Éppen a mostanság ritkaságszámba menő szabad perceimet áldoztam arra, hogy megtaláljam a megfelelő köteteket a házijaimhoz (amiket minden valószínűség szerint tizenegy és hajnali fél kettő között fogok megcsinálni), mikor Ginny állt meg mellettem.

– Csak kérdezni akarok valamit – magyarázta.

Bólintottam, és továbbindultam a polc mentén.

– Miért húztad fel magad annyira a múltkor?

Tudtam, mire céloz.

– Figyelj, Ginny, nem lehetne, hogy nem mondod el senkinek, ami a múltkor történt? – kérdeztem óvatosan. És fáradtan. Csak két napja alig aludtam, mégis úgy érzem magam, mint valami agyonmosott rongy. Úgy tűnt, fordított működésem csődöt mondott.

– Persze. Nos?

– Az anyám egy eléggé… elhíresült… öhm… eset. Áá, inkább hagyjuk. Az egyik nagy múltú aranyvérű családból származott, innen, Angliából. Aztán megszökött, mert a drága szülők ellenezték a házasságát. Merthogy az apám csak egy közönséges mugli orvos volt… – Lekaptam még két könyvet a polcról. – Én pedig utálom, ha szapulják az őseimet.

Főleg, ha azok már hallottak.

– Annyira érzékenyen, hogy…?

A kérdés vége ott lógott a levegőben. Vajon elmondta Harryéknek, ők meg megkérték, vallasson ki? Mindenesetre, amit elmondtam, azt bármelyik aranyvérűből ki lehet szedni (azok közül, akiket nem vérárulónak bélyegeztek). Az eset eléggé nagy visszhangot vert a felső tízezer körében…

– Nézd, ha arra a villámnak nevezett természeti jelenségre gondolsz…

– Arra.

– Akkor ki kell, hogy ábrándítsalak: az időjárást még én sem tudom irányítani.

Igazából vannak olyan varázslatok, amikkel a Minisztérium a rendezvények idejére jó időt tud biztosítani, stb. Csakhogy ha én rosszkedvűen állítok be egy ilyen rendezvényre, az a munka nem sokat ér. Ráadásul ott van az, hogy extrémebb időjárást ők nem tudnak varázsolni – én viszont igen. Csak épp még nem próbáltam.

Madam Cvikker gyanakodva szemlélte azt a tizenkét kötetet, amit kivinni szándékoztam a „szent" helyről, de nem akadályozott meg benne. RBF év, RBF év, de minek kell átváltoztatás tanból kettő, számmisztikából pedig négy könyvet elolvasni péntekig? Tiszta gyilkosság. Vagy inkább tömény szadizmus. Főleg Vectornál. A többi tanár együtt nem ad fel annyi házit…

Egész este üstöket pucoltam Piton felügyelete mellett.

Komolyan, hogy lehet ennyi fazeka a sulinak? Ez egyszerűen képtelenség már csak fizikailag is, ha belegondolok, hogy ezt mind minimum egy végtelenített raktárhelyiségben kellene tárolni ahhoz, hogy mind elférjen. És aki esetleg elhagyja…

Lehet, hogy itt van egy üst-temető?

Év elején le kellett adni az üstünket a szertárba. Hermione azt mondta, ezt csak két éve vezették be… Csak tudnám, miért. Így ha bájitalt akarok főzni, vagy be kell törnöm oda (ami nem menne), vagy szereznem kell egy másik üstöt. Amit valószínűleg reggelinél hozna a postabagoly, és akkor a tanárok is látnák, és azt is be kéne adnom.

Miért ilyen bonyolult az élet?

