11. fejezet
Fél órával később a trió a raktár egyik oldal bejárata közelében lévő konténer mögött állt. Castiel szerint ez volt a legkevésbé őrzött bejárat, bár itt is három férfi állt unottan az ajtó közelében.
- Gyorsan végezni kellene velük - suttogta Dean - hogy legalább ezek ne tudják riasztani a bent lévőket. Talán akkor lesz esélyünk a bejutásra.
Mindkét angyal egyetértően bólintott.
Castiel abban a pillanatban eltűnt mögülük, hogy a három férfi mellett tűnjön fel. Mielőtt azok bármit is tehettek volna, az angyal mindkét kezét egy-egy démon homlokához szorította. Vakító fehér fény villant és a két férfi holtan rogyott össze. A meglepett harmadik Castiel felé vetette magát, de nem bizonyult elég gyorsnak. Az angyal kezében megvillant a saját pengéje és mélyen a másik gyomrába fúródott. A démon kitágult szemekkel bámult a hasából kiálló fényes pengére, majd vörös izzás kíséretében, ami átjárta az egész testét, a másik két társa holtteste mellé rogyott.
Az angyal letörölte a véres pengét és a társai felé fordult. Intett a kezével, mire Dean nyomában Gabriellel elindult az ajtó felé.
- Bármi védő rúna, amit le kellene kaparnom, mielőtt bemegyünk? - kérdezte a vadász a falakat fürkészve.
- Semmi, ami angyalokra hatna.
- Hát ez eléggé gyanús… - vakarta meg a tarkóját Dean.
Castiel egyetértően bólintott. A démonoknak tudniuk kellett, hogy kikre számíthatnak. A leglogikusabb lépés az lett volna, hogy telirakják enochiai jelekkel a raktár minden négyzetméterét, hogy az angyal ne tudjon bemenni.
- Csapda - összegezte a helyzetet Castiel.
- Akkor most mit fogunk tenni? - csatlakozott a beszélgetéshez Gabriel. Végig az övébe tűzött penge markolatát szorongatta, mintha attól remélne bármi megnyugtatást vagy védelmet.
- Belesétálunk - közölte Dean és benyitott a raktárba.
Egy gyanúsan üres folyosón találták magukat. Úgy tűnt mintha az épület teljesen üres lenne. A rövid folyosó egy nagy hangár méretű raktárhelyiségbe nyílt. A polcokon mindenféle áru sorakozott nagy tételben. Dean előhúzta az övéből a démonölő pengét.
- Hé! Pokolfajzatok! Hol vagytok gyáva patkányok?
Pár pillanattal később a sorokból közel tíz fekete szemű ember sétált elő, nők és férfiak vegyesen.
- Nem volt túl bölcs döntés, hogy idetoltátok a képeteket - kezdte az egyik kaján vigyorral a képén.
- Akkor nem kellett volna ennyire hívogató partit csinálnotok itt az isten háta mögöt - válaszolt gúnyosan Dean és fogást váltott a pengén, miközben alapállásba helyezkedett.
Nem kellett sokat várniuk arra, hogy a démonok meginduljanak feléjük. Dean és Castiel is elrugaszkodtak a földtől és egyenesen az ellenségnek rohantak.
A vadász első lendületében rögtön belevágta a kést az egyik démon oldalába, aki hangosan sikítva görnyedt össze, kezét a sebre szorítva, de abban a pillanatban Dean mélyen a torkába döfte a kést.
Dean a szeme sarkából látta, hogy Castiel körül három férfi és egy nő köröz, de nem mernek közelebb menni az angyalhoz. A lábánál pedig egy kiégett szemű démon feküdt.
A vadásznak nem volt ideje tovább bámészkodni, mert ebben a pillanatban két erős kar ragadta meg és ledöntötték a lábáról.
A kés kirepült a kezéből és az eséstől a tüdejéből is kiszorult minden levegő. Ösztönösen beletérdelt a fölé tornyosuló démonba, de nem sikerült annyira kizökkentenie, hogy ki tudjon törni a szorításából.
A fölé tornyosuló démon kezében kés villant, Dean minden izmát megfeszítve próbált szabadulni, de nem tudott mozdulni. Elszakította a tekintetét a megvillanó pengétől és oldalra nézett.
A démonölő kés túl messzire csúszott a padlón, esélye se volt rá, hogy elérje. Castiel továbbra is egyszerre több démonnal küzdött, akik túl ügyesen tartották a megfelelő távolságot ahhoz, hogy életben maradjanak. Ettől függetlenül az eddigi egy testhez már másik kettő is csatlakozott az angyal lábánál.
Egy erős kéz ragadta meg az arcát. Az álkapcsát markoló démon maga felé kényszerítette a vadász tekintetét.
- Ha tehetném, akkor nem hagynék veszni egy ilyen remek testet, mire lennék képes a bőrödben, öregem. De sajnos... - itt Dean mellkasához nyomta a kését, ott ahol a védőrúna volt beletetoválva a vadász testébe, ami megakadályozta, hogy egy démon megszállhassa - Így nincs más hátra, kénytelen leszek megölni téged.
Dean nagy levegőt vett és felkészült az elkerülhetetlenre.
A démon arcán kéjes vigyorral felemelte a kését, de ebben a pillanatban ráfagyott a mosoly az arcára. A szemei narancsos fénnyel felizzottak, majd végleg elsötétültek. A halott test Deanre omlott.
