- Gyerünk harcos lány, irány a fürdő. - Valamivel később egy kéz nyúlt felé felülről, ugyanaz, amelyik a tégláért nyúlt s végül a kötelet vette fel. Clary fel sem nézett a kar tulajdonosára, automatikusan a kezét emelte. Hirtelen rántást érzett a karján és már talpon is volt. Még mindig szédült kicsit, és a tegnap esti karcolás pedig változatlanul égette a bőrét.

- Fél óra múlva találkozunk apánk irodájában – mondta a hang mellette.

A meleg víz fantasztikus hatással volt rá, lemosta a száradt vért és az izzadtságot magáról. Az új krém pedig balzsamként nyugtatta idegeit és sérült bőrét. A lábán a vágás viszont ugyanúgy nézett, ki mint tegnap este, pedig azóta már a komolyabb sérülései is begyógyultak. A vágás nem fájt ugyan annyira, de változatlanul égette a bőrét, legalább nem vérzett. A lány fejében csilingelt a bátyja utolsó mondata – harcos lány- ez egyértelmű dicséret volt a szájából, márpedig az nagyon ritka kincsnek számított Jonathannál. A harcosok pedig nem akadnak fenn egy karcolásnál. Clary nem foglalkozott többet a sebbel és inkább felöltözött.

Az apja irodájában vagy 10 feketébe öltözött árnyvadász is állt mikor Clary a szobába lépett. Az apja nagy asztalát állták körbe, amin egy térkép feküdt. Lázasan egymás szavába vágtak, éppen arról, hogy milyen oldalról érdemes bevenni a házat. Jonathan még mindig az edzőruhájában volt, foltokban ott volt rajta a lány vére. Intett a fejével, hogy jöjjön közelebb. A lány a bátyja mellé állt.

Valentine hosszasan utasításokat adott, majd kettejükre mutatott, - Ti ketten kocsival mentek előre, majd később mi is megérkezünk. Clary közbeszólt – Miért nem nyitunk portált?

- Azért Clarissa, mert nem fogunk minden rutinfeladattal boszorkánymesterekhez rohangálni, és vagyonokat költeni. Az árnyvadászok évezredek óta megvoltak alvilágiak segítsége nélkül is. Különben is 2 órányi útra van a hely.

- Én is tudnék portált … a mondat félbeszakadt, miután az apja szúrósan a szemébe nézett és felemelte az egyik kezét.

- Ezt már megbeszéltük, ha jól emlékszem. Nem kapsz irónt. Nem beszélve, hogy fogalmad sincs, hogy hol van a hely. Az apja ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést és tovább adta az utasításokat. Az árnyvadászok szerint a bejelentést mondénok tették, miután egy egyháznak használt régi épület alatt a föld rázkódni kezdett – pedig az egy magányos dombon állt, távol mindentől. A legközelebb eső emberek 2-3 km-re lehettek, de ők nem érzékeltek semmit. A kutatások folytatódtak, de földrengésről nem lehetett szó, akkor lehozta a helyi mondén újság, mi pedig felfigyeltünk az esetre. Az épület mindenesetre erős energiavonalak csomópontján fekszik. Mikor aztán az egyik mondént birtokba vette egy démon tudtuk, hogy mi történt. Valószínűleg itt próbálnak új kitörési pontot nyitni ebbe a dimenzióba. Eddig nem jártak sikerrel és azért megyünk oda, hogy ebben őket megakadályozzuk. Valentine ekkor a fiához fordult. – Az épületet szenzorral is nézzétek meg, az meg fogja mutatni, hogy hol a csomópont. Valószínűleg a földszinten vagy a pincében lesz. A lyuk nem lehet túl nagy ha csak egy démon jött ki eddig, úgy gondolom olyan 5-10 cm körüli lehet. Clarissa ebben te is segítesz neki. – majd az asztalra tett egy kékesfehér opálos követ – gyönyörű szép volt. – Ez egy szegletkő-, mondta, ezt kell a lyukba bedobni. Ez lezárja a vonalakat és a probléma elhárult. És azt a szerencsétlen mondént pedig meg kell szabadítani a démontól – mondta félvállról. Holnap reggel 9-kor indultok. Most pedig irány az étkező.

