A hetek újra felgyorsultak. Hermione rosszullétei nem szűntek meg ezért továbbra is kellett szednie a főzeteket, de Luna és több gyógyító is megnyugtatta, hogy akadnak olyan kismamák, akik terhességük egész ideje alatt szenvednek tőlük.
Időközben Ginny is nagy bejelentést tett Harry-vel. Nyár közepére várták első gyermeküket, egy kisfiút. A Weasley család és Hermione együtt örült a hírnek. A két várandós nő közös babavárót tervezett és arról álmodoztak, hogy a gyerekeik egy nap majd nagyszerű barátok lesznek.
Hermione megkapta a vérvizsgálat eredményeit a mugli klinikáról és alig várta már, hogy újra ultrahangra mehessen. Sokat olvasott egy új vizsgálatról, ami 3D-s felvételeket készített a piciről és tudta, hogy ott is van olyan gép.
Lucius időközben egy csapat tervezőt és kivitelezőt hívott a kúriába, de persze nem tájékoztatta a nőt, csak a kész tények elé állította a költözésről és az átalakításokról. Hermione viszont nem akarta az egészet. Ő jól érezte magát abban a távoli szobában, de a férje a lelkiismeretére apellált. Nyirkos falakról és húzatós ablakokról beszélt amivel végül sikerült meggyőznie a nőt. Ahhoz Hermione viszont ragaszkodott, hogy minden döntésben kikérjék a véleményét.
Ő választotta ki a színeket, a tapétát és minden egyes bútordarabot. Gyakran ebédeltek és vacsoráztak együtt és egy idő után már nem csak az átalakításról beszélgettek. Elmesélték egymásnak milyen napjuk volt és érdeklődtek a munkájukról. A 11dik terhességi hét körül elkezdett Hermione hasa növekedni, ami furcsa anyai büszkeséggel töltötte el. Gyakran kapta rajta magát, hogy a pocakját simogatja vagy, hogy úgy olvas, hogy a keze rajta van. Ami viszont bosszantotta, hogy a libidója teljesen megbolondult. Hermionét először csak éjszaka, de később már nappal is eluralta a szexuális frusztrációja és ezen nem segített annak a csóknak az emléke, amiről soha nem beszéltek és úgy tettek, mintha meg sem történt volna.
Panaszait megosztotta Lunával, aki három könyvet is ajánlott számára. Az egyik csak a kényelmes és biztonságos pozíciókat részletezte, ezt azonnal félretette. A másik figyelemkontrolt és pótcselekvéseket ajánlott. Hermione viszont nem hitt a pótcselekvésekben. A harmadik már az első oldalon pirulásra késztette.
Ez nem kimondottan terhes nőknek készült, hanem minden olyan asszonynak, akiknek nem akadt állandó szexuális partnere, de közben akadtak igényeik. Erogén zónákról és önkielégítő gyakorlatokról volt benne szó, igencsak részletesen. Egy külön fejezet csak a fantáziálást elemezte.
A könyv olvasása végül olyan hatással volt rá, mintha felszították volna a tűzet. Hermione pedig a kezébe vette az irányítást. Éjszakánként szobája csendjében vagy a fürdőben gyakran segítette át magát a túlfűtöttségen. A rémisztő viszont az volt, hogy mikor teljesen elengedte magát, volt, hogy Lucius jelent meg a fantáziájában és ezek sokkal nagyobb kielégülést is hoztak a számára. Hermione úgy gondolta, azért mert ő volt az egyetlen valóságos személy az életében. Nem harcolt a vágyai ellen, hisz a férje testét ismerte és vonzónak is tartott, de nem is akart többet belemagyarázni a dologba.
Volt valami viszont, amit Hermione nem tudott. Hiába olvasta és tartotta ezeket a könyveket a szobájában, Lucius mégis tudomást szerzett róluk.
Egy hideg novemberi délutánon a férfi egy meghívót akart átadni a nőnek, ami egy minisztériumi bálra szólt, Hermionét viszont nem találta szobában és az úti köpenye sem volt a fotelon, ahova mindig dobni szokta.
