...
Új problémák
Az Igazgató és Hill ügynök megérkeztek a Sunset part 33-28 számozású bungalók környékére. Információik szerint a társaság 32-28-ig vett ki szobákat, ahonnan Coulson ügynök és a Kapitány a 30-asban laknak. Ezt az ajtót célozták meg elsőként. Bekopogtak, de semmi. Még egyszer, szintén semmi válasz. Az Ügynök és Rogers bizonyára nem tartózkodnak odabent. Sorra vették hát a 31-es, 32-es, 29-es és 28-as számozású faajtókat, de ugyanúgy nem találtak odabent egy lelket sem. Fury végigvonta nedves homlokán a kezét, miközben nagyot sóhajtott.
- Hol lehetnek? – ingatta a fejét a férfi. – Csak nem járhatjuk végig az egész szigetet.
- Talán nem lesz muszáj – mondta Hill. – Lehet, hogy hátul vannak a kertben.
- Valóban – értett egyet az Igazgató. Megkerülték a házat és félúton vidám zajra lettek figyelmesek. A kert ugyancsak elhagyatott volt, de a fákon túlról, a part felől kiáltások és csevegés hangja szűrődött át.
- A parton lesznek! – állapította meg Hill. Elindultak a trópusi vastaglevelű bokrok és pálmatörzsek között húzódó keskeny ösvény felé, ám előtte még valami rendkívüli vonta el a figyelmüket. A 31-es bungaló kertjében két párhuzamos csík húzódott a part felé. – Ez meg micsoda? – kérdezte a nő meglepetten.
- Olyan, mintha egy asztalt húztak volna ki a partra – mormogta Fury. Ekkor feltűnt neki, hogy a távolabbi házakhoz képest a 32-es, 29-es és 28-as bungalók kertjéből hiányoznak a faágyak. – Valaki nagy bulit csaphatott a parton – tette hozzá megfelelően levonva a következtetést.
- Ez egyre abszurdabb... – döntötte el Hill. Folytatták útjukat a part felé, ám amikor kiértek a fák közül minden várakozásuk ellenére a legszokatlanabb látványra lettek figyelmesek.
Egy körülbelül hárombungalónyi partrész volt elfoglalva a tizenkét fős társaság által. A tőlük balra lévő végen volt egymás mellé helyezve négy napágy, a jobb oldalon pedig kettő. A négy ágyból három foglalt volt. Leg szélen Banner feküdt, fürdőnadrágban, mellette egy pöttyös bikinit viselő, Hill-ék számára ismeretlen barna hajú nő, napszemüvegben. Láthatóan remekül megvoltak a Doktorral. A nő mellett egy fehér fürdőruhás szőke nő, Tony barátnője, Pepper feküdt. Ezek hárman valamin nagyon szurkoltak.
- Kicsit balra, dőlj balra! Nem, most jobbra! – utasítgatott Bruce valakit.
- Nahát, tényleg megcsinálja! – lelkendezett Pepper.
- Mindent bele, Thor! Gyerünk! – kiabálta Jenna.
Fury és Hill ekkor észrevették a Villámok Urát, amint a napágyaktól nem messze két sörösüvegből próbál egyszerre inni, kéz nélkül. Behajlított térdekkel egyensúlyozott. Már a vége felé járt, és... sikerült!
- Odinra! Megcsináltam! – ujjongott a szőke. Lelkes szurkolói megpróbálták rávenni, hogy csinálja meg újabb két üveggel, miközben Stark is csatlakozott a csapathoz. Eddig egy fehér táskában kutatott, amit egy növény tövéhez tettek az árnyékba, hogy a Nap ne kezdje ki a bőrt.
- Király vagy, Thor! – jelentette ki a Milliárdos elvigyorodva.
- Köszönöm, barátom! – mosolyogta a félisten. Felbontott két újabb üveget a fogával, és elkezdte reprodukálni előző produkcióját.
- Hoztad a naptejet? – kérdezte szerelmétől Pepper.
- Persze! – sóhajtotta Tony, és felmutatta a fehér flakont.
- Szerintetek rekordot dönt? – fordult Jenna napozótársaihoz.
- Kérdezzétek meg! – javasolta Bruce.
- Hé, Thor! Három üveggel? – vetette fel Tony ravaszul. A szőke harcos fogta magát, és immár három üveggel a szájában próbálta újra. Pepper nem győzött szörnyülködni, és aggódni, nehogy új barátja még megfulladjon az élvezetekben.
Hill és Fury megcsóválták a fejüket, és tovább pásztázták a partrészt. A vízparton három alakra lettek figyelmesek.
Natasha topban és rövidnaciban, Clint fürdőnadrág szerű bermudában és pólóban érkeztek meg a kocogásból, egy Fury-ék számára ismeretlen, sötétszőke hajú, zöld szemű igen sportosnak kinéző fiatal fiú kíséretében. Végeztek némi nyújtást, majd karkörzést, végül kifáradva szabadultak meg ruháiktól. Azaz csak Clint és Tasha szabadultak meg a pólótól, toptól és short-tól, mert Patrik már eleve félmeztelen volt.
- Hé, csobbanunk? – kérdezte Patrik vidáman, kielégülve az aznapi edzéstől.
- Naná! – felelte Tasha és Clint egyszerre.
Nagy hévvel zubogtak be a hűsítő lagúnába. Ott először megmártóztak nyakig, majd féktelen vízi csatába kezdtek, aminek célja egymás minél többszöri lepocsolása és vízbe nyomása volt.
Az Igazgató és Maria megint hagyták tekintetüket tovább vándorolni, de harmadszorra még nagyobb döbbenetben lett részük. Ez a jelenet volt az, amire végképp nem számítottak.
Emily Brook és Steve Rogers sör-pingpongot játszanak partrész közepén. A társaság valóban kicibálta az asztalt a partra, méghozzá a két napozóágy blokk közé, és némileg közelebb a tengerhez. A poharakat ugyan csak félig töltötték sárga itallal, de azért láthatóan elfogott már jó néhány mindkét oldalon. A két fél pedig igencsak vadul játszott. Úgy tűnt, a Kapitány áll nyerésre. Amikor újabb labda esett a lány térfelén lévő poharak egyikébe, Emily végleg megelégelte a vesztes szériát. Felmordult és nem nyúlt a sörhöz.
- Ismered a szabályokat, kislány! – kiáltotta Steve határozott, minden együttérzést nélkülöző hangon. – Igyál!
- Nem bírok többet! Rosszul vagyok! – nyafogta a lány, kegyelmet várva.
- Nos ha feladod, vesztesz. És akkor te veszel a nyakadba, és viszel körbe a szigeten! – vigyorogta a szőke katona.
- Még egyszer... kinek is a „csodálatos" ötlete volt ez a fogadás?! – gúnyolódott Emily.
- Barton javasolta...
- Megfojtom!
- Engem akart szívatni – védte barátját Steve. – Arra számított, hogy biztos legyőzöl.
- Igen, én is – sóhajtotta Emily kimerülten. – De nem igazság, hogy mindig észreveszed, ha a képességemet használom!
