Lyany: ezennel kihirdettetik, hogy elkészült első honlapom, ahol hosszas papolásokat tarthatok majd erről arról: www.csetta111.eoldal.hu ha van kedvetek látogassatok el hozzám.

xxxxxxx

xxxxxxx

10. fejezet: Az ezüst hajszál

„Zelgadis kisasszony, már éppen aggódni kezdtünk, hogy hol vagy ennyi eddig. Dante úrfi már utánad akart menni." szólt hozzá elsőként Amelia.

„Umm... csak kellett egy kis idő gondolkodni. És még nagyobb zűrzavarba keveredni." gondolta hozzá.

„Lina rád osztotta az utolsó szakaszt a megfigyelőnek, ha nem gond." mondta Gourry.

„Nekem megfelel." tért vissza a hűvös önmagához. Leült ő is tábortűz mellé és további szó nélkül a lángok közé nézett. A többiek pedig folytatták félbeszakadt beszélgetésüket.

„Sailluneban idén is meg lesz tartva a nyári évforduló fesztiválja. Ilyenkor a terek megtelnek árusokkal, akik a gyümölcseiket vagy egyéb finom ételeiket vagy éppen díszes tárgyaikat árulják fele áron. Este utcabál van, ahol mindenki részt vehet. A nemesek bálja csak másnap van, így mutatjuk ki tiszteletünket a nép ünnepsége felé. Aki akar, éjfélkor beleugorhat egy hatalmas barackpürével teli kádba. Tavaly én is megpróbáltam, és nagyon vicces volt! Megdobáltam az egyik szobalányunkat én pedig a kuktától kaptam egy marék gyümölcsöt az arcomba!"

„Furcsa egy szokásaitok vannak, mit ne mondjak." csodálkozott Dante és összenézett Kaival.

„Dante úrfiii... hogy mondhatsz ilyen igazságtalanságot?" telt meg a hercegnő szeme könnyel.

A vándor egyszerre védekezni kezdett „Nem úgy értettem! Sőt szívesen részt vennék én is rajta! Mikor lesz?"

„Hmmm... nézzük csak... ha jól tudom, holnaptól számolva 23 nap múlva... igen." szomorúan sóhajtott egy nagyot „Kár, hogy idén nem érek haza. De az igazság megvédése érdekében minden szórakozás másodlagos!"

„Hány napra van innen Saillune?"

„A tengerig eljutni úgy 5 nap innen, és ha jó szelet kapunk akkor 7 nap míg a királyságig elhajózunk. A város pedig csak 3 napi járóföldre van."

„Húú! Elég messze elkóboroltál otthonról. Édesapád nem ellenzi?"

„Dehogy is!" felugrott a legközelebbi fára, és rózsaszín lett a világ mögötte „Tudja, hogy az igazság bajnokának a küldetése néha messze viszi! És mindig büszkeséggel tölti el szívét, ha hazatérve mesélek tetteinkről!"

Gourry zavartan nevetett „Amelia szerintem ne kiabálj ilyen hangosan Lina felett, ha felkel, laposra ver." a tapasztalat beszélt belőle.

„Upps... hehe... igazad van Gourry úrfi." suttogta és vigyázva lemászott a fáról.

Zelgadis hallgatta, ahogy a barátai beszélgettek és elmosolyodott. „Legalább ők nem változnak. A világ a feje tetejére állhat de ők hárman mellettem fognak állni, bárhogy is döntök a végén." sóhajtott egyet „Már én is kezdem ezt az érzelgést. Bár ennyit megengedhetek magamnak ebben a helyzetben. Helyzet? Inkább rumli, káosz és katasztrófa." újból sóhajtott „Össze kell szednem magam. Igaza van Linának, időhúzással nem jutok sehova. De most kimerültem, és túl friss minden, most csak úgy is egy dologra tudok gondolni." újabb sóhajt enyhe arcpír követte „Mint egy kisiskolás tini. Érzem, ahogy pirul az arcom, ha csak a két csókra gondolok. Hova lett belőlem az a titokzatos, szívtelen kardforgató?" csóválta a fejét.

Amelia ásított egy nagyot „Szerintem most lefekszem aludni. Dante úrfi akkor te fogsz kelteni?"

