Íme a befejező rész. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvasta. Evelyn74, neked külön köszönöm.


- 2 évvel később -

- Peeerseluuus! - Ez a hihetetlenül idegesítő, elnyújtott megszólítás - amit már elég régóta kell hallgatnom, ahhoz, hogy igazán idegtépő legyen -, ránt ki mély gondolatim közül, aztán már csak arra eszmélek, hogy egy vidáman mosolygó Harry Potter ül az ölemben. - Hiányzol - mosolyog rám félig hátrafordulva, amitől hirtelen kedvem lenne felröhögni.

- Hisz egész eddig a szomszédos szobában voltál, Harry, nem hittem volna, hogy ilyen közelségben is hiányozhat valaki az embernek - felelem teljes nyugalommal a hangomban.

- De ez így teljesen más - fordul felém, két oldalt a csípőm mellé teszi a lábát és a nyakam köré fonja a karjait. - Összehasonlíthatatlan - suttogja halkan, majd követelőzve a számra tapasztja a sajátját.


Nyissz. Mivel a nem szereti a szexuális együttléteket taglalcó ficeket, kivágtam ezt a részt. Ha el szeretnéd olvasni: http :/ baka-b . livejournal . com / 42476 . html (Szóközök nélkül persze.)
Szét kellett szednem, mivel a linkeket sem szereti.

- Igazán maradhattál volna még – támasztja az állát a mellkasomra, és szórakozottan cirógatni kezdi a hasam.

- Féltem, hogy agyonnyomlak.

- Idióta – sóhajtja, majd felül mellettem. – Fordulj meg! – parancsol rám, mire elmosolyodom. – Perverz. Csak meg szeretném nézni, lett-e valami komolyabb nyoma annak az asztaltörésnek.

- Nincs semmi bajom – felelem fáradt hangon, de mikor szúrós tekintettel figyel tovább, készségesen felülök mellé, és felé fordítom a hátam. – Mi a diagnózis, Mr. Potter?

- Csak piros egy kicsit – morogja maga elé, majd végigsimít a hátamon. Megborzongok az érintés miatt, mire megismétli a mozdulatot.

Lassan visszafordulok hozzá, majd az arcához hajolok, és a szájába suttogom:

- Szeretlek, kölyök.