- F-francis... hova megyünk? - kérdezte megilletődve, mikor megérezte a szemkötőt az arcán.
- Shh, Matthew. Majd meglátod. - nyugtatgatta, mire a fiatalabbik felnevetett.
- Ha eltakarod a szemeimet, nem fogom meglátni! - Francis magával húzta a kocsi felé, majd beültek és Kanada számára eddig ismeretlen hely felé tartottak. Franciaország bekapcsolta a rádiót, amiből kellemes, lassú francia számok csendültek fel. Kanada nyugodtan hallgatta őket, és mivel nem látott semmit a szemfedő miatt, csak a dallamokra figyelt, és Francis mély, érzelmes dúdolására. Nem sokkal ezelőtt volt a szülinapja, de ők már ezt megünnepelték, és talán ezért nem is fért a fejébe, Francis miért akarja most valahova elvinni.
Az utazás nem tartott sokáig, hamarosan megálltak, és Franciaország segítségével kiszállt Matthew is, habár még mindig nem látott semmit.
- Francis ... nem lehetne ...? - próbált kedvese szívére hatni, ám az nem sikerült.
- Nem, mon cher. Még nem.
Matthew elhúzta a száját, és még jobban szorította Kumit. A mackó felnézett rá, majd újra lehajtotta a fejét, és csak a földet nézte. Francis megfogta Matthew kezét, lassan és óvatosan bevezette egy épületbe. Kanadának még mindig halvány lila gőze nem volt, mire jó ez az egész, de már nem ellenkezett többet. Emberi hangok csapták meg egyszerre a fülét, és beleszagolva a levegőbe, finom, ízletes ételek illatát fedezte fel. Nem volt nehéz kitalálni, hogy hol vannak. Már várta, hogy leüljenek valahova, és levehesse ezt a kötést, de helyette csak még többet mentek, és zavarodottságában már meg sem mert szólalni. Lépcsőkhöz értek, és Francis gondosan felsegítette a legfelső emeletre. Ami jó magasan lehetett, gondolta Kanada, ha már ennyi lépcsőt megmásztak.
Végre elérkezett a megváltás pillanata, és leülhetett. Franciaország a háta mögé ment, és levette róla a szemfedőt. Pislogott párat, mire megszokta a szeme a fényt, és meglepődve nézett körbe. Egyedül ők voltak az emeleten, és az ablak mellett ültek, egy díszesen megterített asztalnál. Kinézett az ablakon, és még a lélegzete is elállt. Körülbelül negyven méter magasan lehettek, és innen az egész várost, ami alattuk volt, látni lehetett. Francis visszahuppant a helyére, majd koccintásra emelte a poharát.
- Igyunk az egészségedre, kettőnkre, és arra, hogy most volt a szülinapod. - Matthew még mindig a sokk hatása alatt állt, de viszonozta a gesztust.
- És az ilyen feledhetetlen meglepetésekre. - koccintottak.
Kanada igazán boldog volt, hogy ilyen szerelmet fogott ki magának.
2013. júl. 3.