Nagyon köszönöm, hogy a szinte fél éves várakoztatás ellenére is ilyen szép, hosszú kritikát kaptam, Evelyn74. : )
- Gondolom, mivel annyira biztosak voltak a dolgukban, esetleg szívesen segítenének Poppynak a gyengélkedőn. - Kedélyesen kormányoz minket a nagy faajtókig, amit aztán szélesre tár, és előresietve a javasasszonyhoz lép. - Van pár tisztításra váró ágytálunk, amit mindennemű varázslat nélkül kellene tisztára "varázsolni" - mosolyog ránk szélesen, majd már indul is, hogy távozzon.
- Potter! - üvölti eszelős hangon Draco, mire akaratlanul is magam elé emelem a kezem, jelezvén: én egyáltalán nem tehetek róla.
- Ha bármi probléma adódik, Poppy, nyugodtan szólj - fordul vissza egy pillanatra, majd a kilincsért nyúl.
- Nem lesz semmi probléma - kiált oda neki Draco, mire a vállára teszem a kezem, és egy kicsit megszorítom. Tehetetlenül hátrahajtja a fejét, mikor az igazgatónő távozik, majd mérgesen Madam Pomfreyhoz fordul. - Hol vannak? - szűri a fogai között a kérdést.
- Draco, nyugodj már meg. A büntetőmunkát meg kell csinálnod, ha mérges vagy, ha nem, viszont engem megkímélhetnél ettől a viselkedéstől - húzom el a szám, és lassan a Madam felé fordulok. - Sok van?
- Nem annyira… - feleli tartózkodóan.
- Körülbelül mennyi? - kérdezi Draco fáradtan sóhajtva.
- Úgy húsz-huszonöt - dönti oldalra a fejét, és a kikészített halomra mutat. - Nem olyan eget rengető mennyiség szerintem.
- Ugyan - morogja Draco. -, nem az. Már hogy lenne? - Magában dünnyögve az asztalhoz lép, majd találomra felkap egy rongyot. - Ajánlom, Potter, hogy ide told a segged, mert szétátkozlak.
- Rossz fényt vet ez a dolog az arisztokrata mivoltodra, mi Malfoy? - cukkolom, mire hozzám vág valami tisztítószeres flakont, és úgy néz rám, mint aki menten véget vetne az életemnek. - Várj - torpanok meg egy pillanatra, mire összehúzza a szemöldökét. - Ígérd meg, hogy ha odamegyek, nem nyírsz ki! - vigyorgok rá, mire erőtlenül felnevet.
- Majd meglátjuk, hogy viselkedsz. Na, gyere már, szeretnék minél előbb túlesni ezen - vág egy fintort, majd dob egy tiszta rongyot.
- Igen, én is - lépek mellé sóhajtva, majd undorodó arckifejezéssel felemelek egy ágytálat. Majd ezzel a lendülettel vissza is dobom. - Nincs valami kesztyűje? - kiáltok szinte kétségbeesett hangon.
Mikor Madam Pomfrey nyitná a száját, Draco meglenget az orrom előtt egy átlátszó nylon kesztyűt.
- Potter, láss is kérlek, ne csak nézz - nyomja a kezembe.
- Oh - felelem roppant értelmesen.
- Most megyek, és addig áztatom magam a vízben, míg le nem rohad legalább fél karom - szólal meg undorodó arckifejezéssel. - Később felmegyek a toronyba.
- Azt hiszem, én is "kibérlek" magamnak egy prefektusi fürdőt - húzom el a szám, majd egy utolsó intés után elindulunk az ellenkező irányba.
A toronyba érve felsietek a szobába, majd találomra előkapok néhány cuccot a ládámból, és máris indulok vissza, hogy lemossam magamról a büntetőmunka bűzeit.
Mikor belépek a klubhelyiségbe, Draco már ott ül, és ellenszenves arccal méregeti a sakkozó és tanuló alsóbb éveseket. Mikor észreveszi, hogy megérkeztem, felcsillannak a szemei, és megnyugodva hátradől.
- Végre egy viszonylag értelmes ember - sóhajt fel.
- Jé, még megvan a karod - állapítom meg, és az asztalra téve a cuccaim, lehuppanok mellé a kanapéra.
- Visszavontam - húzza el a száját, és felém fordul. - Még én is tovább voltam benn, mint egy átlag ember szokott, hát akkor te… Mit csináltál eddig, Harry? - kérdi kíváncsian, majd megrándul az arca, és összehúzott szemöldökkel maga elé emeli az egyik kezét. - Várj! Nem akarom tudni.