„Igen." mosolygott a hercegnőre „Addig is jó éjszakát!"

„Jó éjszakát Amelia!" mondta a másik két társa.

„Köszönöm!" s belefeküdt a hálózsákjában.

„Azt hiszem, és is követem őt. Jó éjt Dante! Jó éjt Gourry!"

„Jó éjt Zelgadis!" hangzottak a válaszok.

Odasétált a saját alvóalkalmatosságához, amennyire tudott kényelem helyezkedett és gyorsan álomra szenderült.

xxx

Egy enyhe rázást érzett a vállán Zel. „Zelgadis kisasszony, ébredj. A te szakaszod jött el."

A sámán hanyatt fordult és megtörölte a szemét „Oké Amelia." ült fel álmosan. Mikor teljesen kinyitotta szemeit egy mosolygós hercegnőt látott maga előtt. „Mi van?"

Rázta a lány a fejét „Semmi. Csak még mindig furcsa, hogy ilyen vagy, egyszerűen kell még ez kis idő, hogy megszokjam."

„Képzeld csak el, hogy milyen furcsa lehet a másik nem tagja lenni."

Amelia lehajtotta a fejét „Bocsáss meg... nem akartalak megbántani."

„Én kérek elnézést, hogy ilyen goromba voltam. Lina elmondott valamit abból, amit beszéltem vele?"

„Nem. Csak annyit mondott, hogy tudja, hogy mi a bajod de ezt csak egyedül tudod megoldani."

Zel sóhajtott egyet „Amelia valószínűleg az életem egy meghatározó részéhez érkeztem, ezért megérdemled, hogy te is megtudj mindent. Ha nem bánod, most mindent elmondok neked is."

„Egyáltalán nem." azzal leült melléje „csupa fül vagyok."

A sámán arca elkomorodott „Először tartozom neked egy vallomással. Én... Amelia... már nem..."

„Tudom Zelgadis kisasszony..." enyhén szomorú hang vágott közbe, mire a kékes hajú lány felkapta a fejét. „...tudom, hogy nem vagy belém szerelmes. Mikor vissza akartad adni a karkötőmet, még nem értettem, de utána este a szavaid újra és újra visszhangzottak a fejemben. Először hitegettem magam, hogy csak azért volt mert visszafogott vagy, de minél többször gondoltam végig, annál kevésbé hittem benne."

„Sajnálom... nem akartalak megbántani. Mikor elváltunk Sötét Csillag legyőzése után, úgy gondolom szerelmes voltam beléd. Ha melletted maradtam volna, akkor biztos több lett volna belőle, de több, mint másfél év távolság megváltoztatta. Fontos vagy számomra most is, de nem úgy, ahogy te szeretnéd. Kérlek bocsáss meg..."

„Semmi gond." tért vissza a lány mosolya „Így én is rájöttem valamire. Én sem vagyok már beléd szerelmes." Zel újabb csodálatba esett „Amíg távol voltál hiányoztál és azt hittem, hogy a szerelem miatt, de rájöttem aznap este, hogy ez sokkal mélyebb annál. Valami hasonló érzés inkább, mint a testvéri szeretet. Igen, te olyan vagy számomra mint egy nagy bátyus most meg mint egy nővér." tekintetében semmi kétség nem tükröződött.

„Amelia..." Zelgadis feltérdelt és átölelte a hercegnőt „Számomra pedig olyan vagy, mint a húgom. Életemet adnám, hogy megvédjelek, hogy megmentselek bármi is veszélyeztet." majd egy puszit nyomott a homlokára. „Felnőttél míg távol voltam. Igaz uralkodó fog belőled válni. Megtiszteltetés számomra, hogy ilyen rendkívüli személyt mondhatok igaz barátomnak."

Amelia felnézett Zelre és elpirult azokra szavakra „Köszönöm Zelgadis úrfi" és újra szorosan megölelték egymást. Kis idő után szétváltak és a hercegnő és így szólt „Szóval, ha most ezt tisztáztuk, elmondhatod, hogy mi bánt ennyire az elmúlt napokban."