- Mert az csalás! – világosította fel a Kapitány.
- Neked nem árt a sör, az a nem fair! – kiáltotta a lány, és kikelve magából felugrott az asztalra. Amilyen gyorsan tőle telt, átrohant a poharakon ás hálón, majd a meglepetés erejével Rogers-re vetette magát. Mindketten a földre estek, Emily a Kapitányra, aki nagyot nyekkent.
- Na, ezt nem láttam előre! – nyögte Steve.
- Döntsük el bunyóval a meccset! – javasolta a lány, és lefogta a férfi karjait.
- Ha ezt akarod? – mosolyodott el sejtelmesen Steve. – De figyelmeztetlek, hogy csúfos vége lesz!
- Ó, igen?! – cukkolta a lány, és behúzott egyet a szőke vállába.
- Ó, igen! – felelte Steve ravaszul, és megragadta a lány karjait, majd úgy ügyeskedett, hogy ő került felülre. Most Emily nyögött dühében. Megpróbált kiszabadulni, egyelőre nem nagy sikerrel. Alul fekve hadakozott a vigyorgó Kapitánnyal, aki igencsak élvezte a játékot.
Fury megcsóválta a fejét, Hill pedig tenyerébe temette az arcát. Ezek a srácok hibbantabbak, mint gondolta volna. Ekkor viszont észrevették a társaság két legnormálisabban viselkedő tagját, az Ügynököt, akivel a kapcsolatot tartották, és az idegent, aki az egész kalamajkát elindította. Coulson és Loki a jobb oldali két napágy egyikén ültek, ami félig egy nagyra nőtt pálmabokor alatt feküdt, és első látásra békésen elbeszélgettek.
A Mágus egy ideje Afheim-ról, az elfek, törpék, manók, erdei trollok, faemberek és zöld sárkányok birodalmáról mesélt az Ügynöknek. Miután Asgardról eleget hallottak, Phil a többi Birodalomról kezdte faggatni a két idegent, akikből természetesen Loki bizonyult bőbeszédűbbnek, és rendelkezett szélesebb ismeretekkel. Először Jötunheim-ról, kegyetlen, jeges szülőhazájáról mesélt, majd Vanaheim következett, mitológia szerint a ván istenek, a valóságban az ázokhoz hasonló ván nép hazája, akik szövetségben álltak az Örök Birodalommal. A negyedik megismert Világ pedig Alfheim lett, amivel kapcsolatban Loki már többször is utalt a következő bemutatni készült Világra, Svartalfheimra, az éjelfek, a sötétség és az éjszaka Birodalmára.
- Minden Birodalomnak megvan a maga jellemzője, tehetsége, amiben lakói a legjobbak – magyarázta Loki. – Alfheim-nak, mint említettem, a tavasz, és a fény, a virágzó természet és fehérmágia.
- Elmondanád megint az összeset előröl! – kérte Phil. – Nehezemre esett elsőre megjegyezni.
- Persze – vont vállat Loki. Meglepő türelemmel magyarázott a napok alatt egész megkedvelt halandónak. – Jötunheim az óriások és a tél birodalma, sziklás földjét örök jég és hó fedi, hatalmas dérszörnyek járják a kies pusztákat. Mágia nem jellemző, kivéve, ha a déróriások fagyasztó képességét annak vesszük. A trükköket én sem onnan szereztem.
- Honnan szerezted akkor? – kérdezett rá az Ügynök.
- Nem tudom. Valószínűleg szülőanyámtól, akit nem ismertem – felelte Loki elmerengve, majd folytatta. - Muspellsheim a tűz és forróság, végtelen nyár birodalma. Vörös hegyek és sivatagok tarkítják, és nem él meg más, csak a sötét bőrű tűzdémonok és vörös sárkányok, esetleg néhány főnix madár. Erről majd mesélek, bár a tűz földjén csupán kétszer vetettem meg a lábam.
- Sárkányok és főnixek... – ismételte Phil elmerengve. - Hát tényleg léteznek?
- Néhány világban, hisz mondtam. De hagy fejezzem be!
- Természetesen, ne haragudj!
- Halandók – sóhajtotta Loki. – Nielfheim a köd és szelek birodalma. Az ázokhoz és vánokhoz hasonló faj lakja, azzal az eltéréssel, hogy bőrük kivétel nélkül fehér, hajuk világos, fehér vagy platina, szemük pedig kék és ibolya, mint az ég. Együtt élnek a lebegő köddémonokkal. Vanaheim éghajlata hasonló Asgardéhoz, de nincsen tél. Egy rövid ősz után újra tavasz, majd hosszú, zöld nyár következik. Az ottaniak a harcművészetnek és más művészeteknek élnek. Asgard, pedig, mint tudod, minden Világok leghatalmasobbika. Legerősebb a harcban, politikában, némi mágiával megfűszerezve. Hellheim-ról nem sokat tudunk, az egyetlen Birodalom, ahol még nem jártam sem én, sem a bátyám. Az írások szerint sötét, árnyékos, kies világ, ahol nem él intelligens faj. Alfheim, amiről nemrég beszéltem, a tavasz és fény Birodalma. És a varázslaté. A Birodalmak közül valójában Alfheim és Svartalfheim rendelkezik a legtöbb mágiahasználóval, a varázslat az elfek lételeme. Ám míg az elfek és manók fehérmágiát, a sötétkék bőrű, ezüsthajú éjelfek sötétmágiát használnak. Hatalmas, veszélyes varázslatokat. Az éj birodalmában élnek a kivételes hatalommal rendelkező éjsárkányok is, thesztrálok* és magányosan élő fekete unikornisok...
- Ez most komoly? – hüledezett Phil. – Szarvas lovak?!
- Nos, sokkal inkább bika testű, öszvérre emlékeztető, vad lények, de messziről hasonlítanak a lovakhoz. Ellentétük az Alfheim-i fehér egyszarvú, ami sokkal alacsonyabb, és kecsesebb. Teste, mint egy őznek, farka ez oroszláné, és a feje finom, mint egy festmény, enyhén a nyúléra emlékeztet. Ha pedig érdekel, szárnyas pegazusok is vannak Vanaheim-ban. Azok hasonlítanak leginkábba lovakra. Gyöngyházfényű szőrök van, és sasokéra emlékeztető szárnyaik. Az eltérés őseid könyveihez képest, hogy rendszerint két fejük van, és hat lábuk.
- Most komolyan?
- Asgardban is van néhány hat vagy nyolclábú ló – felelte Loki mosolyogva. – Szokatlan lehet, de más világokban előfordul. Atyám lova, Sleipnir is nyolclábú.
- Milyen lények vannak még? – faggatta tovább Lokit Phil.
- A trollokról már beszéltem, Asgardban hegyitrollok, Vanahiemben sziklatrollok, Alfheimban erdei trollok. A Birodalmak erdeiben mindenféle vad, amik kicsit emlékeztetnek a ti erdei állataitokra, de rendszerint nagyobbak és vadabbak. Nielfheimban élnek griffmadarak, akik jól tájékozódnak a ködben is. Az Alfheim-i törpékről már beszéltem. Ők készítik a legjobb fegyvereket. De annyi féle lény van, hogy képtelenség lenne felsorolni.
