- Kezdhetjük – adta meg a jelet Finn, mire mindannyian rárontottak a torzszülöttre.

Az csak jámboran állt ott, üdvözölte őket egy Foxy-tól lopott sorral, és meglengette a kis műanyag papagájt.

Ezt csinálta akkor is, mikor Jenny és Finn rávetették magukat és teljes erejükből csavarni kezdték a karjait. Jenny följebb kapaszkodott, és egy körzőt ékelt a robot szemhéja alá. A tervük minden bizonnyal nem sikerült volna, ha egy régebbi típusú robottal kezdenek (azok több mint két méter magasak voltak és igen masszívak), ám Toy Foxy új generációs robot volt, kisebb, könnyebb, és törékenyebb.

Így a bal karja reccsenve adták meg magát, a szeme pedig szinte azonnal kifordult az üregéből, és egy kábelen himbálózott föl-alá. A két gyerek meg saját lelógó karja súlya alatt kissé megbillent, de még mindig ontotta magából a Foxy-tól lopott szövegeket. Nem látszott rajta, hogy megviselné az, hogy az egyik szeme rózsaszín pofája mellett hintázik, a bal karja pedig nem mozog.

Finn hátralépett, és megszemlélte a pusztítást. Nem tetszett neki, hogy a súlyos sérülések ellenére a robot még mindig áll, mintha semmi baja sem lenne. Ben kissé ijedten nézett, Betty pedig Bent figyelte aggodalmasan, de mielőtt megszólalhattak volna, Jenny előrerontott és vadul így kiáltott:

- Gyerünk, a másik karját is!

- Eszednél vagy, mit kiabálsz! – sziszegte Betty idegesen -. Finn, szerintem eleget tettünk, menjünk, mielőtt valaki…

- Még mindig áll – jegyezte meg Joey -. Amíg áll, addig nincs komoly baja!

- Így van! – mondta Finn -. Ha nem tettünk eleget, akkor nem tettünk semmit, az egész hiába volt. A szemét meg a karját könnyen visszarakják. Szedjük le a burkolatát! Gyorsan!

Körbevették a rózsaszín bohócot (Ben kissé húzódozott, Betty háta mögé állt), és minden irányból egyszerre kezdték feszegetni a testét borító műanyagot meg az ízületeit. A robot nem állt ellen. Addig csavarták és rángatták, mígnem az egész robot egy fémesen csillogó kupacban hevert előttük.

Ahogy Finn lenézett a legyőzött ellenségre, csak diadalt érzett. Ez most egy igazi kalózhoz méltó tett volt, és Foxy büszke lenne rá. A többiek is némán bámultak, az arcukon egyszerre tükröződött rémült döbbenet és büszke hitetlenkedés. A rózsaszín róka darabokban hevert, csak pár drót tartotta egybe, egyik szeme a feje mellett hevert, a kis papagájnak pedig az egész burkolata leesett, csak egy tátogó fémváz maradt belőle.

- Hát ez nem is volt olyan nehéz – jegyezte meg Joey, lábával megbökve az egyik rózsaszín körmű kezet. Az ujjak megrándultak, Joey pedig riadtan kapta el a lábát.

- Nyugi, nem fog megragadni – mosolyodott el komoran Finn -. Most már biztosan nem. Jól van, menjünk innen. Jó munkát vé… Mi van?

Finn ingerülten fordult Jenny felé, aki pánikszerűen megrángatta a karját, és idegesen az ajtó felé mutogatott. A többiek már mind arra felé bámultak, kővé meredve. Finn követte a pillantásukat, és kiszáradt a torka.

A Kalózsziget bejáratánál Miles, a biztonsági őr állt összefont karral, és őket nézte. Úgy tűnt, egy ideje már ott áll, és a nézésében volt valami furcsa. Mérges volt? Finn a bűntudat miatt úgy gondolta, igen, ez mérges nézés. Végigfutott a hátán a hideg.

„Te jó ég, lehet, hogy mindent látott" gondolta elborzadva. A szeme sarkából a többiekre pillantott, és látta, hogy ijedten és bűntudatosan állnak mellette. Ben úgy nézett ki, mint aki mindjárt sír. Finn nagyon rosszul érezte magát. Ez az egész miatta van, a hülye ötlete miatt, és szegény kis Ben fogja legjobban megszívni. Ebből a gondolatból erőt merítve fölszegte az állát és előre lépett, közben igyekezett ártatlannak, ám határozottnak tűnni. A szüleitől mindig azt hallotta, hogy a határozott embereknek kevésbé mernek mások ellentmondani.

- Mr. Miles, képzelje, bejöttünk ide, és Foxy-t így találtuk! – még arra is vette a fáradságot, hogy úgy tegyen, mintha elfogadta volna a rózsaszín bohócot Foxy-nak.

Mr. Miles rámeredt.

- Ne rizsázz nekem, öcsi, láttam, hogy ti csináltátok ezt. Ugye tudod, hogy ha ez kiderül, az súlyos pénzekbe fog a szüleiteknek kerülni?

Finn már épp készült ellenkezni, de Betty félretolta.

- Hagyd, Finn, mindent látott – suttogta, aztán hangosan is megszólalt.

- Elnézést kérünk, mi csak játszani akartunk vele, de kicsit durvák voltunk és ez történt. Hozzá voltunk szokva, hogy Foxy bírja a strapát. Nem direkt volt!