Mindketten leültek egymással szembe. A sámán sóhajtott egy nagyot és elkezdte „Tehát,..." és elmondott mindent, amit Linának Naplementekor, kiegészítve a későbbi eseménnyel is. Mikor befejezte, hagyott időt hallgatójának, hogy mindent a helyére tegyen. „Nem egyszerű helyzet, igaz?" mosolyodott el, mikor Amelia még mindig csak pislogott.

„Zelgadis kisasszony, és már döntöttél?"

„Még nem. Ezért is vagyok gondba. Nem tudom, hogy mit tegyek. A logikám cserben hagyott, az érzéseim homályosak, úgyhogy teljes a zűrzavar. De már érted, hogy miért nem tudtok Linával segíteni?"

„Ühüm..." gondolkodott egy kicsit, majd újra szólt „Egyik részről Dante úrfi lenne jó, hiszen az egyszarvúak a jó elkötelezettei, míg Xellos úrfi inkább a pusztításé. Viszont igazságtalanság lenne megtagadni bármilyen lénytől boldogságot csak azért, mert annak született, ami." sóhajtott egyet „Tényleg nehéz döntés. És tényleg egy egész életre szól. Csak egy valamit tanácsolhatok. Hallgass a szívedre Zelgadis kisasszony! Az majd megmondja a helyes irányt!" Zel erre felnevetett „Mi, olyan vicces Zelgadis kisasszony??" kérdezte sértődötten.

„Szinte ugyanezt mondta Lina, amikor elmondtam neki, amit neked az imént. Ne haragudj kérlek, csak meglepően hasonlított a kettő."

Amelia mosolya visszatért „Akkor jobb, ha megfogadod. Biztos ez a helyes megoldás."

Zel sóhajtott egyet és az égre nézett merengőn „Olyan egyszerű, de most mégis olyan iszonyú nehéz a válasz. Még kell egy kis idő..."

„Mindketten megadták, tehát van lehetőséged átgondolni."

Zel biccentett egyet „Köszönöm, hogy meghallgattál és köszönöm a tanácsot. Most menj vissza aludni, újabb hosszú út vár ránk.

„Rendben. Jó őrködést Zelgadis kisasszony!"

„Neked pedig szép álmokat Amelia!" majd újra csend lett a táborba.

xxx

A nap folyamán Dolphin alattvalói újabb támadást kezdtek a csapat ellen. Zelgadis kifejezetten örült, hogy beléjük futottak. Kiválóak voltak a felgyülemlett feszültség levezetésére.

„Damu Bras!! Burst Flare!!" kiáltotta sámán egymás után. Majd miután ezt megunta, előhúzta kardját „Astral Vine!!" és úgy ment neki a Mazokuknak.

A többiekre alig jutott néhány ellenfél, mivel Zel a nagyját 'lelkesen' megölte. „Lina nem gondolod, hogy rossz hatással vagy Zelgadisra? Kezd úgy viselkedni, mint te." súgta oda a boszorkának Gourry.

'Durr' csapott a fejére Lina „Eléggé sok minden történt vele az elmúlt napokba. Érthető, ha le akar dolgozni a feszültségből egy kicsit. Én is ezt tenném a helyébe."

„Erről beszélek..." 'Csett' jobb horoggal a szőke harcos álla bánta a kijelentést.

A küzdelem nem tartott sokáig. Néhány talpnyaló ugyan megszökött, de a győzelem az övéké volt. Bár azt is mondhatnánk, hogy a győzelem Zelgadisé volt. A mágus eltette a kardját, és az útnak fordult, mindenkinek háttal „Erről ennyit. Indulhatunk tovább." és követte saját tanácsát. Közben pedig nem látta, hogy a társai zavart mosollyal néznek.

„Hehe... ez emlékeztet arra, hogy nem szerencsés Zelgadis ellenségének lenni." jegyezte meg Lina. Majd követték a sámánt óvatosan.

xxx

Az elkövetkező kettő nap eseménytelenül folyt le. Zelhez nem igazán lehetett beszélni. A társalgásokra bár figyelt, még kevesebbet szólt a többiekhez, és a banditák kirablásában is leghátul maradt. Láthatóan el volt merülve a gondolataiban. Párszor meg is botlott egy-egy faágban, mert nem figyelt. Egyikük sem látta a sámánt még ennyire megfeledkezni a külvilágról.