- Jobb is - vigyorgok rá, és jólesően ellazulok a puha kanapén.
- Hogy tervezed a holnapot? - kérdezi halkan.
- Menjünk fel inkább a szobámba - ajánlom, és már indulok is.
- A szobádba? - nyomja meg a birtokos jelzőt.
- Mivel a volt szobatársaim halottak, igen. Az én szobám - felelem könnyed hangon, és szomorúan rámosolygok.
- Ne haragudj - visszakozik azonnal. - Én…
- Semmi baj, Draco - szakítom félbe. - Komolyan - teszem hozzá egy apró félmosollyal, mikor mégis folytatná.
- Helyezd magad kényelembe - tárom ki az ajtót, mire azonnal levágja magát egy találomra kiválasztott ágyra. - Pont az enyémet, persze - kuncogok fel, és végigterülök a mellette lévőn.
- Szóval? - szólal meg halkan a plafont bámulva.
- Valami nagy durranásnak kellene lennie - sóhajtok fel, elmélázva bámulva a padlót. - Egyszerűen semmi ötletem! - kiáltok fel ingerülten, és a sarkamra ülök. - Mondd csak, mennyire vagy kreatív? - nézek rá, mire ő is felül, és elgondolkodva pislog.
- Mondjuk úgy… semennyire? - húzza el a száját.
- Merlinre, mit vétettem? - nézek a plafonra, a következő pillanatban pedig az arcomban érezhetek egy párnát.
- Fogalmam sincs, de viseld rendesen a büntetésed, és még csak burkoltan se sértegess, kösz.
- Jól van, na - morgom halkan, majd pár percig mindketten csendben bámulunk magunk elé. - Tudom! - kiáltok fel aztán. Draco egyből reménykedve rám emeli a tekintetét. - Futkossunk meztelenül a folyosókon - vigyorgok rá, és akaratlanul is nevetni kezdek az arcán megjelenő fintor miatt.
- Nem fogom mutogatni magam, Potter.
- Akkor tényleg nincs ötletem.
- Nekem lenne egy - kezdi akadozva. -, de lehet, hogy azt inkább nem kellene… - néz rám elgondolkodva.
- Csak mondd már!
A lángok lassan, de biztosan terjednek egyik fáról a másikra, pár reccsenés pedig jelzi, hogy törnek le az ágak, ha már nem bírják a strapát.
- Ezért nem zárnak Azkabanba? - vigyorgok Dracóra, és pár levelet hajítok az égő kupacba. Ő csak felkuncog míg egy hosszabb gallyal szórakozik, amit folyton meggyújt, majd meglengeti a levegőben, hogy aludjon ki a láng. - Bár, ha belegondolok, hogy kicsapni is alig akart… - vonok vállat, míg hátrébb lépek egyet. - Na, gyere, te őrült - indulok a kastély felé, és még utoljára visszanézek a lángoló Tiltott Rengetegre.
- POTTER, MALFOY! AZONNAL JÖJJENEK AZ IRODÁMBA! - halljuk a nagyteremben McGalagony vészjósló hangját, mire sokat sejtően összevigyorgunk, majd non-verbálisan magunkhoz hívjuk a bőröndjeinket, amitől persze mindenki álla a nagyterem padlóján koppan. - Tudják mit? Ha ennyire tudják, mi fog következni, egyáltalán nincs kedvem beszélni magukkal, azt hiszem, ezen a dolgon már többször is átrágtuk magunkat! Perselus kinn várja - veti még oda nekem, mire Dracóval egyszerre merevedünk meg. Ám bennem győz a hirtelen vágy, így a kijárat felé rohanok, és feltépem az ajtót.
Perselus egy apró grimasszal a szája sarkában a falnak támaszkodva vár, és úgy tűnik először észre sem vesz, csak akkor kapja fel a fejét, mikor határozott léptekkel felé indulok. Pár pillanatig kellemetlenül érzem magam, mivel az arcára az van írva, azonnal elküld a francba az előbb történtek miatt, de mikor már csak egy lépésnyire van tőlem, gyengéden rám mosolyog, és a karjaiba von egy szoros ölelésre.
- Hiányoztál, kölyök - sóhajtja a fülembe, majd eltol magától, és vágyakozva a szemembe néz. - Hatalmas idióták vagytok, remélem tisztában vagytok vele - húzza össze a szemöldökét rosszallóan, de nem törődök vele. Előrehajolok, és egy óvatos mozdulattal a szájára tapasztom a sajátom. Azonnal eltűnik a tartásából minden feszesség, és szenvedéllyel tapad hozzám, épp hogy elmosolyodom egy kicsit, máris eszébe jut, éppen hol vagyunk, és ismét eltávolodik tőlem. - Draco hol van? Van pár nem épp kedves szavam hozzá - morogja rekedt hangon.