- Azt hiszem, kezdetnek enni is megteszi. Ez a rengeteg lény... elf, démon, óriás, sárkány, mágikus lovak, törpék, trollok, griffek, főnixek... Ha valaki két hete azt mondja nekem, hogy léteznek, bizonyára kinevetem – mondta az Ügynök.
- És akkor az óriásfarkasokat és rémmacskát nem is említettem – vigyorogta Loki. – De ne akadj ki ezen, midgardi. A te világodban ilyenek sosem léteztek. Csupán őseid örökítették meg az én őseim történetét.
- Nos, érdekes teremtmények azért talán itt is éltek – vetette fel Coulson.
- A Földi boszorkányokra célzol?
Az Ügynök megrázta a fejét.
- Hallottál már a dinoszauruszokról?
- Micsodákról?!
- Néhány millió éve éltek a bolygónkon, majd kihaltak.
- Olyan korán egy áz sem ismeri az őseit – mondta Loki, némi elismeréssel, hogy még neki is tudnak újat mondani az Univerzumról, ráadásul pont egy halandó. – Nem tudjuk, milyen lények éltek annak idején a Világokban.
- Nos, egyszer majd elviszlek egy múzeumba. De te jártál már korábban is a Földön. Hogyhogy nem hallottál róluk?
- Főként a kultúra és a háborúk kötötték le a figyelmem – magyarázta Loki. – Már várom azt a kirándulást!
- Visszatérve a témához... Mi van Midgarddal? – kérdezte Phil. – Mi a mi erősségünk?
- Nos, a ti népetek él a legkevesebb ideig – mondta ki Loki a tényeket, - ellenben a bolygótok Kilenc Közöl a legváltozatosabb az éghajlatot tekintve. Néhol sivatagos, pusztás, hegyes, valahol négy évszak van, van ahol kettő vagy egy. Egyszer száraz, egyszer esős, a sarkokon meg jeges. De ami nincs tökéletesen egyedi, az a trópusi éghajlat. Ilyen egy másik Birodalomban sem fordul elő. És annak ellenére, hogy az emberek rövidéletűek, talán a legtermékenyebb bolygónak mondanám. Az a rengeteg kihasználatlan energiaforrás, ami körbevesz titeket, de ti mégis csak a legegyszerűbbeket látjátok...
- Hogy érted ezt? – csodálkozott Coulson. Nem számított arra, hogy a félisten, aki korábban még szánalmasnak nevezte bolygólyukat, most az egekbe magasztalja. Amit nem tudhatott, hogy Loki mindig is jól érezte magát Midgardon, csupán az embereket nézte le. Talán kicsit még most is, de néhányukat már tiszteli. Fury és Hill is itt kapcsolódtak be a beszélgetésbe, levéve tekintetüket a homokban hempergő és bunyózó Emily-ről és Steve-ről.
- Midgard a halandók Birodalma, mégis Alfheim és Svartalfheim után a legtöbb mágiahasználó születik itt. Vanaheimban és Asgardban is előfordulnak nagyritkán, de nem jellemző, máshol végképp nem. Mi több, ez a bolygó nem csupán mágusok otthona, de a forrásai túltesznek minden más Világén. Szerencse, hogy az éjelfek még nem tapasztalták az energiáit, mert bizonyára lerohanták volna.
- Tessék?! Miről beszélsz? – vesztette el Phil most már minden hidegvérét. Loki húzta még egy kicsit, rávigyorgott, majd „megkomolyodva" folytatta.
- Régen is észleltem már, de leginkább csak most tudatosult bennem. Ezen a bolygón nem csupán a természet termékeny, de csak úgy ontja magából a mágikus energiákat. Hihetetlen, hogy nem veszitek észre. A mágneses tér, ami körbeveszi a bolygót, az energia, ami a levegőből és földből sugárzik, majd összetalálkozva örvényeket hoz létre... Talán köze van ahhoz is, hogy varázslók születnek.
- Eddig még megpróbáltam hinni neked..., de ez most már biztosan csak vicc, ugye?! Hogy mi lennénk a Mágia Birodalma?!
- Nem a mágiáé, az energiáé, a forrásoké. A forrásoké, amiket Asgard is megirigyelhetne. Talán megvetettem az embereket, de elsősorban azért, mert itt ez a temérdek lehetőség, és képtelenek kihasználni!
- Te talán kitudnád?! – méregette Phil gyanúsan a Mágust.
- Hogy kitudnám-e? – kérdezett vissza Loki, majd alaposan meglepte az Ügynököt a válasszal. – Az teszem, mióta itt vagyok, mióta önmagam vagyok.
- Kifejtenéd?
- Emlékszel arra, amit az érkezésetekkor tettem. A zöld erőtérre és a tűzre? – kezdte a Mágus, és Phil bólintott. – Szerinted arra képes lettem volna Asgard szegényes forrásaival, Odin befolyása alatt?! Hát nehezen! Nem mondom, hogy nem próbálkoztam veszélyes varázslatokkal más Birodalmakban, sőt. Legtöbb helyen olyanok miatt akarják a fejem, de... Sehol nem ment még olyan könnyen a varázslás, mint Midgardon. És erre csak most jöttem rá!
- A fejedet akarják... – hümmögte Phil. – Meglepődjek? De ez, amit az energiáról mondtál, új. Még mindig nem tudom felfogni.
- Tudsz más okot, amiért több halandó születik mágikus képességekkel, és vajmi kevés áz? – próbálkozott Loki segíteni neki.
- Egyáltalán nem – fogadta el Coulson. Ekkor vették észre a már néhány perce dulakodó-fetrengő Emily-t és Steve-et, akik másodpercenként váltottak pozíciót a homokban. – Mit művelnek ezek ketten? – kérdezte fejcsóválva.
Loki minden rosszallása ellenére elnevette magát.
- Szerintem szórakoztató – jegyezte meg a Varázsló. Phil csúnyán nézett rá. Hill és Fury ekkor döntöttek úgy, hogy kilépnek a fénybe, néhány perc nézelődés után.
- Elég a szórakozásból mára! – dördült az Igazgató határozott, mély hangja, amit mindenki tisztán hallott. Döbbenten kapták fejüket az érkezettek felé, és ezt a sokkot még Nick és Maria hiányos öltözéke sem enyhítette.
Jenna a szája elé kapta a kezét, Pepper és Bruce elhallgattak, Thor szájából pedig kiestek az üvegek, amik tovagurultak a homokban.
- Hupsz... – motyogta a Mennydörgés Ura.
A három fürdőző abbahagyta a pocsolást és sikoltozást, és a part felé fordultak. Barton és Romanoff ügynök némileg zavarba jőve mászott ki a vízből, Patrik meglepetten követte példájukat.
- Úgy tűnik, vége a bulinak... – sóhajtotta Tony.