Éjfél körül végeztem. Mármint a bűbájházival. Egész hétvégén tanultam, ez mégis megmaradt, és most kellett összedobnom az egészet a kihalt klubhelyiségben, mikor már a tűz sem égett. Hurrá. Nem mintha a „fénycsinálás" problémát okozna, elvégre boszorkány volnék, vagy mi a szösz… Csak jobb szerettem, ha a „lámpám" ad egy kis meleget is. Az én asztalom felett lebegő mininapok nem adtak. Ráadásul – ki hinné? – a Griffendél torony úgymond előszobája a fényükben eléggé barátságtalannak tűnt. Árnyak mozogtak a falon, és…

Na jó, elég! Itt a házi ideje! Ébresztő, Ria, most nem fogadásból csücsülsz Amanda jóslástanóráján! Most már roxforti diák vagy. Még ha nem is tetszik.

Üvegcsörömpölésre ébredtem.

Felemeltem a fejem, de gyorsan vissza is estem, mivel rájöttem, hogy ráragadt a pergamen. A tintás pergamen. Remek, míg ezt leoperálom, addig…

Most mennyi az idő?

Kint még koromfekete volt az ég, ráadásul tiszta, úgyhogy szinte minden egyes csillagot ki lehetett venni, még innen is, pedig elég messze volt az ablak.

Letéptem magamról a félkész átváltoztatástan-dogámat, bele egy tintásüveg maradványába. Akkor ezek szerint ez volt az a csörömpölés. Nem sajnáltam, nem az én tintám volt, bár egyre nehezebben tudtam csak beszerezni. Az embereknek kezdett feltűnni, hogy elfogyasztom egy éjszaka alatt a teljes, kint felejtett készletüket.

Próbáltam kizárni a fejemből az álmomat. Abszol út. Ismét. Remek.

Próbáltam nem törődni azzal a ténnyel, hogy eltévedtem. Egy idegen országban, ráadásul egy idegen szigeten, egy idegen mágikus központ kellős közepén. Tudatlanság a köbön. Anya meg fog ölni. Ha egyáltalán megtalál majd.

Figyelmen kívül hagytam az egyre sötétebb alakokat és a baljóslatú utcafeliratot – Zseppiszok köz – amit ki tudja, milyen halloweeni betűtípussal készítettek, és céltudatosan haladtam a semmibe, azon elv szerint, hátha kilyukadok valahol. Ugyan elméletileg ha elvész az ember, jobb, ha seggén marad, ha azt akarja, hogy hamar megtalálják, de azt a vénasszonyt elnézve a sarkon, itt megállni felér egy öngyilkossággal.

Márpedig én szeretek élni. A szellemek átlátszóak és nem hiszem, hogy akkor még tudnám irányítani az időjárást. Esetleg ha összefügg a spirituális…

Túl sok rajzfilmet nézek. Ez is Sam hibája. Állandóan a Cartoon Network bömböl a nappaliban.

– A fiadnak kell elkapnia őt, Malfoy.

A hangra valamiért automatikusan megtorpantam. Talán csak azért, mert még a környezethez képest is túlságosan óvatosnak hangzott, talán mert a gazdája túlságosan is jól öltözött. Értsd: se kosz, se szakadás, se vér.

Még inkább a szemembe húztam a kapucnit, biztos, ami biztos, játsszunk csak James Bondot. Jane Bondot.

– Honnan tudsz te erről?

– Én vagyok a legjobban informált egyén itt. Ezért is jöttél ide, nem igaz? A kiscsaj különleges. Arra még nem jöttem rá, miért, de Dracónak nem lesz könnyű dolga vele.

– És még te állítod magad a legjobb informátornak – jegyezte meg gúnyosan Malfoy.

– Nehéz olyanról adatokat és tényeket gyűjteni helyből, aki nemrég költözött át Írországból. Ezért akármennyit fizetsz is, nem fogok elutazni.

Írországból? Várjunk csak. Különleges, lány, Írország… Miért érzem azt, hogy itt rólam van szó?

– Ria… – hallatszott a távolból. – Ria…

– Ébredj már fel, Merlinre is! – üvöltött Ron a fülembe.

