Aki szereti a történetem, kérem, hogy keressen meg a Facebook oldalamon is NinaD Fanfiction néven és lájkoljon. :)


Stefan rémülten lépett ki a szobájából és sietett le a lépcsőn. Nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett, hogy ekkora veszekedés van lent. Ahogy a folyosón végig sietett, Elenába ütközött, aki épp akkor hagyta el a szobáját. Fáradtnak és álmosnak tűnt, mint aki nem pihent eleget az éjszaka. Stefan nem is hibáztatta ezért, hiszen elég sok minden történt a napokban, amitől Elena nem tudott aludni.

-Jó reggelt. Minden rendben?

-Miből gondolod, hogy nincs? – mosolygott barátságosan Elena, de nem tudott hazudni Stefan-nek.

-Hazudhatsz nekem vagy el mondhatod az igazat is. A te döntésed. – visszamosolygott a vámpír és előre engedte Elenát, aki sietve lépegetett a lépcsőn. A nappaliban ott állt Alaric, Caroline, Damon, Jeremy és Jessica, mind egy helyen és türelmetlenül néztek össze. –Mi történt?

-Jessica. – szólt Damon és a lány engedelmesen odasietett a férfi mellé. Damon a szemébe nézett és igézés nélkül beszélt hozzá. – Menj fel a szobába és addig ülj ott, míg én fel nem megyek. Megértetted?

A lány bólintott és Damon odahajolt hozzá és megcsókolta. Elena arca döbbenten nézte az eseményeket és mihelyt Damon megcsókolta a lányt, Elena vörös lett és a földet bámulta, hogy senki se vegye észre azt, hogy mennyire féltékeny. Jessica kedves mosollyal lépdelt tovább a lépcső fele, napok óta mást sem viselve csak Damon ingeit. Úgy járkált a vendégek között, mintha a legtermészetesebb dolog lenne, hogy a háloszobában történtek után egy szál ingben jön le. Ahogy a lány eltűnt, néma csönd volt. Mindenki tudta, hogy miért hallgattak el. Damon rögtön odanyújtotta a papírt a kezéből Stefan-nek, mihelyt a szobájának ajtója csapódott.

-Sofia Marie Helsen? Ismerjük? – kérdezte Stefan, de látva Damon arcát, rájött, hogy kiről is van szó valójában. – Kicsi Sofie?

-Kicsi Sofie. – ismételte Damon, ironikusan nevetve. Még maga sem hitte el, hogy az egész mögött az a Sofie áll, akit évek óta ismert és megbízott benne. Rá nézett Elenára, de a lány Stefan felé fordult kérdésekkel.

-Az a Sofie?! – kérdezte meglepődve.

-Igen, az. – Stefan automatikusan válaszolt. Mindenki némán figyelt, hátha valaki magyarázatot tud adni. Végül a két Salvatore összenézett. – Mit akarhat?

-Úgy mondod, mintha az elmúlt egy évet vele töltöttem volna!

-Damon, ha Sofie akar valamit, akkor azt megkapja mindig. – szólt Stefan, hogy Damon vegye komolyan a dolgokat.

-És mégis mit akarhat tőlem?

-Nem tudom, mondd meg te! – Stefan idegesen szólalt meg. Tudta, hogy ha Sofie Damon-tól akar valamit, akkor bizonyára tenni fog azért, hogy megkapja azt.

-A francba, nem tudom, miért épp most bukkant fel.

-Meg kell keresnünk, hogy megtudjuk, mit akar. – mondta Alaric. Damon beleegyezett, hiszen most az lesz a legjobb, ha Sofie minél hamarabb előkerül és beszámol nekik arról, amit tud. Bizonyára ez az egész valami hátsó szándék miatt volt, Sofie soha nem volt egymagában, mindig valaki mögé rejtőzött és onnan irányította a szálakat.

Alaric és Damon rögtön nekiláttak a készülődésnek, Caroline pedig leült Elena mellé a nappaliban. Míg Stefan és Jeremy is segítettek a többieknek, a két lány beszélgetni kezdett. Egyikük sem tudta megtippelni, mit akarhatott Sofie tőlük. Most, hogy tudták, hogy tőle jöttek az üzenetek, Elena már nem félt annyira, hiszen Sofie-tól nem kellett félniük. A lány mindig gyenge volt és befolyásolható – ha valamit akart Sofie, az bizonyára valaki másnak volt szánva, aki helyett a lány kellett a mocskos munkát végeznie.

-Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet Sofie után menni. – sóhajtott fel Elena. Aggódott Alaric és Damon miatt és nem akarta, hogy bajuk essen, miközben egy őrült kislány után rohannak. – Nem megbízható az a lány.

