Egy nagyon szenvedélyes és érzelmes folytatás. Hermione és Lucius egy új útra léptek a kapcsolatukban. Ha tetszett kérlek írd meg a véleményed, ha nem azt is. Az építő jellegű kritikákat is jól fogadom.
oooo
Hermione a 12 hetes ultrahangon is megjelent. Pontosan megállapította Mike a baba korát, nem mintha Hermione ne tudta volna és kizárta a Down kór lehetőségét. Újra kimondta, hogy a baba teljesen egészséges. Másodszor már sokkal fesztelenebbül beszélgettek, még Bobbie is mintegy véletlenül befutott, meglátogatni a bátyát.
Utána a két fiatal nő beült egy kedves kis cukrászdába a férfival. Átbeszélgették az egész délután. Hol olyan hangosan nevettek, hogy a többi vendéget is zavarták, máskor a két nő érzelmesen szorongatta egymás kezét.
Hermione Roxfortos évei alatt egyetlen lánnyal sem alakított ki mély baráti kapcsolatot, persze Ginny-t és Luna-t a barátjának tartotta, de akkor is hiányzott valami és csak most jött rá, mi volt az. Egyikük sem Bobbie volt.
- Mike mesélte, hogy te és a férjed a baba miatt házasodtatok össze.
- Bobbie! – Mike szörnyen zavarba jött. – Most árultad el, hogy megszegtek az orvosi titoktartást.
- Semmi baj, Mike. Nem titok ez. Miért kérdezed?
- Szeretném ha mesélnél róla egy kicsit. Milyen ez a Mr. Lucius Malfoy? – Hermionet meglepte a kérdés. Soha nem kellett még senkinek bemutatni a férfit, mert az ő világában mindenki ismerte.
- Hát ő egy igazán elegáns férfi, legyen szó ruhákról, ékszerekről, ételekről. Nagyon hagyománytisztelő és kissé merev. Néha sznob is. Követett el hibákat az életében, de egy igazi túlélő. Van egy fia, Draco. Ő, nos velem egykorú.
- Hermione, te rossz kislány! – Bobbie kacagva csapott az asztalra. – Hogy néz ki? Nagyon látszik rajta kor?
- Egyáltalán nem. Még mindig nagyon jól néz ki. Hosszú szőke haja van, ezüstszínű szemek. A bőre elég világos, de nem betegesen fehér. Magas, széles vállú és sportos.
- Nyami, nyami. Akkor biztos meg vagy vele elégedve.
- Bobbie létszíves ne legyél ilyen elefánt a porcelánboltban – Mike nem egy olyan nőt látott, akik látszólag boldog kapcsolatban éltek, de a valóság messze állt ettől. Nem egy megtört kismama zokogott már a rendelőjében.
- Semmi baj. Tudjátok a férjem első felesége meghalt egy, nos egy támadásban miközben a közös fiúkat védte és azt hiszem Lucius még mindig inkább vele él házasságban. Nincs köztünk szerelem, semmi igazi mély érzelem. Csak is a baba köt össze bennünket.
- Jaj Hermione – egyik oldalról Bobbie, másikról Mike fogta meg a kezét. - Tudod, hogy rám mindig számíthatsz!
- Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm.
Ez után csendben befejezték a süteményeiket, Bobbie és Hermione megbeszéltek a hétvégére egy újabb találkozót. Mike el akarta kísérni a kocsijáig őket, de a csipogója visszahívta a klinikára.
Hermione csendben vezetett vissza a kúriáig, majd mikor megérkezett az melléképült elé, ahol a kocsival szokott parkolni leállította a motort, de nem szállt ki. Elnézte a hatalmas épületet, aminek minden egyes darabját átitatta a mágia. És most itt volt ez a mugli jármű, ami éppen annyira nem illett ide, mint ő.
Mikor a kávézóban végig gondolta, hogyan jellemezhetné a férjét, rájött mennyire másképp tekint rá és mennyivel több volt már a kapcsolatuk, de ez még közel sem volt igazi házasság.
