Bones – NCIS
vol 11.
Ziva újabb lövést adott le Taffet irányába, ami egy pillanatra megtántorította a nőt. Csakhogy, mielőtt Ziva az utolsó golyót is kilőhette volna, a fegyver csődöt mondott.
- A francba! A fenébe! –szitkozódott Ziva. Aztán, amikor maga mellé nézett, hogy felmérje a helyzetét, már csak egy alig lélegző Brennan-t látott.
- Bírd még ki Brennan! Mindjárt itt a segítség! –suttogta Ziva. Ekkor Taffet jelent meg 10 méterrel előttük.
- Mondanának talán még egy utolsó imát? –kérdezte gonoszan vigyorogva, fegyverét az áldozataira célozva.
- Nem… nem hiszek… Istenben! –nyögte Brennan, szúrós szemmel nézett Taffet-re. Ha szemmel ölni lehetett volna, bizony Ziva és Brennan azonnal megmenekültek volna.
- Akkor intézzük el ezt gyorsan! –Booth már annyira közel volt, hogy kristálytisztán hallotta Taffet hangját. Kirázta a hideg a nő nyers hangjától, amit már vagy egy éve nem hallott.
- Ebben egyetértünk! –szólalt meg Gibbs, aki Booth mellett lépett elő, fegyverét, csakúgy mint az FBI ügynök, Taffet fejére célozta. Heather szó nélkül irányította a fegyvert Booth irányába, készen állva arra, hogy lőjön. Az idő mintha lelassult volna. Booth és Gibbs nem várt egy másodperccel többet sem. A két ügynök egyszerre húzta meg a ravaszt. A két golyó átsüvített az éjszakán és egyszerre találta el Taffet-et, aki holtan esett össze. Egy pillanatra elcsendesedett az erdő. Még visszhangzott a lövések hangja, aztán egy női hang szakította meg a csöndet.
- Gibbs? –hallatszódott Ziva hangja az egyik fa mögül a közelből. Booth, Tony, Sarah és Gibbs egyszerre rohant a hang irányába. Booth szíve olyan hangosan dobogott, hogy attól félt, mások is meghallják. Tony és Gibbs ért oda először és segített Zivának felállni.
- Jól vagy Ziva? –kérdezte Gibbs.
- Megmaradok. Egy golyót kaptam a jobb lábamba.
Tony és Gibbs elkezdte visszatámogatni társukat a kocsihoz, míg Booth letérdelt Brennan mellé.
- Bones. –suttogta Booth alig hallhatóan, kisimítva Temperance arcából egy hajtincset.
- Visszamegyek a kocsihoz, hívok mentőt! –mondta Sarah, majd magára hagyta az ügynököt. Seeley leült a földre, mit sem törődve azzal, hogy az öltönye tönkremegy, és az ölébe húzta Brennan-t. Megpróbált elszorítani a társa vállán éktelenkedő sebet, de nem járt túl sok sikerrel. A nő, akit annyira szeret a kezében feküdt eszméletlenül, a vállán lévő seben keresztül pedig folyamatosan áramlott ki belőle az élet. Booth becsukta a szemét, és magában imádkozni kezdett Bones életéért. Tudta ugyan, hogy partnere nem hisz az Úrban, de úgy érezte, hogy most az ő hite segíthet csak rajta.
- Booth? –alig hallotta a hangját, de amikor a férfi kinyitotta a szemét, két hatalmas sötétkék színben játszó szempárral nézett farkasszemet.
- Bones! Istenem! Ne mert itt hagyni, Bones! Megértetted?
Brennan halványan, de néhány másodperce elmosolyodott.
- Booth… a semmi közepén… vagyunk… -nehezen vett levegőt, de Brennan eltökélte magát, hogy amíg csak tud ébren akar maradni- Kétlem… hogy kibírom… amíg ideér… a mentő… csak hogyha a… vérveszteség… mennyiségét… nézzük.
Booth szemei könnybelábadtak Brennan komor racionalitását hallva.
- Bones… -annyi mindent akart mondani partnerének, de nem akarta, hogy a nő azt higgye, azért mondd el neki mindent most, mert feladta a túlélés lehetőségét. Ahelyett, hogy bármit mondott volna, szabad kezével megszorította Brennan jobb kezét.
