Lyany: Tudom, ez egy kicsit hülye cím, de nem jutott más eszembe

xxxxxx

xxxxxx

9. fejezet: Mondd, te kit választanál?

A reggel a szokásos ütemben történt. Mikor mindenki indulásra készen állt megjelent Xellos. A régi lila hajával a fején. „Jó reggelt! Akkor indulhatunk?" A többiek nagy szemekkel néztek rá.

„Hogy lehet ez?? Még legalább négy napig nem szabadna kinőnie a hajadnak!!" kiáltotta a vándor.

„Tényleg? Milyen könyvben olvastad? Megmutatnád nekem? Vagy ha nincs nálad elvezethetnél a könyvárhoz, onnan már egyedül boldogulnék." vigyorgott szokásosan.

„Álmodj csak tovább!" mondta vicsorította fogait.

Gourry kíváncsi természeténél fogva megfogta Xellos haját, mikor a Mazoku Dantéra figyelt. És a kezében maradt. „Héé Xellos! Bocsi de a nálam maradt a hajad!"

A papba mintha villám csapott volna meg úgy érezte magát. Lina, Dante és Zelgadis vigyorogva nézték, ahogy a trükkmester végig simítja a kezét a kopasz fején, majd duzzogva a szőke harcoshoz fordult és vörös fejjel kikapta a kezéből a parókát és visszahelyezte a fejére. „Oké, nem nőtt vissza. Ezért ideiglenesen ezt hordom."

„Ha odaragasztottad volna nem jött volna le." jegyezte meg Lina „De legalább leszedheted ha meleged van."

„Lina... ez nem volt szép tőled." durcáskodott, de aztán újra mosolygott „De igazad van. És így legalább lehetőségem van megtudni, hogy hogy néznék ki mondjuk... vörösen." és elővett az oldaltáskájából egy olyan parókát, amely szakasztottan úgy nézett ki, mint Lina haja, és felvette „Vigyázzatok, mert itt jön a Xellos Inverse!" és kacsintva V jelt mutatott.

„Fireball!!" kiáltott Lina, de a Mazoku elteleportált az útból.

„Látom ez nem tetszik. Mi lenne, ha szőke lennék?" és Gourry hajával jelent meg Lina mellett, egy mozdulattal hagyta, hogy a szél a műhajba kapjon és lassan szálljon, majd ahogy a mellette lévő személy már nem látott semmit a sörénytől odahajolt. „Nagymama, miért ilyen kicsik a melleid?"

„Elmekia Lance!!" szólt újból Lina vaktában célozva. De Xellos újra köddé vált.

„Ez sem? Akkor feketén?" Amelia parókával az eredeti Ameliához állt. „Vajon az igazság is forrón szereti?" a hercegnő arca elvörösödött és hatalmasat sikítva behúzott egy nagyot a papnak, aki a repülés közben megint eltűnt.

„Nahát-nahát. Milyen barátságtalanok vagytok. Rossz lábbal keltetek ma fel? Talán a nemes egyszarvú-fiú hajával tetszeni fogok." öltött testet Gourry mellett „Csak nehogy lelegelje a hajam. Hehe!"

„Elég legyen ebből!!" kiáltott Dante, előhúzta a kardját és megindult a Mazoku felé „Gyere, gondoskodok róla, hogy ne legyen gondod a parókákkal, a fejedet is levágom, csak közelítselek meg eléggé!"

„Tsk, Tsk... már nem olyan vicces a parókám? Zelgadis, remélem azért te értékeled a törekvéseimet!" és megjelent mellette az ő hajával „Nem zavar a jobb oldaladon a hajad?"

„Nem, és hogy most már mindenki voltál egy percre visszatennéd a lilát?" mondta közönyösen.

„Aww... akkor neked úgy tetszem?" de mielőtt bármit is tehetett volna...

„Flare Arrow!!" Lina eltalálta, majd leporolta tenyerét „Ezt kapod, mert sértegetni mertél!" Xellos kifújt egy kis füstöt és eldőlt.

„Most, hogy mindenki készen áll indulhatnánk?" mondta hűvösen Zel.

„Gyerünk Fenyőgnómra fel!" kiáltott Lina. A többiek pedig biccentettek.

xxx

A nap jól telt, nem futottak bele újabb Mazokukban, csak abba az egybe, amelyik amúgy is mindig a nyakukon lógott. Zelgadis csendesebb volt még a szokásosnál is. A legtöbb kérdésre igennel vagy nemmel válaszolt, a többit is egy tőmondattal intézte el.

