11. fejezet - Sárkányok
A következő hét is folyamatos tanulással telt. Sosem hitték volna, hogy lehet annál is többet tanulni, mint amennyit az RBF vizsgák előtti időszakban kellett. A változatosságot csak az jelentette Harry napirendjében, hogy az órák, a könyvtár és az esti okklumencia tanulás mellett, végre befejezte a telejegyzetelt hatodikos bájital tankönyv megjegyzéseinek átvezetését saját hetedikes könyvébe. Elkeseredetten tapasztalta azonban, hogy csak az első félév bájitalainak egy részéhez tartalmaz hozzáfűzéseket. Sejtelme sem volt, mihez kezdjen, ha odaérnek a tananyagban. Óriási lebukástól és botránytól tartott.
Az egyetlen vigaszt az SVK órák, és a héten elkezdődött SVK szakkör jelentette. Befejezve a múlt év anyagának átismétlését, Bill Weasley végre valóban új, hetedéves, és különösen aktuális tananyaggal rukkolt elő: Az inferusok elleni védekezés módszereit tanította. A megbűvölt holttesteket ugyanis legegyszerűbben tűzzel lehet elriasztani.
- Bár ezek valójában nem kizárólag védekezésre használatos varázslatok, mi most csak ebből a szempontból alkalmazzuk őket, kifejezetten inferusok támadásait szimulálva. A tantermen kívül szigorúan tilos bármelyik varázslat elvégzése ezek közül. Kivételt csak az iskolát ért támadás, vagy életveszély indokolhat.
Harryt ennek hallatán először ismét hatalmába kerítette a nyomasztó érzés, miszerint, ha ezt az előző tanévben tanulták volna, az igazgatót talán meg tudta volna menteni azon a rémes éjszakán.
Amikor azonban a legidősebb Weasley fivér rögtönzött bemutatót tartott, ő is lenyűgözve bámulta amint bemutatja a különböző erejű és hatású, tűzzel kapcsolatos varázslatokat. Tűzgömböt röpített, lángcsóvát indított, tűzfalat emelt és végül tűzkört rajzolt maga köré.
A biztonságos gyakorlás érdekében Flitchwick és McGalagony professzor segítségével Bill teljesen átalakította a tantermet. A padlót hó, a falakat és a plafont jég borította, holott odakint még csak most hullottak le az első őszi falevelek a fákról. Még a diákok lehelete is látszott a levegőben, olyan hideg volt a teremben, így jó melegen felöltözött mindenki a talárja alá.
A tanulást egy tűzgolyó megidézésével kezdték, és ezt gyakorolták szerdán délután, az első SVK szakkör keretében is. A tanulók párokban dolgoztak. Amíg egyikük a tűzgömb megidézésén fáradozott, társa árgus szemekkel figyelte, szükség van-e rá, hogy egy jól időzített Aquamenti bűbájjal eloltsa lángra lobbanó haját, vagy talárját. A gyakorlás végén mindannyian csurom vizesek voltak. A diákok cuppogó cipőben, csöpögő talárban vonultak el klubhelyiségeikbe, a gondnok legnagyobb bosszúságára.
A pénteki órán már mindenkinek jól ment a tűzgömb létrehozása, így elkezdhették tanulni annak célba röpítését. A terem egyik sarkában álló jeges vízzel töltött kerek medence volt a célpont. Az óra végén Bill Weasley külön megdicsérte Harryt, mert ő volt az egyetlen, aki senkit nem gyújtott lángra a teremben. A másik kiemelkedő teljesítményt Hermione nyújtotta, aki azonban annyira izgult, hogy tűzgolyója cikk-cakkban haladt a célig, ami nagyon látványos volt ugyan, de a diákok alig tudtak elugrálni előle. A medencét azonban legalább elérte. A kipirult arcú lányt Ron vigasztalta, akinek megidézett gömbje még félúton szétpukkant.
Ebéd után a két fiúnak lyukas órája volt, amit a könyvtárban töltöttek elmaradt házi feladataik elkészítésével. Hermione ugyan éppen rúnaismereten volt, de beígérte, hogy óra után ellenőrizni fogja a munkájukat. Ginny, aki mellettük tanult Lunával, alig bírta visszatartani kuncogását bátyja hirtelen jött tanulási láza láttán.
Ahogy Harry belegondolt, mióta Ron és Hermione együtt jártak, a fiú sokkal komolyabban vette a tanulást. Az eredményein ugyan még nem igazán látszott, de igyekezett elvégezni minden iskolai feladatát, még mielőtt a lánynak szólnia, vagy noszogatnia kellett volna.