-Mondj valakit, aki megbízható a mai világban! – nevetett fel Caroline, de hangja elcsuklott, amikor Kol, Elijah és Klaus belépett az ajtón.

-Megkaptam az üzenetet. – lépett oda Elijah Elenához, felemelte a kezétől fogva és megcsókolta szenvedélyesen. Átölelte és magához szorította, mint egy értékes kincset, amit fél elveszíteni. – Van valami hír?

-Damon és Alaric Sofie után mennek, megpróbálják elkapni, hátha beszélni fog. – válaszolta Caroline Elena helyett. A szőke vámpírlány odalépett Kol mellé és megölelte. Kol megpuszilta a lány homlokát és átkarolta a derekát. Aranyos páros voltak, Elena nagyon kedvelte őket együtt. Egyedül Klaus lógott ki a képből, aki egyedül baktatott a szobában erre-arra, míg a szerelmes párok lenyugszanak. Úgy tűnt, hogy a hibrid még mindig nem törődött bele a Kol-Caroline párosba.

-A kicsi Sofie jó nagy problémát tud keverni. – nevetett Klaus egyedül. – Újra fellángolt a szíve Damon kék szemeiért?

-Miről beszélsz, Klaus? – kérdezte Stefan, miközben a többiekkel együtt jöttek le az emeletről.

-Még a vak is látja, hogy Sofie oda van Damonért. – Klaus odafordult a többiekhez és öntelten vigyorgott, mint akinek nincs vesztenivalója. Igazat beszélt, hiszen Sofie soha nem volt közömbös Damon iránt.

-Tudsz valamit, amiről nem számoltál be? – Ric gyanakodva bámulta a hibridet, de az bólintott, hogy aboszult semmit nem tud. Klaus mostanában megbízható volt, sokat segített Elenának is, ezért Alaric remélte, hogy a saját érdekében igazat mond. – Damon, menjünk.

Damon bólintott és felkapta a bőrkabátját a kanapéról. Egyetlen szó nélkül lépett ki az ajtón, anélkül, hogy bárkitől elköszönne. Elena csalódottan forgatta a szemei, amikor Alaric odasietett hozzá. Szorosan átölelte őt, mintha hosszú időre menne el, pedig egyáltalán nem így volt. Úgy tervezték, hogy estére hazaérnek, de legkésőbb holnap reggel mindenképp itthon lesznek.

-Vigyázz magadra, amíg haza nem jövünk.

-Te vigyázz inkább, Ric. – Elena mosolyogva búcsúzott el, majd Ric is elhagyta a házat.

A többiek lassan szétszórodtak, Caroline és Kol kettesben beszélgettek a konyhában, Stefan is az emeletre ment, Jeremy pedig ideiglenesen leköltözött a nappaliba a laptoppal. Jessicáról semmi hír nem volt, úgy tett, ahogy Damon kérte tőle, bezárt ajtók mögött ült egész nap. Elena és Elijah a teljes napot némán töltötték. Egy-két szó hangzott el néha, egy-egy válasz a kérdésre, de nem ragadtaták el magukat túlzottan attól, hogy együtt lehetnek. Elena azon gondolkodott, miért érez így. Nem mondhatta, hogy megunta a vámpírt, hiszen alig néhány napja voltak együtt, de valahogy a hatalmas fellángolásra várt még mindig a lány. Arra, ami meg kellett volna érkezzen a tegnap, a tegnapelőtt, de nem jött.

Jeremy fél óránként fel-fel nézett, hogy a vele szemben ülő lányt figyelje. Elijah néha sétált egyet a házban, beszélgetett Stefan-nel vagy Klaus-szal, de Elena még ebédelni sem ment és a közelgő vacsorát is előre visszautasította. Nem volt éhes, nem volt szomjas, csak szomorú volt és sírni lett volna kedve. Milyen példát mutatna az öccsének, ha mindenért el kezdene sírni? Mit gondolnának róla a többiek, ha mindig bármi baj történik, Elena csak sír és búsul. Véget kellett vetnie ennek az érzelmi ingadozásnak, mert csak hátránya származott belőle. Ha Damon megszólította, gyorsan elérzékenyült és veszekedés közben hajlamos volt arra, hogy sírva fakadjon és gyengén feladja a harcot. Nem adhatta fel a harcot Damon-nel. Nem tehette azt, mert akkor azt jelentette volna, hogy a vámpír nyert.