Délutánra Lina megelégelte a tudatlanságot „Zel, mi van veled? Alig szóltál ma valamit. Bánt valami?"

„Igen." és nem szólt többet é haladt tovább az úton.

„ZEL!" a sámán ugrott egyet, majd ránézett a útitársára „Mi. Az?"

„Lina ez hosszú és bonyolult, és nincs kedvem kifejteni." közölte.

„Hát legyen kedved! Amelia!!" szólt ki.

„Igen Lina kisasszony?" hallotta a hívást a hercegnő.

„Zelgadis lelkét bánat nyomja és csak közös erővel tudjuk kiszedni belőle." igyekezett kicsit a fekete hajú lány szónoklását imitálni.

„Bármiben segítek, ami az igazságot leleplezi, hogy így a szív megszabaduljon a tehertől, mely sötét titok nyomja." Zel csak forgatta a szemeit.

„Lányok, éjjel lehet, hogy hallgatok rátok, de így nincs esélyetek."

Amelia könnyel teli szemmel a sámánra nézett. „ Na de Zelgadis úrfiiii... mi csak aggódunk érted!!"

„Zelgaadis..."tette össze Lina kezeit kérlelően.

„Nem..." félszemmel a másik három férfire nézett.

„Naaa..." mondták közösen, lábujjhegyen közelebb hajolva hozzá.

Zel sóhajtott egyet és azt mondta „Túl közel vannak az ok érintettei. És elég kellemetlen."

A két boszorka nem értette pontosan, de annyiban hagyta „Rendben, most ennyivel megúszod, de ha lehetőség adatik, mindent elmondasz. Értettük egymást?" fenyegető hangon kérdezve a vörös társa.

„Igen..." morogta, és további vita nélkül haladtak tovább.

Alkonyat előtt pár órával megálltak és újból letáboroztak és megvacsoráztak. Már nemcsak Zelgadis, de mindenki más is kevésbé volt beszédes. Ritka és szokatlan alkalom volt ez hőseink történelmében. Miután már csak alvás volt hátra, de ilyen korán még nem szoktak lefeküdni, általában beszélgetéssel telt az idő, ami ma nagyrészt kimaradt. Majd egy valaki elszánta magát egy lépésre.

„Zel?" szólt Lina.

„Hmm?" fordult feléje.

„Beszélni szeretnék veled, gyere velem."

„Rendben." azzal felállt és követni kezdte Linát a bokrok közé.

A többiek utánuk néztek „Vajon mit akarhat Lina Zeltől?" kérdezte Gourry.

„Ha nem vettétek volna észre Zelgadis úrfi ma a szokásosnál is csendesebb volt. Lina kisasszony pedig szeretné tudni, hogy miért. Én pedig gondoskodom arról, hogy senki ne hallgassa ki őket." kapta a választ Ameliától.

Xellos elmosolyodott, és az ujját lebegtette „Amelia, nem hinném, hogy meg tudnál állítani, ha tényleg úgy döntenék, hogy ki akarom hallgatni őket."

„Ebben biztos vagy Xellos úrfi?" egy lelkes és egyben meggondolatlan biccentést válaszul kapva, nem kellett neki több, vigyorogva elővette a tölcsérét és elkezdett énekelni:

„Az élet olyan csodálatos!

A boldogság velem van mindenhol

Nem állhat utamba a gonosz

A szeretet mindent eltipor!

Az élet olyan mesés!

Lelkem érzem, hogy egész

Ki a rosszból él, földre hull

S csak ő jár majd rosszul"

A versszakok, melyeket gondosan dolgozott ki az elmúlt években, könnyedén forogtak nyelvén. Másrészről Xellos a látványosan rosszul érezte magát a bőrében. Ha lett volna mit, akkor hányt is volna, de mivel nem, inkább a földön forgolódott a fejét fogva. „Néha... igazán... kegyetlen... tudsz lenni... Amelia..." hebegte.

Míg Amelia lefoglalta Xellost, addig Dante és Gourry meg se próbálva ellent mondani a hercegnőnek beszélgettek egymással.

xxx

Lina és Zelgadis elég messze kerültek, hogy nyugodtan beszélni tudjanak. Leültek egy-egy nagyobb kőre egymással szembe.

„Akkor most köpd ki!" parancsolta a boszorka.

„Nem hinném, hogy jó ötlet lenne." kulcsolta össze maga előtt a kezeit a sámán.