Míg Harryt az elvégzendő küldetés nyomasztó tudata kényszerítette tanulásra, Ronnál úgy látszik ez a motiváció érte el a legjobb hatást. Magában vigyorogva figyelte barátait, ahogy a lány figyelmesen olvassa kedvese dolgozatát, ő pedig ezalatt izgatottan, körmeit rágva várja az értékelést.
A tanulás végeztével beszélgetve elindultak a Vadőrlak felé.
- Hermione! Sikerült beszélned Tonksszal?
- A héten kétszer is felkerestem, amikor őrségben volt a kapunál, ma voltam ott harmadszor. Még mindig nem tud semmit Remus Lupinról. Azt mondja nem tudni mikor tér vissza a küldetésről, és már ő is nagyon aggódik miatta.
- Ha estig nem kerül elő, kénytelenek leszünk egyedül menni.
- Inkább várjunk még vele, Harry! - javasolta a lány aggodalmaskodva.
- Minél előbb megyünk, annál több esélyünk van rá, hogy találunk ott valamit. Nem húzhatjuk tovább az időt.
- Ha mindenképpen menni akarsz, legalább induljunk nagyon korán. Hajnali 4 körül még nem mozgolódnak a muglik sem, ha pedig megfigyelik a házat, van rá esély, hogy elég fáradt az őr, hogy meglephessük. Jobb ötletem nincs.
- Nekem sincs, de ez elég jó megoldásnak tűnik. Ginny úgyis tudni fogja hová megyünk, és utánunk küldheti a segítséget, ha szükséges.
Hagrid már izgatottan várta őket.
- Sziasztok! Na csakhogy végre erre fújt a szél benneteket! - A vadőr hangjából kicsengett a leplezetlen szemrehányás. - Siessünk! Charlie már a biztonsági ponton vár bennünket.
- Mi az a biztonsági pont, Hagrid? - Harry értetlenül nézett rá.
- Onnan már csak megfelelő óvintézkedések megtétele után mehetünk tovább. A sárkányok nagyon féltékenyen őrzik a felségterületüket - magyarázta az órás.
- Ketten vannak, ugye? - Harry igyekezett érdeklődőnek mutatkozni, valójában azonban úgy érezte, egy életre elege volt a sárkányokból a Trimágus Tusa alkalmával.
- Hát Ginny nem mesélte? Egy hím és egy nőstény magyar mennydörgő van itt. Egy pár.
- Ez a legveszélyesebb sárkányfaj! Hogy lehet, hogy a minisztérium engedélyezte az ideszállításukat? - Hermione tovább faggatta az óriást.
- Hát ennek több oka is volt. Először is, a Nemzetközi Varázslény Védelmi Egyezmény keretében el kellett őket menekíteni az eredeti élőhelyükről, ahol az utóbbi időben a muglik rengeteg erdőt kiirtottak, és beépítettek. Másodszor, az is sokat nyomott a latban, hogy Voldemort az előző háború során sokszor vetett be inferusokat. A sárkányok biztosítják a lehető legjobb védekezést ellenük. Gyűlölik a szagukat, és már messziről megérzik a jelenlétüket. A sárkánytűz, pedig sikeresen távol tudja tartani őket.
- Hogyan szállították el őket idáig? - kapcsolódott be Ron is a beszélgetésbe.
Időközben a tavat megkerülve egy sziklás-dombos terület felé haladtak.
- Hát az aztán nagyon jó trükk volt! - Hagrid hasa rengett a nevetéstől. - Megdermesztették őket, speciális varázslatokkal, és kihasználva, hogy a muglik éppen hőlégballon fesztivált tartottak a közelben, lebegtető bűbájt használtak. Amikor kiértek a verseny területéről, kiábrándító varázslattal elrejtették őket.
- Zseniális! - Hermione és Harry fülig érő szájjal vigyorogtak. Ron azonban sosem hallott még hőlégballonokról, így az út további részében figyelmesen hallgatta a lány magyarázatát.
Egysziklás dombhátra érve megpillantották biztonsági vonalat. Egy vibráló szivárvány vonult végig a domb aljában hosszában futó völgyön. Nyíl egyenes volt, a megszokott köríves természetes szivárvánnyal ellentétben. Charlie egy óriási fa alatt állva már messziről integetett feléjük. Miután üdvözölték, - ő pedig jól hatba veregette legkisebb öccsét, - elmondta a legfontosabb tudnivalókat:
- Maradjatok zárt alakzatban. Én megyek elől, mert engem már ismernek. Hagrid hátul zárja a sort, ti fiúk fogjátok közre Hermionét! Most csak a hímet fogjuk látni, mert a nőstény ma reggel beköltözött egy barlangba a sziklák között. Valószínűleg tojásokat készül rakni. A hímek általában kisebbek a nőstényeknél, és valamivel kevésbé agresszívek, ez azonban nem jelenti, hogy kevésbé veszélyesek. Bár rendszerint nem vadásznak emberekre, de ha megtámadják az őket, az elpusztítottak testét elfogyasztják. Általában kecskét és juhot esznek, így mi is ilyen, élő táplálékkal látjuk el őket.
