Szorosan behunyta a szemét, de még pár pillanat után sem érzett forróságot. Kinyitotta a szemét. Natsu állt előtte, és falta a lángokat.
- Hehe… nem rossz ez a pokémon-tűz… - törölte meg a száját.
- Natsu! – kiáltotta Ash. El sem hitte, hogy a barátja ott van.
- Te! – mutatott a tűz sárkányölő Giovannira – Ash szerint nem ilyenre kéne használni a pokémonokat! Az meg más, hogy bántani akartad Asht. Az apáknak együtt kéne lennie a gyerekükkel!
- Semmit nem tudsz – sziszegte a maffiavezér.
- Többet tudunk, mint hinnéd. – állt támadó állásba Natsu – De annyi elég, hogy Ash nakama, és mindig megvédjük! Karyuu no Tekken! – indult meg Natsu.
- Tűz ellen a legjobb a víz… Blastoise! Vízágyú!
Natsut olyan erővel kapta telibe a vízágyú, hogy hátratántorodott. Hiába, pokémonok ellen még sosem csatázott.
- Ennyitől kidőlsz, Lángagy? – jelent meg egy fekete hajú varázsló, aki lassan a harctér felé sétált – Ice Make Hammer!
Gray jégkalapácsa elintézte Blastoiset.
- Ch… - mondta gúnyosan Natsu.
- Valld be, hogy nem tudtad legyőzni!
- Mert nem adtál rá esélyt!
- Ez csak kifogás…
Ash még mindig sokkolva nézett az apjáról a két fiúra, majd vissza Giovannira.
- Miért vagy itt? – kérdezte remegő hangon.
- Tudod, rájöttünk, hogy a kísérlet mégsem rosszul sült el, csak nem azt a funkciót szolgálta, amit kitaláltunk neki.
- És miért vagy egy sötét céhben? – kérdezte Gray.
- Én egyáltalán nem vagyok céhtag – nevetett Giovanni – csak találkoztam itt pár jó fej sráccal, akik csatlakoztak hozzám, és jött velük a céhük is. Mindig jól meg tudtam győzni az embereket…
- Egyáltalán mit keresel Fioréban? – kérdezte Natsu.
- Hiszen tudjátok – nevetett a maffiavezér- van egy elintézetlen ügyünk a fiammal.
- Nem fogod bántani Asht! – lépett a két fiú Ash elé védelmezőn.
- Srácok…- motyogta meghatottan Ash – nem hagyhatom, hogy egyedül harcoljatok. – tápászkodott fel.
- Ez a Fairy Tail szelleme! – vigyorgott a fiatal pokémontrénerre Gray.
- Kombinált támadás! Karyuu no… Houkou!
- Ice Make Freeze Lance!
- Pikachu, villámcsapás!
- Celebi, védőfal! – kiáltotta Giovanni.
A kis tündérpokémon védőfala elpusztult a támadásban, de kivédte annyira, hogy Giovanni alig kapott belőle.
- Francba… erősek ezek a pokémonok…
- Ez egy legendás… - ismerte fel Ash.
- Legendás, vagy sem, én legyőzöm! – állt meg biztosan Natsu és egy nagy levegőt vett- Kaminari Karyuu no Houkou!
Natsu villámló sárkányüvöltése elsöpörte Giovanni még talpon maradt pokémonjait, és magát Giovannit is. Giovanni pár pillanat múlva talpra kecmergett.
- Nem is rossz, kölyök… - lihegte.
Natsu megtántorodott, de még talpon maradt.
- Ash, még találkozunk! – intett a fiának – Én elhúztam… Ja és az épület megkezdi az önmegsemmisítést pár perc múlva… - vigyorgott.
Giovanni visszahívta valamennyi pokémonját és a szobában lévő egyetlen berendezés felé botorkált. Úgy tűnt, az lehet a szerkezet, amivel átjött a pokémon- világból. Meghúzott egy kart és beállt egy fénylő kapuba, ami eddig úgy tűnt, sehova sem vezet. Most mégis, Giovanni vigyorogva búcsút intett, majd eltűnt. Rázkódni kezdett az egész épület. Natsu előrebukott, de Gray még időben elkapta.
- Úgy tűnik… kifogytam a mágikus erőből… - motyogta az ájulás határán Natsu.
- Tarts ki, Natsu! Ki kell jutnunk innen! – biztatta Gray.
- Natsu-san! Segítek! – futott feléjük Wendy.
Ekkor egy hatalmas szikla szakadt le Wendy és a három fiú közé.
- NATSU-SAN! – sikított Wendy.
- Itt vagyok! – kiáltotta Ash.
- Hála az égnek… - fújta ki a levegőt Wendy – Mindenki jól van?
- Túl nagy a por… nem látom őket! – kiáltotta vissza Ash- A szikla miatt nem tudok eljutni hozzád se!
- Keress másik kijáratot! Én összegyűjtöm Erza-sant és a többieket! Charle, menjünk!
Wendy szíve fájt, hogy ott kell hagynia Asht és a két riválist. Mégis, a plafon omladozni kezdett, ki kellett jutniuk. Az Égi sárkányölő hitt a társaiban.