Megjegyzés: Minden tisztelet és dicsőség J.K.Rowlingot illeti a Harry Potter világ megálmodásáért.
Köszönet: Eszkiesznek, Pereknek és Sillyának, akik közül többen vizsgaidőszakban bétáznak.
Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólást írt! A dícséret nagyon jól esik, a kritika meg megdolgoztat:)
--------------------
10. fejezet – Tisztelet a küzdőknek, dicsőség a győzteseknek!
Seth higgadtan gombolta sárkánybőr csizmája oldalát. A Lestrange család hagyományos párbajöltözetét viselte. Az aranyvérű családok mindegyikében generációról generációra öröklődött ez a minden esetben egyedi és nagy értékű ruhadarab. A rajta lévő ruha egyszerűnek volt mondható. Nem díszítette sem hímzés, sem drágakő, anyaga minősége és a beleszőtt védelmező bűbájok azonban szinte felbecsülhetetlen értékűvé tették. A párbajruha mindig viselője termetéhez igazodott, és szinte súlytalannak érződött. A verseny céljából adódóan az anyagába szőtt további bűbájok nagy részét Seth nem használhatta a párbaj-verseny során. Tudta azonban, egy valós párbaj esetén ezek jelentős előnyhöz juttatnák.
Az utolsó gombot is a helyére csatolta, és az asztalán fekvő kesztyűk után nyúlt. Azok védték a csuklóját és kézfejét. Az ujjait mindenképpen szabadon kellett hagynia, hogy akadálytalanul és biztosan kezelhesse a pálcát. Utolsóként a váll-, nyak- és mellvértet csatolta fel. Azok ugyanúgy, mint a ruha hagyományos fekete színűek voltak, és sárkánybőrből készültek.
Pálcáját a csuklójához rögzített előírásos tokba csúsztatta, és megindult a társalgóra nyíló ajtó felé. Félúton járt, amikor a szoba ajtaja magától kinyílt. A sápadt Blaise állt az ajtóban.
- Tudnál segíteni ezekkel az átkozott vértekkel? Egyszerűen nem tudom felszíjazni őket!
Blaise kissé sápadt volt és két kezét gyanúsan sietősen kulcsolta össze a háta mögött. Seth tudta, hogy barátja izgul. A barna hajú fiúnak többet jelentett ez a verseny, mint bárkinek a házból. Szó nélkül Blais-hez lépett, beljebb húzta a szobába, becsukta mögötte az ajtót, majd szakértő szemmel megvizsgálta a vért csatjait.
A Zabini család párbajruhája díszesebb volt, mint az övé. A színe annak is hagyományos fekete volt, de a gombok türkizből készültek rajta és a mellvértek anyaga is kék volt. Seth gyanította, hogy az izlandi kéktarajú gejzírsárkány bőréből készült, így elsődlegesen a hő ellen nyújtott védelmet, de például a fagyasztó bűbájok ellen nem sok haszna volt. Könnyedén Blaise vállára dobta az egy darabból készült páncélt, és meghúzta a hát mentén és a hónalj alatt húzódó szíjakat. Blaise mormogott valami köszönetfélét, majd mindketten a nagyterem felé indultak.
--------------------------
A párbajozók a nagyterem melletti kisebb szobában gyülekeztek. Seth és Blaise az utolsók között érkeztek. Dolohov utasítására két sorba álltak fel. Mindenki mellett karnyújtásnyira leendő ellenfele állt, egymás mögött pedig a párbaj sorrendjében helyezkedtek el. A sötét varázslatok tanár némán és mereven állt dísztalárjában a menet élén. Egyszerre csak feltárult a szobát lezáró vastag tölgyfaajtó két szárnya, és Dolohov vezetésével rendezetten vonultak be a nagyterembe.
Miután ma a reggelit a szobájukba hozták a házimanók, tudták, hogy elegendő idő állt rendelkezésre, hogy átalakítsák a nagytermet. Belépve azonban ennek a tudatában is meglepődtek. Az asztalok eltűntek. Helyükön egy hosszú, magas, fekete bársonnyal fedett párbajpást húzódott, annak mentén két lépés távolságban székek álltak, mögöttük pedig további sorok húzódtak. A sorokban alacsonyabb évfolyamos, illetve hetedéves mardekáros diákok ültek, mögöttük tisztelettudó távolságra a félvérek álltak, egészen megtöltve a termet. A legelső sor üres maradt a párbajozók számára. A szemközti falon öt pár zászló függött a küzdők családi címerével.
A párbajpást közepénél egy díszes emelvény magasodott, ott sorakoztak a tanárok magas támlájú székei, azonban azok közül is kitűnt az igazgató különösen pompás trónusa. Rookwood – káprázatos dísztalárjában – maga is feltűnően kirítt egyszerű díszöltözetű kollégái sorából.
Miután a párbajozók leültek és Dolohov méltóságteljesnek szánt lassú léptekkel elfoglalta helyét a tanárok között, az igazgató felemelkedett székéről.