A legnagyobb meglepetés mégis a sör-pingpongból judo-ba átváltottakat érte. Emily és Steve röstelkedve hagyták abba a dulakodást, és emelték tekintetüket Fury-ra, és Hillre. A Kapitány tápászkodott fel elsőként, majd kezét nyújtotta a lánynak, aki azt hálásan elfogadta. Sebesen leporolták magukat, de közben egyszer sem vették le szemüket az érkezettekről.
Coulson a kellemetlen szituációban arcon csapta magát, csak utána nézett szembe főnökével. Fury már biztos sejti, hogy nem volt feltétlenül szükséges nekik az a nyolc nap a küldetéshez. Loki viszont csak elvigyorodott, arca kifürkészhetetlen volt. Egyszerre lehetett volna fölényes, önhitt, magabiztos, ravasz, baljós, sejtelmes vagy bosszúálló vigyornak is mondani, valójában viszont csak nagyon érdekelte, mi lesz ebből. Mert jó kis dráma, az egyszer biztos. Átható zöld tekintetétől Fury-t kirázta a hideg, de persze nem mutatta.
Először Emily és a Kapitány lépek közelebb, majd lassan mindenki közelebb sétált az érkezőkhöz és a tizennégy ember a pingpongasztal körül gyűlt nagy körbe.
- Uram! Ez nem az, aminek látszik! – kezdte a mentegetőzést a Kapitány.
- Meg tudjuk magyarázni! – tette hozzá Emily is hevesen, miközben egy elszáradt levéldarabot szedett ki a hajából.
- Á, szóval akkor most nem az van, hogy élvezik a vakációt egy trópusi szigeten, miközben fontos feladatuk lenne? – kérdezte Fury jelentőségteljesen.
- Nem, uram! – rázta a fejét Clint, miközben hajából mindenfelé spriccelt a víz.
- Egyáltalán nem – felelte Tony, elrejtve háta mögé egy sörös üveget.
- Kicsit sem élvezzük – tette hozzá Thor, csatlakozva társaihoz, bár nem értette, minek kell hazudni.
- Azt látom! – gúnyolódott az Igazgató.
- Uram, hagy magyarázzam meg! – vett végre erőt magán Phil. – A küldetés valójában lezárult...
- Mielőtt mesélni kezd, valaki dobjon meg egy sörrel! – lepett meg mindenkit Nick a hozzáállásával. A még nagyobb sokk akkor, jött, amikor a hűtőládához (amit a konyháról csórt a társaság) legközelebb álló Loki kivett egy üveg világost, és a barna bőrű férfi felé nyújtotta, halvány mosollyal a képén. Phil csodálta ezt a magabiztosságát, Emily meg alig fogta fel, mi történik. A dermesztő csendet szintén Loki törte meg.
- A hadsereget hol hagyta? – nézett mélyen Fury szemébe. Az Igazgató állta a pillantását, és elvette az üveget.
- Nekem nincs szükségem seregre, hogy érvényesüljek – válaszolta Fury fölényesen.
- Ó! – vigyorodott el Loki újból. – Ez csak nem beszólás akart lenni?
- Az lenne? – kérdezett vissza Nick, majd szájával felbontotta a sört, és kiköpve a kupakot inni kezdett.
- Csak én vagyok paranoiás, vagy ez az egész kezd furává válni? – suttogta Tony Bannernek.
- Thor-ral és Lokival buliztál egy szigeten – suttogta vissza Bruce. – Mikor volt ez szokásos?
- Szóval... Mik a szándékai? – kérdezte Loki az Igazgatót, mert még mindig ő jutott a legkönnyebben szóhoz.
- Beszélgessünk! – javasolta Nick, de inkább hatott utasításnak.
- Már azt tesszük – vont vállat Loki.
- Igaz, hogy békét kötött a Bosszúállókkal? – Fury mélyen a Mágus zöld szemeibe nézett.
- Körbeírná a béke fogalmát? – játszadozott a Herceg.
- Loki! – szólt rá Emily.
- Igaz – felelte helyette Steve. – Uram, Loki nem jelent további veszélyt a Földre!
- Ezzel mind egyetértenek? – hordozta körbe tekintetét Nick a körülötte állókon.
- Loki sosem akart ártani nekünk – válaszolta Emily azonnal.
- Megbízok benne – felelte Coulson, jelentőségteljesen Lokira pillantva.
- Én szintúgy – tette hozzá Steve, ő is jelentőségteljes pillantásokat küldve a fekete hajú félisten felé.
- Az fivérem valójában rendes varázsló – magyarázta bőszen Thor.
- Doktor Banner? – fordult most Bruce-hoz az Igazgató. – Mi a véleménye?
- A zöld fickó bizonyára másképp vélekedne, de én szintén megbízok benne. Megérdemel egy második esélyt.
Fury hümmögött egyet, majd Natasha és Clint felé fordult.
- Romanoff, Barton? Maguk bíznak benne? – kérdezte az Igazgató.
- Fogjuk rá – mondta Natasha. – Próbaidőn van.
- Adunk neki egy esélyt – tette hozzá Clint. – Egyet!
- Látod, Nick? – nézett reménykedve főnökére Emily. – Mind megbízunk benne.
- A magad nevében beszélj! – szólalt meg Tony is. A tekintetek rá szegeződtek.
- És maga Stark? Hogy vélekedik? – méregette a tudóst Fury.
- Még mindig utálom a képét! – jelentette ki a Milliárdos, de mielőtt társai rosszallóan nézhettek volna rá, hozzátette. – De ez csupán személyes vélemény. A hivatalos az, hogy Lokinak számos esélye lett volna ártani a civileknek, vagy megölni minket, de nem tette, és bár meglepő, de elhiszem, hogy nem is áll szándékában. A tiszta lap fair döntés volt, nem tagadhatjuk meg tőle. ...Bármennyire is szeretném a földbe döngölni!
- Nos, köszönöm az őszinte véleményt, Antony – fordult hozzá Loki selymes hangján, amitől sokakat kirázott a hideg. Meg a ravasz mosolytól, ami már percek óta az arcán virított. – Úgy tűnik, az emberei bíznak bennem – intézte most az Igazgatóhoz, és közben Hill-t is alaposan végigmérte. – Na és maga?
- Ha már az embereimnél tartunk – kezdte Fury, kitérve a válasz elől. – Mit keres három civil a megbeszélésen?
- Kikérem magamnak! – szólalt meg Pepper.
- Miss Pots, maga egyébként is túl sokat tud a SHIELD-ről... – Fury
- Hogy ne tudnék, ha rászálltak a pasimra! – adta ki magából a véleményét Pepper. Először ilyen nyíltan, és Tony nagy örömére. – Ne haragudj, Phil – nézett elnézéskérően Ügynök barátjára, - de így van!
- Miss Pots, ha megkérhetném, hogy a továbbiakban tartózkodjon a... – Fury
- Nem, nem kérhet meg! – erősködött Pepper. – Tony dolga az enyém is! Mellesleg úgy döntöttem, semmi bajom az idegenekkel.
Fury nehézkesen sóhajtott, majd beletörődve a vereségbe Jenna és Patrik elé fordult, és őket is alaposan végigmérte. A testvérek kezdték kissé kellemetlenül érezni magukat.