Miles közelebb lépett és most Betty-t kezdte fixírozni. Finnek eddig fel se tűnt, hogy az őrnek olyan színű a szeme, mint a cápáknak, olyan fakó szürkéskék. Még sose nézett rájuk ilyen csúnyán (furán, ez nem is igazán mérges nézés, ez furcsa nézés), ezért nem tűnt fel neki eddig, és Finn érezte, hogy nagy bajban vannak.

- Nekem nem úgy tűnt, hogy ez véletlen volt – morogta Miles, és tűnődve végignézett rajtuk.

Finn azon töprengett, érdemes lenne-e elfutni. De aztán elvetette az ötletet. Már késő, Miles tudja, hogy ők voltak, és a futással csak még nagyobb bajba keverednének. De akkor mit…

Ekkor megszólalt egy alázatos hangocska.

- Kérem, uram, ne áruljon el minket – mondta Ben -. Nem akarom, hogy kitiltsanak innen. Ez a kedvenc helyem. Anya is szomorú lesz, mert szerette volna, ha itt tartjuk a szülinapomat.

Finn nagyot nézett. Nem hitte volna, hogy a kis sírós Ben meg mer szólalni azok után, hogy rajtakapták őket egy bűntény közepén. Miles most Benre nézett szürkés cápaszemeivel, aki a pillantás súlya alatt gyorsan lesütötte a szemét.

- Tehát itt lenne a szülinapod? Mikor is? – kérdezte az őr elgondolkodva.

- Két hét múlva. Pénteken. Azon a nagy bulin, amin több gyerek is lesz.

- És mind itt akartok lenni rajta?

- Igen, mindenképpen! – kiáltott föl Jenny, némi szorongással a hangjában.

Miles fölsóhajtott, és visszalépett a bejárathoz. A tekintete megenyhült, már nem volt olyan cápaszerű. A karjával a folyosó felé intett.

- Akkor sipirc! Tűnés innen!

Finnék bizonytalanul megindultak kifelé.

- És mi lesz… - kezdte Joey, de Miles a szavába vágott.

- El akartok menni a buliba vagy sem? Ha meglátnak itt titeket, kitiltanak innen, és az életben nem léphetitek át a küszöböt.

A gyerekek habozva néztek rá, majd Toy Foxy maradványaira.

- Majd azt mondom, hogy bejöttem ide, és Foxy-t így találtam – mondta Miles, és kacsintott. Most már megint teljesen barátságosnak tűnt -. Ez elég jó kifogásnak tűnik, nem igaz, Finn? De menjetek már innen, mert ha valaki idejön, mind bajba kerülünk.

Finn rápisszegett a többiekre, és gyorsan kisurrantak a Kalóz-sziget ajtaján.

- Csak nehogy aztán én kerüljek bajba a vajszívem miatt – jegyezte meg Miles, miközben elsiettek mellette.

- Köszönjük, Mr. Miles – mondta Finn -. Ez a hely sokat jelent nekünk. Tényleg nem akartunk rosszat, csak visszakapni a régi Foxy-t. Ez az új… nem illik ide!

- Megértelek – mondta Miles, miközben kiléptek a folyosóra -. Én is szeretem ezt a helyet. És elárulom neked, hogy az eredeti Foxy szerintem sokkal menőbb. Ki hallott már rózsaszínű, rúzsos kalózokról?

- Így van – helyeselt Finn.

- De most már tűnjetek el végre, mert mind lebukunk!

Finn hálásan biccentett, és gyorsan a többiek után szaladt.

- Fú, ezt megúsztuk – szakadt ki Joey-ból egy megkönnyebbült sóhaj, amikor már az utcán jártak.

- Még szerencse, hogy Mr. Miles ilyen rendes volt – mondta Betty -. Nagyon nagy bajba kerülhettünk volna!

Jenny játékosan Betty vállába bokszolt.

- Jól hallottam, hogy te… hazudtál? – kérdezte vigyorogva -. „Mi csak játszani akartunk vele", és ezt így, szemrebbenés nélkül.

- Jól van na – bokszolt vissza Betty, és kissé elpirult.

- Lassan Betty is igazi kalóz lesz – lelkendezett Joey -. Vigyázz, Jenny, mert kitúr a posztodról!

- Nem áll szándékomban- mosolygott Betty -. De Ben, te hinnan tudtad, hogy a szülinapodat itt ünnepeljük?

- Hallottam, amikor anyával beszéltetek róla, de úgy tettem, mintha nem tudnám – válaszolta büszkén Ben.

Finn kétszeresen is boldog volt. A terv első fele sikerült, a többi a Fazbear's alkalmazottain múlik. És bár rajtakapták őket, de mégis megúszták a dolgot.

- Hallottátok, hogy Miles azt mondta, az igazi Foxy-t ő is jobban szereti? – fordult a többiekhez, akik persze a fejüket rázták -. Lehet, hogy majd megemlíti a főnökeinek, hogy talán jobb lenne őt visszahozni.

- Azért reméljük, nem gondolja meg magát, és nem árul be minket – mondta Betty, némi aggodalommal a hangjában -. Nagyon csúnyán nézett ránk, amikor észrevette, hogy mit csináltunk.

- Szerintem kár ettől félni – vélte Finn -. Ő is bajba kerül, ha kiderül, hogy elengedett minket. Szerintem most ünnepeljük meg a győzelmet egy fagyival!

- De csak ha fizetsz – vigyorgott Joey.

Azzal nevetgélve elindultak a napfényben fürdő utcákon.