Kedveseim! :) Ahogy ígértem, ez már hosszabb fejezet. Ráadásul ma két folytatás is érkezik! ;)
11.
- Örülök, hogy elhívtalak magammal. Így legalább egy csomó érdekes dolgot hallok a fényképészet hajnaláról.
Lily és Josh a Jameson Galériában álltak egy fekete-fehér kép előtt. A képen 20. század eleji ruhákba öltözött emberek csodáltak egy Ford T-modellt.
- Jó, hogy ezt mondod. Nem szívesen untattalak volna az unalmas előadásaimmal. Éppen elég, ha a hallgatók az egyetemen elalszanak az óráimon.
- Azért ezt nem hiszem.
- Dee, volt már rá példa.
- Á, nem tudják értékelni a jó dolgokat.
Egymásra mosolyogtak. Lily éppen mondott volna valamit, mikor a zsebében rezegni kezdett a telefonja. Előhalászta a mobilt és látta, hogy House hívja.
- Nyugodtan vedd ám fel.
- Csak House az.
Josh kérdőn nézett.
- A pasas a bottal, aki azt állította magáról, hogy prosti és ezzel iszonyatosan leégetett előtted.
- Jaaaa! Kedves alak, szívesen megismerkednék vele.
- Haha, nagyon vicces. Írok neki egy sms-t.
„Most nem alkalmas. Ha nagyon sürgős szólj, de ha nem, akkor inkább később átmegyek."
Pár perc múlva jött a válasz: „Nem sürgős, de majd inkább én ugrom át. Szólj, ha alkalmas. Csak nem a szomszédoddal van randid?" A lány érezte, hogy fülig elpirul. Sandán felpillantott, de Josh éppen egy képet nézett.
„Eltaláltad, vele vagyok. De ez nem randi. Majd felhívlak, ha végeztem." Ezután zsebre vágra a mobilt és csatlakozott Josh-hoz.
Egy könnyű ebéd és egy kávé elfogyasztása után a fiatalok hazaindultak. Mikor megérkeztek Josh lakása elé, megálltak az ajtó előtt.
- No, köszönöm, hogy veled tarthattam. - szólt a férfi.
- Én köszönöm, hogy elkísértél. Tanulságos és érdekes volt.
- Uhh, ez úgy hangzik, mintha tanulmányi kiránduláson lettünk volna.
- Nem, azért annál jóval többet beszéltünk zenéről és filmekről. És többet is nevettünk.
- Ez igaz.
- Esetleg... ha van kedved, majd valamikor megismételhetnénk. Mondjuk más programmal.
- Jó, nagyon szívesen.
Lily elmosolyodott, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lábujjhegyre állt és egy puszit nyomott Josh borostás arcára.
- Akkor szia! - mormogta az orra alatt, majd fülig elpirulva sarkon fordult, és igyekezett minél előbb bemenekülni a lakásába.
Miközben a kulcsát kereste, fél szemmel látta, hogy a szomszéd srác finoman mosolyog rá, vár egy picit, aztán eltűnik az ajtó mögött. Lily elvigyorodott, majd a lakásba érve előkapta a mobilját, hogy felhívja House-t.
Kb. fél óra múlva Lily ajtaján kopogtattak.
- Szia, Greg!
- Na, milyen volt a randi?
- Ez NEM randi volt. - mondta talán túl gyorsan Lily. - Illetve nem annak indult. De én lehet, hogy azt csináltam belőle.
Lehuppantak a kanapéra. Stewie macska azonnal House ölébe telepedett és hangosan dorombolni kezdett.
- Lesmároltad? Nem lehetett egyszerű, amennyivel magasabb nálad.
- Nem. Csak egy puszit nyomtam az arcára. Lábujjhegyre állva elértem.
- És ő mit csinált?
- Nem igazán hagytam, hogy reagáljon, mert elindultam, hogy kinyissam a lakásajtót. De azt láttam, hogy mosolyog.
- Na, jól van. A következő lépés az övé lesz.
- Ha megteszi.
- Ha van egy csöpp esze, meg fogja tenni. Okos?
- Egyetemen tanít.
- Pff, az nem bizonyít semmit.
Lily nevetett.
- Igazad van. Egyébként okos, művelt és jó a humora. Hasonló a zenei ízlésünk és mindketten nagyon szeretjük a retró tévésorozatokat.
- Pompás. De ugye tudod, hogy nem ezért jöttem ide?
- Igen. Hallgatlak.
- A tegnap estéről van szó.
- Az estélyről?
- Igen.
Csend.
- Elmeséled vagy minden mondatot úgy kell kihúzni belőled???
- Jól van na. Mit akarsz tudni?
- MINDENT???
Greg nagyot sóhajtott.
- Akkor kezdem az elején...