- És ők mit keresnek itt? – kérdezte Fury Bannertől, akit legközelebb vélt a civilekhez.
- Új barátok – válaszolta a Doktor a legnagyobb természetességgel.
- És diszkrécióról hallottak már?! – szidta az Igazgató embereit.
- Én igazán diszkrét tudok lenni! – védekezett Patrik, majd nagy lazán bemutatkozott. – Patrik Bennett.
- Már meg sem kérdezem, ki avatta be magukat – dörmögte Fury bosszúsan. – Na és maga? – nézett a mogyoróbarna hajú, barna szemű nőre.
- Jenna Bennett! Hallottam magáról a CNN-en – magyarázta Jenna, de Fury nem értékelte izgalmát.
- És hogy kerülnek ide, Miss Bennett? – kérdezte a nőtől száraz érdeklődéssel.
- A Cosmo-nál dolgozom, és volt egy céges... – fogott bele a nő, de Fury már itt meg is állította.
- Ennyi elég is lesz! Bármit hallottak vagy láttak, maga és a... rokona – nézett Patrikra, mert a név alapján Nick már sejtette, hogy rokoni kapcsolat van közöttük, - ha egy szót is szólnak róla, megbánják! És ez a giccses magazinjára is vonatkozik!
- Hogy mer így beszélni velünk?! – kérte ki magának Jenna, figyelve méltóságára. – Patrik, gyere! – ragadta meg unokaöccse karját, és sértődötten a szállásuk felé húzta. – És egyébként... – fordult még vissza egy pillanatra a nem túl szimpatikus Igazgatóhoz. – Én is egész megkedveltem Lokit és a fivérét! Bruce, majd összefutunk! – nézett utoljára a Doktorra. Utána Patrikkal eltűntek a fák között.
- Uh, mennyien kedvelnek itt! – suttogta Loki Hill fülébe pimaszul, de úgy, hogy mindenki jól hallja, majd Furyhoz fordult. – Bosszantó lehet!
Az Igazgató csak morogva megrázta a fejét. Nem tetszett neki Loki fölényeskedése.
- Most miért kellett elüldözni őket? – vonta kérdőre az Igazgatót Bruce. – Mindegy, rám itt már úgy sincs szükség – döntötte el, és ő is lelépett.
- Várj, megyek én is! – kiáltott utána Pepper, és egy Fury felé intézett rosszalló pillantás után csatlakozott Bannerhez.
Társai sokáig néztek utánuk, de úgy döntöttek, nem firtatták. Végül is Banner már elmondta a véleményét, a másik három meg Fury-t nem igazán foglalkoztatja. Tízen maradtak. Fury, Hill, Coulson, Emily, Steve, Tony, Clint, Natasha, Loki és Thor. Egymásra néztek, mielőtt folytatták volna.
- Asszem, lelépek én is - jelentette ki gyorsan Tony. – Volt elég kínos dologban részem e nélkül is. – Azzal kedvese és tudós barátja után indult. Nem volt kedve tovább Fury közelében lenni, akit maga után másodikként hibáztatott a generátor adatainak elvesztéséért, és Lokit sem volt kedve tovább védeni. Ami pedig a hivatalos „csevejt" illeti, most végképp nem volt türelme hozzá. Elhúzott, és ezért végül csak Steve neheztelt kissé rá, mert így már két Bosszúálló hagyja ki a megbeszélést, de ez van. Legalább több tér marad nekik.
...
- Most, hogy így megfogyatkoztunk – szólalt meg Fury, - már csak egy kérdés maradt hátra! – Lokira pillantott. – Hajlandó vagy szövetséget kötni a Földdel, formailag a SHIELD-del, és ez esetben felmentünk a téged sújtó vádak alól, avagy megtagadod, és továbbra is az ellenségünk maradsz?
- Nincs olyan lehetőség, hogy nem vagyok se szövetséges, se ellenég? – próbálkozott Loki. Bár Phil-nek és Emily-nek már megfogadta a segítséget, nem tetszett neki Fury kontrollmániája.
- Természetesen nincs – válaszolta Fury.
- Mi történik, ha nem leszek szövetséges?
- Veszélyes fenyegetésnek ítélnek, és tetteid alapján kivégzésre ítélnek.
- Mintha képesek lennének rá – köpte Loki.
- Úgy vélem, mégsem lenne ínyedre egy egész bolygóval újból szembeszállni – jegyezte meg Fury jelentőségteljesen.
- Valóban nem. – Loki
- Csak egyezz bele! – kérte a férfit Emily.
- Nos? – Fury
- Legyen. Ha egy szó vagy papír ennyit jelent nektek, akkor legyen! – szánta rá magát Loki. – Mostantól nem csak a fivéremet tekinthetitek a szövetségeseteknek, hanem engem is. – Nagy nehezen, de végül kinyögte.
- Megesküszöl, hogy nem árulsz el minket? – kérdezett rá Fury.
- Meg - vágta rá Loki. – Most már leszáll rólam?!
- Honnan tudjam, hogy nem hazudtál? – akadékoskodott Nick.
- Nem hazudott – mondta Steve.
- Tényleg nem – erősítette meg Phil. – Köszönjük – nézett hálásan Loki felé.
- Nos, valaki képes hálát mutatni bizalmatlanság helyett – jegyezte meg Loki az Igazgatónak.
- Majd meglátom, rászolgálsz-e a bizalmamra! – kötötte ki Fury. – Most pedig a szabályok!
Loki rémes grimaszt vágott.
- Ha most megpróbál parancsolgatni nekem, elbúcsúzhat a fejétől! – jelentette ki Loki magabiztosan. Fury már épp ellenkezni készült, de Coulson közbe vágott.
- Nem szükséges, Uram! – mondta az Ügynök. – Velem már kiegyezett diszkrécióban és a civilek biztonságában.
- Szóval vele kiegyeztél? – méregette Fury a Mágust gyanúsan.
- A bizalmat ki kell érdemelni! – mondta vissza Loki Nick-nek előző megjegyzését, bizalmasan Phil-re tekintve, amin a sötét bőrű férfi meg is hunyászkodott rendesen.
Clint elnyomta nevetését. Néha elege volt már főnöke megrögzöttségéből, és igazán értékelte, ahogy Loki elmésen visszaszólt neki. Emellett pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a Mágus viszont közvetlen főnökében, Coulsonban már megbízik, ami büszkévé tette kedvenc Ügynöke iránt. Emily szintén nem tudta leplezni örömét, hogy Loki immár tisztelettel néz Phil-re, kedvenc főnökére.
- Ahogy gondolod – hagyta végül rá a Varázslóra. – De egy rossz lépés, és...!
- E miatt ne fájjon a feje, Uram! – kérte Steve. – Mi felelősséget vállalunk érte!
- Valóban? – vonta fel a szemöldökét Hill, amiben Fury is követte.
- A Bosszúállók nevében beszélek – magyarázta a Kapitány. – Mi küzdöttünk ellene, mi adtunk először tiszta lapot, szóval nyugodtan ránk bízhatja, uram!