A hálóban viszont nagyon hűvös volt, a kandallóban a tűz majdnem teljesen kialudt. Lucius csak meg akarta piszkálni egy kicsit és pár hasábot dobni rá, amikor pillantása megakadt egy vékony köteten, amit megpróbáltak elrejteni, de ugyan akkor kézközelben is akartak tartani.
Hermione nem értett ahhoz, hogy rejtsen el valamit jól és Lucius nem az a férfi volt, aki csak úgy annyiban hagyta volna a dolgot. Sok mindenre fel volt készülve, leginkább egy naplóra számított, de a jól illusztrált rajzok és az igencsak pikáns fejezet címek hamar felvilágosították.
Először csak döbbenetet érzett, aztán elképzelte, ahogy a felesége abban az ágyban fekszik és vékony ujjait használva gyönyört ad magának. A nadrágja egy pillanat alatt szűkké vált. Nem bírta megállni, hogy ne sétáljon oda az ágyhoz és ne érintse meg a lepedőt és a párnákat.
Azon elmélkedett vajon milyen gyakran kényezteti magát a nő és vajon gondol-e rá közben. Lucius már nem szégyellte, hogy búja álmaiban gyakran visszatért Hermione. Különösen mert hetek óta nem volt asszonnyal. Lysett-hez soha többé nem fog visszatérni és új szeretőt se ideje se kedve nem volt keresni.
Mind a ketten élvezetre vágytak, ahogy a normális felnőttek és talán most megkaphatnák egymástól. Elvégre minek keresne magának szeretőt, ha van egy fiatal, vonzó felesége, aki nagyon is megfelel az ízlésének. Lucius egyáltalán nem kételkedett csáberejében és a nőkre gyakorolt hatásában. Igen élvezetes harcnak találta meghódítani és elcsábítani a feleségét. Az a csók pár héttel ezelőtt nem ment ki a fejéből, és bár nem hozta szóba, de meg nem bánta.
Mardekáros mosolyra húzta a száját, miközben óvatosan visszahelyezte a könyvet oda, ahonnan elvette, a meghívót a párnára helyezte, majd visszavonult a hálószobájába terveket szőni, de előtte még érezte, hogy mélyebben el kell képzelni, hogy miket is művelhet Hermione magányos óráiban.
Másnap már kész tervvel ült le ebédelni, úgy állt neki a csábításnak, ahogy egy jó hadvezér. Helyzetfelmérés, elemzés, felderítő hadműveletek majd totális bekebelezés. Ezért először azt kellett megtudnia, hogy a felesége, milyen érzéseket táplál iránta, főleg a teste iránt.
Nem viselt talárt, csak ingben és nadrágban ült asztalhoz. Éveken keresztül ragaszkodott a formalitásokhoz, de most változásra van szükség.
- Valami baj van? – Hermione már ott ült és láthatóan meglepte a férfi hiányos öltözete.
- Semmi. Miért, történt valami? - leült az asztalhoz, a manók pedig azonnal hozzáláttak az ebéd felszolgálásához. – Láttad a meghívót?
- Igen. Az egész egy nagy színjáték. Karácsonyi bál a minisztériumban, azoknak akiket ez a házassági törvény összekényszerített.
- Én is így gondolom, de ennek ellenére meg kell jelennünk. Már kértem is időpontot számodra a megfelelő estélyi ruha elkészítésére. Szeretném, ha te lennél ott a legragyogóbb – felemelte a kezét és megérintette a nő arcát. – A szemeidet és a kecses vonásaidat kell kihangsúlyozni – az ujjai lecsúsztak a nyakára, majd a vállára. Hermione nem mozdult, de a légzése egy pillanatra elakadt. – A zöld nagyon jól állna neked.
- Szeretem a zöldet.
- Ezt jó tudni – Lucius elvette a kezét és visszafordult a leveséhez, mintha mi sem történt. Nagy megelégedésére Hermione-nak csak percekkel később sikerült. – És egy új téli talárra is szükséged van. Amilyen hidegre fordult az időjárás szerintem bármelyik nap havazni kezdhet.