Úgy ment bele ebbe az egészbe, hogy tudta mit fog adni és mire számíthat. Ismerte a szabályokat, de a szabályok megváltoztak. Érezte, hogy a lelki békéje veszélybe került. Hirtelen úgy érezte menekülnie kell. Nyomasztotta a kúria, a törvény, a házasság.
Már éppen visszadugta volna a kulcsot, hogy újra gyújtást adjon, amikor kinyílt a kocsi ajtaja és a férjét pillantotta meg.
- Hermione! Mi a baj? A manók látták, hogy nem szállsz ki. A mugli vizsgálaton történt valami? Baj van a lányunkkal?
- A mi lányunk? – a férfi észrevette-e, hogy mostanában, mindig többes számban beszél a babáról? Tudja-e, hogy ő is megváltozott?
- Hermione!
- A baba jól van, minden rendben vele.
- Akkor mi a baj? – s Hermione késztetést érzett, hogy elmondjon minden. Kitárja a szívét, de Lucius nem volt igazán a férje és nem bízott meg benne annyira.
- Minden olyan nehéz lett. Minden megváltozott.
- Mi változott meg?
- Az egész életem. Férjhez mentem egy törvény miatt és egy olyan férfi gyermekét hordom, akit nem szeretek, és aki nem szeret engem. Elhagytam az otthonom egy olyan helyért, ami annyi idő után is idegen. Minden olyan zavaros Lucius.
- Kedvesem – a férfit meglepte a felesége kirohanása. Hisz olyan higgadtan kezelte a jegyességet és olyan természetesen alkalmazkodott mindenhez. Most viszont elpattant benne valami. A bátor griffendéles eddig bírta. – Nincs semmi baj – finoman megfogta a kezét és kihúzta a kocsiból. – Megoldjuk – kezébe fogta az apró arcot és apró csókokkal borította be a homlokát, arcát és az ajkát. Semmi csábítás nem volt ebben. – Mi ketten erősek vagyunk.
- Már nem érzem magam erősnek.
- A terhesség teszi ezt veled és ez a borzalmas helyzet, de hidd el, minden megoldódik – újra meg akarta csókolni, de ezúttal mélyebben, Hermione viszont ellökte magától.
- Nem! Ne tedd ezt velem! Ne legyél ilyen!
- Milyen?
- Kedves, csábító, ne legyél olyan, mint egy férj!
- Én a férjed vagyok.
- Nem! Te Narcissa Black férje vagy. Vele éltél igazi házasságba, a miénk csak egy olcsó színjáték. Legalábbis a részedről, de én már nem ismerem ezt a játékot. Nem tudod tovább a szabályokhoz tartani magamat.
- Hermione.
- Ne legyél többet ilyet. A régit akarom vissza, mikor nagy volt a távolság. Nem akarok közös étkezéseket, olvasást a könyvtárban, nyugodt beszélgetéseket! Én így már nem tudlak gyűlölni téged.
- És miért kéne gyűlölnöd engem? – Lucius kezdte elveszteni a türelmét. Ő hetek óta azon dolgozik, hogy normális kapcsolatot alakítson ki a nővel, erre most ilyeneket vág a fejéhez.
- Mert te, te vagy! Az arrogáns, önző, ex-halálfaló, elitista Lucius Malfoy!
- Nem engedtem meg, hogy így beszélj velem, különösen nem a kertben, mint valami közönséges mugli! Tényleg nem értelek, én mindent megteszek azért, hogy ez működjön!
- Azért mert akarsz valamit! Lucius Malfoy mindig akar valamit! Gyerünk! Mond meg mit akarsz! Mert ezt az érzelmi játékot én nem bírom tovább!
- Téged, téged akarlak! Szeretkezni akarok veled, az ágyamban akarlak tudni. A combjaid közé férkőzni! Ez így elég világos? – a kifakadás pillanatában már meg is bánta. Lucius nem volt hozzászokva, hogy elveszti a fejét. Arra számított, hogy Hermione megsértődik és ott hagyja, esetleg még fel is pofozza, de nem ez történt.