- Üdvözlöm aranyvérű társadalmunk minden tagját! - Itt végighordozta tekintetét a mardekáros diákok sorain. - Büszkén hódolunk ősi hagyományaink egyikének, a párbaj-versenynek. Sokan mérték már össze erejüket, tudásukat és tehetségüket az évszázadok során ennek a nemes versenynek a keretében. Sok összecsapás dicső története azóta is fennmaradt az utódok emlékezetében. Kötelezzen hát ez a tudat minden résztvevőt arra, hogy a szabályok betartásával, tiszta küzdelemben akarjon győzni! Egyetlen küzdő se feledje a verseny ősi mottóját! A vér kötelez! – Itt jelentőségteljes szünetet tartott. - A verseny választott bírái: Evan Rosier, az átváltoztatástan professzora és Perselus Piton, a bájitalok mestere.
Ahogy az igazgató feléjük intett, Rosier és Piton felemelkedtek a székükrőlelfoglalták helyüket a pást két oldalán.
- A párbajverseny levezetője: Antonyij Dolohov.
Dolohov szintén felállt, és a pást szélére sietett. Megállt, de nem állta meg némi izgatott fészkelődés nélkül. Rookwood ráncos arcáról sugárzott az elégedettség amint könnyed mozdulattal intett a pálcájával.
- Kezdődjék a tusa!
Dolohov azonnal a torkának szegezte a pálcáját „Sonorus!"
- A nyolcszázötvenharmadik párbajtusát ezennel megnyitom! Az első viadal résztvevői: Draco Malfoy és Wayne Hopkins!
Seth figyelmesen nézte a párbajozókat amint felemelkedtek székükről és felsétáltak a pástra, majd szertartásosan meghajoltak Rookwood és a tanárok, a bírák és egymás felé. Wayne Hopkins nem tudta teljesen titkolni a szorongását, de hősiesen küzdött az arcizmaival. Draco hűvös mosollyal fordult szembe ellenfelével. A Malfoyok párbajruhája- mely a hagyományos fekete helyett vajszínű selyemből készült, gazdag arany hímzéssel- elegánsan omlott le alakja körül. Hosszú ujjai lazán tartották rózsafa pálcáját.
Seth tudta, hogy egyenlőtlenek a feltételek. Malfoy sokkal képzettebb és tehetségesebb párbajozó, mint Hopkins. Mégis elismeréssel adózott a másik fiúnak. Ha némileg izgatottan állt is szembe szőke ellenfelével, nem adta fel eleve a harcot. A támadást is ő kezdte. Két gyors taroló átkot küldött az ellenfele felé, míg megpróbált közelebb férkőzni hozzá. Malfoy azonban könnyedén kivédte a támadást, és egy egyszerű gáncs ártást küldött az ellenfelére. Hopkins megzavarodott és visszakozott, alig elkerülve az egyszerű ártást. Malfoy azonban nem támadott tovább, így Hopkins újra próbálkozott. Egy dermesztő-taroló átok kombinációval tört előre, és némító bűbájt próbált ellenfelére szórni, amíg az védekezik. Malfoy könnyedén húzott fel egy bonyolult reflekciós és részleges abszorbciós pajzsot. Hopkins azonban nem bátortalanodott el, eltökélten előre szegezte a pálcáját. Ezúttal egy nem reguláris átokkal támadt. Pálcaintése nyomán tűzkígyó kelt életre a páston, és kúszott Malfoy felé.
Seth komolyan meglepődött. Hopkinstól ez a szintű varázslat nagyon is komoly eredménynek számított. Malfoy szinte elégedetten elmosolyodott, és a következő pillanatban szinte egyszerre történtek az események. Malfoy útnak indította a maga átkát, majd mielőtt a kígyó lesújthatott volna, tűzfalat vont maga köré. A tűzfal szinte felszippantotta a kígyót, ami feloszlott a lángok között. Eközben Hopkins körül pengeerdő ugrott ki a földből. Blaise felháborodottan sziszegett Seth fülébe.
- A szemétláda ellopta az átkodat!
Seth feleslegesnek tartotta, hogy ezzel foglalkozzon. Túlzottan lekötötte, hogy mi történik a páston. Hopkins-t szemmel láthatólag kizökkentette a pengék megjelenése. Malfoy ezalatt újabb átkot küldött rá. „Oris Clavium!" Hopkins ajka hitelen eltűnt az arcáról. A helyén sima bőr feszült a rémült fiú arcán. Seth összevonta a szemöldökét. Ez kétségtelenül a sötét varázslatok fizikai manipulációs átkai közé tartozott. Pillantása Dolohovra vándorolt, aki elégedett kis bólintással nyugtázta az átkot. Seth nem kételkedett benne, hogy Malfoy honnan szedte az ötletet, hogy ezt az átkot használja, és főleg hogy ki tanította meg neki…
Hopkins rémülten tapogatta az arcát, de a következő pillanatban fellendült a levegőbe, mintha a nyakánál fogva felakasztották volna, és fuldokolni kezdett. Néhány másodperc elteltével Rosier jelezte, hogy eldöntöttnek ítéli a viadalt. Minden szem kérdőleg Pitonra irányult. A bájitalok mestere Hoppkinra szegezte pálcáját és lassan a földre eresztette a fiút. Beavatkozása egyértelműen azt jelentette, hogy a viadal eldőlt Malfoy javára. Újabb néma intésére Hopkins ajka újra megjelent az arcán, és a tőrök visszasüllyedtek a földbe.