„Beleegyeztél délután, úgyhogy ki vele!" nyomatékosította kívánságát.

Sóhajtott egyet és feladta. „Az a helyzet, hogy két oka van annak, hogy egész nap olyan csendes voltam. Az egyik Xellos, a másik Dante. Mérlegelnem kellett köztük." és mindent elmondott, ami tegnap történt vele, nehezen kifejezve, hogy mit is érzett és, hogy mit is gondol. „Nem tudom, hogy mit tegyek. Gourry szerintem még jobban tudja, hogy mekkora a feszültség a kettőjük között, és... én vagyok az oka."

Lina a kezét az állához tette és gondolkodni kezdett, pár perc után így szólt „Dante érzései eléggé nyilvánvalóak, csak abban vagy bizonytalan, hogy ekkora lépést ilyen gyorsan megtegyél. Szerintem itt Xellos nagyobb probléma. Ki tudja, hogy az az őrült tud e egyáltalán érezni ilyesmit, és ha igen most igazi e. És ott a rengeteg titka. És ne feledkezzünk meg, hogy még mindig nem vagy biztos benne, hogy értük vállalnád, hogy nőként élj tovább."

„...igen..." hajtotta le a fejét.

„Hát nem lennék a helyedben... És mind ennek ellenére még mindig a gnómhoz akarsz menni?"

„Más irány amerre tudnék menni nincsen. Ha azt mondanám, hogy teszek egy kitérőt, nem tudnám hova. Így elhitetem magammal, hogy haladok valamerre. Ha a hegyekig el is jutunk, és megszerezzük a hajszálat, akkor is még el kellene jutnunk Ganláig. Az pedig majdnem még egyszer annyi idő."

„Hagyod, hogy az idő elintézze a piszkos munkát? Itt nem fog összejönni, ugye tudod?"

„Igen. Ezt még meg kell emésztenem. Addig pedig próbálok nappal férfi lenni, nappal pedig magam se tudom, hogy nőnek nevezhetném magam."

Lina játékosan elmosolyodott „Ha azt a sok férfit ki a bálon táncolt veled megkérdezted volna, mind igent mondott volna."

Zel szemei a dühtől elsötétedtek „Lina... jobb ha elfelejted azt az estét..."

A tekintettől függetlenül vidáman nevetett „Hehe... rendben."

A sámán sóhajtott, kinézett a horizont felé, az utolsó sugarak kacéran köszöntek el tőle. „Újra eltűnt a Nap. Vissza kellene mennünk, így nem tudom már magamat megvédeni."

„És meg sem hallgatod a tanácsom?" mosolygott Lina.

„Mi lenne az?" vonta fel a szemöldökét Zel.

„Kövesd a szíved, azt a kis bizsergést a hasadban és a heves szívverést. Úgy nem lesz semmi baj." vigyorgott.

„Ez egy kicsit érzelgős, nem gondolod?"

„HÉÉÉ! Van más ötleted?? Nincs?? Akkor hallgass az enyémre!! Érzelgős, vagy sem!!"

Zel felnevetett „Értettem, főnök! A te terved lesz megvalósítva."

„Csak ne gúnyolódj, most már rácsaphatok egy nagyot a fejedre, ha nem vigyázol!"

„Bocsáss meg! De ezt nem szoktam meg tőled." kedvesen mosolygott Linára.

„Még egy ok, hogy értékeld és megfogadd!" vigyorgott. Felállt és visszaindult, mikor látta, hogy Zelgadis ehelyett inkább lecsúszott a földre rákérdezett. „Te most nem jössz? Az előbb olyan sürgős volt."

„Egy kicsit még itt maradok gondolkodni, ha nem gond. Nem sokára én is követlek."

„Rendben. Akkor később találkozunk!" intett egyet és eltűnt a fák között.

„Ühüm." és egyedül maradt.

xxx

Lina visszatérve látta, hogy Amelia már újrakezdte az élet szépségeiről szóló dalát. „Köszönöm Amelia a közreműködésed! Mos már abbahagyhatod." tette kezét a hercegnőre.

„Lina kisasszony, sikerült Zelgadis úrfival beszélned, és megoldani a problémáját?" kérdezte aggódva.

„Igen, elmondta de sajnos ebben mi nem segíthetünk neki. Magának kell megoldania."

„Addig nem tehetünk érte semmit?" Lina rázta a fejét. „Ohh.. ez igazságtalanság!"

