Béta: Csacsi

Jelmagyarázat: :Párszaszó:

11. fejezet

Voldemort csúnyán nézett Féregfarkra, amint a férfi megpróbált neki elmesélni valamit, aminek semmi értelme se volt. A mese egy bagolyról szólt, ami lágyan ráhussant, és felverte őt a szunyókálásból, bár soha nem vallotta volna be, hogy egyáltalán szunyókált. Elvette a levelet, és egy hosszú pillanatig csak bámult rá. A címzés szerint „Voldemort Nagyúr"-nak szólt, „Ismeretlen Gonosz Hely"-re. A feladó pedig „Ginevra Weasley, Az Odú"-ból.

Mostanában valahogy túlságosansokat foglalkozok Weasley-ékkel. Képtelen vagyok levakarni Harryt magamról.

- Féregfark. – mondta selymes hangon, ahogy az ujját a pecsét alá csúsztatta, hogy kinyissa a borítékot.

- Igen, m-mester?

- Azt ajánlom, távozz, mielőtt még igazán felbosszantanál.

Féregfark szemei kimeredtek a rémülettől, és gyorsan eltűnt a szobából.

Voldemort hidegen felnevetett és a borítékból előhúzott pergamenre függesztette skarlát szemeit.

Kedves Voldemort,

Bármilyen meglepő, remélem a levelem jó egészségben találja. Azt is remélem, hogy nem várja tőlem,
hogy hirtelen átálljak az Ön oldalára, mert arra ugyan hiába vár.

Lehet, hogy emlékszik rám? Vagy hallott rólam? Én vagyok az a kislány, aki kinyitotta a Titkok Kamráját
a naplója miatt. Emiatt nem hiszem, hogy valóban annyira gonosz lenne, és ezt Harry is tudja. Beszélt nekem
a furcsa barátságukról. Igazán örülök, hogy így sikerült. Lehet, hogy esetleg segíthetek is valamit?

Harry megbízott egy titokkal, amiről tudhatta volna, hogy úgyse tartom meg, és azt hiszem Önt igazán érdekelné.
De mivel Harryről van szó, szeretnék biztos lenni benne, hogy nem fogja bántani, ha elárulom ezt a titkot.
Tudom, hogy megérti.

Ha a szavát adja, mint Mardekár utódja, hogy semmilyen úton-módon és formában nem használja fel
ezt a titkot Harry ellen, örömmel elmondom Önnek.

Tisztelettel,

Gin Weasley

Voldemort érezte, hogy a szája lassú félmosolyra húzódik. Úgy látszik, a fiatal hölgy rendelkezik a Griffendél vakmerőségével.

- Féregfark! – kiáltotta. – Hozz nekem tollat, pergament és egy borítékot! AZONNAL!

A Sötét Nagyúr elvigyorodott, ahogy kigondolta a választ.

- Ginny! – viharzott be Ron a legfiatalabb Weasley szobájába. Egyszerre látszott dühösnek és rémültnek. Egy levelet tartott a kezében.

- Ron? Mi a baj?

- Mit jelentsen ez? – kiáltotta Ron, meglengetve a levelet az arca előtt.

Ginny kikapta a kezéből a levelet, és gyorsan rápislantott, míg az agya egy gyors válaszon járt. – Harrytől jött. Egy kis vicc, tudod. – válaszolta végül ártatlan mosollyal, ahogy a Sötét Nagyúr levelét a nyári házi feladatok alá csúsztatta.

- Vicc?

- Eeegen.

- Tényleg?

- Tényleg.

- Rendben – fordult meg végül Ron, és kiment a szobából.

Ginny gyorsan megírt egy levelet Harrynek, figyelmeztetve őt, hogy írt 'Tom'-nak, és azt mondta Ronnak, hogy ő az. Megfenyegette, hogy elmondja a testvérének, kivel találkozgat Harry, ha nem hajlandó fedezni a hazugságot. Gyorsan elküldte a levelet Pulival, mielőtt felkapta a saját baglyát, Celer-t, és felrohant a szobájába.

Miután bezárta az ajtót és a kilincs alá támasztott egy széket, leült, kinyitotta, és olvasni kezdte Voldemort levelét.

Kedves Ginevra,

Úgy döntöttem, hogy túlságosan is sokat kell mostanában foglalkoznom a Weasley családdal.
Ez azt hiszem Mr. Potter hibája.

Szóval a Kis Túlélőnek újabb titka van. Mekkora újság. Ennek ellenére sikerült elnyernie a figyelmemet.
Ezt az információt nem fogom felhasználni Mr. Harry J. Potter ellen, soha, még ha csak egy viccről van is szó.
Erre megesküszöm, ősöm, Mardekár Malazár nevére.

Voldemort

P.S. – Ah, micsoda kár, hogy nem hajlandó csatlakozni hozzám. Annyi jó dolgot hallottam Önről! Micsoda szégyen.

Ginny elvigyorodott és felkelt, hogy megírja a választ.

Voldemort szórakozottan letekerte a levelet a bagoly lábáról, miközben Luciust hallgatta a legutóbbi rajtaütéssel kapcsolatban.

- Szóval hibáztál. Már megint. – válaszolt a Sötét Nagyúr bosszúsan, mikor Lucius végre elcsendesedett.

- De az ő oldalukon több volt a sebesülés, kegyelmes uram. – válaszolta gyorsan Lucius.