- Coulson? Magának mi a véleménye? – Fury
- Egyetértek a Kapitánnyal. Legjobb lesz, ha Loki továbbra is a bátyja és Emily mellett marad – felelte Phil. Váratlanul jóindulatú volt a lánnyal és új barátjával, amiért azok ketten meglehetősen hálás szemekkel néztek rá.
- Vagy csak a Központban tett látogatást akarják elkerülni – mutatott rá az Igazgató.
- Az biztos, hogy semmi áron nem megyek vissza abba a bádogdobozba! – hozta a tudtára Loki. – Szóval jobban teszi, ha megfogadja az emberei tanácsát.
- Erre még visszatérünk – mormogta Fury. – Most viszont... beszédem van Emily-vel! Négyszemközt! – Határozottan a lányra nézett, aki jelentősen vesztett korábbi magabiztosságából. Nyelt egyet, mialatt Igazgatója barna szemébe nézett.
- Nick...? – ennyit tudott csak kinyögni, elfúló hangon.
- Gyere velem! – jelentette ki az Igazgató határozottan. Otthagyta az asztalt, és a part mentén kelet felé vette az irányt.
Emily újból nyelt egyet, de az nem segített a gyomrában lévő szorításon, megmozdulni pedig képtelen volt. Hezitálását látva Coulson és Steve léptek oda mellé.
- Menj! – utasította Phil, meleg hangon, de sürgetően. – Nem lesz semmi gond. Csak viselkedj!
Emily bólintott, és tett egy lépést előre, de újból lefagyott.
- Ha bántani mer, megbánja! – biztosította Loki a lányt, amire Emily halvány mosollyal válaszolt.
- Menj már! – kérte a Kapitány is, és nem túl durván, de lökött egyet rajta. – És emlékezz, mit ígértél!
- Megyek már... – motyogta a lány maga elé, megpróbálva összeszedni minden magabiztosságát, és megszaporázta lépteit. Még azelőtt sikerült beérnie a távolodó igazgatót, mielőtt Nick bármit is észrevehetett volna vonakodásából. A mellette lépdelő lányra pillantott, majd nem nézett újra rá, míg nem értek legalább harminc méter messzire a csapattól.
...
A nagydarab fekete férfi megállt, és szembe fordult vele. Emily lesütötte tekintetét.
- Emily! – szólította meg az Igazgató. – Nézz a szemembe!
A lány kelletlenül megtette. Nick nem győzött csodálkozni a temérdek bűntudaton, tiszteleten és némi aggodalmon, amit a várt dac és makacsság helyett látott.
- Sajnálom, Nick, bizonyára rengeteg bajt okoztam – szólalt meg Emily fegyelmezett, bocsánatkérő hangon. – Nem mondhatom, hogy megbántam volna Loki tisztázásának célját, de talán nem a legjobb módot választottam erre. Vállalom a következményeket.
- Mond csak, még mindig beteg vagy? – kérdezte Fury lágyan és a lány homlokára tette jobb tenyerét. Selymes, lebarnult bőre mégis inkább volt hűvös a nedvességtől, mint forró.
- Már négy napja teljesen elmúlt – felelte a lány. – De miért kérded? – nézett értetlenkedve Fury kezére, amit a férfi most védelmezően a vállára csúsztatott.
- Steve említette, hogy megváltoztál. Nem hittem volna, hogy ennyire.
- Nem változtam, inkább rátaláltam önmagamra. A felnőtt önmagamra. Nem akarok többé olyasvalaki lenni, aki megnehezíti mások dolgát. Az egyszerűen nem én vagyok! Én tenni akarok a jó érdekében, de rájöttem, hogy rosszul csináltam.
- Nem annyira rosszul, inkább csak nem a legjobb módon – magyarázta Fury, és bátorításképp lassan simogatni kezdte a lány vállát. Emily nem győzött csodálkozni az Igazgató hirtelen jött megértésén, de persze megkönnyebbülten fogadta.
- Sajnálom, Nick, hogy annyi gondot okoztam. Te megmentetted az életem, én pedig nem vettem észre, mennyire megnehezítem a tiédet. Sajnálom.
- Tudom. Megbocsátok.
- Igazán? – fénylett fel a remény Emily őzbarna szemeiben. – Azért is, hogy idehoztam Lokit?
Fury bólintott, majd megállította kezét a lány vállán, és több komolysággal nézett a lány szemeibe.
- Megbocsátok, Emily, minden korábbi hibádért, és szabályszegésedért, mert tudom, hogy nem rosszat akartál. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem árultál el minket, amikor megszöktetted Lokit. Tisztázni akartál egy rászedett idegent, de új szövetségest szereztél a Földnek. Röstellem, hogy egy percre is elfelejtettem bízni benned.
- Megértem, hogy nem bíztál. Mindig felelőtlenül viselkedtem.
- De ezúttal nem. Melletted szól, hogy megfelelő indítékkal rendelkeztél, és az elért eredmény is kedvező.
- Viszont ez nem tereli el a figyelmet a szabálysértésről, amivel a legfőbb protokollt szegtem meg. Megszöktettem egy gyanúsítottat, egyben háborús bűnöst...
- Megsértetted a legfőbb szabályt, hivatalosan véve elárultad a SHIELD-et és az Egyesült Államok kormányát – értett egyet Fury a dolog komolyságával. – Ugyanakkor céljaid és a bizonyítékok tudatában igazolni tudom neked ezt a cselekedetedet.
- Ne... – bukott ki a lányból a döbbenet. – Ez nem mondhatod komolyan...?! Mindazok után, amilyen voltam korábban...!
- Korábban – ismételte Fury mély hangsúllyal, majd kezeibe fogta a lány csuklóit, és a szemébe nézett. Emily csodálkozva nyelt egy nagyot, érezte, hogy most valami fontos jön majd. – A Kapitány biztosított róla, hogy rádöbbentél a hibáidra, ám az igazsághoz tartozik, hogy már jóval azelőtt megelőlegeztem neked a bizalmat, a szöktetési incidensre vonatkozólag. Emily... – szólította a közvetlenség kedvéért és a bizalom jeléül még mindig keresztnevén a lányt, - már a Központban felmentettelek az árulás és szabályszegés vádjai alól. Bár nyilván megtörtént az utóbbi, de ezennel hivatalosan is elnézem neked.
Emily kezdetben nem jutott szóhoz. Álmában sem számított rá, hogy ilyen könnyen fog menni. Szinte semmit sem tett, és Fury megbocsátott neki. Felképelésről és leordításról meg szó sem volt, amire a lány minimum számított.
- Köszönöm, Nick – szólalt meg végül, a tőle telhető leghálásabb hangon. – Erre nem számítottam.
- Nem szükséges megköszönnöd, csupán igazságos voltam – mondta Fury, majd elgondolkodva hozzátette. – Életemben először.
Emily vette a célzást, és elismerően nagyot sóhajtott.
- Sosem voltál igazságtalan. Én voltam naiv és idealista.
- Vagyis mostantól rendes, fegyelmezett lány leszel?
- Az leszek. Ígérem.
- Helyes, mert fontos dolgokat kell megbeszélnem veled!