„Mit keresek én itt?", gondolta magában House, mikor belépett a teljesen átalakult PPOK-ba. A recepció és a klinika bálteremmé alakult, két bárpulttal, asztalokkal, székekkel és egy kis táncparkettel. A kellemes félhomályban orvosok, kórházi dolgozók és potenciális adományozók beszélgettek. House odasántikált az egyik bárpulthoz és kért egy alkoholmentes sört. Mióta visszajött Mayfieldből, nem nagyon ivott alkoholt. Ez is a terápia része volt. Nagyot húzott az üvegből, majd körbenézett. Némi keresgélés után megtalálta, akit keresett. Lisa gyönyörű volt, mint mindig. Ezüst színű, selyemruhája elég merészen dekoltált volt. Tökéletesen hangsúlyozta nőies alakját és a szoknya része lágyan omlott le, éppen hogy fedve bokáit. Haja nagy hullámokban omlott vállára. Végre, gondolta House. Nem szerette, hogy Lisa az utóbbi időben folyton kiegyenesített fürtjeit. Biztosan Lucas miatt. Greg beleborzongott, amikor eszébe jutott a vetélytársa. Cuddy néhány idős, dúsgazdagnak látszó férfival beszélgetett. Mosolygott, de House tudta, ez nem őszinte. Inkább csak udvarias. Így lehet sok pénzt keresni a kórháznak.
Miközben Greg ezen morfondírozott, Lisa is észrevette. Teljesen megdöbbent. Greg House, a rebellis és bunkó orvos, aki SOHA nem megy el az ilyen partikra, ott állt szmokingban, elegánsan és őt figyelte. A nő elkapta a tekintetét és visszafordult beszélgetőtársaihoz. Greg ezt észlelte és halványan elmosolyodott.
Cuddy nem tudott odafigyelni a beszélgetésre, így megpróbált elszabadulni.
Megbocsátanak egy kicsit uraim, valakivel beszélnem kell.
Az idős urak elköszöntek, Lisa pedig House felé indult. A húsz méternyi úton végig egymás szemébe néztek, így a történteket egy csinos szőke ápolónő társaságában szemlélő Wilsonnak úgy tűnt, mintha az igazgatónőt egy láthatatlan fonal húzná legjobb barátja felé. Talán így is volt. Wilson elégedetten fordult vissza partnernőjéhez.
- Doktor House, micsoda meglepetés!
- Doktor Cuddy, maga sérteget. Nem gondolta, hogy eljövök egy ilyen fontos és rendkívül érdekes eseményre?
- Nem. - felelte Cuddy szimplán.
- Pedig tudhatná, hogy szívemen viselem a kórház sorsát.
- Ez nagyon helyes, mert a maga drága akciói miatt van szükség az adományokra.
- Megteszem, ami tőlem telik.
- Most komolyan House, miért jöttél el?
- Miattad.
Cuddy ledöbbent.
- Miattam?
- Igen, hogy legyen aki megment a néha igencsak fárasztó, roppant gazdag öregurak karmaiból.
Lisa elmosolyodott.
- Ez nagyon kedves tőled. Talán mégiscsak megváltoztál.
House közelebb lépett úgy, hogy a lábuk összeért. Belenézett a nő szemébe.
- Hát nem ezt próbálom bebizonyítani?
Cuddy éppen megszólalt volna, mikor megzavarták őket. A négy idős férfi volt az, aki korábban Lisával beszélgetett.
- Nocsak, de hiszen ez Gregory House! - kiáltott fel egyikük és már nyújtotta is a kezét. - Nagyon örvendek Doktor House.
Greg mosolyt erőltetve az arcára, - Lisáért csinálom, Lisáért csinálom, mondogatta magában - , kezet fogott.
- Én is nagyon örvendek...
- Bert Schwartz.
- Örvendek, Mr. Bert Schwartz.
- Doktor House, éppen egy nagy összegű adományt készülök a kórháznak adni, de hogy mekkorát, az Önön is múlik.
Lisa elsápadt.
- Ezt hogy érti, Mr. Schwartz? - nyögte ki.
- Szeretném, ha Doktor House, a híres és zseniális orvos, elmesélne nekem néhány érdekes esetet a praxisából.
House lefagyott. Pont ő mesélgessen adomákat unatkozó pénzeszsákoknak? Már-már visszautasította a lehetőséget, de ránézett Lisára. A nő várakozva tekintett rá. Greg nyelt egyet.
- Ezer örömmel, uraim! - mondta mosolyogva.
- Pompás! Kérem, kövessen az asztalunkhoz.
A férfi, mielőtt elindult volna, Lisa fülébe súgta.
- Sokkal jössz nekem!
- Tévedsz. Végre törleszted az adósságodat!
Egymásra néztek és House elindult, hogy áldozatot hozzon az imádott nőért.