– He? – Most bírjak kinyögni egy értelmes mondatot, vagy ne? Ez az Abszol utas incidens lassan rémálommá növi ki magát, amennyit éjszakánként látom. Már bárhol megismerném Malfoy apuka hangját. – Miért?

– Hermione mondta, hogy keltsünk fel, különben lekésed a számmisztikádat.

– Bocs – mentegetőzött Harry. – A következő a pohár víz lett volna.

– Még jó, hogy odáig nem jutottunk el – vetettem egy pillantást az aritmetika-esszémre, amit úgy tűnik, ha az utolsó pillanatban is, de sikerült teljesen befejeznem. Kár, hogy nem emlékszem rá. – Hány óra van?

– Tíz perc múlva becsengetnek.

– MI?!

– Ne üvölts, nem vagyunk süketek.

– Átöltözni sem lesz időm…

– Így jár, aki ruhában alszik a klubhelyiségben. – Ron ma valamiért nagyon élénk volt. Biztos kviddicsedzés lesz.

– Kösz, hogy felkeltettetek! – kiáltottam még, és felrohantam összepakolni a cuccaimat. És persze átöltözni. A számmisztika terem közel van.

Mielőtt kiléptem volna az ajtón, megtorpantam. A hirdetőtáblán új papír hirdette a következő roxmortsi hétvégét.

Roxmorts?

– Az a közeli varázslófalu – magyarázta Hermione.

– Úgy érted, sehol egy mugli? – kérdeztem gyanakodva. – Most biztos csak viccelsz.

– Eszemben sincs, halálosan komoly vagyok.

Ja, és nekem el is kéne higgyem, hogy ezt a falut csak boszorkányok és varázslók lakják. Jó vicc. És mi van a muglikkal? A műholdak, a Google Earth, meg a többi ügyes kis bigyó, amihez ugyan áram kell, ergo a Roxfortban esély sincs rá, hogy működjenek, de kitartó böngészéssel…

– Miss Mathhews, ha kérhetném, figyeljen az órámon! – szólalt meg mögöttem a tanár. Kicsit elkalandoztam… – Megtudhatnám, hogy mi terelte el becses figyelmét erről? – intett a táblára. Afene, már ennyit kellett írni?

De itt az idő, egy felnőttet megkérdezni, vagy most, vagy… SVK órán.

– Csak még sose hallottam Roxmortsról – magyaráztam ártatlanul mosolyogva. – Nehéz elhinni, hogy egy darab számítógépet sincs esélyem találni a környéken.

– Mert a fene nagy szádat most se bírtad befogni – morgott Hermione. Ő megpróbált lelőni a számítógépes kis elszólás miatt. A mugli kütyürük elég erős függőséget okozhatnak… Nos, ő megpróbált lelőni, és ezt a tanár is észrevette.

– Ugyan Hermione, csak egy kétnapos büntetőmunka – vigyorogtam.

– Mínusz tíz ponttal.

– Semmit sem vesztesz vele. Mármint az idődön kívül – tettem hozzá. Vajon hova fogja bepréselni…?

– Amióta itt vagy, már ez a második büntetőmunkám miattad – siránkozott tovább. – Pedig még csak két hete járunk ide.

– Nekem többnek tűnt – jegyeztem meg. – De miért hisztizel? A büntetőmunkát a jellem fejlesztésére vezették be. Fejlődni fogunk, fogd fel így!

– Én már elég fejlett vagyok – csattant fel. – Örülj neki, hogy nem a szombatodat veszi el. Akkor nem mehetnél Roxmortsba.

– Ez van. Született mázlista vagyok – vigyorogtam.

Persze a roxmortsi hétvége egyenlő egy tökéletes alkalommal Malfoy számára. Avagy vigyáznom kell magamra. Persze, csak ha nem akarok Voldemort színe előtt kikötni. Ha nem hallottam volna azt a beszélgetést, most az áldott tudatlanságban lebegve nem görcsölnék az ilyesmin. Szívás.