Testvérek
10.
Fagyos volt az éjszaka.
A kis Sasuke késve sietett haza a shuriken-edzésről, és félt, hogy szigorú apja megdorgálja érte.
De hiába, a fiú belefeledkezett az edzésbe, s csak akkor vette észre, hogy már besötétedett, mikor gyomra korogni kezdett. Ekkor lélekszakadva indult haza, s remélte, az apja azt fogja nézni, hogy milyen keményen küzd azért, hogy jobb legyen, és megbocsátja neki a késést.
Sötét volt az éjszaka, bár telihold volt.
Sasuke ezt felettébb furcsának tartotta, ám nem volt ideje ezzel törődni. Haza kellett érnie mihamarabb – haza, ahol az asztalon már várja a forró vacsora, a játék bátyusával – aki nagy nehezen megígérte neki, hogy együtt töltik az esti órákat, - és az apja az asztal mellett, akinek már el akarta újságolni a legújabb jóhírt: ismét ő teljesített legjobban a teszten az összes diák közül.
Csendes volt az éjszaka – túl csendes.
De Sasuke nem vette ezt észre, nem, egészen addig fel sem figyelt rá, míg be nem lépett az Uchiha-negyedbe, ahol egyik házban sem égett a villany. Felettébb furcsa… Mi folyik itt?
Véres volt az éjszaka.
És Sasuke már tudta ezt. Tudta, mikor végigpillantott az utcákon, a homokon, melyen emberi testek hevertek – rokonainak teste.
Kegyetlen volt az éjszaka.
Sasuke nem talált rá jobb szót, mikor megtudta, s valamennyire fel is fogta az igazságot: a bátyja a gyilkos. S amikor érezte, hogy a fagyos föld maga felé húzza, és elveszti eszméletét, egy új érzéssel találkozott: a gyűlölettel. Gyűlölettel, melyet a tulajdon bátyja iránt érzett.
…………………………………………
Fagyos volt az éjszaka.
Nehéz volt mozogni, hiszen szinte a vér is megfagyott az ember ereiben. Ám Itachi ezzel mit sem törődve várta a megfelelő pillanatot egy fa mögött rejtőzködve, kunaijal az egyik, ninjatóját a másik kezében tartva. Fel volt készülve mindenre.
Sötét volt az éjszaka, bár telihold volt.
És Itachi hálát adott ezért az égieknek. Így nem keltett feltűnést, könnyebb dolga volt. A sötétség a shinobi legjobb barátja, s neki most nagy szüksége volt rá, nehogy idő előtt felfedezzék. Nem vallhatott kudarcot, hiszen a küldetésen nem csak a saját élete, hanem Konoha jövője is múlt. A parancsot tökéletesen kellett teljesítenie.
Csendes volt az éjszaka – túl csendes.
Túl nagy volt a csend ahhoz képest, hogy hányan vesztették életüket, hány véres, szétszabdalt test hullt a porba.
Itachi profi gyilkos volt. Csendes, gyors és hatékony. Valódi ninja, az ANBU büszkesége, a tökéletes fegyver. Így végezte el a rá bízott feladatokat minden nap, s ez alól a mai este sem volt kivétel.
Véres volt az éjszaka.
Sok életet vett el saját kezeivel, köztük a saját szüleinek életét. Sok vér folyt végig a házak padlóin, s az utcák homokja is vörösre színeződött Itachi léptei nyomán. Végül saját házának nappalijában is végrehajtotta a feladatot, és saját szüleinek vérét bámulva várta a pillanatot, mikor Sasuke végre hazaér… mikor elmondhat neki egy hazugságot, amivel megvédheti.
Azt akarta, hogy Sasuke azt higgye, egy nagyszerű család sarja volt – nem pedig árulók gyereke. Azt akarta, hogy Sasuke erős legyen. Azt akarta, hogy Sasuke biztonságban legyen…
De legfőképpen egy valamire vágyott: Sasuke lábainál akart meghalni.
Kegyetlen volt az éjszaka.
Itachinak végig kellett néznie kisöccse döbbenetét, értetlenkedését, kétségbeesését és szenvedését, sőt, saját magának kellett kínt okoznia az egyetlen személynek, aki valaha is fontos volt számára…
És utána elmenni, hátat fordítani mindennek, s mint egy gyilkos, bujdokolni a világ elől.
De mielőtt kilépett volna Konoha kapuján, nem felejtett el gondoskodni arról, hogy öccsét a falu vezetői sohase bánthassák. Legalábbis addig, amíg ő életben van.
Szeretet ésbosszú egy - ikertestvérek. Csak aki nem felejt, tud szeretni, csak aki nem felejt, tud bosszulni.
/Lengyel József/
}i{