- Mindig saját sárkány populációról álmodtam - sóhajtott fel Hagrid. - Bárcsak Norbert is itt maradhatott volna... - A hatalmas férfi szemei megteltek könnyel.
- Ne félj, Hagrid! Jó helye van az új családjában. Meglepően hamar befogadták - vigasztalta Charley. - Ráadásul pár hónap múlva itt is fiatal sárkány csemeték fognak röpdösni, ha minden jól megy.
- Igaz, igaz... - A férfi szemeit törölgette egy törölközőnyi méretű zsebkendővel. - Az jó lenne...
- Vigyázzatok, mert kimondottan hosszú lángcsóvát tudnak fújni, akár 15 méter hosszút is! Bár ezt neked Harry nem is kell említenem - figyelmeztette őket, és a fiúra vigyorgott.
A sor elején haladó Weasley-fivér óvatosságra intette őket, mielőtt a következő dombtetőre felkapaszkodtak volna. Felérve páratlan látvány tárult a szemük elé.
A hatalmas, simára koptatott sziklatömbök egyikén egy hatalmas sárkány gubbasztott. Őslényszerű testét zöldesen csillogó fekete bőr borította, kivéve farka végétől, a gerince vonalán át, hosszú nyakán és a fején végigfutó pikkelysort. Ez a tüskés a vonal, a fején lévő szúrós szarvak és a farkán található nagy, éles tüskék azonban mélyvörös színűek voltak.
A félelmetes szépségű lény lassú mozdulatokkal kezdte széttárni óriási, bőr hártyás szárnyait. Ahogy a lebernyegek fokozatosan kifeszültek, az állat hirtelen fájdalmasan felbődült, összerándult, és újra lekuporodott.
A bámészkodók először nem értették mi lelete az állatot.
A mennydörgő pár szusszanásnyi idő múlva ismét megpróbálkozott szárnyai szétterpesztésével. A mozdulatot azonban ismét fájdalmas bömbölés kísérte, ám ezúttal láthatóvá vált mi okozza a sárkány szenvedését. Jobb szárnya bőrét hosszú vágás szakította át, melynek szélei feketék voltak a rászáradt vértől. Láthatóan komoly fájdalmai voltak.
- Mi történhetett? - kérdezték sorra Charlie-t, aki figyelmesen fürkészte a sérült állatot.
- Valami, vagy valaki megtámadhatta. Innen nem tudom megmondani, mi okozta a sérülést, de nagyon valószínű, hogy varázslók támadták meg. A legtöbb varázslat ugyan lepattan különlegesen ellenálló bőrükről, de vannak kivételek. Mindjárt megvizsgálom, aztán többet tudok majd mondani.
A vadőr felé fordult.
- Vidd vissza kérlek a gyerekeket, és szólj a Grópnak, hogy elkelne a segítsége a vizsgálathoz. Akár ide is költözhetne valamelyik barlangba néhány napra. A nőstény napokig nem fog előbújni a barlangjából, a sérült hím, pedig igencsak bizonytalanná teszi a védelmet ezen a területen. Ha elláttam a sebet, megpróbálom megtalálni a sérülés helyszínét, és kinyomozni mi történhetett. Este jelentkezem az igazgatónőnél, és beszámolok.
- Jó, máris indulunk. Légy óvatos!
Elbúcsúztak, és sietve indultak a kastély felé. Visszafelé sokkal rövidebbnek tűnt az út. Gróp a vadőrlak előtt üldögélt. Messziről először egy nagy szénaboglyának, vagy kőrakásnak nézték hatalmas gólemszerű testét. Girbegurba fogai kivillantak, amint mosolyogva üdvözölte őket. Hagridot kedvesen hátba veregette, mire a férfi majdnem orra esett. Harry és Ron tekintete erre cinkosan összevillant - hát igen, amikor a hóhért akasztják...
Miután megbeszélték a teendőket, Gróp elindult a sziklák felé, Hagrid az igazgatói irodába, a többiek pedig a klubhelységbe indultak, hogy elmeséljék Ginnynek is a történteket.
A vacsora végén, Harry megvárta a kifelé igyekvő igazgatónőt.
- Tanárnő, beszélhetnék önnel?
- Most várnak rám az irodában, nem érek rá Potter. Ha azért keres, amiért a múlt héten is, akkor csak ugyanazt mondhatom. Engedélyezem, de legyenek különösen óvatosak!
Gyors léptekkel eltűnt a folyosó kanyarulatában.