A második nap estéjén elérték a Blanca hegy lábát. „Itt most letáborozunk. Holnap megkeressük a gnómot." közölte a sámán.

Lina biccentett „Rendben. Majd kezdem és a felügyeletet, utána..."

„Nem én akarom kezdeni" vágott közbe Zelgadis.

„Ahogy akarod. Majd leszek utánad. A sorrend utána Gourry, Dante , Amelia."

„Lina miért nem osztasz egyszer sem rám felügyeleti időt?" kérdezett rá Xellos.

„Mondjuk azt, hogy félő, hogy bármikor el kell hagynod minket más kötelességek miatt, akkor véletlenül elfelejted felkelteni az utánad következőt." mondta gúnyosan.

Bántott mosollyal válaszolt „Ennyi idő után, még mindig nem bízol meg bennem? Olyan rosszat sosem tettem (közvetlenül) ellenetek, amiért ezt a rosszindulatot kiérdemeltem."

„Ezért gondoskodom róla, hogy a jövőben se tegyél ilyesmit, rendben?" válaszolta hűvösen.

Összekulcsolt a kezeit „Ez nem szép tőled Lina..." duzzogott.

„Ahogy gondolod..." legyintett egyet „most aludjunk, a holnapi nap biztos érdekes lesz."

A táborra csend hullt, csak tűz pattogott halkan. Zel pedig a lángokra feledkezett. Mikor felnézett, látta Xellost, hogy bár csukott szemmel de mosoly nélkül nézte őt. „Csak még pár napot adj..." suttogta olyan halkan, hogy átlag ember nem hallhatta volna. A Mazoku oldalra döntötte fejét és enyhén mosolyodott, majd elteleportált. De csak a közeli fára.

xxx

Már délelőtt megtalálták a hegyi labirintus bejáratát. Zelgadis egy papírral a kezében vezette őket. De mielőtt mélyebbre jutottak mondta nekik, hogy jegyezzék meg, hogy merre mennek, hogy esetleges menekülésnél könnyebb dolguk legyen. És azzal együtt nekivágtak az ismeretlennek.

„Xellos úrfi tudsz valamit erről a Fenyőgnómról?" kérdezte Amelia.

„Hmm..." a mutató ujját az állához, tett majd kis idő után fejmagasságba emelte „nagyon idegesítőek, és nagyon rosszindulatú trükköket használnak. Szeretik kínozni a területükre tévedt embereket. És előszeretettel eszik meg a szemeiket."

„ÍÍÍÍÍÍ!! Zelgadis úrfi, biztos jó ötlet egy ilyen útjába kerülni?" kiáltott az elől haladónak.

Zelgadis a válla felett visszanézett „Ha együtt maradunk el tudunk bánni vele. Az egyik legnagyobb gyengéje a tűz, ezért hogyha támadunk, tűz és szellemi varázslatokat ajánlatos alkalmazni. Viszont semmi esetre se használjatok földi erőket, mert azokat könnyedén visszafordítja rátok." a varázslók biccentettek a tanácsra.

„Zel tudod, hogy merre haladunk? Van térképed?" hajolt a sámán pergamenje fölé Lina.

„Szó sincs róla. Most rajzolom a térképet."

„Heeee?? Úgy jöttünk be, hogy semmi támaszunk sincs, hogy hova tartunk??" kiáltott, váltott meglepődésből méregre.

„Ha lett volna is, már elavult volna. A gnóm képes a területét megváltoztatni minden telihold alkalmával, ami a mi esetünkben múlt héten volt. Egy régi vázlattal nem jutnánk sehova, ezért rajzolok le mindent, és haladok lassabban a szokásosnál. Mondtam azt is, hogy próbáld memorizálni az irányt, nem?"

„Grrr!! Igen de azt nem, hogy ha nem figyelek eléggé el is tévedhetünk örökre!" kiáltotta.

„Nyugalom Lina! Ha minden simán halad, sérülés nélkül kikeveredhetünk innen. Csak engedd, hogy továbbra is nyugodtan feljegyezzem a járatokat."