- A generátorral kapcsolatban, amit Tony tervezett? – kérdezett rá Emily. Fury meglepődött, hogy tud róla, és ez látszott is rajta. – Ma reggel mondta, hogy ellopták tőletek a terveket.
- Csak ennyit mondott? – kérdezett rá végül Nick.
- Igen. Miért, mi lehet még ennél is rosszabb?! – értetlenkedett a lány.
- Menjünk vissza! – tanácsolta az Igazgató. – Jobb lesz, ha leülsz. Az egész ügy sokkal bonyolultabb, és a generátorok létezése csupán olaj a tűzre.
Emily bólintott, és hagyta, hogy főnöke visszavezesse a napozóágyakhoz. Megpróbált uralkodni aggodalmán, de egyre jobban elbizonytalanodott. Fury igazolta tetteit, a generátorokat elfogadta... Mi lehet még ennél is rosszabb?
...
Fury az egyik napozóágyhoz vezette a lányt, és mikor Emily bizonytalanul leült, mellé telepedett. Phil, Steve és Hill odamentek hozzájuk, Tasha, Clint, Loki és Thor pedig köréjük gyűltek. Csak Coulson állt, mert képtelen volt nyugton maradni, ugyanis sejtette, hogy Fury a Centipede-ről és a meridiánokról fog neki beszélni. Neki még a csata után beszélt ezekről. A többiek viszont leültek a többi ágyra, Steve a homokba a lány elé.
- Amit most mondok, az mindannyiunkat érint mind a jelenre, és a jövőre nézve – kezdte Fury. – De talán egy része leginkább Emily-t...
Az Igazgató ekkor nagy levegőt vett, és elkezdte. Úgy döntött, legjobb a legkényesebb témával kezdeni, így belefogott a radar által jelzett meridián-energiák részletezésébe, a ténybe, hogy nem Emily az utolsó.
- Úgy tűnik, a Vezér is tévedett, amikor elhitette velem, hogy az a nyolc volt az utolsó – jegyezte meg Loki.
- Tévedett... – ismételte Emily elfúló hangon. Nem tudta, haragudjon Fury-ra, vagy sem, amiért mindeddig elhallgatta előle ezt a fontos tényt, de erős sokként érte. Inkább nem is szólt semmi mást.
Fury ekkor elmagyarázta, hogy ezek közül a meridiánok közül sokan nem használják aktívan a képességüket, talán nem is vannak tudatában, ezért nem tudják azonosítani őket, csak a jelenlétüket észlelni. Loki nagyokat hümmögött a fejleményeken, sejtette, hogy Midgard varázsló-vérvonala nem érhet olyan könnyen véget. Nick ekkor tért át a Romanoff-ot, Bartont és Rogers-t jobban érintő témára, az ellenséges Centipede és pimasz hacker Rising Tide szervezetekre, amikből természetesen a Centipede-et emelte ki veszélyesebbnek.
A Rising Tide ellen ugyanis elég virtuálisan védekezni, ám a Centipede az, ami hadsereget szervez, és néhány bázison már meg is támadta a SHIELD-et. Persze visszaverték, de ellenfeleik, az Extremis-szel kezeltek egyre erősebbek. A szérumnál még megjegyezte, hogy talán Stark és Banner összedolgozva megtalálhatják az ellenszert.
Be kellett vallania azt is, hogy a feltörekvő szervezet nem pusztán szuperkatonákra és befolyásra vágyik, hanem célzottan kutat a természetfeletti után. A meridiánok után. Most pedig, hogy hozzáférést szereztek a SHIELD adatbázisához, hacsak rövid időre is, és így nagyobb az esélye, hogy ráakadnak néhány gyanútlan, képességekkel rendelkező fiatalra. Itt pedig el kellett mondania, hogy emiatt a Biztonsági Tanács még annyira sem tűri el a meridiánok szabadságát, mint korábban. Attól tartanak, hogy a Centipede ellenük vetné be őket, emellett pedig él a korábbi indok, miszerint aki rendellenes hatalommal rendelkezik, az nemzetbiztonsági rizikót jelent.
Emily mégis erőltetett türelemmel hallgatta végig, ahogy Fury elmondja, hogy a Tanács ki akarja végeztetni a meridiánokat, még mielőtt azok ráébrednének az erejükre. Muszáj volt továbbá azt is hozzátennie, hogy vele az élen. Hogy a Tanács úgy véli, amint tudomást szerez társai létezéséről, azonnal otthagyja a SHIELD-et, sőt ellenük fordul. Ezt nem akarják kockáztatni. A lány nem tudta, csalódott legyen vagy dühös.
Loki idegesen szisszent egyet az ostoba halandók gondolatára, Coulson aggodalmasan fürkészte a lány arcát, Steve pedig beharapta az ajkát. Ha Emily mindezt kibírja hiszti nélkül, az maga lesz a csoda. Hill ellenben, felkészülve a lány kitörésére, pisztolyára csúsztatta a kezét. Nick ekkor mélyen Emily remegő tekintetébe nézett, és folytatta:
-...A Tanács még annyira sem bízik benned, mint korábban. Loki ügyét készülnek arra használni, hogy bezárjanak. Továbbá nem irreális az a feltételezés, hogy a Stark által tervezett generátort is segítségül hívják... – vallotta be az Igazgató. – Alaszkában akarnak kihallgatni, néhány napon belül.
- Hogyan?! – nyögte a lány, egész elcsuklott a hangja. – És te mit akarsz?
- Azt mondtam, nem mész sehova! – felelte Nick, de az ő hangján is érződött a feszültség.
- De nem törődtek bele, igaz? – kérdezte Emily, reményvesztetten.
- Nem – mentette meg Hill főnökét a kellemetlen választól, és válaszolt helyette.
- Sajnálom, Emily... – mondta Nick.
- Mást nem is tehetnél! – jegyezte meg Loki fejcsóválva. – Még ilyen féleszű halandókat!
- De meg kell értened, hogy a Tanács félelmei mégsem alaptalanok – tette hozzá Nick. – Célszerű lenne előbb rátalálnunk a meridiánokra, mint a Centipede-nek!
- Célszerű?! – ismételte Emily. – Célszerű?! – mondta egyre idegesebben. Steve és Phil aggódva néztek össze. Szóval ennyi volt a nagy fegyelem... De mind félreértették a lány kiakadását. Emily ugyanis nem a titok miatt sértődött meg elsősorban.
- Érts meg, hogy elmondtam volna korábban is, de... – Fury
- De féltél, hogy ellened fordulnék a csata előtt?! Hogy otthagynálak?! Azért akarod olyan gyorsan megkeresni a meridiánokat, nehogy talán választanom kelljen?! – kiabálta a lány.
- Nem, félreérted... – próbálkozott Nick, bár volt igazság abban, amit a lány mondott. Valóban számításba vette a lehetőséget, hogy otthagyná a SHIELD-et. Az aggodalom a szemében pedig egyértelművé tette a lány számára, hogy Fury bizony tartott a reakciójától. Még mindig forrófejű, kislánynak tartja.