- Köszönöm, ezt legalább tudom kezelni. Csak testiség? Akkor hagyd abba az álkedvességet és az érdeklődést. Nem akarok több színjátékot! – azzal a lendülettel megragadta a férfi nyakát és megcsókolta.
Lucius el akarta neki mondani, hogy nem volt minden hamisság és tényleg törődik vele, de a csók olyan csodálatos és olyan szenvedélyes volt, hogy mindent belé fojtott.
A testéhez szorította a boszorkányt. Érezni akarta minden egyes hajlatát, magába olvasztani az illatát. Percekig csókolóztak a hidegben, mikor már nem volt elég Luciusnak, amit a kabáton keresztül érzett és az, amit az ajkaktól kaphatott. A karjába kapta a nőt, de a kapcsolatot egy pillanatra sem szakította meg. Kissé botladozva érték el a fogadó szobát.
Az első kanapé tökéletesnek tűnt nászágynak. A talpára állította a feleségét, aki azonnal vetkőztetni kezdte őt a talárból. A talárt a pulóver, az ing, a szoknya és az alsóneműk követték. Míg végül ott álltak ők ketten teljesen meztelenül. A kandallóban égett a tűz, ami aranyszínű fénnyel borította be őket.
- Merlinre, milyen gyönyörű vagy – Hermione kissé hideg kezeivel végig simított a férje karján, mellén, le a hasizmáig.
- Azt hiszem, ezt nekem kellene mondanom kedvesem.
- Kevesebb beszéd – újra csókolóztak, együtt dőltek el a kanapán. A két test olyan bizalmasan simult egymáshoz, mint soha azelőtt. Annyival több meghittség és szenvedély volt most a mozdulataikban. Semmi kapkodás, semmi ellenérzés.
Forró érintések a testeken. Lucius imádta azokat a hangokat, amiket előtudott csalni ifjú feleségéből. Imádta az ujjai alatt érezni rugalmas bőrét és nedvességét. Olyan kemény volt, mint talán még soha azelőtt.
A behatoláskor egyszerre nyögtek fel. Onnantól kezdve olyan hevesek voltak, hogy a kanapé is velük mozgott. Lucius szorítása nyomott hagyott Hermione combján, a nő karmolása pedig az ő hátán.
Mikor Lucius érezte, hogy közeleg a beteljesülése benyúlt csatakos testük közé, hogy Hermionét is eljuttassa addig a pontig. Aztán már csak a fehér robbanás maradt mind a kettőjüknek. Hosszú percekbe került, mire heves légzésük csillapodott. Hermione közben a férfi hosszú hajával játszott és élvezte a súlyát a testén.
- Erre már nagyon szükségem volt. A terhesség összezavarta a libidómat.
- Nagyon szívesen – átigazgatta a tagjaikat, hogy ő kerüljön alulra és a nő félig őrá. – Állok rendelkezésedre bármikor.
- Roppant arrogáns vagy, Lucius Malfoy, de most már értem miért örülnek meg érted a boszorkányok – ez egy olyan dolog volt, amiről a férfi nem akart beszélni. Lady Avary-t és a többi nőt nem is lehet egy napon említeni Hermionéval.
- Talán beköltözhetnél az én lakosztályomba, hogy ha kell kéznél legyek – igyekezett humorosan tálalni a kérést, de igazából nagyon vágyott arra, hogy éjszakánként szeretkezzen a nővel, majd mellette aludjon el és vele ébredjen. Nyomon követhesse testén a változásokat és hogy elűzze a rémálmait, amik a magányos éjszakákon érkeznek meg.
- Felesleges lenne annyit költöznöm. Hamarosan kész a babaszoba és a szülés után minél közelebb akarok lenni Rory-hoz. Meg téged sem akarlak zavarni a mászkálásommal – óvatosan felkelt, csak a bugyiját és a pulóverét vette vissza. Olyan fiatalnak nézett ki, mint egy iskolás lány.
- Nem zavarnál.
- De igen, te is tudod! – nem adott csókot a férfinak, a melegség eltűnt mintha ott sem lett volna. Hermione felsietett a hálójába, kezében a maradék ruháival. Lucius pedig még soha nem érezte ilyen hidegnek a szobát.