„És ha valami történne a vázlattal, majd én kivezetlek titeket." mind csodálkozva a hang tulajdonosára tekintettek, aki hirtelen a mutató ujjait nézte miközben összeütköztette őket zavarában „Mi van? Tényleg ilyen nehéz elhinni, hogy nem csak bajba sodorni, de segíteni is tudok néha nektek?" majd újra bután mosolygott, kezeit maga mögé tette „Élve eltemetve pedig amúgy sem vagytok olyan szórakoztatóak."

„Idióta..." mondta Lina, majd sóhajtott egyet „De legalább, HA igazat mondasz van még valaki, akire támaszkodhatunk."

„Tényleg gyakorolnod kellene, hogy ne legyél ennyire bizalmatlan mások felé Lina..." biggyesztette a száját Xellos.

„Aham. Majd máskor." és fordultak volna újból útnak, amikor az oldalsó falakból dárdák csaptak le, egyenesen Zelgadist célba véve.

„Unicorn Shield!!" kiáltotta Dante, de már késő volt. Zelt elérték a dárdák... és a földre estek.

A sámán önelégülten elmosolyodott „Van előnye annak, ha a bőrödet kövek fedik." hátra nézett a többiekre „Dante fenn tudnád tartani a pajzsot míg itt leszünk? Úgy gondolom, még találkozhatunk ennél sokkal alattomosabb dolgokkal idebenn."

„Muszáj neki is itt maradnia?"mutatott hüvelykujjával a mellette vigyorgó Xellosra „Nála alattomosabbal úgysem találkozunk. Ráadásul nem is szorul védelemre."

„Tartsd a szemed előtt, hogy ha én nem tudlak kivinni titeket, ő az egyetlen esélyetek."

„Ilyen a mi szerencsénk" morogta magának Dante. Xellos vigyora pedig szélesebb lett.

xxx

Egy órán keresztül bolyongtak a labirintusban, amikor egy nagy teremhez értek. Zöld márvány fedett mindent, ami a gyertyák fényében ragyogott. Az egész közepén egy hatalmas ezüstfenyő állt, melynek tetejét alig lehetett látni. Zelgadis nem sokáig csodálkozott a látványon, elhagyta a küszöböt és közelített a fához, mikor egy hang megszólalt. „No lám, no lám csak nem sikerült pár tökfilkónak átjutnia a csapdáimon?" a fenyő ágai mozogni kezdtek, mintha nagy szél kerekedett volna, és az egyik magasabb ágán megjelent egy kicsi, zöld nagy hasú manó. Hosszú, hegyes volt a két füle és az orra, a végtagjai pedig kicsik és vékonyak a törzséhez képest. A feje búbján, pedig ott ékeskedett öt darab ezüsthajszál. „Mit akartok tőlem buta halandók? Ha ebédre jöttetek, akkor ti hoztátok az ételt..." eltűnt az ágról és megjelent a fa tövében „látom szép nagy egészséges szemeitek vannak" megnyalta a szája szélét „ínyenceknek való ünnepség lesz ma!"

„Fireball!!" célzott Lina, de nem talált „Tartsd az étvágyadat kordában!! Nem ölünk meg, ha odaadod az egyik hajszáladat!"

„Ááá... szóval Ganlához szeretnétek bebocsátást nyerni? Annak a kedves teremtésnek már sok finom szemet köszönhetek. Egyszer meg kell látogatnom, köszönetet mondani neki. Sajnos ti már nem élitek meg a nagy találkozást."

„Azt meglátjuk!" kiáltott Zelgadis „Elmekia Flame!!" a gnóm eloszlatta mindenki megdöbbenésére az igét.

„Hehe!! Nem hiszitek, hogy az otthonomba képesek lesztek megölni!"

„Szét kell válnunk, hogy esélyünk legyen elkapni ez a kis gnómot." szólt Zel „Kettesével a legbiztonságosabb. Amelia, gyere!!" a lány biccentett és együtt elhagyták a Dante Pajzsát.

„Gourry te velem jössz!!" megfogta a harcos karját Lina.

„Hééé, Lina lassabban!!"

És a Dante és Kai egyedül maradt Xellossal. „Egyedül is boldogulok Mazoku. Tűnj innen!" nézett rá mérgesen, közben pedig a rigó borzolta tollait.

„Tudod mit mondott Zelgadis? Vigyáznunk kell egymásra, és ki merne ellent mondani ilyen szájnak." mosolygott önelégülten. Beszélgetésük megszakadt, mikor a gnóm újra megszólalt.