Az árnyvadászok elindultak és elfoglalták a helyüket az étkezőben. Valentine ült az asztalfőn, mellette kétoldalt a fia és a lánya. Clary mellé egy 20 év körüli árnyvadász ült le, akivel még nem találkozott. A fiú megköszörülte a torkát és a lányhoz fordult.

- Azt hiszem még nem találkoztunk, Christopher Lichtjägernek hívnak – a fiúnak szőkésbarna hullámos haja volt, világos mogyoróbarna szeme barátságosan mosolygott. A lány visszamosolygott, Clarissa Morgenstern, de csak apám hív így, a Claryt jobban szeretem.
- Clary – hangja dallamosan csengett – hallom holnap lesz az első bevetésed. Hogy érzed magad?

- Hát azt hiszem eléggé felkészültem – a lányt megnyugtatta a mosolygó szempár. Szinte önkéntelenül is ömlöttek belőle a szavak, beszélt a felkészülésről, hogy az elmúlt 2 hétben mennyit edzett, hogyan gyakorolt. Aztán a fiú is elmesélte a saját történetét. Mire Clary észbekapott végeztek a vacsorával. Felnézett. Jonathan szeme éppen felnyársalta Christophert, aztán mikor észrevette, hogy húga is figyeli, azonnal nyájas mosolyra váltott. Christopher vette a lapot és fölállt. Örülök, hogy megismertelek Clary, holnap találkozunk, Jonathan örvendtem – és kezet nyújtott neki. Clary bátyja ugyan mosolygott, de a lány látta rajta, hogy az ütőere vészesen kiemelkedett. A fiú elfogadta és kézfogást, Christopher keze roppant egyet a nyomástól, de a fájdalom semmi jelét nem mutatta.

A lány visszament a szobájába. Úgy döntött, hogy kicsit gyakorolja a rúnákat kikapcsolódásképpen, vagy rajzol. Mindkettő megnyugtatta. Előkapta a füzetét, inspirációnak pedig a művészeti albumot.

Ekkor pottyant az ölébe a bátyja gyerekrajza. – Oh, Jonathan – Nem értette, hogy miért nem lázadt fel az apja ellen. Ha ővele tették volna ezt, első adandó alkalommal megölte volna. Igaz, akkor nem maradt volna senkije. A lányra súlyos terhet rakott a tegnap esti kirándulása. Egyszerűen nem ment a fejébe, hogy hogyan szeretheti még így is az apját. Szeretet e egyáltalán vagy csak ragaszkodás. A lány fejébe százával ömlöttek a kérdések. Ha a bátyját át tudná állítani az ő oldalára, akkor Valentine egyedül maradna, ő pedig visszamehetne New Yorkba. Ha a többi árnyvadász megtudná, hogy mit csinált a fiával, biztos, hogy nem lehetne semmiféle intézet vezetője többé. Senkinek sem kellene bujkálnia. - Muszáj beszélnem vele, hátha sikerülne kicsit megtörni az apánk iránti kötődést. – Clary már indulásra készen állt. Kilépett a folyosóra és elindult Jonathan szobája felé. Kopogott.

- Ki vagy?

- Clary.