Dolohov elégedetten jelentette be.
- Az első viadal győztese Draco Malfoy!
Az első pár zászló közül a Hopkins család címerével díszített eltűnt, és az egész helyet a Malfolyok ezüst sárkánykígyós lobogója foglalta el.
Seth tisztában volt vele, hogy Malfoy már az első pillanatban bevethette volna ezt a támadást, mégis hagyta Hopins-t, hadd próbálkozzon. Kivárta, amíg a fiú mutat valami komolyabb varázslatot, és csupán ekkor támadott maga is. Szüksége volt arra, hogy ellenfele legalább némileg komolynak látsszon, súlyt adva így az ő győzelmének.
Dolohov behízelgő mosollyal még a szőke fiú felé intett, majd bejelentette a következő küzdőpárost.
- A második viadal résztvevői: Theodore Nott és Keven Ehuelhule!
Nott felmasírozott sötétszürke egyenruha-szerű párbajruhájában. Ehuelhule hasonlóan robosztus alkatát fekete ruha fedte, amelyet az Ehuelhule-család piros-ezüst címere díszített.
– Ez csúnya lesz! - súgta Blaise. Seth egyetértett. Mindkét fiú kemény párbajozó. Inkább az erő jellemezte őket, mint a kifinomultság.
A két küzdő a szertartásos meghajlások után küzdő állásba helyezkedett. Szinte egy időben támadtak. Mindegyik közelebb próbált kerülni a másikhoz, és miközben sorban küldték egymásra az átkokat, szinte alig fordítottak figyelmet a védekezésre. Ennek eredményeként hamarosan mindkettő kisebb karcolásokból vérzett. Ehuelhule egy csonttörő átkot küldött Nott lábára, majd a szeme felé lökött egy szemfényvesztő rontást. Nott sietősen kivédte a csonttörő átkot. Azonban a sietségnek ára volt: az átok töredékesen áttört a védelmen, és megrepesztette a sípcsontját. A fiú fölszisszent a fájdalomtól. A szemfényvesztő rontást sikeresen elkerülte, és Ehuelhule ujjai felé irányozva egy metélő átkot küldött a fiúra, és amíg az kitért, a lábai irányába hurkot vetett a pálcájából. A hurok a következő pálcaintésre megszorult. Ehuelhule megingott, de állva maradt. Nott a párbaj befejezéseként taroló átkot küldött a fiú felé. Ehuelhule ezt látva felemelte a pálcáját, és ugyanezt az átkot küldte ellenfele irányába. A két átok összeütközött és találkozáspontjuk fehéren izzott, ahogy a két párbajozó akarata némán összefeszült, majd hirtelen, mintha a találkozáspont felrobbant volna, abból több fényes villám cikázott mindkét fiú felé. Egyszerre vetette hátra őket a felszabaduló mágikus energia, lerepítve őket a pástról. Rosier és Piton a párbajozókhoz sietett. Először Piton, majd az átváltoztatástan tanár emelte fel a tenyerét, mutatva, hogy a párbajozó küzdésképtelen. Dolohov csak röviden bólintott mielőtt bejelentette volna.
- A második párbaj eredménye döntetlen. A párbajozók egyike sem vehet részt a következő fordulóban, mivel mindketten, bár akaratuk ellenére, de elhagyták a pástot.
A második pár zászló egyszerűen eltűnt a falról. Rookwood ráncos arca helytelenítő fintorba görbült. A verseny során először a szomszédjához hajolt, és a fülébe súgott valamit, amire Avery helyeslően bólogatott.
Blaise csak a fejét csóválta.
- Mondtam, hogy csúnya lesz.
Seth némán egyetértett. Ettől a párostól várta a legkevesebb taktikázást, és nem is csalódott. A két taroló átkot keresztezni ostoba és veszélyes volt Ehuelhule részéről, bár világos volt számára, a fiú csak azért választotta ezt, hogy megakadályozza Nott-ot abban, hogy továbbjusson a versenyben. Még annak árán is, hogy valószínűleg a következő két hetet mindketten a gyengélkedőn fogják tölteni.
