Derek halkan nyitott be a szobába. Nem akarta felébreszteni Gracet. Már ha aludt egyáltalán... Bement, Gracet a saját ágyára tette, és leült az ágyak közt lévő székre. Nagyon aggódott a lányokért, és mióta felhívta Suet, érte is. Több óra telt el a telefon óta. Azóta semmit sem hallott a testvéréről, és ez aggasztotta. Hirtelen megcsörrent a telefonja, mire Grace mocorogni kezdett. Derek gyorsan felállt, és kisietett a szobából.
- Igen?
- Derek! Sue... A lányok, Frank! - az összefüggéstelennek tűnő szipogásból ugyan nem sokat értett, mégis felismerte édesanyja hangját.
- Anya! Nyugodj meg! Mi történt?
- Sue meghalt... - suttogta a nő, mielőtt ismét könnyek közt tört ki. Derek holt sápadtan ült le.
- Hogy... mi...?
- Meghalt... - ismételte az anyja, és mégjobban sírni kezdett.
- Ne aggódj anya, minden rendben lesz! Majd... megoldjuk valahogy... - Derek még hosszú percekig vígasztalta az anyját, mire az végre megnyugodott annyira, hogy letegyék a telefont. Megeggyeztek, hogy Gracenek nem mondják el. Az nem segítene senkinek. Derek mélyet sóhajtott mielőtt bement volna a kórterembe.
Grace izgatottan állt Katie ágya mellett.
- Grace! Legalább Kaie ágyába feküdj le, ha már a sajátodban nem bírsz megmaradni... Kérlek! - a kislány nem szólt semmit, csak meredten Katiet bámulta. Derek közelebb lépett. Katie lassan kinyitotta a szemét, és hunyorogva körülnézett.
- Mi történt? - kérdezte nagyon hallkan, majd köhögni kezdett. Grace beugrott mellé az ágyba, és szorosan magához ölelte. Aztán izgatottan kezdte hadarni az elmúlt napok eseményeit. Jó volt Gracet újra beszélni hallani. Katie végre felébredt. Grace pedig ettől láthatóan előrekapott.
Hallkan kiment a szobából, magukra hagyva kicsit a lányokat. Miután becsukta az ajtót maga után, nekidőlt, és lecsúszott a földre. Majd végre utat engedett a könnyeinek.
GAGAGAGAGAGAGAGAGAGAGA
Elég rövid tudom, de nincs túl sok ötletem ehhez a történethez, így hogy nem megy a sorozat. Köszi Eszti hogy írtál! Próbálom folytatni.