- Csak tarts ki még egy kicsit Bones… tedd meg értem! –felelte végül az ügynök. Brennan lassan bólintott és annyira szorította Booth kezét, amennyire csak tudta. Booth már hallani vélte a távolból a mentő szirénáját, de nem volt benne biztos, hogy az érzékei nem a csapják be. Az eltelt másodpercek óráknak tűntek. Booth csak nézte partnerét, Brennan a férfi arcát fürkészte. Temperance sosem volt tökéletes az érzelmek terén. Nem értett az érzelmekhez annyira, mint FBI ügynök társa. Brennan mindig is úgy gondolta, hogy ő volt az agy a csapatukban, míg Booth a szív. A nő érezte, ahogy nehezedik a szemhéja. Nem akarta elhinni. Itt volt annak a karjaiban, akit annyira szeretett. És itt kellene meghalnia? Ezt nem akarta. Túl akarta élni, hogy mindent, amit az elmúlt években az agyában lévő képzeletbeli érzelmek feliratú dobozba passzírozott, elmondhassa társának.
- Booth… -csak ennyit tudott mondani.
- Bones! Ne tedd ezt velem! –kérlelte a férfi könnyekkel teli szemmel. Brennan azonban már nem válaszolt, nem tudott. A szemei lassan lecsukódtak. Az ügynök számára, minthogyha megállt volna az idő.
- Bones! Bones! –szólongotta Booth eszméletlen partnerét. Brennan szorítása a férfi kezén gyengült, és ha Booth nem szorította volna, akkor egyszerűen kicsúszott volna a kezéből. Aztán lépteket hallott. Sarah volt az.
- Booth. Mindjárt itt a mentő. Vigyük ki őt az erdő szélére. A mentősök nem fognak tudni idáig bejönni.
Seeley felnézett a nőre, akit a férfi könnyes szemei megrémisztettek. Sarah sosem látott még senkit sem ennyire összetörve. Az FBI ügynök lassan felállt, Brennan-t az ölében tartva. Amikor meglátta a messzi távolban villogó kék lámpákat, és meghallotta az ismerős szirénát, sietősebbre vette lépteit. Amikor kiért a kocsihoz, a mentősök elvették tőle Brennan-t és a hordágyra fektették.
- Vele akarok menni! –jelentette ki Booth, és már szállt volna be, amikor a mentős megállította. Booth felmutatta FBI-os jelvényét, de a mentős megrázta a fejét.
- Ez egy sürgősségi mentő, uram. A betegeken kívül más nem ülhet be!
- Ne csinálja ezt velem, hallja? Ő ott a társam! Nem hagyom magára a társamat!
- Eddig ott volt vele, vigyázott rá! –emelte föl a hangját a fiatal mentős srác- Most hagyja, hogy mi vigyázzunk rá! –ezzel a srác becsapta a mentő ajtaját, és a mentőautó újra felkapcsolva a szirénákat elrobogott D.C. felé. Booth nem akarta elhinni, ami törént. Hogy történhetett meg az, ami megtörtént? Ali állt a lábán, a kezei is remegtek…
Ziva és Tony hátul ültek Booth kocsijában, onnan nézték végig az előttük lejátszódó jelenetet. Felismerték Booth érzéseit. Nem volt nehéz. Mind a ketten ismerték ezt az érzést. Már egy ideje egymás körül „táncoltak", de főnökük 12-es szabálya a „Sose randizz a munkatársaddal" az útjukba állt. És hiába szerették egymást, nem jöhettek össze. Féltették a közös munkát. Ziva arcán először jelent meg nagyon hosszú idő óta a fájdalom. Fájdalmat érzett, amint látta az életerős és magabiztos FBI ügynököt másodpercek alatt összeroppanni, amikor felvetődött, hogy elveszítheti társát és élete szerelmét. Az ügynöknő egy pillanatra társára nézett. A férfi az ölében tartotta Ziva megsebesített lábát, amin bekötötték a sebet és elszorították, hogy ne vérezzen tovább. Azonban Ziva azonnal elkapta a tekintetét, ahogy Tony ránézett.
Sarah odalépett Booth mellé, és megszorította a férfi vállát.
- Booth. Menjünk. –rövid szünetet tartott- Zivát is be kell vinnünk a kórházba.
A férfi lassan bólintott, de nem akart megmozdulni. A lába földbegyökerezett. Egy pillanatra visszacsöppent a múltba. Két évvel ezelőttre. Két évvel ezelőttre, amikor Heather Taffet először rabolta el Bones-t. Arra emlékezett, ahogy látta a labor egyik kijelzőjén a beállított visszaszámlálót 00:00-ra váltani. Amikor realizálódott benne, hogy Brennan és Hodgins ideje lejárt. Most ugyanaz az érzés keringett benne. Nem akar elmozdulni onnan. Úgy érezte, ha elmegy, akkor valósággá válik ez az egész. Akkor Brennan tényleg haldokolna. És Booth ezt nem akarta. Bármit megtett volna, hogy ez a valóság, most mégis egy borzalmas rémálom legyen, és bármelyik pillanatban felébredhessen, és rájöjjön, hogy semmi baj sem történt. De mélyen legbelül tudta, hogy ez nem álom. Pontosabban, hogy ez egy élő rémálom.
