10. Élvezted, mi?

Nagyot ásítva kecmergett ki ágyából „reggel". Az előző nap, kissé kiütötte…. Kicammogott a konyhába, ahol a két fiú csöndesen csevegett.
- Reggelt…- motyogta.
- Szép napot!- köszönt Alphonse.
- Reggelt? Esetleg napot- mondta Ed.- Fél 12 múlt. Legalább jól aludtál?
- Úgy nézek ki?- túrt bele kócos hajába.
- Hát…- mérte végig Ed. Ayumi, enyhén szólva megfeledkezett magáról aznap reggel. Egy kinyúlt, gyűrött fekete ujjatlanon (ami Edé volt) és egy fehér bugyin kívül más nem volt rajta.- Inkább szexin.
- Jó reggelt, Csipkerózsika!- vakkantotta Talpas.- Nem ártana felvenni valamit, nem gondolod? Mondjuk, egy nadrág nem ártana…
- He? –pillantott a kutyára. Aztán kezdett leesni neki is a dolog. Nagyot sikkantva rohant vissza szobájába, hogy emberek közé való állapotba kerüljön. A konyhából még hallotta a srácok kuncogását.- Nagyon vicces!- ordított át a falakon.
- IGEN!- fakadtak ki a fiúk.- Hé, gyere már vissza!- szólt Ed.- Jól festettél!
- Élvezted, mi?- sziszegte, immár ismét a konyhában állva. Mezítláb volt, fehér halásznadrágjában és egy fekete sortban. Az idősebbik fivér csupán egy sokat mondó pillantást engedett meg magának. - Ja - szólt végül. - Gyere, egyél valamit. Habár, lassan ebédelünk.
- Nem vagyok éhes…- hagyta faképnél a fiúkat. - Szombat van, ugye?
- Ja.
- Aha - felelt Al is.
- Jó, akkor ma mindenki otthon van az államiak közül, ugye?
- Aha. Elvileg.
- Miért?- kérdezte Ed. - Miért?- ismételte a kérdést hangosabban fél perccel később, mivel választ nem kapott.
- Csak kérdeztem…- felelt végül Ayu, aztán csukódott az ajtó mögötte.
- Hova mész? Hé!- pattant fel Ed. - HÉ!- tépte fel az ajtót. Az utca azonban, üres volt. - AYUMI! - üvöltött. Semmi reakció. Egy lélek sem mozdult. - Hol a kutya? - fordult öccséhez.
- Elment. Gondolom vele együtt, Rizához - mondta Al nyugodtan. - Máshova nemigen mehettek.
- Igazad van…- morogta Ed. Visszament a lakásba. - Utánuk megyek. Még a végén balhé lesz…- dünnyögte.

Alig 20 perccel később Riza döbbenten nézett a kapujában álló lányra és kutyájára.
- Edwardot hol hagytad?- kérdezte.
- Abból a bunkó tökmagból elegem van…- morogta fogai között. - Elviszem Szellőt egy körre. Estére visszahozom, jó? És ha kérhetem, annak az idiótának ne szólj!
- Meglátjuk- felelt a nő, kitárván a kaput. - Aztán vigyázz magadra. Habár, nyugodtabb lennék, ha veled menne valaki.
- Nem fogok elveszni, ne aggódj! - vetette oda a szőke nőnek, miközben kiügetett Szellő hátán az udvarról. Riza szótlanul nézett utánuk.
A fekete kanca megszokott tempójában haladt a város széle felé. Mélyen lélegezte be az egyre tisztább levegőt. Mikor kiértek a legutolsó házak közül is letért az útról és könnyű vágtába kezdett. Ayumi most nem ugrált. Igyekezett minél szabályosabban megülni a lovat. Mellettük Talpas rohant.
Fel az első dombra, aztán be az erdőbe, a fák közé. Arra, amerre a szél viszi őket. A kanca egyenletesen lépkedett.
- Hová is tartunk?- tette fel a költői kérdést a lánynak.
- Minél messzebb ettől a várostól.
- És estére visszajövünk?- nyerített halkan.
- Talán.
- Ott hagytad a táskád - szólalt meg Talpas lihegve.
- És? Hiányzik? Majd lesz másik. Nem volt benne semmi különös. Néhány füzet, telefirkálva, meg az eddigi kutatásaink adatai. Azok a lököttek úgyse tudják elolvasni. Nem értik az ősi nyelvet.
- Az igaz, de….
- Mit de? - tekintett a fekete mustangra.
- Mindegy - ugrott előrébb a kanca.
- Aggódni fognak érted…- jegyezte meg Talpas. - Különösen a kis mormota.
- A kis mormota hidegen hagy.
- Ok, ok, ok…- mormolta mindkettő. Némán folytatták útjukat az erdő hűvösében.