- Gyere be. - A fiú abban a pillanatban lépett ki a fürdőből, a pára még ott gomolygott körülötte, derekán lazán körbe volt tekerve egy hosszabb törölköző. – Oh - a lányból csak ennyi jött ki amint végignézett rajta. Aztán kapcsolt – „azt hiszem visszajövök később" – mondta. Kezét máris a kilincsre tette, a fiú azonban villámgyorsan ott állt mellette és az ajtóra tette a kezét – „vagy akár maradhatsz is". Clary iszonyatosan zavarban volt, a bőréből áradó forróság, az illat ami csak Jonathanra emlékeztette, a fehér bőre, amin csillogtak a vízcseppek, a meztelen felsőteste, valamint hogy a karja közvetlenül az arca mellette fogta az ajtót, félkörben lezárva a lány útját – mind arra késztette, hogy a padlót bámulja. Érezte, hogy az összes vér az arcába szökik, a gondolatok pedig potyognak ki a fejéből.
- Minek köszönhetem a látogatást? - tette fel a fiú a kérdést. Clary fejében a mondatok olyan lassan álltak össze, mintha ősrégi rozsdás fogaskerekek mozgatnák őket. – Beszélgetni szerettem volna veled- nyögte ki végül. „De így nem igazán fog menni" - itt már ránézett a fiúra. Jonathan tökéletesen tisztában volt azzal, hogy milyen hatással van a lányra. – És miért nem tudunk így beszélgetni? Vészesen közel állt a lányhoz és a vörös fürtöket csavargatta az ujjára játékosan. A lány szájára nem jött frappáns válasz, sőt válasz is alig. –Mert itt állsz- szólt végül. – És az miért baj? Ez kegyetlen húzás volt, a lány erre végképp nem tudott semmi értelmeset válaszolni. Helyette inkább ő is visszakérdezett. – Dianaval is ezt csináltad? – mire a fiú leengedte a karját. – Azt tehettem volna vele, amit csak akarok Clary. De nem. Erről akartál beszélni? – kérdezte kissé szárazan. A lány szívéről egy kisebb kő esett le.

- Nem.

- Akkor? Egyébként megtennéd, hogy máskor nem locsolsz magadra ennyi kölnit? Még azt találom gondolni, hogy el akarsz csábítani valakit.

- Nem tetszik?- kérdezte a lány hamiskás fél mosollyal.

- Azt nem mondtam – mosolya azonban elárulta. Kellemes - mire kicsit beleszagolt a lány hajába.

- Ja és Clary? – itt a lány haját hátratolta és már közvetlenül a válla fölötti részhez közeledett.

- Igen? – hangja kissé mélyebb lett és reszelős.

- Ha legközelebb az ágyamban akarsz aludni, esetleg kipróbálhatnád úgy is, ha én is benne vagyok – a lány nem látta, de hangja dorombolt és mosolygott.

- Hogy? – Clary arca lángba borult.

- Ugyan már, 1000 emberből is meg tudnám különböztetni az illatod – ezt olyan közelről súgta, hogy érezte a fülén az ajkának a mozgását. Az érintésre libabőrös lett a karja és a combjai.

- Sajnálom…

- Nem kell. - A fiú ujja végigcirógatta a libabőrös karját és lágy csókot lehelt a fülcimpájára.

- Jonathan … - Clary azt akarta mondani, hogy hagyják ezt abba, de egész belsője reszketett. Annyira vágyott a fiú érintésére, hogy az eszét vesztené el, ha most nem érinthetné.

- Igen? - a fiú ujjbegye a nyaka hajlatát cirógatták, ajkai kissé erősebben nyomódtak a lány füléhez. Érezte a szaggatott levegővételét.

- A pólódat is elvittem - megkönnyebbült sóhajtással mondta ki az igazságot. A fiú kicsit belenevetett a fülébe és óvatosan a haj és a nyak közötti érzékeny területet csókolta. – Clary remegett az érintéstől.

- Észrevettem – a fiú ajkai nem hagyták el a lány bőrét, miközben megkérdezte - Miért?

- Mert hiányoztál – lehelte csendben. Clary nem bírta tovább és két ujjával lágyan végigsimította a bátyja tűzforró bőrét a melle alatti árnyéktól a törülköző széléig. Az érintésre a fiú libabőrös lett, mellbimbója határozottan összehúzódott. A lány elmosolyodott ezen. Egy pillanattal később a fiú érintését érezte a derekán – beleborzongott.