Erre az időre Xellos is feltápászkodott az arca még mindig fehérebb volt a szokásosnál „Köszönöm a műsort Amelia, de ha megkérhetnélek ne legyen ismétlés."

„Ez a viselkedésen fog múlni Xellos úrfi. Én figyelmeztettelek, és nem fogadtál szót, így az igazság nevében az új dalommal tartottalak itt."

„Micsoda domina." sóhajtott egyet „Most ha megengeditek egy kicsit elmegyek felfrissítem magam. Keresek pár nyomorult lelket, akit halálra kínozhatok." teleportálta le magát.

„Xellos úrfi ezt nem teheted ez gonoszság!"

„Ha nem énekeltél volna, most nem mennék el, most a te kezeden fog száradni azon szeegéény emberek halála, akiket meg kell ölnöm. Viszlát!" szólt messziről a hangja.

„Waaaaa!! Lina kisasszony, most miattam halnak meg emberek!"

„Nehogy lehidd ennek a kreténnek. Kevesebbel is beéri." ásított egyet „Ma korán lefekszem, ki tudja holnap hova jutunk. Gourry te leszel az első őrszem. Leszek utánad, majd utána te Dante, aztán Amelia végül Zel. Jó éjt!"

A többiek még fenn maradtak tovább, Amelia dalának strófáit elemezni.

xxx

Xellos végül is nem enni ment, hanem Zelhez. Mikor megjelent mögötte a sámán észre sem vette. Ezért nevén hívta „Zelgadis.."

A hangra hirtelen felült a lány, megmarkolva kardját, de eleresztette, amint azonosította az alakot. „Mit akarsz Xellos?"

„Az sajnos titok" a sámán szemei szikrákat szórtak, erre a Mazoku elnevette magát „Hehe! Az a válasz jobb lenne ha csak azért vagyok itt, hogy megnézzem, hogy minden rendben van veled. Csak nem elrontottad a hasad? Én megmondtam, hogy ne edd meg azt az utolsó tálat."

„Nincs semmi baj a hasammal és ne hazudj. Mit. Akarsz?"

A pap arca komollyá vált „Ne kérdezz, ha csak nem akarod tényleg tudni."

„Mi ezek a nagy szavak Xellos? Mondd meg, vagy menj el." felelte félfüllel figyelve csak a Mazokura.

Xellos megszorította a botját és lassú mozdulatokkal közeledett Zel felé. Lehajolt hozzá, megragadta a kezét el a felhúzta a karjaiba, centiket hagyva arcuk közt. A Mazoku kifejezése nem változott egy pillanatra sem „Azt akarom, hogy ne Dantét, hanem Engem válassz."

Zel szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte ha nem nyel egy nagyot akkor kiugrok a torkán keresztül „Ezt meg hogy érted?"

„Hallottam, ahogy Dante felajánlotta, hogy elvisz Shealenbe és feleségül vesz, ha te is akarod." az orruk most már összeért „Ne tarts vele, maradj itt velem!... Könyörgök Zelgadis!" és azzal megcsókolta a sámánt. Zel érezte, hogy Xellos szabad keze felcsúszott a tarkójára, a másik pedig a derekánál húzta magához gyengéden egyre közelebb. Közben érezte, hogy szemei becsukódnak, hogy enged és viszonoz.

Egy kis idő után a Mazoku többre vágyva mélyíteni kezdte a csókot, mely nem találkozott ellenállásba. Szenvedélyesen masszírozni kezdték egymás nyelvét. „Mit csinálok? Tegnap Dante, most meg Xellos?" gondolta a mágus. „De tegnap nem volt ennyire komoly. És valahogy... jó... Érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Jajj Zel kapcsolj ki csak egy percre!" Később Xellos technikát váltott, el kezdte felfedezni Zel száját. Érezte, hogy igyekezett mindent beleadni, félve, hogy ez lesz első és utolsó alkalom, hogy érezheti őt. Zelgadis maga is alig vette észre, hogy közben a pap nyaka köré fonta kezeit és ő is nyomta magát a férfi ölelésébe, közben pedig a torka mélyéből morog elragadtatásában.

Xellos örömében sóhajtott egy mélyet és eltávolodott az imádott ajkaktól és hagyta, hogy a nő arca mellizmain pihenjen. Hallotta, hogy Zel erősen lihegett, és elmosolyodott. „Szegény, erről meg is feledkeztem, neki kell levegő." majd újból távolabb mozdult, hogy belelásson azokba az azúrkék szemekbe. És kérdéseket látott benne. Zel a vállaira csúsztatta kezeit vissza.

