Loki egy kevésbé forgalmas kávézóban üldögélt a fali órát bámulva. A pincérnők az első órában kedvesen közeledtek hozzá, de miután a férfi azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja az egész kócerájt, ha még egyszer megkérdezik kér-e valamit, inkább annyiban hagyták. Azóta órák teltek el és Loki egyre türelmetlenebb lett, ujjaival idegesen dobolt az asztalon. Az ablak mellett ült így rálátott a parkolóra és az elhaladó kocsikra.

Újabb órák teltek el mire végül megérkezett. Egy fekete szedán parkolt le a kávézó előtt, a kormány mögött egy ismerős arc ült. Loki felpattant, kiviharzott a kávézóból és feltépve a kocsi ajtaját az anyósülésre ült.

- Mi tartott ennyi ideig?! – nézett villámló szemekkel a kocsivezetőre.

- Denverben voltam.

- És?

- És? Két államon kellett keresztül autóznom, összesen majd 1000 mérföldet!

- Az én időm drága ehhez – sziszegte a mágus.

- Hát a benzin sem olcsó – grimaszolt a másik férfi. Egy darabig méregették egymást majd Loki fáradtan sóhajtott.

- Nem vagy valami barátságos – morogta a félisten.

- Ledöftél – jelentette ki a másik felhúzva az egyik szemöldökét.

- Meglőttél – mondta Loki, mintha ezzel kvittek lennének.

- Nos neked meg sem kottyant, de én majdnem belehaltam, öt centin múlt, hogy nem a…

- Hét centi volt, Coulson! Ha csak öt centit hagyok a felgyülemlett vér nyomása áttörhette volna az érfalat és már halott lennél.

- Oh, tehát hálásnak kéne lennem?

- Legalább megpróbálhatnál. Na induljunk – adta ki a parancsot Loki és hátradőlt.

- Most rögtön? Mégis hova? – pislogott a SHIELD ügynök.

- Igen, Coulson. Most rögtön. New Yorkba – mondta unottan a férfi.

- De hát az még egyszer ugyanannyi távolság.

- Nem érdekel.

Az ügynök dühösen sóhajtott egyet majd beindította a kocsit. Már vagy egy órája autóztak csendben, mire Phil megszólalt.

-Szóval ha jól értettem a telefonban, amit elhadartál, akkor valaki, vagy valami a jogarért fog jönni?

- Igen.

- És ezért kell neked megszerezned előbb… Tudod a SHIELD nem fogja csak úgy átnyújtani neked.

- Nem kell feltétlenül megszereznem, elég ha elpusztítjuk. Már van is rá tervem, hogy ki lesz az a szerencsés – motyogta elgondolkodva a mágus.

- Szóval, van terved? Nagyszerű, megosztod velem is?

- Nem. – vágta rá Loki, mire Coulson csalódott képet vágott. – Mikor érünk már oda?

- Hát nem most lesz, nyolc óra ha minden jól megy – válaszolta az ügynök.

- Nyolc óra? Nem tudnák gyorsabban menni? Vagy odarepülni? Vannak égben közlekedő járművötök!

- Való igaz, csak tudod a reptereket nagyon jól figyelik és az, hogy nekem halottnak kéne lennem, te pedig egy háborús bűnös félisten vagy, nos, mondjuk úgy, hogy nem vett valami jó fényt ránk. – nézett Phil Lokira, mire ő csak egy hosszú ideges, de megértő morgással válaszolt.

Újabb órák teltek el csendben még akkor sem szóltak egymáshoz, amikor megálltak tankolni. Phil egyre gyakrabban ásított, és már egy idő után nem bírta tovább.

- Pihennünk kéne egy kicsit.

- Nem – jött a rövid tömör válasz Loki részéről.

- De ha nem pihenhetek egy kicsit, akkor megeshet, hogy elalszom a kormány mögött, karambolozunk és meghalunk.

- Chhh, én nem halok bele. –vonta meg a vállát a félisten.

- De én igen. – nézett rá az ügynök.

- Nos akkor – Loki angyali mosolyra húzta a száját. – talán mégsem kéne elaludnod vezetés közben. Coulson gyilkos szemeket meresztett rá.

Heimdall mozdulatlanul állt, mint egy szobor, míg a mellette álló Frigga egyik lábáról a másikra lépegetett. A kapuőr haláli nyugalommal, míg Frigga aggodalommal nézte, ahogy Odin őrjöngött a trónteremben.

- Én próbáltam… megadtam az esélyt… mit kapok… - Odin leginkább magában beszélt fel-alá járkálva.

A trónterem ajtaja hirtelen kivágódott és Thor viharzott be rajta.

- Mi történt? – nézett a jelenlévőkre.

- Az öcséd kijátszott engem. Megszökött, és most újra Midgardon van – válaszolt Heimdall.

- Midgardon?! – Thor nagy szemeket meresztett, majd a még mindig járkáló Odin felé indult. – Atyám, kérlek…

- ÉN ELNÉZŐ VOLTAM! MEGVÉDTEM! TÖBBET TETTEM MINT AMIT MEGÉRDEMELT VOLNA ÉS ERRE AZ ARCOMBA NEVETETT! KIJÁTSZOTT! VISSZAÉLT A JÓINDULATOMMAL! – Odin minden hangját és mérgét kieresztette. Thor úgy állt előtte lesunyt fejjel, mintha csak épp őt szidná le.

