Ígérem próbálok gyakrabban feltölteni! Kicsit hosszabb fejezet mint az előzőek 

GAGAGAGAGAGA

Grace hivatalosan már rég hazamehetett volna, de nem volt hajlandó. Katie állapota nem változott. Derek aggódott a lányokért, Grace egy szót sem szólt. Csak ült Katie ágyán, és bámult ki az ablakon. Alig aludt, és nem evett, és ez látszott rajta. Senki nem tudta rávenni, hogy egyen, ezért infúzióra kötötték. Pár nap múlva Grace megint elájult. Ez volt az a pillanat, amikor Derek úgy döntött, hogy szól Suenak. Tudta, hogy már rég meg kellett volna mondania, de várni akart, amíg a lányok jobban lesznek. De miután Grace állapota csak rosszabb lett, nem akarta tovább húzni.

GAGAGAGAGAGAGA

- Szia Sue!

- Szia! Minden rendben? Furcsa a hangod…

- Igazából, pont ezért hívlak. Katie… szóval Katie leesett a lépcsőn, és kómában van.

- Hogy mi!?

- Stabil. Igazából Gracért aggódom.

- Úristen! Vele mi történt?

- Igazából semmi... De nem eszik, és nem alszik.

- Azonnal odamegyek! – jelentette ki Sue, és pakolni kezdett. Derek részletesen elmondott neki mindent, azóta mióta elment, miközben Sue pakolt. A nő váratlanul félbeszakította;

- Le kell tennem, itt van Frank! – suttogott. Derek alig értette. Elköszönt, majd letette a telefont, és sóhajtva a lányokhoz indult.

GAGAGAGAGAGAGAGA

Sue gyorsan a zsebébe süllyesztette a mobilját, és becipzárazta a bőröndjét. Úgy háromnapi ruha volt benne. A csomagját az ágyán hagyta, és kiment a nappaliba. Frank még az előszobában volt, mikor Sue beszélni kezdett;

- Frank, lesz egy szeminárium. Most szóltak, és azonnal indulnom kell!

- Elegem van belőle hogy sosem vagy itthon! Ezt most kihagyhatnád...

- Te is tudod, hogy nem lehet...

- Persze, persze...

- Frank, szerintem szünetet kéne tartanunk.

- Szünetet?

- Igen... Egy ideig ne találkozzunk.

- Hogy mi van?! Nálam laksz a hülye gyerekeiddel, és azt akarod hogy ne találkozzunk?!

- Frank, ez az én házam. És nem tűröm hogy így beszélj a lányaimról! - emelte fel a hangját Sue. Csak pár centi volt köztük, és egymást nézték. A szemeik szikrát szórtak.

- Nem mehetsz el!

- Nem mondhatod meg mit tegyek! - Már mindketten ordítottak. - Most pedig elmegyek! - jelentette ki Sue, és hátatfordítva a férfinak a hálóba indult. De nem jutott el odáig. Frank megragadta a csuklóját, és visszarántotta magához.

- Engedj el! - Frank egyre erősebben szorította a csuklóját. - Engedj el, ez fáj! - Sue rángatni kezdte a karját, ezért mikor Frank elengedte, hátraesett. A férfi rávetette magát, és megcsókolta. Sue megpróbált elhúzódni, kiérdemelve ezzel egy pofont. Érezte a vér fémes ízét, de nem érdekelte. Még nagyobbat lökött Franken.

- Nem szórakozhatsz velem! - sziszegte a férfi, és ezúttal ököllel ütött. Sue felsikoltott, de Frank folytatta. Ahol érte, ütötte. Az arcát, a hasát, a mellkasát. Sue sikolyai elvegyültek az ütések hangjával.

Aztán csend lett. Frank döbbenten nézett az alatta fekvő nőre. Sue több helyen vérzett. És nem lélegzett.