Natsu Titaniahoz rohant. Happy Erza mellett feküdt, kiütve. Biztos őt is eltalálta egy lehulló kő.

- Erza! Fenébe, Erza!

- Natsu… intézd el Deliorát!

- De Gray…

- Gray is ezt mondaná! Menj!

Natsu elszántan Deliora felé fordult. A démon kajánul vigyorgott.

- Bántottad Lucyt, Levyt és Erzát. De legfőképpen Grayt. Szakadj meg!

- És most mit teszel, sárkányölő?

- Karyuu no Kagitsume! Karyuu no Houkou!

Deliora jéggel hárított.

- Felesleges! Grayt már nem tudod megmenteni! A tudata meghalt, már csak a teste van, az is a bábom!

- Hazudsz! – futott felé lángoló ököllel Natsu – Gray jege olyan, mint a lelkének egy része. Te még mindig használsz jeget, tehát a Jégagy még ott van a SAJÁT testében!

- Hiú ábrándokat kergetsz…

Deliora kezéből most egy szokatlanul nagy gömb szállt ki, amit Natsu felé dobott. A sárkányölő nem tudott időben elugrani, a bokája beleért a gömbbe. Olyan érzés volt, mintha a lába cafatokra szakadt volna. Felkiáltott és kirántotta a bokáját. Az izmai elszakadtak.

- Add fel végre!

- Soha… ne becsülj alá… egy sárkányölőt! – Natsu felállt a vérző lábára. Iszonyatosan fájt, de el kellett viselnie.

Natsu felé most jéglándzsák repültek. A sárkányölő elugrani nem tudott, csak elhajolt néhány elől.

-Karyuu no Houkou! Kagitsume! Saiga! – Deliora sorra kikerülte a támadásokat- És végül! Karyuu no Tekken!

Natsunak az ökle célba ért. Az előző támadások tüzét használta, hogy egy időre eltűnjön Deliora elől. Közelharc kezdődött kettejük között. Natsu egyik rúgásánál a démon elkapta a lábát, közelebb rántotta magához és vadul ütni kezdte. Közben néhány gömbjével a sárkányölő karjait is használhatatlanná tette egy időre. Amikor Natsu védekezései abbamaradtak, Deliora megfogta a fejét és felemelte a földről.

- Most simán letéphetném a fejed. – mondta elgondolkodva Deliora.

- Add vissza Grayt!

- Gray meghalt, hányszor mondjam?!

- Az lehet… de ő és én egy céhhez tartozunk. A Fairy Tail mágusai vagyunk!

Natsu gyomron rúgta Deliorát, így kiszabadult a démon kezei közül. Majd a sárkányüvöltése hátratántorította Deliorát.

- Nem volt elég?! Csoda, hogy tudsz állni! Pedig majdnem leszakadt a lábad!

Natsu ordítva megütötte a démont.

- Hát legyen… megmutatom, mi az igazi pokol… méghozzá Gray testével!

Deliora egy démonüvöltéssel eltalálta Natsut, aki a falnak csapódott és lerogyott a földre. A démon megfogta Natsu vállait és vigyorogva a szemébe nézett.

Deliora illúziója magába szívta Natsut. A fájdalma megszűnt és körülötte olyan sűrű volt a sötétség, hogy még az orráig se látott. Varázsolni nem tudott. Előtte hirtelen megvilágítva Gray volt, a karjai szétfeszítve és egy lebegő katana időközönként átszúrta a gyomrát. Natsu nem tudta, ki tartja a kardot. Ösztönösen Gray felé indult. Tudta, hogy egy illúzióba került, de a barátja szenvedése olyan valóságosnak tűnt…

Natsu megfogta a katanát, de megmozdítani nem tudta. A következő pillanatban pedig a kard magával rántotta és Graybe szúrt. Nem tudta elengedni a fegyvert. Mintha a keze hozzátapadt volna. A penge lassan kihúzta magát a jégmágusból. a sebe szinte azonnal beforrt, de úgy tűnt, Graynek még mindig fáj. Nem kiáltott, nem is sírt. A szeme csukva volt, és Natsu csak a zihálását hallotta. Majd a kard újra elindult, átszúrta Gray testét, majd visszatért. Ezt még párszor megismételte. Natsunak szinte már úgy tűnt, mintha ő mozgatná a kardot. Ő nem akarta bántani Grayt. De a kardot nem tudta elengedni.

- Ne, ne, ne! Állj már le, hülye katana! – kiáltotta Natsu – Gray, te meg kelj már fel! Nem zavar, hogy egy kard állandóan a hasadban van?!

- Nem fog felkelni. – lépett Natsuhoz Deliora-Gray, amikor a sárkányölőt újra magával rántotta a penge – Az az igazság, hogy nem tévedtél.

- He? – állította vissza az egyensúlyát Natsu.

- Graynek nem csak a teste él. Ő is itt van… éppen így szenved a testében most is. Ez a Gray itt nem illúzió.

- Szemét Gray! Ha ennek vége, szétrúgom a seggét!

- Miből gondolod, hogy vége lesz?

- Mert én soha nem veszítek!

- Apropó, milyen érzés kínozni a legjobb barátodat?

- Nem a legjobb barátom, és nem én…

- Pedig kívülről úgy tűnik. És szerintem Gray is így érzi. Na, de majd találkozunk a való világban. Feltéve, ha el tudod engedni a kardot.

Deliora intett, majd eltűnt. Natsut csak rángatta ide-oda a katana.

- Gyerünk… most az egyszer igazán gondolkodhatnék! – kiáltotta Natsu.

Natsu fejében sok dolog átfutott. Deliorától kitelik, hogy valami brutális dolgot kelljen csinálnia. Például saját magának kell a kard útjába állnia. Ezt az ötletet elvetette. A penge túl hosszú volt, mint, hogy elé tudjon kerülni. Aztán amikor egy kicsit rátámaszkodott a katanára, az a következő szúrásnál majdnem Gray szívébe fúródott.

- Gray, én nem ezt akartam! Csak segíts már egy kicsit kijutni! Megölöm Deliorát! Hiszen… megígértem!

Natsunak forogni kezdtek a fogaskerekei. Talán Grayt kell valahol eltalálnia. A katana csak fel és le mozgott. Oldalra nem. Lehetséges lenne, hogy…

-….fejbe? – kérdezte magától Natsu.

Deliora azt mondta, ez a Gray nem illúzió. Akkor bele fog halni? Badarság, a sebei azonnal összeforrtak. De akkor is… Graynek fájni fog. Végül elhatározta magát. Feljebb emelte a kardot.

- Nagyon remélem, Jégtömb, hogy az eszedet nem a fejedben tartod…

Amikor a kard elindult, Natsu vele együtt futott. Egyre közelebb ért Grayhez. Egy csomó dolog újra átfutott az agyán. Mi lesz, ha Gray meghal? Gyerünk, még megváltoztathatja az irányt.

A katana átszúrta a barátja fejét. Gray szeme most a semmibe meredt és a homlokán egy vércsík folyt az orrára. A kard Natsu nélkül repült vissza. A sárkányölő konstatálta, hogy még mozognak az ujjai. Átölelte Grayt és újra összeért a homlokuk.

-Sajnálom, Gray. – mondta Natsu – Gondolom nagyon fájt… de most ezt többszörösen adom Deliorának is! Csak tarts ki, oké?

Gray arca nem változott, viszont Natsu úgy hitte, a barátja hallotta a hangját. Aztán újra a harctéren találta magát.