Dolohov némi torokköszörülés után, amelyet szintén felhangosított a Sonorus bűbáj, szólította a következő két versenyzőt. Crak és Cornjual elsétáltak a pást két végére. Crak kissé darabos meghajlásától élesen elütött Cornjual könnyed és elegáns tisztelgése. Seth ennek ellenére tudta, hogy Crak-ot nem érdemes lebecsülni. A fiú darabos mozgású és egy kicsit lassú volt, de emellett jó taktikus és erőteljes párbajozó is. A küzdelem ennek megfelelően sokkal óvatosabban indult, mint az előző. A két ellenfél csak próbálgatta egymást. Cornjual messze túlszárnyalta gyorsaságban a robosztus fiút, de azt nagyerejű pajzsbűbájai megvédték a támadások többségétől, a többit pedig sikeresen elkerülte. Úgy tűnt, hogy Crak bebetonozza magát erőteljes védelme mögé, és ellenfele hibáit keresi az alkalmas támadáshoz. Cornjual rendszeresen váltogatta az átkokat és rontásokat, próbálgatva a Crak-ot védő pajzsok erejét. Azok egyelőre kitartottak. Egy idő után azonban új taktikához folyamodott. Az átkok és rontások közé egy sötét transzfigurációs bűbájt szőtt. Crak elkerekedett szemmel figyelte, hogy a pást felé eső része szilárd talajból futóhomokká alakul át, és lába lassan süllyedni kezd. Minden küszködése ellenére már térdig állt a homokban, amikor feloldotta az őt védő pajzsbűbájt, hogy megpróbálkozzon egy sietős ellenátokkal. Ebben a pillalantban azonban kiröppent a pálca a kezéből, ahogy Cornjual Cupitulatus-t kiáltott. Amint a viszonylag rövid magyalpálca a páston kívül landolt, a barna hajú fiú feloldotta a futóhomok varázslatot ellenfele körül. Piton és Roser is Cornjual felöli karjukat emelték magasba, jelezve, hogy a fiút ítélik győztesnek.
Seth végignézte, ahogy Cornjual magához hívja, majd visszaadja Crak pálcáját és elhagyják a pástot, elöl a győztes, utána a legyőzött. Egyértelműen ez volt eddig a legszebb párbaj. Mindkét versenyző a képességei teljes ismeretében, taktikusan küzdött. Sajnálta, hogy nem Crak vagy Cornjual lett az ellenfele.
Dolohov ebben a pillanatban Monstro és az ő nevét kiáltotta. Amint felemelkedett a székéről, Blaise még odasuttogta neki.
- Kívánnék sok szerencsét, de azt hiszem Monstro esetében ez sértés lenne.
Seth finoman elhúzta a száját, de más jelét nem adta, hogy hallotta, amit Blaise mondott.
Mindketten felsétáltak a pástra. Meghajtották magukat az igazgató, a tanárok és a bírák, majd egymás felé is.
Egy darabig mozdulatlanul figyelték egymást. Monstro küzdő állásban, Seth lazán leengedett karral. A nagydarab fiú némi várakozás után döcögősen támadásba lendült. Seth a pálcamozdulatot figyelte. A Roxfortban a legtöbb aranyvérű a harmadév után már csak nagyon apró pálcamozdulatokat tett, Monstro azonban még mindig úgy rajzolta a mozdulatokat a levegőbe, mint az írni tanulók a betűket. A mozdulat felénél Seth már tudta mire számítson. Sóbálvány átok. Felidézte az ellenátkot az elméjében, és némán megpöccintette a pálcáját. Ellenátka szinte Monstro pálcája hegyén érte a készülődő varázslatot, ami szétoszlott, mielőtt elindulhatott volna. A fiú bután meredt a pálcájára. Újabb és újabb alapszintű varázslattal próbálkozott, hasonló eredménnyel. Dühösen meredt Seth-re, úgy markolva a fiú ellen hatástalannak tűnő fadarabot, mintha a varázslás helyett fizikai tettlegességet fontolgatna a fejében. Ekkor azonban a pálca kiugrott a kezéből, és a kettőjük közötti távolságot átszelve a másik kezébe vitorlázott. Seth ujjai összecsukódtak ellenfele pálcája körül, Monstro pedig még mindig értetlenül bámulta üres kezét.
Rosier és Piton teljes egyetértésben a magasba emelték karjukat. A nagydarab fiú tanácstalanul forgolódni kezdett, míg Dolohov be nem jelentette, hogy a párbaj győztese Seth Lestrange. Ekkor csak mogorván összeharapta a fogait, és lesietett a pástról. Seth maga is elhagyta az emelvényt, és átadta ellenfele pálcáját Rosiernek, mielőtt visszasétált volna Blaise mellé. Amikor leült, az oldalba bökte, és kissé sápadt arcán kaján vigyor terült szét.
- Most már örülök, hogy nem én kaptam Monstro-t! Fele ennyire se szórakoztam volna ilyen jól!
Seth visszamosolygott rá.
Dolohov a következő párost szólította, és a feketehajú fiú elkomorult.
- Én viszont komolyan sok szerencsét kívánok, Blaise!
Blaise arca is komorrá vált, ahogy felemelkedett a székéről.
- Kösz, azt hiszem rám fér!
Goldsteinnel együtt sétáltak a pástig, majd ott szétváltak, mindenki a maga oldala felé igyekezve. Zabini kék nyakpáncélja és türkiz gombjai élesen eltértek a Goldstein-család dísztelen barna párbajruhájától.