Akart-e harcolni Damon-nel? A kérdés újabb két órára foglalta le Elenát, miközben csak ült és bámulta a tüzet, néha lehunyta a szemeit, de nem tudott elaludni. Szinte reggel volt, amikor lefeküdt és nagyon keveset aludt. Szinte egész délelőtt bámult ki az ablakon és várta, hogy történjen valami. Ugyanide jutott most is, miután Ric és Damon elmentek.

Caroline kedves hangja felcsendült a házban. A konyhából kiabált, hogy a vacsora kész és mindenki siessen le enni. Elena mozdulatlanul ült tovább a nappaliban, figyelte, ahogy Jeremy felpattan és elsiet a konyha irányába. A lány már várta, hogy mindenki összegyüljön és Caroline dühösen kezdjen neki kiabálni, hogy jöjjön már. Körülbelül 5 perc telt el és be is következett az, amitől félt. A szőke vámpírlány hangja idegesebb volt és hangosabb, amikor Jeremy elmondta neki, hogy Elena nem éhes és nem kér vacsorát sem.

-Na ide figyelj, Elena Gilbert. – suhant be a nappaliba, olyan gyorsan, mint a vonat. – Nekem nem fogod éheztetni magad és egész nap üldögélve bámulsz ki a fejedből. Menj enni vagy magam rángatlak ki a konyhába.

Elena megszeppenve ült, felnézett a lányra és megrémült az arcától. Régóta nem látta ennyire dühösnek Caroline-t és azon gondolkodott, mi dühítette még fel azon kívül, hogy Elena nem akart enni. Szót fogadva kelt fel a helyéről és besétált a konyhába, ott, ahol lassan már mindenki nekilátott a vacsorának. Idegesen evett, lenyomta a torkán a falatkákat, pedig egyáltalán nem volt éhes. Egyetlen percre sem nézett fel a tányérról, csak evett és várt, hogy mindenki menjen a dolgára a konyhából.

-Van valami hír? – kérdezte Jeremy Stefan-t, miközben Caroline összeszedte az üres tányérokat. Stefan intett, hogy semmit nem tud még a többiekről, ezért Jeremy kijelentette, hogy ő felmegy a szobájába és ott várja tovább a fejleményeket.

-Ihatnánk valamit. – javasolta Kol, de gyorsan megbánta azt, amit mondott. Caroline mosolyogva nézett rá és Stefan is halkan köhögött, hogy célozgassanak arra az estére, amikor Kol annyira részeg volt, hogy járni sem tudott.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, tekintve a legutolsó bálon történteket! – mondta Stefan és Elenán kívül mindenki nevetni kezdett.

-Mi lenne ha a szokásos játékot játszanánk? Még sohasem… - Caroline ajkára hatalmas mosoly rajzolódott ki. – A kedvencem!

Stefan gyorsan beleegyezett és Caroline rávette Elijah-t is a játékra, ezért Elena is kényszerítve volt, hogy kövesse a példáját. Klaus vígan foglalta el a helyét a kanapén, Elena odaült a jobb felére, a sarokba, a hibrid bal felén pedig Stefan ült. Elijah egyedül ült az egyszemélyes fotelben, Elena jobb oldalán, a kanapéval szemben pedig Caroline és Kol is leültek. Jó mókának tűnt az egész és Caroline boldogan magára vállalta a kezdő szerepet. Kitöltötték az italokat, mindenkinek egy kis pohárba az erős whiskey-t és a szabályokat felállították – akire nem igaz az állítás, az meg kell igya az előtte levő pohárka italt.

-Soha nem dobott még senki engem. – mondta, de gyorsan meg is itta az italt, őt követte Klaus, gonosz vigyorral, Stefan, Elijah és Elena is. Egyedül Kol nem ivott ebben a körben.

-Mi az? Ennyire jó vagyok! – mondta önelégülten, majd megcsókolta Caroline-t és átvette tőle a vezetést. – Soha nem flörtöltem valakivel, miközben mással randiztam.

Kol maga is megitta az első pohárkával, Stefan és Elijah kimaradtak ebben a körben, de Elena és Klaus mindketten megitták az italukat. Klaus nevetve nézett a vele szemben ülő Caroline-ra, a lány pedig megitta a whiskey-t és zavarba jött. Idegesen pillantott Klaus-ra, aki úgy döntött, hogy tovább folytatja a játékot.

-Még soha nem csináltam konyhában! – mondta vigyorogva és megitta az újabb, harmadik pohárka italt. Caroline is megitta az italt és nevetve nézett körül, hogy senki másra nem volt érvényes a kijelentés.

-Csak nem ti ketten?! – csapott a vállára a hibridnek Stefan.