Ahol eddig a démon arca volt, most Gabriel reszkető alakja állt kitágult szemekkel. Dean lerázta magáról a testet és talpra kecmergett. Pont időben, mert egy hosszú szőke hajú nő ebben a pillanatban vágta bele a kését abba a padlódeszkába, ahol eddig ő feküdt. A vadász kirúgott a lábával és így sikerült beletaposnia a nő oldalába, aki fél méterrel arrébb csúszott a padlón.
Mielőtt a nő talpra állhatott volna, Dean kikapta Gabriel reszkető kezéből az angyalpengét és hátba szúrta a démont. Azzal a lendülettel ki is rántotta belőle a fegyvert és visszalökte az arkangyalnak, aki esetlenül, de felvette, és reszketve tartotta maga elé.
A Winchester fiú gyorsan magához vette a démonölő kést és újabb ellenfél után kutatott a tekintetével.
A Castiel körül még életben maradt démonok abbahagyták a körözést a kék szemű angyal körül és futásnak eredtek. Az angyal kinyúlt az egyik után és megragadta a karját. Gyorsan fogást váltott rajta, hogy ne tudjon megszökni és leszorította a padlóra.
Dean és Gabriel gyorsan odasiettek Castielhez. Úgy tűnt jelenleg nem kell több támadóval szembenézniük. A földön szétszórva hét holtest hevert, de Deant kizárólag a nyolcadik még mindig vergődő démon érdekelte.
Letérdelt a férfi elé, és a kést a démon álla alá szorította.
- Hol van a nő? És ajánlom, hogy még életben legyen - suttogta vészjóslóan.
- Ostobák vagytok, hogy idejöttetek érte - köpte a férfi.
- Egyelőre úgy látom, hogy ti vagytok ostobák, amiért idecsaltatok minket - intett a halott démonok felé a vadász.
- Rajta, ölj csak meg - hörögte a démon.
- Mindig ugyanaz a nóta. Inkább térjünk át arra a részre, amikor elmondod, melyik koszos helyiségben őrzitek a nőt, és akkor gyorsan végzek veled.
Dean Castielre nézett, mire az angyal erősebben nyomta a démont a padlóhoz.
- Menjetek a pokolba - nyögte a démon.
Az eddig állához szorított pengével Dean egy mély vágást ejtett a férfi bal karján, mire az fájdalmában felüvöltött.
- Utoljára kérdezem, hol van a nő? - üvöltötte Dean és megcsavarta a kést a démon karjában.
- Odafent - kiáltotta fájdalmában a férfi - Fent az irodában!
Dean Gabrielre nézett.
- I...igen, van az emeleten egy iroda. Az étkezde mellett - mutatott a raktár másik végébe, ahol egy lépcső vezetett felfele.
- Helyes - mondta Dean és felállt.
Castiel keze alatt fehéren felizzott a démon teste. Amikor az angyal is felegyenesedett a férfi nem mozdult többet.
- Azt mondtad, húszan vannak? Akkor már több, mint a fele megvolt - nézett körbe Dean.
Gyors léptekkel elindultak a lépcső felé. Castiel ment előre, utána Gabriel és végül Dean. A lépcső aljában megálltak és Dean megveregette Gabriel még mindig reszkető vállát.
- Kösz - mondta egyszerűen - Jövök neked eggyel.
Az emeleten ugyanolyan baljós csend és nyugalom fogadta őket, mint mikor beléptek a raktárépületbe. Szinte rögtön a kantinban találták magukat, ahol még mindig semmi nyomát nem találták démonoknak. Ez nagyon idegesítette Deant. Könnyebb lett volna, ha itt is rögtön rájuk veti magát egy horda szörnyeteg, mint, hogy attól kelljen tartaniuk, hogy mikor ugrik elő valami az egyik sarokból. Egészen biztos volt, hogy még mindig vannak itt démonok. Még Dean is érezte a démonokra jellemző kénszagot. Tudta, hogy a közelben vannak és nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy figyelik őket.
Nem sokat kellett várnia, hogy beigazolódjon a gyanúja. Félúton voltak az említett iroda bejárata felé, amikor lépteket hallottak a lépcső felöl. Mire észbekaptak egy újabb csapat démon vette körbe őket. Az rögtön kiderült, hogy Castiel erősen elszámolta a létszámot. Legalább tíz fekete szempár figyelte őket a vérükre szomjazva.
Mielőtt bármelyik fél is támadhatott volna egy hangos női sikoly töltötte meg a termet. Gabriel teljesen elsápadt és Dean úgy látta, hogy nem sok választotta el az alacsony férfit az ájulástól. Nem volt kétség afelől, hogy kihez tartozott a sikoly.
Ájulás helyett viszont Gabriel valami váratlant tett. Egyenesen a hang irányába rohant. Dean hallotta saját magát, amint az angyal után kiállt, hogy álljon meg és hogy csapda, de többre nem volt ideje. A démonok rejtélyes módon elengedték Gabrielt, és inkább Deannel és Castiellel foglalkoztak.
Nem tehetett semmit. Gabriel kezében az angyal pengével egyenesen az iroda felé rohant. Feltépte az ajtót és eltűnt Dean szeme elől. A vadász hangosan káromkodott, majd a démonok felé fordult.
- Csak szólok, hogy rohadt rossz estén vagyok túl és még mindig nincs vége - morogta és beledöfte a kést az első felé lendülő démon mellkasába.