„Haha!! Így sem juttok előrébb! Fir Rain!!" és a fa tűlevelei tömegestől indultak el minden irányba, hegyes, úgy 20 cm-es fémtüskékké válva.

„Windy Shield!!" kiáltott szinte egyszerre Lina és Zelgadis.

„Burst Rondo!!" támadott Amelia de mind hiába, a gnómra nem volt semmi hatással. „Ez így nem jó Zelgadis úrfi!! Ha ennél erősebbet vetünk be beszakadhat a mennyezet, de így nem tudjuk legyőzni."

„Tudom, de próbálkoznunk kell! Próbáljuk együtt mást." szinkronban motyogtak, majd „Elmekia Flame!!" de csak a gnóm pajzsát találta.

Közben Lina sem volt tétlen „Mega Brando!!" és Dante sem „Fire Horn!!" sikertelenül.

„Kicsit unalmas nem gondoljátok? Játszunk egy kicsit komolyabban! Forest Spears!" és a kisebb tüskék nagy fémlándzsákká váltak, úgy támadtak tovább.

S mindenki erősebb pajzsot emelt „Defense!!"

„Zel!!" kiáltott Lina „Gyorsan ki kell találnunk valamit vagy felnyársal minket ez a kis takony!"

„Töröm a fejem, de nehéz ha közben mozogni kell!" szólt. Újabb támadások lettek sikertelenek, a fenyőlándzsák pedig nem akartak fogyni.

„Egyesüljünk újra! Úgy erősebbek vagyunk és kevésbé fáradunk" majd néhány gyors mozdulattal mind Dante pajzsa alá menekültek vissza.

„Xellos te nem tudnál valamit csinálni?! Tudjuk, hogy érdekes, ahogy harcolunk, de mégis nem vagy valami főnöke ennek a gnómnak?" ordított rá Lina.

„Akár mennyire is szeretném Lina, nem avatkozhatok bele, mert ezzel csak bajt hoznék Zelas-sama fejére, mert megsérteném a megnemtámadási paktumot a gnómkirállyal." védekezett a Mazoku.

„Akkor adj valami tanácsot!!"

„Nem szükséges! Rájöttem mit kell tennünk." szólt közbe Zel „A fenyőt kell elpusztítanunk és az ereje is semmivé lesz." nézett a fára szúrós szemekkel, vicsorogva.

„Jó következtetés Zelgadis! Nincs fa, nincs tüske." mosolygott Xellos, a mutatóujját lebegtetve.

„Lina! Te leszel a védelem, én támadok!" majd szó nélkül megfogta Lina derekát és elkezdett futni. A boszorkának alig volt ideje felemelni a pajzsot mielőtt az első tüskelándzsák elérték volna őket.

„Te őrült! Legalább figyelmeztethettél volna! Majdnem meghaltunk!" kiáltott a zsákként lógva a sámán karjában Lina.

„Tudtam, hogy gyors vagy." odaértek a fenyőhöz és a sámán kántált, majd kezét a fára tette.

„Mit keresel ott nyomorult??" fordult a gnóm a kiméra felé és válaszát gyorsan meg is kapta.

„Blast Bomb!!" és a termet tűz lepte el. Mikor a levegő kitisztult, a fenyőből hamunál nem sokkal maradt több. Körülnéztek és látták, hogy a gnóm a földön hevert mozdulatlanul, feltehetően holtan. Dante leengedte a pajzsot, Zelgadis eleresztette Linát, majd a gnómhoz ment. Közönyösen ránézett, majd lehajolva kitépett egy ezüsthajszálat. „Ennyivel megúszhattad volna, de nem mondd, hogy nem figyelmeztettünk." és felnézett a barátaira.

„Akkor, ha itt megvagyunk, mehetnénk. Már éhes vagyok!!" szólt Lina.

Zel biccentett „Mutatom az utat." azzal elhagyták a harc színterét.

xxxxxxxx

xxxxxxxx

Lyany: szeretném azért azt bevallani, hogy végül is bírom Ameliát, csak úgy gondolom, hogy ő és Zel nem illenek össze. Ja és lassan itt a végjáték számára, de még nem mondok többet. Beee!! Coming Soon