- Csak hiányoztam? - A hangja alapján kicsit csalódottan kérdezte vissza. A derekán levő kéz hüvelykujja felemelte a hasat takaró szövetet, miközben a többi ujj a háta felé araszolt. Ajkai Clary tarkóját érintették.

- Nagyon hiányoztál. - Most már nem csak az ujjával cirógatta a fiú felsőtestét, hanem a tenyerével is. A bőre olyan volt mint a tűzforró selyem, a megfakult rúnák ezüstösen varrként törték meg a sima felületet a gyenge lámpafényben. A kéz érintésére a fiú szaggatottan szívta be a levegőt. - És jobban aludtam – tette hozzá a lány.

- Örülök, hogy az ágyamban aludtál. - Jonathan mindkét keze a lány felsője alá csúszott és a bordái alatti mélyedést cirógatták, oldottak és szorítottak. Két keze majdnem átérte a lány apró derekát. Clary úgy érezte, hogy a lábai felmondják a szolgálatot, amikor a fiú az állkapcsa alatti területet érintette a nyelvével.

- Miért? - A lány nyöszörögve tette fel a kérdést. Úgy tűnt, hogy a beszédközpontja átadta egy másik szervnek az irányítást. Egyik kezét a fiú mellkasára tette, miközben másik kezével folyamatosan a meztelen bőrt érintette. Nem tudott vele betelni, többet akart érinteni, mindent akart érinteni. Magába akarta szívni Jonathan illatát és a melegét akarta érezni. Az az alkarnyi távolság túl nagynak tűnt.

- Mert végre aludni tudtam – mondta Jonathan az állkapcsába suttogva. Majd nyelvével további kis köröket írt le, és fogaival a bőrt harapdálta. Majd abbahagyta és megfogta a lány két kezét – Clary kinyitott a szemét, miközben fájdalmasan szakította el magát a fiútól – most megint abbahagyja? – futott át a lányon a kérdés. Zihálva, vörös ajkakkal álltak egymással szemben, két kéz fogott két kezet, Jonathan a szemébe nézett. Mindkettőjüknek elnyelte a pupillájuk az íriszt.

- És most is aludni akarsz – remegve csúszott ki a keserű válasz a lány száján.

- Semmit sem akarok kevésbé – válaszolta Jonathan a kérdésre. A lány lassan beszívta a levegőt, nem mondott semmit, inkább csak megadóan felemelte a két karját egyenesen a levegőbe. A mozdulattól a pólója felcsúszott és kilátszott a köldöke. A fiú kicsit közelebb lépett és a Clary derekára tette a kezét. Majd lassan egyszerre tolni kezdte maga előtt a pólót, az anyag lágyan felfelé siklott a derekáról a bordákra, a hónaljra, a karjára és végül a kézfejére. Clary felsője az egyik pillanatban a fiú kezében volt majd a földön. Clary rázkódott az izgatottságtól, és ahogy bőrét nem melegítette az anyag. Az ajtó hűvösen nyomta a hátát. Az egyetlen hőforrás a bátyja volt. Jonathan megfogta a lány kezét és a törölköző vonalába, a derekára tette. Utána pedig óvatosan kézbe vette a lány arcát, hüvelykujjával a lány duzzadt alsó ajkával játszadozott. A lány úgy vágyott a csókra, mint szomjazó a vízre a sivatagban. Önkéntelenül is a száját nyalogatta miközben a fiú szemébe nézett. De a fiú várt, és kiélvezte a pillanatot, érezte hogy a lány reszket az ujjai alatt, látta ahogy nyel, hogy az ajkát szopogatja, érezte ahogy a lány belemarkol a derekába és maga felé húzza, de nem akart mozdulni. Clary gyönyörű volt így felajzva és magába akarta szívni a pillanat varázsát. Majd amikor a lány elkezdte a hüvelykujját szopogatni nem bírta tovább. A lány végre érezte hogy bátyja mozdul, a fekete szempár közeledett végül eltakarták a hosszú szempillák, ahogy a fiú becsukta a szemét. A csók lágy volt és cirógatták a lány ajkait. Kezeivel közelebb vonszolta a fiú derekát - megfagy így Jonathan nélkül - . A fiú közben az arcát simogatta ujjaival, miközben finoman az ajtónak nyomta. A lány erősen húzta magához, majd kissé a körmeit is a hátába vájta. Mire a fiú is játékosan megharapta a lány ajkait. Clary mintha légszomjban küzdött volna, mélyen beszívta levegőt, és megnyitotta az utat a fiú nyelvének. Az nem állt ellen a bebocsájtásnak, bejárta a száját, megsimogatta vele a lány nyelvét, és megcsiklandozta az ajkait. A könnyű csók egyre hevesebb lett. Clary úgy érezte, mintha a világ megfordult volna vele, semmi másra nem volt képes gondolni, csak arra, hogy akarja a bátyját. Reszketett a térde, a bőre lángolt de közben majd megfagyott, a szíve pedig lázasan pumpálta a vért, ajkaiba, ujjbegyeibe, de legfőképpen egy helyre. A lány összedörzsölte a térdeit, hogy enyhüljön a nyomás. Nem akart megállni, nem akarta abbahagyni. Hacsak nem az fogja ismét abbahagyni. Erőnek erejével elszakadt a csóktól.