Mindez alatt Ed is betoppant Rizához. A szőke nő kérdőn pillantott rá.
- Nincs itt.
- Akkor hol van?- szegezte a nőnek a kérdést.
- Tőle kérdezd. - Vont vállat Riza. - Én nem tudom. Azt mondta estére itt lesz.
- Remek…- dohogta Ed. Fél perccel később már a város széle felé tartott, hogy hátha belebotlik a lányba, a lovába meg a kutyájába.

Szellő léptei kettő körül lelassultak. A fekete kanca lassan léptetett az erdő mélyén. Talpas néhány méterrel lemaradva követte őket. Mellette Ayumi sétált.
- Meddig megyünk még? - ásított a fekete-barna szuka.
- Keressünk valami ivóvizet…- vetette fel Ayumi szórakozottan.
- Nem rossz ötlet- nyerített halkan Szellő. Megállt, orrát a magasba emelte. Orrlyukai kitágultak, felső ínye és fogai kivillantak, szemeit félig lehunyta, szinte csak a fehérje látszott. Szaglászott. Talpas csupán orrát tartotta az égnek. Fekete orra remegett a levegőben.
- Nos?- törte meg a csendet Ayumi.- Merre?
- Hááát…- mondta Talpi. - Én nem érzek vizet a közelben.
- Mert nincs is - rázta meg sörényét a kanca. - Még órák hosszat caplathatunk, és nagyon valószínű, hogy vizet sehol se találunk.
- Óriási! - ásított Ayumi. - Akkor mit szóltok ahhoz, hogy ebédszünetet tartunk?
- Az első jó ötlet a mai nap - vigyorgott az eb.
- ÉHENKÓRÁSZ! - vágta rá egyszerre a másik kettő. Ayumi a fekete kancára nézett, aki máris legelt.
- Így könnyű… - dohogta. A kutyára nézett. - Menj, fogj valamit, amit meg tudunk enni. Addig én rakok tüzet.
- Oké…- tűnt el a fekete kopó a fák között. A kanca lassan haladt előre, a finomabb füvek felé, míg Ayu fát gyűjtött. Szép kis kupacot szedett már össze, mikor rájött valamire.
- Ó, az ég szerelmére! - fakadt ki.
- Mi az? - pillantott rá a fekete, egy bokor mellől.
- Nincs nálam se gyufa, se öngyújtó, se egy lencse, se semmi! Hogy a fenébe gyújtok így tüzet?! A francba is! Ennyit arról, hogy én is eszek….
- Egyél málnát…
- Málnát? Milyen málnát? Hol látsz te itt málnát, Szellő?
- Itt - intett fejével a bokor felé. Óvatosan a szájába kapott néhány szemet. - Még édes is….
- Mért nem szóltál előbb?! Az életemet mented meg! - dögönyözte meg a ló nyakát, aztán a bokorra vetette magát. Talpas pár perccel később került elő, szájában egy törött nyakú nyúllal.
- Kaja…- mondta.
- Edd csak meg - szólt Ayumi. - Nem tudok mivel tüzet gyújtani. Két fadarabot, pedig nem fogok dörzsölgetni.
- Ok - felkapta a nyulat és odébb vonult vele.

Roy és meg néhány embere a város szélén futott bele Edbe. A szőke két perc alatt eldarálta nekik mit is művelt Ayumi. Csupán a reggeli jelenetet hagyta ki a történetéből, ami miatt végül is a lány olajra lépett. Havoc, Amstrong, Furey és Bross is mind értetlenül meredtek a srácra.
- A semmi miatt a lányok nem szoktak el rohanni - jegyezte meg Roy. - És nem hiszem, hogy sokáig elmaradna. Úgyis visszajön.
- Bízol benne, mi? - forgatta szemeit Ed. - Miért jönne vissza? A bátyját nem találtuk, túl sok ingósága, amihez ragaszkodnia kellene, nem igen van, és nem tudom feltűnt-e, de - emelte ki a kis szócskát, - de még tüzet is tud gyújtani egy alkimista körrel! Szóval az éhhalál se fenyegeti!
- Ó, hogy az a…- dörmögte Roy. - Igazad van…

Némán hevertek a hűvösben. A hátukat a kanca oldalának vetették. Laposakat pislogva lélegeztek mélyeket. Lassan elnyomta őket az álom, mikor Ayuminak átvillant valami az agyán….
- … Basszus…- motyogta. - Hiszen én tudok tüzet gyújtani… meg vizet is fakasztani… egy-egy alkimista körrel…
- Most jöttél rá?- nyalta meg szája szélét Talpas. - Arról a nyusziról már lecsúsztál…
- Menj a… Te is tudod hova!- fordult a másik oldalára. A két állat összenézett. Szájuk szegletében huncut mosoly bujkált.