Roy fél hatkor szinte kizuhant az ágyból. Visszafeküdni már nem volt sok értelme, aludni úgyse tud, csak rágódna a történteken, mit rontott el, jó döntött-e. Bevetette magát a fürdőszobába, hosszan zuhanyozott és felöltözött. Előbb bemenni csak különös alkalmakkor szoktak, de mint újonnan kinevezett Tábornokot, nem fogják kérdőre vonni. A papírmunka megkétszereződésével még nem is lett volna feltűnő. A gombokra külön figyelmet fordított, fanyar mosollyal idézte fel, ki gombolta be utoljára...
A borús idő miatt majdhogynem sötét volt kint. Pont passzolt a jelenlegi lelkivilágához.

Edward eléggé elgémberedett a várakozásban, és az idő sem nagyon akart melegedni, bár már megfázott, szóval majdnem mindegy volt. Mintha mozgást látott volna odabent, de nem volt benne biztos, hogy a férfi már ébren van. Felnézett az égre és erősen remélte, hogy nem fog esni az eső. Nem volt ínyére a gondolat, hogy csuromvizesen mászkáljon ismét.
Tekintetét az ajtóra szegezte és várt.
Roy gondolataiba merülve lépett ki az utcára. Felnézett az égre, és két tenyerét felemelte. Épp hogy csepergett az eső, néha-néha ráesett egy csepp kinyújtott tenyerére. Észre sem vette, hogy van egyáltalán még valaki az utcában.
Edward soha nem érezte még ilyen kínosan magát. Közelebb lépett és köhintett egyet, amire nem is kellett nagyon rájátszania.

- Jó reggelt kívánok. - állt meg Roytól pár méterre.
Ha valaki figyelte volna a férfit, úgy tűnt volna, mint akit áram csapott meg, majd mozdulatlanná dermed.
Szíve a torkába szökött egy pillanatra.
- Egy fokkal jobb is lett. - bólintott és nem tudott mást mondani. Elszoruló torokkal gondolt bele, hogy jött elköszönni.
Ed akaratlanul is elmosolyodott egy pillanatra majd ismét komoly arcot erőltetett magára. Hirtelen akart megszólalni, de csak azt érte el, hogy nyitva maradt a szája. Felnézett a férfira és arra gondolt, hogy a felnőttek vajon mindig ilyen nehezen fejezik e ki magukat?
- Gondolkoztam és döntöttem.
- Elfogadom. - vágta ki előre a választ, holott még Edo csak annyit mondott, döntött. Minél gyorsabban túlesik rajta, annál könnyebb lesz. Most se tudott Edo szemébe nézni, félt, hogy a rabja lesz.

Ed csodálkozó tekintettel meredt rá.
- De... mit? Még nem is mondtam semmit. - vakarta meg zavartan a tarkóját. - De ha elfogadja annál jobb. Tehát akkor kaphatok szállást a kaszárnyán igaz? Tudom, hogy az Ezredes asszony nem bánja, ha ott vagyok, de mégsem akarok alkalmatlankodni.
Roy úgy meredt a fiúra, mintha most repült volna le az égből.
- Nem úgy volt, hogy...? - nyögte Roy és nem akarta elhinni, amit hallott. Nézte, ahogy kicsit fáradtan ugyan, de vigyorogva áll, és őt nézi.
Ed megrázta a fejét.
- Így döntöttem és kész. Szóval kapok szállást, vagy menjek az üggyel a Führerhez?
- Akár nálam is megszállhatsz. Addig, míg találsz a szálláson vagy hosszabb időre, feltéve, ha akarsz még látni. - nevetett Roy a megkönnyebbüléstől. Szívesen vitatkozott volna Edwarddal, hogy nem, nem és nem maradhat, de már nem volt ereje visszautasítani.
- Ez az egyik ok, amiért maradok. Vagyis hívjuk fő oknak... - vett észre hirtelen valami érdekeset a cipője orránál.
- Ha valamit a fejedbe veszel, azt véghez is viszed, igaz? Na, gyere, pakolj le. - intett a karjával a srácnak, és legszívesebben megölelte volna.
- Ezzel kezdtem volna tegnap - sóhajtott - csak az őrnagynak más tervei voltak... - vette kézbe a csomagját és pillantott fel a férfira.
Roy kivette a kezéből, majd szöget ütött valami a fejébe.
- Riza tényleg bámulatos, ahogy Maes mondta. Tudta, hogy a vonaton vagy, és fogadni mernék, hogy Téged is megvédett a csúnya gonosz Roy bácsitól. - tippelte szája szélében egy mosollyal.
Ed elvigyorodott.
- Ez a csúnya gonosz Roy bácsi úgy hangzott, mintha egy perverz vénember lennél. Amúgy Riza valóban bámulatos. - hagyta ennyiben. A részletekbe nem akart belemenni, csak egyszerűen el akarta felejteni.
- Van benne igazság, de az nem a vén és a csúnya. - kérte ki magának és kinyitotta az ajtót - hölgyem!

Gyorsan átfutott az agyán hogy vajon a házat is rendetlenül szokta hagyni, mint az irodáját? Már megnyugodott, mikor rájött, ott van, aki elpakoljon helyette vagy ráparancsoljon, hogy tegyen rendet maga után. Szerencsére nagyjából minden a helyén volt. Nagyjából…
- Hölgyem? - háborodott fel és szorult ökölbe a keze - Még mindig fiú lennék, ha nem tudnád! - pattogott, majd ledobta a cuccát és körbenézett. Tetszett neki a lakás, Roy egyéniségét sugallta, szinte minden bútordarab, minden négyzetcentiméter.

