiptomi hieroglifa könnyű olvasmány a hétvégére… - tette hozzá gúnyosan.
- Jaj, de hiányoztál már! - fordítottam fel a fejem.
- Megharagszol, ha azt mondom, hogy az érzés nem kölcsönös? - incselkedett Loki.
- Miért, Clint jobban simogat, mint én? - kérdeztem gúnyosan.
- Hahaha…Egy mókamester veszett el benned! - kiáltotta gúnyosan Loki.
Ahogy ezt kimondta valamiért újra eszembe jutott az illető a kórházból.
- Most megsértettelek? - kérdezte Loki.
- Mi? Ja nem…csak tudod volt bent valaki nálam a kórházban és nem ismertem…de azt mondta, hogy majd idővel…
- Hogy nézett ki? - szakított félbe idegesen Loki.
- Nem láttam. De miért kérded? - kérdeztem.
- Hang? Haj? Valami? - faggatott tovább idegesen.
- Hangja mély volt…ő maga magasabb és kicsit edzettebb testalkatú…vagyis széles volt, de nem úgy mintha kövér lenne…és azt hiszem fekete haja van… - gondolkodtam.
- Ivana… - szólalt meg halkan Loki.
- Hm? - néztem rá.
- Ne ijedj meg, de, ha ez az illető az, akire gondolok, akkor nagy bajban vagyunk mindketten! - mondta Loki ijedten.
Ijedten meredtem magam elé. Nem tudtam kire gondolhat Loki, de ha még ő is fél tőle, akkor nekem is kell. Jaj, miért mindig én?