- Jonathan? – fizikai fájdalommal járt, hogy nem csókolhatja most azonnal tovább.

- Hm? - úgy látszik neki is. A mellkasa erőteljesen emelkedett és süllyedt. A fiú szeme olyan volt akár két fekete alagút.

- Most is … – megremegett a hangja. Clary beleesett az alagútba és elveszett – „abbahagysz?" A gondolat olyan keserű volt, hogy az idegek fájdalmasan cikázni kezdtek a testében.

- Nem– zihálta a fiú. A lányon végigfutott a megkönnyebbülés és teljesen átadta magát a csókoknak, a lábai lassan kicsúsztak alóla, ahogyan azok egyre szenvedélyesebbé váltak. A fiú érezte hogy Clary lejjebb csúszik ezért elengedte a lány arcát és végigfuttatta kezét annak derekára. Ujjait keményen beleakasztotta az övbújtatóba, kicsit emelt rajtuk és finoman irányítani kezdte a lányt, miközben szenvedélyesen csókolta. Clary tántorgott, lábai mintha zseléből lennének. Kezét a széles vállára tette, különben valószínűleg összecsuklott volna. Kicsivel később az ágynak a szélét érezte a hátsó térdhajlatában és egy forró tenyerét a lapockái között. Majd a melltartója pántja ernyedten hullott a vállára. Kibújt belőle, és hátradőlt. A puha ágy életre keltette a lány érzékeit. Megragadta a vállait és magára húzta a fiút, annak meztelen felsőteste az ő bőrét érintette. A bátyja csókai felégették Clary világát, a tüze pedig minden elemésztett, a világ megszűnt. Mellén érezte Jonathan heves szívverését és ziháló levegővételét. De ez nem volt elég, mindent akart érinteni, be akart telni a fiúval, nem csak magán, de magában is akarta érezni. A lüktetés a combjai között elviselhetetlen volt. Karja lecsúszott a fiú derekára, majd hátul a törölköző alá csúsztatta kicsit a kezét. Jonathan kifeszült és belemosolygott a csókba, ahogy a húga a feneke tetejét simogatta. Majd elszakította magát a csóktól és egy pár zöld szempárba nézett. A lány zavartan pislogott.
- Akarod? – kérdezte. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne tegye ott azonnal magáévá.