Seth gondosan mérlegelte a két küzdőt. Ez a párbaj ígérkezett a legizgalmasabbnak. Két gyökeresen ellentétes adottságú ellenfél állt egymással szemben. Ahogyan arra Seth számított, Goldstein támadt először. A levegő manipuláció, amit használt, a magas szintű fizikai manipulációs átkokhoz tartozott. Blaise védekezése csak részben volt képes azt hárítani, és a fiú megtántorodott, ahogy a kisebb szélvihar majdnem ledöntötte lábáról. Goldstein újabb rontásokat és átkokat küldött ellenfele felé. Egytől-egyik nem szokványos párbaj átkokat. Seth egy részüket felismerte. Blaise-zel ők is kigyűjtötték ezeket a könyvtárban. Úgy tűnt, barátja is felismeri és könnyen hárítja is azokat. Voltak azonban olyan átkok, amelyeknek csupán a kategóriáját volt képes megállapítani. Ezeket Blaise is csak töredékesen védte ki.
Seth kezdett türelmetlen lenni. Blaise-nek alig maradt ideje néhány támadásra, annyira lekötötte minden idejét a védekezés. Miért nem jön már elő a bájitalokkal?
Az, mintha a gondolataiban olvasott volna, hirtelen teljes blokkoló pajzsbűbájt rántott fel, majd a ruhája mellrészéből egy kristály üvegcsét vett elő. Felhajtotta a tartalmát, és feloldotta a pajzsbűbájt. Goldstein zavarodottan bámulta az egész jelenetet. Seth meg tudta érteni. A bájitalok használata megengedett, de ritka a párbajok során. A szabályok szerint a párbajozó csak ellenfele jelenlétében vehet ilyesmit be, esélyt adva a másiknak, hogy a bájital mibenlétét felismerve ugyanúgy védekezni tudjon, mint egy átok vagy rontás esetén. Seth azonban tudta, hogy magas szintű bájitalismerettel kell rendelkeznie annak, aki csupán szín és konzisztencia alapján meg tudja állapítani egy bájitalról, hogy az milyen hatásokkal bír. Piton felismerhette a főzetet, mert szeme elismerően Blaise-re villant. A fiú alakja enyhén vibrálni kezdett, majd eltűnt. Goldstein azonnal megpróbálkozott a kaméleon- és a kiábrándító bűbáj ellenvarázslatával, de a Revelo semmilyen eredményt nem hozott.
Goldstein felrántotta a varázsvilágban ismert legerősebb pajzsot, és a környezetét vizslatta áruló jelek után. Blaise azonban nem tűnt fel, viszont a gyöngyház fényű pajzs Goldstein körül hirtelen tejszerű lett, gátolva minden kilátást, majd egyszerűen olvadni kezdett. A fiú küszködött, hogy visszaállítsa az eredeti állapotot, a pajzs azonban lassan felfedte fejét és vállát. Abban a pillanatban pálca feszült a torkának, és Blaise alakja újra láthatóvá vált. Karnyújtásnyira állt ellenfelétől, arcán a küzdelem feszültségének és a győzelme felett érzett diadalnak a keverékével. Goldstein kelletlenül elejtette a pálcáját.
Rosier és Piton egyértelműen jelezték, hogy Blaise-t tartják győztesnek. Dolohov egy darabig olyan dühösen meredt a pástra, mintha személyes sértésnek érezné, hogy a bírók olyan eredményt mutatnak, amire egyáltalán nem számított, majd kihirdette a győztest.
- Az ötödik párbaj győztese… khm… Blaise Zabini. A párbaj első napját lezártnak nyilvánítom. – Az itt következő szünet mutatta, hogy mekkora erőfeszítésébe kerül, hogy úrrá legyen dühtől kissé magas fekvésűvé vált hangján a szertartásos zárómondat kedvéért. - Tisztelet a küzdőknek, dicsőség a győzteseknek!
Piton és Rosier visszatért a tanári emelvényre, Dolohov a küzdők széke felé indult. Nott és Ehuelhule helye üresen tátongott a többi között. A sötét varázslatok tanára elhaladt mellettük, majd mereven megállt a széksor szélénél, és Rookwood-ra irányította a tekintetét.
Az igazgató felemelkedett díszes karosszékéből, és rövid tisztelgő mozdulatot tett a pálcájával a párbajozók felé.
- Sokáig virágozzék még nemes társadalmunk ragyogó hagyománya! Tisztelet a küzdőknek, mert a küzdelem örök! A Sötét Nagyúr harca fajunk megmaradásáért örök! Dicsőség a győzőknek, mert a győztesek formálják a világot! A Nagyúr akarata és katonáinak hősiessége formálja világot! – Szemmel láthatólag a szónoklat őt magát is belelkesítette - Ne feledjük, hogy kik vagyunk! Ne feledjük, hogy mivel tartozunk származásunknak! A vér kötelez! Köt minket a Sötét Nagyúrhoz!
Pálcájával a mennyezet felé intett, és abból kirobbant a Sötét Jel. A diákok felpattantak székükről, és leborultak a Jel előtt, míg a tanárok és az igazgató fél térdre ereszkedett. A koponya és a kígyó jele ragyogóan rajzolódott ki a nagyterem egén, zöldes fényt vetve mindenre és mindenkire.