- Visszahozom, Atyám. A Tessaractal immár vissza tudsz küldeni és … - kezdte Thor.

- Talán én magamnak kéne mennem és akkor egyszer és mindenkorra… - motyogta a szakállát tépkedve az idős isten.

- Ne, kérlek! A midgardiak engem ismernek, a barátaim segítenek megtalálni. Kérlek, Atyám! – győzködte az apját a villámisten.

- Kérlek, Odin – Frigga is csatlakozott. – Thor megtalálja Lokit.

Odin folytatta a járkálást minden lépésénél a Gungnir, amit a kezében tartott, hangosan koppant a padlón. Hosszú percek teltek el mire megáll és Thor felé fordult.

- Visszahozod! – szegezte rá mutatóujját a fiára. – Élve vagy holtan, engem nem érdekel, de visszahozod!

Thor tekintete elkomorult apja mondatára.

- Megértem, hogy dühös vagy Apám. Megígérem, hogy visszahozom a fiadat élve. – Thor figyelt, hogy az utolsó két szót kiemelten hangsúlyozza. Odin zihált egy kicsit, üres kezét újból és újból ökölbe szorította. Egy percig álltak csendben, majd a király legyintett egyet jelezve, hogy ő befejezte a diskurzust és lassan kisétált az ajtón. A jelenlévő három személy csendben nézett utána. Mikor a király léptei elhaltak, Frigga odalépett Thorhoz és megfogta a karját.

- Ne – mondta a fiának. Thor összeráncolt szemöldökkel nézett rá.

- Tessék? – kérdezett vissza. Frigga idegesen pillantott Heimdallra, aki még mindig ott ácsorgott. A királyné megfordította Thort, így mindkettőjük háttal volt a kapuőrnek.

- Ne hozd vissza – suttogta Frigga. – Még ne!

- De hát… - Thor nagy szemeket meresztett az anyjára. – Odin azt mondta…

- Az Apád nem gondolkozik tisztán. Hidd el nekem, nem lenne bölcs visszahozni az öcsédet, amíg a kedélyek nem csillapodnak.

- De… de… - habogott a villámisten. – Ez felségárulás Anyám!

- Thor – kezdte az édesanyja, egyik kezét a fia arcára téve a szemébe nézett. – Én szeretlek téged és Lokit, egyenlően. Mindketten a fiaim vagytok. És úgy érzem elárultalak titeket. Elárultam Lokit, amikor nem mondtam el az igazat neki. Úgy gondoltuk Apáddal így a legjobb. De tévedtünk. Nagyot tévedtünk. És én ezért vállalom a felelősséget, Thor. Inkább elárulom a királyomat… de a fiamat még egyszer nem fogom! – Frigga szeméből lassan patakzottak a könnyek. – Én is vissza akarom kapni Lokit ugyanannyira, mint ahogy te is. De úgy érzem, minél inkább kényszerítjük, hogy visszajöjjön, annál messzebb sodródik tőlünk. Légy türelmes és megértő Thor – a királynő kedvesen elmosolyodott. – tudom, hogy ez a két tulajdonság inkább Loki jelleme, de most az öcséd érdekében meg kell tanulnod visszafogni a te, és megérteni a másik érzéseit. Így talán felenged a jég, mely úgy beburkolta Loki szívét.

Thor szomorúan hallgatta édesanyja érvelését. Igaz volt, hogy vissza akarta kapni Lokit. Újra maga mellett akarta tudni, mint régen.

- De mi lesz az emberekkel. Ha Loki megint elveszti a fejét, ha megint bántani fogja…

- Ne adjatok okot rá, hogy Loki bárkit is bántson – válaszolta határozottan Frigga. Thor lassan bólintott, levette édesanyja kezét az arcáról és megcsókolta. A királyné szomorúan elmosolyodott és bólintott. Thor a kapuőrhöz fordult.

- Készítsd elő a Tessaractot Heimdall! Loki után megyek.

- Igenis, Hercegem – bólintott pókerarccal Heimdall, mintha egy szót sem hallott volna a beszélgetésből és Thorral együtt kisétáltak a trónteremből.

Nos sziasztok!

Bocsi, hogy megint ilyen sokáig tartott, hogy folytattam. Coulsonról majd több is ki fog derülni, pl. hogy hogyan is került a képbe. Na de majd idővel. Sajnálom, hogy ilyen rövid lett a fejezet, de most csak ennyit sikerült. A következőt megpróbálom hosszabbra.

A hozzászólásokat nagyon szépen köszönöm! A merengőt ismerem, van is rajta írásom (még a HP-s korszakomból), de ezt nemigen terveztem feltölteni, mert általában visszaküldik a merengősök, hogy túl rövid, vagy csupa hiba, vagy a nevek rosszak stb. De ha valaki vállalja, hogy bétázza, akkor semmi akadálya

Puszi nektek! Imádlak titeket!