Voldemort lepillantott a levélre, és észrevette a gyorsan rákörmölt figyelmeztetést: A helyében ezt egyedül olvasnám el. – állt keresztben a borítékon. Összehúzta a szemeit, ahogy Lucius felállt. – Szerencséd, Lucius, hogy ez a levél azonnali figyelmet érdemel. De ne hibázz többé, mert nem fogod túlélni. – figyelmeztette a Sötét Nagyúr jegesen, mielőtt kivonult a szobából, vállán Ginny baglyával.

A halálfalók megnyugodva felsóhajtottak, aztán gyorsan dehoppanáltak.

Voldemort az asztalához ült, kezében egy pohár vízzel és Ginny levelével.

Kedves Voldemort,

Biztos vagyok benne, hogy amiket eddig hallott, azoknak a fele se igaz, kivéve persze, ha Harry mondta.
Harry nagy titka pedig az, hogy Ön tetszik neki...

Voldemort döbbenten elejtette a levelet, a szemei tágra nyíltak – Micsoda!

:Tom? Valami baj van: kérdezte Nagini, lassan előcsúszva.

:Nem... nem tudom...:

:Tom:

:Miss Weasley szerint... tetszem Harrynek...:

:Lehet, hogy igaza van.: sóhajtott fel Nagini. :Jó volna végre boldognak látni téged, tudod.:

:Nagini...:

:Tényleg jó lenne! Valld be. Ő is tetszik neked. Másról se beszélsz, csak Harryről.:

:Legalább ötven évvel vagyok idősebb nála:

Nagini nem válaszolt, csak kígyó módra felhorkant.

:Szóval szerinted ez nem számít.: sóhajtott fel a Sötét Nagyúr tehetetlenül.

:Tetszik neked:

:Nem tudom! Nem tudom, mit érzek! Nem mintha birtokolni akarnám, és már nem is gyűlölöm! Nem tudom, hogy akkor mégis mit érzek, Nagini: sziszegte Voldemort mérgesen, idegesen.

:Türtőztesd magad.: figyelmeztette őt Nagini. A férfi vörös szemei még jobban összeszűkültek. :Ha nem tetszik, és nem szereted, akkor csak annyi történt, hogy végre találtál egy barátot, egy ember barátot. Bárhogy is van, örülök neki. Végre boldog vagy.:

:Ezzel. Nem. Segítettél.:

:Nem is az én dolgom, hogy segítsek, Tom. Az én dolgom, hogy elmagyarázzam ezt neked. Segíteni ezúttal magadnak kell magadon. Menj, beszélj Harryvel.: vágott vissza Nagini nyugodtan. Majdhogynem lehetetlen volt felidegesíteni a kígyót, kivéve, ha a férfi veszélybe került.

:Nem.:

:Akkor kínlódj magadban.: sóhajtott fel a kígyó, mielőtt megfordult, és kicsúszott a szobából ugyanarra, amerre bejött.

Voldemort felnyögött, és újra a levélre fordította a figyelmét.

Harry nagy titka, hogy Ön tetszik neki. De attól tart, hogy ha Ön ezt megtudja, többé nem fog vele beszélni.
Mint Harry póthúga, arra kérem, hogy ne szakítsa meg vele emiatt a kapcsolatot. Ha mégis, kénytelen leszek
Önt magam levadászni.

Bárhogy is legyen, úgy tűnik, Önök ketten jó hatással vannak egymásra. Harry azóta nem volt ilyen boldog,
mióta Sirius meghalt. A szeme már olyan régen nem mosolygott...

Tisztelettel,

Gin

A mindenki által rettegett Sötét Nagyúr fáradtan megdörgölte a szemeit. – Miért pont én?

Ginny elmosolyodott, ahogy Puli berepült a nyitott ablakon. Egyetlen pillantás a válaszra, és látta, hogy Harry hajlandó a játékra. Adott egy darab bagolyeledelt Pulinak, elküldte a többi baglyot idegesíteni, és kinyitotta a levelet.

Gin,

A fenébe, te igazán tudod, mivel okozhatsz nekem szívinfarktust! Ha Tom megöl engem, én megöllek!
Merlinre, te lány!

Ha Ron megkérdezi, igen, megmondom neki, hogy csak játszottunk. Végül is nem akarom, hogy kifecsegd
a titkaimat a legjobb barátomnak! Seggfej.

Harry

Úgyismint: Korai Halálra Ítélt

Ginny elvihogta magát. Éppen a választ fogalmazta, mikor Ron bedugta a fejét a szobába.

- Ginny? Anya mondja, hogy szüksége van rád a konyhában.

- Most?

- Igen. Most.

- Éppen válaszolni akartam Harrynek!

- Túlságosan is sokat levelezel vele. Hagyd abba egy kicsit. Még azt hinné valaki, hogy már megint beleestél!

- Ronald Weasley! – Ginny megfordult, és hidegen végigmérte a testvérét. – Ez egyszerűen... – Megállt, átgondolta, aztán gyorsan elvörösödött, mielőtt visszafordult és gyorsan a zsebébe süllyesztette Harry levelét. – Mindjárt lent leszek.

Ron diadalmasan rávigyorgott a testvére hátára, aztán elindult le a lépcsőkön.

Ginny magában vigyorgott, és gyorsan megírta a választ Harrynek.

KHÍ,

Ron azt hiszi, megint beléd estem, merthogy olyan sokat írok neked. Ha Tom valóban szeret téged,
jó lesz, ha van mivel fedezni a kapcsolatotokat, tudod.

Szeretettel,

Gin

Ginny megcímezte a levelet, és sietett lefelé, hogy elküldje, mielőtt még csatlakozna az anyjához. Remélem Tom valóban szereti Harryt! Nehogy már kárba vesszen ez az egész fáradság!