- Igen. A fülében a szó úgy hatott, mintha ellőtték volna a startpisztolyt. Clary ismét látta a vadállatot a szemekben és a ragadozót a fiú mozgásában, ahogy a keze a lány nadrágját gombolta, majd a sarkára ülve, egy kicsit sem finomkodó mozdulatokkal maga felé húzta őt és lehúzta a nadrágot róla a bugyival együtt. Egy pillanatra megállt és a szemeit végigfuttatta az előtte heverő testen, a karcsú nyakon, a szeplős vállakon, a kerekded melleken a kis hegyes rózsaszín mellbimbókkal, a karcsú derékon, keskeny csípőjén és vörös szeméremdombján. A látvány hatására erősen az ajkába kellett harapnia. Nagyon akarta a húgát. Minden izma kifeszült, minden csepp vére egy helyre tódult. Fizikai fájdalma volt, hogy nem érezhette a lányt, ő pedig sűrűn pislogva nézett rá vissza hatalmas zöld szemeivel. Hosszú ujjai a lány egyik bokájára kulcsolódtak, majd átette a lány lábát a másik oldalára. Jonathan Clary lába között ült a sarkán, mikor kioldotta a törülközőt. Clary felnyögött a látványtól. Magába akarta szívni amit látott, a fiú gyönyörű volt, a tekintetével az már felnyársalta, ajkai megdagadtak és kissé nyitottak voltak, ahogy a levegőt vette, széles vállai minden levegővétellel emelkedtek és süllyedtek akárcsak a mellkasa, húsrózsaszín mellbimbói összehúzódtak, tenyerei a combját simogatták, a háromszög alakú mélyedés az alsó hasizma körül és a köldökéből induló ezüstszőke szőrök is egy irányba mutattak. Jonathannak nem lehetett oka szégyenkezésre, a rövidre nyírt ezüstös szőrszálak nem sokat rejtettek el hatalmas méretéből. Az pedig egyenesen Clary felé bökött. A lány megfogta a fiú kezeit és felkezdte felfelé húzni azokat. Érezte ahogy a fiú végignyúlik rajta, majd két tenyerére támaszkodva megállapodik a lány vállai mellett. Végre érezte magán a bátyja testét, betakarta, melegítette és védte, álló szerszáma nyomta a hasát. A lány rázkódott és remegett a vágytól, végül felemelte magát és esdeklő csókot adott a bátyja ajkára, az ő szemei azonban csukva voltak és minden erejével tartotta magát. Clary viszont akarta és kívánta őt, gyengéden a fiú tarkójára tette egyik kezét és az ajakára húzta ajkait, egyik lábát pedig a fiú dereka köré fonta. Jonathan hörgött és megmarkolta a takarót. Nem akarta elkapkodni, de képtelen volt magát visszafogni. Azonnal megtalálta a húgába vezető nedves utat, Clary szeme tágra nyílt és felsikkantott, de a fiú csókjával beléfojtotta a hangot, először a fejét tolta be, a lány úgy feszült köré, akár egy kesztyű. Majd lassan még kicsit beljebb tolta, a lány ívbe hajlott alatta a gyönyörtől, és olyan erővel harapott a fiú ajkába, hogy érezte a vére ízét. A húga elképesztően szűk volt, vasmarokkal fogta Jonathant, miközben az izgalom hullámai söpörtek végig rajta. Clary nem volt felkészülve az érzésre, a fájdalom és a gyönyör egyszerre kerítette hatalmába. Érezte, ahogy tágul és ahogy szűk hüvelye alkalmazkodni próbál a bátyja méretes hegyéhez. Tudta, hogy csak egy kis rész van benne, mégis úgy érezte, hogy szétfeszíti belülről. Sikítani tudott volna a kéjtől, de bátyja nem engedte, csendben kellett maradniuk. Ekkor újabb mozdulat, a lány visszafogta a sikolyt, de akaratlanul beleharapott a fiú ajkába. Vére belecsorgott