-----------------------
Hermione némán figyelte, hogyan vonul be a terembe a bárbajozók kettős sora. Hála Mariettának, már nagyon sokat tudott róluk, valamint néhány saját tapasztalatra szert tett a sötét varázslatok órán is.
A roxforti küldetés előtt még úgy gondolta, hogy a halálfalók csupán a társadalom egy szűk rétege. A Rend győzelmével majd az Azkabanba kerülnek, a felszabadított varázstársadalom pedig visszatér az eredeti kerékvágásba. Most, ahogy itt állt a nagyteremben, az aranyvérű hagyományok egyikének szemtanújaként, rádöbbent, hogy korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Egy teljes társadalom állt Voldemort rendszere mögött.
Az aranyvérűeket nem lehet mind az Azkabanba küldeni. Sokan nem vállalták, hogy olyan sorsra jussanak, mint a Weasley család. Sohasem lenne annak társadalmi támogatottsága, hogy mindenkit elítéljenek, aki a Roxfortba jár, és akinek a családja ezért, és a társadalmi rangja megtartása érdekében behódolt Voldemortnak.
Ha Hermione teljesen őszinte akart lenni magához, be kellett vallania, hogy az aranyvérű diákok között is volt különbség. Némelyek élvezték a hatalmat, amit a sötét varázslatok gyakorlása adott. Némelyek csak jó tanuló módjára elsajátították a sötét varázslatokat ugyanúgy, mint bármilyen más tantárgyat, kritika nélkül, hiszen a társadalom ezt várta tőlük. Némelyek - mint Seth is - tudatosan sajátították el és alkalmazták a sötét varázslatokat, de nem a hatalomért, hanem a Sötét Nagyúr szolgálatára készülve. Őket katonának nevelték már azóta, hogy járni, gondolkozni tudtak. Kiket küldene hát az Azkabanba az előtte elhaladó fiatalok közül? Mikor felelős valaki már saját maga a tetteiért? Mi várható valakitől, akinek a lázadása esetén a teljes családját kiirtanák?
Hermione azzal is tisztában volt, hogy a látszat ellenére a félvérek számára is tartogat előnyt a jelenlegi rendszer. Az aranyvérűek nemes származásuknál fogva nem dolgoztak, nem is dolgozhattak, „ha becsülték magukat valamire". A mugli származásúak képzettség híján nem jelentettek többé konkurenciát az állások betöltésénél. Azelőtt a Minisztériumban minden helyre több más jelentkezővel kellett megküzdeni. Most azonban a félvérek akadálytalanul, szinte automatikusan töltötték fel a minisztériumi helyeket. Sok boltot, amelyet mugli származású tulajdonosától vettek el, félvérek kaptak meg…
Hermione felsóhajtott. Amióta a Roxfortba betette a lábát, az eredeti kép a Rend végső győzeleméről egyre árnyaltabb lett. Eltűntek a fekete és fehér színek, és átadták a helyüket a bizonytalan szürkéknek.
Gondolatait Rookwood szónoklata szakította félbe. Tekintete követte Rosiert, Pitont és Dolohovot, amint azok a pást mellé sétáltak a tanári emelvényről.
Amikor bejelentették az első küzdő párost, Marietta izgatottan fészkelődni kezdett mellette, és suttogni kezdett hetedéves ismerősével.
Hermione tisztában volt vele, hogy milyen kivételes alkalma nyílik az ellenség tanulmányozására. A párbajok során lehetősége lesz arra, hogy megismerkedjen a Roxfortban tanított átkok körével és párbajtaktikákkal.
Marietta széleskörű tájékoztatása nélkül is elég sokat tudott olvasmányaiból a párbaj-versenyekről. Hagyományuk egészen a kora középkorig nyúlt vissza. Abban az időben még minden társadalmi réteg művelt valamiféle hadgyakorlatot, a későbbiekben azonban csupán az aranyvérűek körében maradt fenn ez a szokás, és átalakult párbaj-versennyé. Szigorú szabályok kötötték a versenyzőket, így a párbajruhákba szőtt különböző pajzsbűbájokat nem lehetett használni. A támadásoknak megszabott rendje volt. Az alkalmazható átkok köre nem terjedt ki a halálos hatású átkokra és bájitalokra. Ennek ellenére nem voltak ritkák a halálesetek és a maradandó sérülések…
A jelenlegi párosról tudott annyit, hogy megítélje az egyenlőtlen erőviszonyokat. A Hopkins által alkalmazott bűbájok mindegyikét ismerte. Azokat a Rend is széles körben használta. Nem is tartoztak a legbonyolultabbak közé. Malfoy végső varázslataihoz foghatót azonban még sohasem látott. Abban biztos volt, hogy valamiféle sötét varázslatról lehet szó, és gondosan megjegyezte az elhangzó varázsigéket is.