- Már vettem magamnak két nappal ezelőtt és derékmelegítőt meg kismama nadrágot is vettem. Luna szerint oda kell figyelnem, hogy nehogy felfázzak.
- Nagyon örülök, hogy Mrs Weasley ilyen kiemelt figyelemben részesít téged. Bár fiatal, de igen képzett és lelkiismeretes. Szerinted elvállalná a megüresedett házi gyógyítónk szerepét?
- Kirúgtad a régit?
- Azok után, ahogy beszélt veled? Természetesen. Nos, elvállalná?
- Nem hiszem. Luna élvezi a kórházi munkáját, a karrierjére koncentrál, azért nem vállalnak még gyereket.
- És Mr. Weasley mit szól ehhez? – a levest a főfogás követte.
- Ron egyetért vele. Ő egy maximum két gyereket szeretne, talán mert egy olyan nagycsaládban a legkisebb fiúnak kellett lennie – Lucius a maga részéről díjazta az elhatározást, nem kell, hogy a Weasley-k vörös hajú gyerekei elborítsák a földet. Ezen gondolatait természetesen nem osztotta meg a feleségével. - Te egy nagyon gonosz férfi vagy, Lucius!
- Tessék?
- Nem szép gondolatok pörögtek a fejedben a Weasley-kről és a szaporaságukról! – mondta mosolyogva.
- Honnan tudod? – Lucius teljesen ledöbbent.
- Van egy érdekes csillogás a szemedben, amikor másokon gonoszkodsz! – felkacagott, a hangja megtöltötte az egész szobát és Luciust is mosolyra késztette.
- Ennyire jól kiismertél volna, kedvesem?
- Azt nem mondanám, de lassan 3 hónapja élünk együtt, megfigyeltem egy két dolgot.
- Mesélj. Milyen tulajdonságaimat sikerült kifigyelned? – a főfogással is végeztek, majd a manók egy csodás gyümölcskosarat raktak eléjük desszertként.
- Tudom, hogy minden reggel még öltözködés közben megiszol egy csésze kávét. A kávét, amúgy feketén cukor és minden nélkül iszod. Aztán iszol még egyet reggeli közben, de utána nap közben csak tea, alkohol szinte soha.
- Bravó, van még? – Luciusnak eszébe jutott, hogy mikor már két éve voltak házasok Narcissa-val megcukrozva adta át neki a kávéját. Nem emlékezett arra a férje, hogyan szereti, hát úgy készítette el, ahogy ő szokta fogyasztani.
- Nagyon rendszertő vagy, de mégsem merev. Délelőtt mindig az ügyvédeddel, a pénzügyi tanácsadóval vagy a könyvelővel találkozol, délután minisztériumi alkalmazottakkal. Este Dracoval és barátaiddal, de az ebédet és a vacsorát is szereted itthon elkölteni. Szerintem, te olyan ember vagy, aki nem szeret nyilvánosan étkezni.
- Főleg azért, mert elborzadok a legtöbb ember étkezési kultúrájától – villájára szúrt egy darab epret, amit aztán Hermione elé nyújtott. – A kedvenc gyümölcsöd – Hermione egy pillanatig habozott, mélyen elpirult, de végül bekapta a zamatos epret. – Látod én is észrevettem pár apróságot – Lucius az összes eperszemet a lány tányérjába pakolta át, de az utolsót ismét a villájáról kellett lehúznia. – Itt maradt egy kis tejszínhab – felemelte a kezét, hogy letörölje a nő ajkáról, de Hermione gyorsabb volt.
- Bocsáss meg Lucius, de találkozom van a kentaurok és a vérfarkasok képviselőivel. Kérlek, maradj ülve. Köszönöm az ebédet, nagyon élvezetes volt! – miközben a fiatal nő elsietett, Lucius csak arra tudott gondolni, ha igazi házasságban élnének Hermione megcsókolta volna búcsúzul.