a szájába. Hüvelye lüktetett és csatakos volt a gyönyörtől, miközben tágult. A fiú hörgött a vágytól, kezét a lány szájára tette ahogy a türelme elfogyott, felmordult és egy nagyobb lökéssel teljesen elmerült a húgában. Clary kifeszült alatta, és végigkarmolta a bátyja oldalát a fájdalomtól. Annyira fájt, és annyi gyönyört érzett egyszerre, hogy csillagokat látott. Jonathan nem mozdult ezért elvette a kezét a szájról. A húga teljesen közrefogta őt, érezte ahogy a szűk kis hüvelye alkalmazkodik hozzá és magába engedi, mintha szorosan és forrón ölelné. De nem akart így rárontani a lányra, először kicsit még el akart volna játszadozni vele. Végülis ezt most is megteheti. A fiú kihúzta a szerszámot, mire Clary felnyögött. Ekkor azonban lejjebb húzódott, egészen odáig, ahogy ma a küzdőszőnyegen harcoltak egymás ellen. A gondolatra elmosolyodott. Óvatosan megnyalta Clary csiklóját, mire a lány szaggatottan felnyüszített, Jonathan betolta az egyik ujját – Clary a saját szájára tapasztotta a kezét, és teljes erejéből a takarót tépte - majd könnyed nyelvmozdulatokkal izgatni kezdte a lányt, miközben kezét lassan mozgatta. Már tisztában volt vele, hogy hol van a lány G-pontja, ezért ujját kicsit nekitolta, ahogy azt ki-be mozgatta. Clary szélesebbre tárta combjait a gyönyörtől, szemei pedig fennakadtak. A fiú a szájába vette a 2 saját ujját, sokkal inkább hogy az ízét érezze, nem volt szükség külön nedvesítésre, a lány így is tocsogott. Érezte a pulzálást az ujjai körül, csiklója duplájára nőtt ahogyan szívogatta. Aztán a lány rászorult az ujjaira és erőteljeseket rándult, kezét elborította a fehéres tej. Mikor felnézett a lányra, az éppen a párnájába sikított a gyönyörtől. Majd egyik ujját lenyalta, a másikat pedig betolta a lány szájába. Clary teljes erőből szívni kezdte azt. A fiú viszont még kielégítetlen volt, és a húga ezt tudta. A lány felült, írisze eltűnt, arcára viszont kiült a beteljesedés. Gyönyörű szép volt. Nekidöntötte a bátyját az ágy támlájának ő pedig fölébe került és lassan az ölébe ült, Jonathant elnyelte a kielégült barlangja. Clary felnyögött az érzéstől, ahogy a hatalmas szerszámot magába szívta. Szájon csókolta a fiút, miközben az megragadta a csípőjét, majd felemelte és visszaengedte. Csodálatos érzése volt, ahogy belülről ostromolja a bátyja. Kissé tágult ahogy a fiún mozgott, így egyre kevesebb fájdalmat, viszont egyre több gyönyört érzett. Végül ő gyorsított a tempón, ahogy ismét közeledett az extázishoz. Majd egyik pillanatról a másikra Jonathan megragadta, majd és a hátára dobta az ágyon. Állatias morgással húzta fel a lány térdeit és tárta szét a lány combjait olyan szélesre, hogy ezzel némi fájdalmat okozott, majd erőteljesen Clarybe tolta magát. Teljes mélységben érezte magában a bátyját, a meglepetéstől és a gyönyörtől szenvedélyesen felnyögött, ami még jobban felajzotta a fiút, és tovább ostromolta a lányt. A lány halkan felsikkantott és vonaglott a fiú alatt, amikor újra elélvezett, mire a bátyja is elengedte magát és egy ütemmel gyorsított a tempón. Végül a bátyja hangosan belehördült az öklébe, amikor ő is eljutott a csúcsra. Jonathan még egy ideig harmóniában lüktetett Claryvel, ahogy a húgában felejtette magát.