A következő kettős, Nott és Ehuelhule majdhogynem mészárszékké változtatta a pástot. Mindketten a másik fizikai megsebesítésére törekedtek. Sok átokról amit használtak, már hallott, de még egyiküket sem próbálta. Tudta azonban, hogy hatásuk súlyos sérüléseket okozhat. A küzdőkön egyre több helyen jelent meg valamiféle erősen vérző sérülés.
Az átkok ütközésének hatása lehengerlő volt. Sokáig hunyorgott a fényes villanás után. Elképesztette a felszabaduló energia ereje. A mágia, ami eddig csak szelídített, hasznos háziállatnak tűnt a számára, ami a varázsló, illetve a boszorkány akaratának csupán eszköze, hirtelen a szeme láttára mutatta meg öntörvényű, megzabolázhatatlan, romboló oldalát.
Még mindig elgondolkozva rágta az ajkát, amikor meghallotta a következő párviadal résztvevőinek a nevét. Érdeklődve szegezte a tekintetét a pástra. Sokat hallott már Cornjualról. Általában mindenki csak áradozott róla. Az aranyvérűek között ő a legkevésbé öntelt… Segítőkész és lovagias... Az évfolyam legjobb tanulója… és nem utolsósorban a félvér lányok többségének véleménye szerint rendkívül jóképű.
Cornjual valóban magas, kecses mozgású fiú volt, szabályos arccal, sötétbarna hajjal és szemmel. Egész tartásában volt valami lágyság. Eleganciája ellenére nem volt olyan gőgös és hideg, mint például Draco Malfoy. Hermione-t azonban a kinézeténél sokkal jobban érdekelték azok az átkok, amiket használt.
Nagy bosszúságára egyiket sem ismerte fel. Most sajnálta csak igazán, hogy a félvérek nem használhatták az iskola könyvtárát. Érdeklődéssel figyelte Crak védekezését is. A kövérkés fiú sokkal képzettebbnek bizonyult, mint ahogyan azt első látásra gondolta volna. A Rend általánosan használt pajzsbűbája a Protego volt. Ez a bűbáj széleskörű védelmet biztosított amellett, hogy lehetővé tette használója számára, hogy maga is átkokat és ártásokat küldjön az ellenfelére. Azonban ereje nagyban függött a bűbájt létrehozó varázsló vagy boszorkány mágikus erejétől. Léteztek specializált, sokkal erősebb védőbűbájok. Ezek azonban fennállásuk alatt megakadályozták, hogy az általuk védelmezett varázsló egyéb bűbájokat is létrehozzon. A Roxfort diákjai mégis eredményesen alkalmazták ezeket, és Hermione jól az agyába véste a megfigyelt védekezési taktikát. Crak tényleg mesterfokon űzte a pajzsbűbájok alkalmazását. De hamarosan megfigyelhette a védekezés árnyoldalát is. Kombinált támadások ellen csak limitált védelmet nyújtott. Cornjual egyszerűen túlterhelte Crak védelmét azzal, hogy átkot, rontást és transzfigurációt egyszerre alkalmazott ellene.
Hermione lassan annyi varázsigét gyűjtött össze a fejében, hogy mindent megadott volna, ha pergamenere jegyezhette volna őket, nehogy egy is elvesszen.
Azonban hamarosan szétkergették a gondolatait Dolohov szavai, mert egy ismerős nevet említettek…
-…és Seth Lestrange.
Hermione olyan hirtelen kapta vissza a tekintetét a pástra, hogy beleroppant a nyaka. Seth egyenletes, nyugodt léptekkel haladt a pást tőle távolabbi vége felé. A másik irányba egy hegyomlásnyi, mogorva fiú igyekezett döngő léptekkel. Hermione hálás volt érte, hogy nem mugli birkózást néz éppen. A nagydarab fiú könnyedén derékba törte volna könnyűléptű, nyúlánk ellenfelét. Mindketten szertartásosan meghajoltak, majd felkészültek a párbajra. Illetve Monstro készült fel, mert Seth ugyanabban a pózban várta a támadást, amiben megállt a páston. Könnyedén leeresztett karokkal, egyik lábára helyezett testsúllyal.