„Honnan tudjam, hogy ez mind igaz Xellos? Te mégis csak egy Mazoku vagy, kiknek a szerelmi életéről nem sokat lehet hallani. Honnan tudjam, hogy nem csapsz be, mint máskor?" szólt gyenge hangon, rettegve a választól, melyet kapni fog.

A szavak nem voltak kellemesek, de tudta, hogy ezek felmerülnek, bár választ nem igazán dolgozott ki rá. „Ezt nem tennéd veled, szeretném ha velem lennél. Miért? Zelas-sama adott egy tudományos választ, ha az megfelel. Legyünk bármilyen fejlettek, a farkasok ősi ösztönét nem irthatjuk ki magunkból, így képesek vagyunk sőt talán szükségünk is van ezekre az amúgy idegen érzésekre. Ha egy személyes véleményt akarsz hallani, akkor csak annyit mondhatok; tudom, hogy már régóta csodáltalak, és soha nem kívánnám, hogy az kit csodálok megsérüljön. Ezért is nem tudtam, hogyan közeledjek hozzád. De most, hogy lehetőség van, hogy társam legyél, mindent megtennék, hogy igent mondjál. Esküszöm minden istenre és minden sötét Mazoku-lordra, hogy amit most mondtam, az a szín tiszta igazság és érzéseim valósak."

„De-de ez nem árt neked? Úgy értem a pozitív érzések?" kérdezte zavarodottan.

„Még mindig a logika megszállottja vagy Zelgadis, nemde?" szemét egy percre se csukta be, hogy a lány láthassa benne az igazat „A válaszom általában igen de most nem. Mindig kivételt jelent a népem számára a vonzalmunk tárgya. És az te vagy nekem."

„Miért most? Miért nem előbb próbálkoztál?" közben kétségbeesve érezte, hogy fogy ki a kérdésekből és a kifogásokból.

A régi mosolyával folytatta a beszélgetést „Lett volna esélyem máskor? Csak sértődés és varázsige dobálózás lett volna a vége, ha próbálkoztam volna. Most eléggé össze vagy zavarodva ahhoz, hogy a szokásos érzéseiden felülemelkedj."

„..." oldalra elnézett, hogy Xellos ne lássa annyira, hogy elpirult.

A pap felnevetett „Ez az, amit mindenki szeret benned Zelgadis!"

„Ez meg, hogy érted?!" morgott és visszanézett Xellosra.

„Makacs vagy és nehezen vallod be, ha másnak igaza van! Imádni való! És persze ahogy elpirulsz! Szerinted miért próbáltalak bosszantani és zavarba hozni téged a múltban olyan sokszor?"

„Jó tudni, hogy a Mazokuk így flörtölnek." motyogta.

„Ahogy mondtad. Nem vagyunk híresek ilyen érzések kimutatása terén. Buta emberek, nem fogjátok fel az üzeneteinket. De.." a kifejezése újból komoly lett, kinyitotta szemeit, megfogta Zel állát és felemelte. hogy lássa a szemeit „De remélem többet nem kell ilyesmivel törődnöm."

„Én... Kérlek adj egy kis időt, hogy dönthessek!" suttogta.

Xellos eleresztette az állát és hátra lépett, majd lehajtotta a fejét, hogy frufruja eltakarja szemeit „Szóval még gondolkodsz, hogy kit választasz." felnézett és újra próbált gondtalan mosolyt csalni arcára több-kevesebb sikerrel „Vegyél annyi időt, amennyi jól esik. Remélem megadod a válaszod mielőtt a Fenyőgnómhoz érünk, de nem szeretnélek sürgetni." újból közel lépett hozzá, átölelte, és egy puszit adott a szájára, amitől láthatóan jobb kedve lett. „Gyere, a táborba viszlek. Nem akarom, hogy bajod essen." kacsintott egyet rá „Főként egy ilyen csók után."

Zel pirulva visszaszólt „Fogd be, vagy összetaposom a parókád!"

„Tehát akkor tényleg kopaszon tetszem neked?" nem várva a válaszra elteleportált a tisztásról és megjelent közel a másikhoz, ahol a többiek voltak. „További jó éjszakát Zelgadis!" és azzal megszűnt a fogás a derékon. Zel sóhajtott egy nagyot. Utána még egyet és a többiek felé vette az irányt.