- Ő nem tehet semmiről - szögezem le azonnal, és megragadom a karját, mikor ki szeretne kerülni.
- Nem fogom bántani, Harry, csak szabadulnom kell ebből a "meghitt" közelségből, mert félő: azonnal rád vetem magam - suttogja fapofával, és elindul be a kastélyba.
- Perselus Piton, legalább egy cseppnyi érzelmet erőszakolhattál volna az arcodra eközben a mondat közben - indulok utána morogva, mire küld felém egy apró félmosolyt, és belép az ajtón.
- Minerva - bólint az igazgatónőnek érzelemmentesen, majd keresztfiához lép. - Draco - néz mélyen a szemébe, és fejével int, hogy távozhatunk. - Gyerünk, gyerekek, köszönjetek el a második otthonotoktól - tárja szét a karját grimaszolva, majd máris kisiet az épületből.
Dracóval teljesen egy pillanatban sóhajtunk fel, mire egymásra mosolygunk, aztán egy utolsó körbefordulás után követjük Perselust.
Mikor végre utolérjük, várakozva pillantok rá, de úgy tesz, mint aki észre sem veszi. Taszítok rajt egy kicsit a könyökömmel, mire felsóhajt.
- Nem fogom meg a kezed a keresztfiam jelenlétében - jelenti ki morcos arckifejezéssel.
- Draco, zavarna, hogy Perselus és én kézen fogva andalognánk melletted? - rebegtetem a szempillám ártatlan arccal.
- Nem - feleli Draco, láthatóan jól szórakozva Perselus ingerültségén.
- Perseluuus - nyújtom felé a kezem, amit nem épp gyengéden megragad, és összefűzi az ujjainkat. - Milyen gyengéd úriember - sóhajtok fel meghatott hangon. - Igazi gentleman.
- Kussolj, kölyök.
- Biztos, hogy megleszel egyedül? - kérdem még Draco háza előtt nyugtalan arccal.
- Ha nem, nyugodtan fordulj hozzánk, mi a segítségedre leszünk a nap huszonnégy órájában. Mi leszünk a legújabb szeretetszolgálat - folytatja Perselus gúnyosan, majd felém fordul. - Ugyan már, Potter, Draco nagyfiú, el tudja intézni egyedül a dolgait. Csak neked van szükséged az én támogatásomra.
- Te mindig ennyire köcsög voltál velem? - fordulok felé komoly arccal.
- Tudod, hogy szeretlek - von közelebb magához, és egy csókot nyom a homlokomra.
- Édesek vagytok - mosolyog ránk Draco, mire Perselus azonnal rámordul.
- Még most menj be, Draco!
- Sziasztok - fogadja meg a tanácsot, és bevágja maga mögött az ajtót.
- Ez hatalmas - állok meg, amint kiszállok a kocsiból, majd bevágom az ajtaját, és a járműnek támaszkodok. Perselus egy mosollyal a szája sarkában mellém áll, átkarolja a vállam, és szabad kezével az állam alá nyúl, hogy becsukja a szám. - El fogok tévedni benn - fordulok felé, de nem igazán törődik a hülyeségemmel, csak gyengéd pillantással vizsgálja az arcom, és egy lágy csókra invitál.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy mostantól együtt fogunk élni? - kérdezi a házat vizsgálva, de magam felé fordítom a fejét, és rámosolygok. - Ezt igennek veszem - húzódnak ajkai egy félmosolyra. - Gyere, kölyök - indul el előre maga után húzva engem is. Szórakozottan nézegetem összekulcsolt ujjainkat, de mikor Perselus szabályosan félreránt, mielőtt hasra esnék egy jókora kőben - már-már sziklában -, inkább úgy döntök, magam elé nézek.
Az udvar hatalmas, a bokrok és a tuják gyönyörűen formázva vannak levágva, kis kavicsos út vezet a háztól a garázsig, a két épület között pedig hangulatosan elrendezett padok és székek állnak egy grillsütő mellett. Mikor döbbent arcomra pillant, halványan elmosolyodik.
- Nem ezt vártad - az arcomról minden leolvasható, így még ő is feleslegesnek tartja a kérdő hangsúlyt.
- Hát nem - ráncolom a homlokom.
- Nem véletlenül van minden háta mögött - sóhajt fel, nyom egy csókot a homlokomra, majd kitárja előttem az ajtót. - Üdv itthon, kölyök.