Hajnali kettő felé járt az idő. Peter Travis fáradtan, karikás szemekkel tekintett az előtte fekvő laptop fehéren fénylő monitorjára. A félig telt oldalon a kurzor már jó ideje egy helyben villogott. Reggel lapzárta, és még sehol sem tart a cikkel, valami késelésről volt szó Észak-Walesben meg a fiatalok bandaháborúiról, igazából nem is nagyon érdekelte. Oda sem nézve, megszokásból matatott az asztalon, és aztán egyhajtásra kiürítette a kávéspohár alját, az éjszaka folyamán a negyediket.
Egyszerre valami halk suhogást hallott. Lehet, hogy mostmár tényleg le kéne feküdnie. A függöny meglebbent, hollott az ablakot régen becsukta.
Már épp felállt és az ágyba készült indulni, hogy majd kora reggel befejezi a munkát, amikor egy utolsó pillantást vetett a laptopra, és kiverte a víz. A billentyűzet magától gépelni kezdett. Ijedtében hátrahőkölt, és csak hosszú percek múltával mert visszaaraszolni az asztalhoz, amikor semmi más rendkívülit nem tapasztalt. A gombok továbbra is egymás után ütődtek le, ő pedig csodálattal vegyes borzalommal olvasni kezdte a képernyőn megjelenő szöveget.
"Szia Pete! Ne haragudj, hogy így rádtörtem, nem akartalak megijeszteni. Csak így lehetséges hogy kommunikáljunk, gondoltam, Nick Cutlert nem látnád szívesen a történtek után, meg hát ez így mégiscsak meggyőzőbb.
Emlékszel rám? Lucy vagyok, illetve voltam. Most szellem vagyok, ugyanis a halálom... ez egy elég hosszú és zavaros történet, tele vérrel, nem hiszem, hogy kíváncsi lennél rá. De nem vámpírok tették, ne aggódj. Egyszerűen így történt."
Pete nem akarta elhinni, ez az egész nem csak átverés, vagy valami hülye vicc lehet. De ilyesmit nem tudnak kivitelezni, nincs rá magyarázat. Összezavarodottan olvasta tovább.
"Szóval ne aggódj értem, ha a halálomról hallanál, én jól vagyok. Sok sikert és kitartást az újságíráshoz, remélem, talász magadnak új célokat, most, hogy a vámpírokat nem üldözöd tovább. Nagyon fogsz hiányozni, mert egy jó barátra leltem benned. Őrizd meg az emlékemet! Lucy"
A gépelés abbamaradt, Pete ösztönösen kinyújtotta a kezét a laptop felé, de csak a levegőt érintette. Szegény Lucy. Enyhe fuvallatot érzett maga körül, és lehunyta a szemét. Talán még most is itt van. A levegő összesűrűsödött körülötte, és ő úgy érezte, mintha valaki megcsókolná az arcát, de ahogy kinyitotta az szemét, a sejtelem ködként eloszlott. A légáramlat elült.
Gyorsan az ablakhoz futott, és kilesett a függöny mögül. Még látta a távolodó kocsi alakját; Nick Cutler ült benne, de ő tudta, hogy valaki más is mellette van. Nézte az autót, míg az el nem tűnt a szeme elől.