Monsrto támadásba lendült. Mozdulatai nehézkesek, darabosak voltak. Seth azonban még mindig mozdulatlanul állt. Monstro már majdnem befejezte a pálcamozdulatot, mikor Seth csak könnyedén pöccintett a sajátjával. Hermione eltátott szájjal figyelte, ahogy az ellenátok Monstro pálcája hegyén éri a készülő varázslatot, és kioltja azt. Ez csak akkor lehetséges, ha pontosan a készülődő átok ellenátkát alkalmazzák. A második támadásnál már jobban megfigyelte, hogy mit is csinál Seth. A fiú élesen figyelte ellenfele mozdulatát. Hermioine is Monstrora szegezte a szemét. Nézte a pálcamozdulatot és próbálta kitalálni, hogy mi is lehet a készülő varázslat. Talán tarolóátok? Szeme gyorsan visszaugrott Seth-re. A fiú pálcamozdulata szinte már csak jelképes volt. Nyilvánvalóan annyi mágikus erőt irányított olyan koncentrációval, hogy a pálcamozdulat már szinte felesleges volt számára. Monstro támadása újra elhalt a pálcája hegyén. A párbaj egy hozzá nem értő kívülálló szempontjából talán elég eseménytelennek tűnt. Kívülről nézve leginkább úgy látszott, hogy Monstro pálcája elromlott, és képtelen belőle varázslatot kicsalni. Hermione viszont teljes értékében tudta becsülni a nonverbális ellenátkokat. Azzal, hogy Seth lemondott a pajzsbűbájok használatáról, és csupán nonverbális ellenátkokat használt, szinte esélyt adott Monstro-nak a nyerésre. Csak egyetlen megingás a koncentrációban, csak egyetlen rosszul felmért mozdulat… Seth azonban nem hibázott. Monstro ostobán nézte, ahogy a párbaj végén ellenfele egyetlen szó nélkül kibűvölte a pálcát a kezéből. Kétségtelen, a nagydarab fiú csak akkor értette meg, hogy vége a párbajnak, amikor Dolohov bejelentette a győztest. Seth könnyedén és elegánsan sétált le a pástról. Csupán néhány apró, szinte észrevehetetlen izzadságcsepp tanúskodott a homlokán arról, hogy ez az elegáns mutatvány valójában mennyi koncentrációba került.
Visszaült Blaise Zabini mellé, és néhány szót váltott vele. Barátja azonban rövidesen felemelkedett a helyéről, amikor Dolohov őt és ellenfelét szólította. Marietta újra sugdolózni kezdett a szomszédjával, Hermione pedig még mindig Seth-et nézte. A fiú tekintete hűségesen követte barátját, amint az a pást felé sétált. Rövidesen ellenfele is felsétált vele szembe, az emelvény ellentétes végére. A meghajlások után rögtön elkezdődött a küzdelem. Rövidesen kiderült, hogy ellenfele sokkal képzettebb, mint Blaise. Seth feszült arccal ült a helyén, idegességéről csak az árulkodott, hogy néha türelmetlenül toppantott a lábával. Hirtelen teljes testtartása megváltozott. Önkéntelenül is előre dőlt a székén, mintha felpattanni készülne. Hermione zavartan rántotta vissza a pillantását a pástra. Blaise teljes blokkoló pajzsot rántott fel. Hermione értetlenül meredt a jelenetre. Miért..? A következő pillanatban megértette, hogy miért. Blaise egy apró fiolát vett elő a talárja belső zsebéből és felhajtotta a tartalmát. Bájital! Hermione olvasott a bájitalok használatáról a párbajok során. Azt is tudta, hogy egy-egy ilyen eset ritkán fordul elő. Nem csodálta, hogy Blaise ellenfele tanácstalan. Amennyire ki tudta venni, a folyadék átlátszó és égszínkék színű volt. Talán valamiféle álcázó bájital. Hasonlókról tanult Remussal annak idején. Főleg mivel jól jöhettek egy mugli származású boszorkánynak. A következő pillanatban Blaise eltűnt, és Hermione büszkén állapította meg, hogy nem tévedett a bájital természetét illetően. Goldstein azonban szemmel láthatólag nem tudott mit kezdeni a jelenséggel. Egyedüli választása egy teljes blokkoló pajzs felhúzása volt. Ez azonban megmagyarázhatatlan módon olvadni kezdett körülötte. Létezik olyan bűbáj, ami áttöri a védő bűbájokat? Hermione önkéntelenül is előrehajolt, hogy jobban lásson. Goldstein arca és válla előtűnt az átlátszatlan pajzs mögül, és abban a pillanatban pálca szegeződött a nyakának. Seth elégedetten dőlt hátra a székében. Marietta oldalba bökte Hermione-t, de az észre sem vette. Egyre csak a bájital problematikáján gondolkozott. A lány egy apró fintorral elfordult tőle.
Dolohov bejelentette az utolsó párbaj nyertesét is. Piton és Rosier visszatértek az emelvényre. Rookwood újra szólásra emelkedett. Hermione figyelme akkor terelődött a beszéd tartalmára, amikor meghallotta a Sötét Nagyúr nevét és onnantól kezdve úgy érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra. A Sötét Jegy megjelenésekor más szabályosan rosszul volt. Körülötte mindenki a földre vetette magát, alatta pedig megbicsaklott reszkető térde. A zöldes fény bevilágította körülötte a termet, mindent ijesztő halotti sápadt színbe vonva. Úgy érezte, hogy elmerül a kétségbeesés és a gyengeség hullámaiban. Hogyan nyerhetnének? Hogyan gondolta a Rend, hogy nyerhetnek? Körülötte Voldemort hűséges hívei térdepeltek végeláthatatlan sorokban.
A/N: A történetben alkalmazott futóhomok-átokról The Dark Lord Nedved Legacies sorozatában a Grim c. történetben olvastam először. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, nekem enahma mellett ő a kedvencem.
Az ajkak eltűnése mindenkinek ismerős lehet a Mátrix-ból:)