Roy az ajtófélfának dőlve nézte, ahogy Edward pattog egy sort majd szép lassan körbenéz. Tulajdonképpen tényleg ellakhat itt, anélkül, hogy a Tanács - és legfőképp a Führer belekötne - Edward pont hozzá lenne úgyis beosztva, és a katonák nemegyszer közös szállást használnak. Ott van Furey például, aki Falmannal osztozik a lakáson.
Tovább lépett, és mindig máson akadt meg a szeme: hol az arcán, majd a tartásán, hátán.
Ed felé fordult.
- Tetszik a hely. - vigyorodott el, majd benézett a konyhába - Viszont egy kis mosogatás nem ártana néha. - húzta el a száját -
- Neki is állhatsz, mert én most megyek dolgozni, pedig szívesen elnézegettelek volna még. - jegyezte meg halkan, de szerencsétlenségére nem eléggé.
Ed közelebb lépett a férfihoz. Látszólag kicsit zavarban volt. Szórakozottan megigazgatta Roy felsőjét és halvány pírral az arcán ránézett.
- Akkor itt leszek.
Roy kicsit eljátszadozott a gondolattal mit tudna egy rövid köszönésbe belepréselni, de nem hazudtolta meg magát: inkább feltett egy igen kellemetlen kérdést.
- Havoc jobban csókol?- mindezt halál komolyan kérdezte.
- Azt nem nevezném csóknak. Inkább ilyen pusziféle volt. - vonta meg a vállát - amúgy is... kinek van kedve csókolgatni valakit, akinek cigarettabűzös a szája. Amúgy is - húzta fel megint magát - Miért nem személyesen adsz át ilyen üzenetet? - játszotta a sértődöttet.
- Nem volt időm, lefoglalt az irodai munka. - vont vállat lazán, és magában jót derült Havoc arcát elképzelve. - És csak most jutott eszedbe, úgyhogy ne legyél így megsértődve.
Ed lábujjhegyre állt egyik karjával átkarolta Roy nyakát és kicsit lejjebb húzta, majd egy puha csókot nyomott a férfi ajkaira.

Roy a napok óta halmozódó kábulatból még mindig nem tért teljesen magához, hagyta, hogy a fiú csókolja, majd mikor elengedte volna a másik, ő ölelte magához. A viszonzásában benne volt pár nap elfojtott vágya, a megkönnyebbülés, egy hangyányi szomorúság. A csók után még hosszan a karjaiban tartotta.
Edward megkönnyebbülten pihent a férfi karjaiban. Boldog volt és nyugodt. Örült, hogy végre, ha csak kicsit is, de nyugtuk lehet.
Roy egyik kezével a nadrágja zsebéhez nyúlt is kitapogatta a zsebóráját. Felpattintotta, és sóhajtott egyet.
- Van nagyjából egy órám, hogy beérjek.- tűnődött a napirendjén. Maes előtt szokott beérni, most is jó lett volna ezt tartani.
Ed az órára pillantott, majd vissza Royra.
- Akkor még van időd megmutatni, hogy mit hol találok. - vigyorodott el - Feltéve, ha nem akarod, hogy magam keressem meg a dolgokat.
- Egész nap lesz rá időd. Én a főhadiszálláson elintézem, hogy a csapatba maradj, ne a Führer mellé kerülj - húzta el a száját féltékenyen, észre se vette, hogy minden az arcára van írva.
Ed elvigyorodott.
- Csak nem attól félsz, hogy rám ugrik? Amúgy meg holnap bemegyek. Beszélni akarok a Führerrel...
Roy visszatette az órát a helyére, és ha már lent járt a keze, Edward derekára csúsztatta először, majd kicsit lejjebb.
- Nem tanácsos az öreget zaklatni most, el van foglalva a háború szervezésével. És Alra rögtön rá fog kérdezni. Téged is kérni foglak a csapatba, jelenleg bárkit áthívhatok - vigyorgott enyhén öntelt arccal.
Ed felvonta a szemöldökét.
- És ha ellentmondok?
- Meggyőznélek? - simogatta már a combjait, arcára angyali kifejezést vett fel.
Ed arcán halvány pír jelent meg.
- Azt nem olyan könnyű. - vigyorodott el komiszul. Cicafarkát a férfi csuklójára tekerte és arrébb "tessékelte" a kezeit.
- Holnapig lesz időm meggyőzni. - sóhajtott a férfi - De most Rizát kell, hogy segítsen kivégezni az elmaradt jelentéseket, behívó leveleket. - húzta el a száját az egész napos gürizés gondolatára. Hughes nyüstöléséről nem is beszélve.

Ed kezével finoman megsimogatta a férfi arcát.
- Azért nem baj, ha nem üt ki a sok munka. A papírok csak papírok...
- Túl lehet élni. - vigyorgott és elképzelte, hogy Riza megcsinálja helyette - De most indulok dolgozni, itt hagyva téged felfedezni az ingóságaim.
Ed arcán ördögi mosoly jelent meg.
- Remekül megleszek...
- Azért egy fekvőhelynyi területet hagyjál. - kérte Roy és búcsúzóul megmarkolta Edot, ahol nem számított rá. - Este jövök! - indult az ajtó felé.
Edward fülig vörösödött, majd dühösen nézett utána.
- Ezt megjegyeztem Kéjenc Tábornok!
- Reméltem is! - villantott az ajtóból egy kaján mosolyt - ha nem baj, nem ijednék meg.
Ed az ajtóhoz lépett, majd mérgesen nézett a férfira.
- Szép... napot... - mondta dühösen, majd hogy kihangsúlyozza a második szó után tiszta erőből bevágta az ajtót, aminek nem tetszett ez a megmozdulás, és ennek hangos dörgéssel adott nyomatékot.
Roy magában mosolyogva indult el, imádta, hogy ilyeneket tud kihozni a fiúból.