- Félreértem?! A Tanács nem bízik bennem, kit érdekel?! De te... – nézett félig már könnyes szemekkel a néger férfire – te megbízol bennem?! Vagy csak mondogatod folyton?!
- Emily, mi ez az egész?! Persze, hogy megbízunk benned! – próbálta nyugtatni Phil, de hiába.
- Fury-t kérdeztem! – erősködött a lány.
- Én bízok benned, Emily, de... – Fury
- Látod, ez az! A de! Ha bíznál bennem, nem tartanál attól, hogy valaha is elárullak! – vádolta Emily könnyes szemekkel.
- Ez nem ilyen egyszerű – próbálta védeni Hill főnökét, de a lány makacs grimaszt küldött felé.
- Számolnom kellett a lehetőséggel, hogy esetleg kiakadsz... – védekezett Fury. – És most is azt csinálod!
- Csinálom?! – rázta a fejét a lány zaklatottan, és dühösen felpattant. – Talán azért hívtad ide mind a többieket is, hogyha kiakadok, legyen, aki megállít...?!
Fury torkán megakadt egy szó egy pillanatra. Steve próbálta meg kézbe venni a helyzetet, felállt a lány mellé.
- Emily, nyugodj meg! – kérte a lányt. - Ez a hiszti nem vezet semmire. De hisz te is tudod...
- Hiszti?! Nem hisztizem, hanem...! – tört ki a lányból, de visszanyelte a továbbiakat. Képtelen volt figyelmen kívül hagyni csalódását Fury-ban. Tényleg..., tényleg számításba vette, hogy elárulná őt holmi új meridiánokért...?!
- Kedvesem, kérlek! – próbálkozott Coulson, és szintén felállva a lány vállára csúsztatta kezét. Emily viszont nyugtalanul lerázta azt magáról, és egy dühös fújtatás után elindult nyugatra. Mélyen szívta magába a levegőt.
- Emily! Hova mész?! – kiáltott utána Fury idegesen.
- Gyere vissza! Most! – követelte Rogers.
- Emily... – sóhajtotta Phil fejcsóválva. Pedig érezte, hogy sok volt ez egyszerre a lánynak. Látta rajta, hogy megpróbál uralkodni magán, de végül mégis az érzelmei győztek. De Phil ekkor meglátta a csalódottságot a távolodó lány könnyes szemeiben, a csalódottságot düh nélkül. Lehet, hogy kizárólag azon akadt ki, hogy Fury számításba vette, hogy ki fog akadni?
- Időre van szükségem! – kiáltotta vissza a lány, és mereven halad tovább a homokban, majd hamar eltűnt a fák között. Társai döbbenten figyelték, mégse érezték helyesnek utána rohanni, és visszacibálni.
- Nos... – szólalt meg Hill. – Legalább nem robbantott fel semmit!
- Még van rá esély – sóhajtotta Fury.
- Mi ütött belé? – ingatta a fejét Steve. – Pedig olyan jól kezdődött.
- Elég legyen már! – kérte társait Coulson. – Talán pont az a baja, hogy ilyenekre számítotok!
- Hogyan? – Fury
- Elmondja neki, hogy a Tanács úgy véli, azonnal elárulná a SHIELD-et néhány lehetséges meridiánért, és ezek után ahelyett, hogy biztosítaná a bizalmáról és arról, hogy ez mekkora baromság, bevallja, hogy maga is számításba vette a lehetőséget?! – világosította fel főnökét Phil.
- Nem csoda, hogy úgy elrohant ezek után – döbbent rá Steve. – De mégiscsak utána kellene menni.
- Zaklatni egy meglehetősen feszült boszorkányt nem bölcs ötlet – jegyezte meg Loki. – Ha már felbosszantottátok, ne kényszerítsétek, hogy idegességében rátok támadjon.
- Akkor miért nem mész te utána? – vetette fel Phil.
- Mert én csak azt tudnám neki mondani, hogy a halandók ostobák, és felejtse el őket! – felelte a Mágus a legnagyobb természetességgel, nem törődve Hill dühös pillantásaival. – De nyilván nem erre vágytok, és legbelül ő sem.
- Akkor mi legyen? – kérdezte Clint.
- Helyre kellene hozni a dolgot vele – mondta Natasha. – Egyedül érezheti most magát.
- Talán neked kellene beszélned vele! – kérte Steve a nőt. – Mert te is nő vagy, és...
- Ez most nem ilyen probléma, nem Tasha miatt csalódott. – Phil
- Igaz. – Tasha
- Csalódott?! – Fury. Coulson bólintott.
- Van egy ötletem! – kiáltott fel Thor. Loki unottan fordult felé.
- És mi az a „nagy" ötleted, bátyám?
- Vetkőzzünk félmeztelenre, és bunyózzunk Emilynek a parton. Azt mindig nagyon élvezi! – bólogatott magabiztosan a szőke harcos.
Fury és Hill értetlenül összenéztek, rögtön elvetették az ötletet. A többieket viszont sikerült halvány vigyorra késztetnie Thor sajátos tervének.
- Kinevetne, és tovább állna – osztotta meg Loki fivérével a csodás ötlet kimenetelét.
- Nos, én megpróbáltam – vont vállat Thor.
- Valakinek csak beszélnie kellene vele – tanácsolta Steve, - még ha most erre vágyik legkevésbé is. Ennek a patthelyzetnek nincs értelme.
- Megyek már! – sóhajtotta Coulson, és újult elhatározással indult a lány után, bár tudta, hogy nem lesz könnyű menet.
- Ne! – állította meg Loki.
- Miért ne? – hökkent meg Steve.
- Talán jobb ötleted van? – Barton.
- Annak kellene beszélni vele, aki megbántotta! – nézett Loki határozottan az Igazgatóra.
- Nem te mondtad, hogy veszélyes? Ha miattam ideges, akkor... – Fury
- Akkor más nem fogja megnyugtatni! – jelentette ki Loki. – Mellesleg, ha önnek sem megy, legalább nem más látja kárát – vigyorogta.
- Kezdem azt hinni, hogy pikkelsz rám – jegyezte meg Fury rosszallóan.
- A Tanácsa ki akarja végeztetni a barátnőmet! – emlékeztette Loki. – Még csodálkozik?!
- De én nem értek egyet az álláspontjukkal! – védekezett Fury.
- Ezt Neki mondja, ne nekem! – Loki
- Megkeresem azt a lányt! – határozta el az Igazgató, és ő is lelépett. Nem győzött viszont csodálkozni, hogy Loki mennyire törődik Emily-vel. Csak nem van közöttük valami több mint új barátság?
...
*thesztrálok: a HP-szériából vettem ezeket a lényeket, akik most Svartalfheim-ban élnek. Csontig lefogyott, szőr nélküli fekete bőrrel borított lovakra emlékeztetnek, és denevérszárnyuk van, amivel repülhetnek is. Itt most bárki láthatja őket, és az magányosan élő unikornisokkal ellentétben családszerető, társas lények. Elsőre rémisztő külsejük ellenére sokkal barátságosabbak, mint a Loki által leírt fekete vagy fehér unikornis, azok közül mindkettő vad.