-Nem árulhatom el! – folytatta Klaus a feszült hangulat keltését, de Caroline nem igazán élvezte ezt a beszélgetést.

-Még soha nem adtam vért. – mondta ki Elijah, de megitta az italt ő is, Elena is és Caroline is. A többiek nevetve néztek Elenára, aki olyan sokszor adományozott jó vagy rossz okból vért, hogy megszámolhatatlan volt.

-Elena nekem adományozott a legtöbbet! – Klaus nevetve csapta össze a kezét Elenával, hiszen már hűrom kör ital volt benne és ez volt az egyedüli kör, amikor igaz volt rá az állítás.

-Lecsapoltad a vérem! – panaszkodott a lány, de most, ebben a helyzetben viccesnek tűnt neki a helyzet. Akkor, abban a pillanatban rettegett Klaus-tól és most tiszta szívéből örült annak, hogy Klaus megváltozott.

Néhány újabb kérdés után már mindenki vigyorgott, hiszen több, mint 5-6 pohárral ittak meg whiskey-t, majd előkerült vodka és martini is Damon rejtett készleteiből. Stefan megjegyezte, hogy bajba fognak kerülni emiatt, de senki nem hallgatott rá és abban a pillanatban őt sem érdekelte igazán, hogy mit szól majd Damon, hogy kifosztották.

Az most igazából senkit nem érdekelt, mert annyira vígan játszadoztak, hogy megfeledkeztek néhány órára a sok problémáról. Lassan éjfélt ütött az óra, amikor Stefan úgy döntött, hogy nem bírja tovább és felmegy a szobájába, Caroline és Kol pedig kint ültek a ház hátsó udvarán, szinte felfalták egymást. A szobában Elena, Klaus és Elijah maradt, de egyedül Elijah volt teljesen józan. Nem ivott annyit, hogy elveszítse a fonalat, de Elena és Klaus már túlságosan közeli barátok lettek az italozás után.

-Még soha nem gondoltam arra, hogy megcsókoljalak! – vonta össze a szemeit Klaus és nagyot kacagott, amikor ő is és Elena is kezükbe vették a poharat. Elijah csak némán ült ott és várta, hogy mikor lesz már vége ennek az egésznek, de nem tudott semmit tenni.

-Ne mondj ilyeneket, Elijah féltékeny lesz! – kacagott a lány, miközben megsimogatta Elijah vállát. Teljes mértékben elveszítette a fonalat és örült neki, mert így legalább szórakozott és nem gondolt a sok problémára, amik éjszaka aludni sem hagyták. – Várj. Én jövök. Még soha nem voltam bezárva egy szobába egy teljes napon keresztül!

Elena visszaemlékezve az egy éve történt eseményekre, nevetve itta meg a pohár vodkát és kitöltött egy új adag tequilát. Klaus csak ámult, amikor ezt hallotta, mert nem tudott hozzá szólni semmit.

-Gondolkodom azon, hogy ki lehetett az… - Elena roppant gyorsan fordult hátra, amikor hallotta Damon-t az ajtóból. Ott állt a nappali bejáratánál és csípőre tett kézzel vonta fel a szemöldökét. Aztán vigyorogva nézte, hogy Elena és Klaus mennyire részegek már.

-Találtatok valamit? – Elijah gyorsan felkelt a helyéről és érdeklődve várta, hogy leadják a híreket Damon és Alaric.

-Semmi sehol. Nagyon messze lehet már innen és nem hiszem, hogy a napokban problémát okoz számunkra. – magyarázta Damon, aztán segített Ric-nek behozni a csomagokat. Elijah visszapillantott a barátnőjére és a testvérére. Örült, hogy Elena jól érzi magát, de zavarta, hogy ez nem úgy történik, ahogy ő szerette volna. A lelke mélyén úgy érezte, hogy nem teszi boldoggá Elenát.

Végül Elijah úgy döntött, hogy elmegy és magukra hagyja őket, ezért szólt Ric-nek, hogy figyeljen Elenára, nehogy hülyeséget csináljon. Miután elment Elena és Klaus is tovább folytatta a játékot. Közben Kol és Caroline siettek át a nappalin. A lány örömmel hallotta, hogy nem találták nyomát sem Sofie-nak, de ez érdekelte a legkevésbé most. Kol-lal együtt suhantak át a nappalin és egyenes útjuk volt az emeletre.

-Soha nem vetkőztem még pulton. – kiáltotta Klaus és felhajtotta a tequilát, de Elena lebiggyesztette az ajkait. Igaz volt rá a kijelentés és nem ihatta meg az italt

-Most nem ihatom meg. – mondta szomorúan. Klaus vállat vont, mintha nem érdekelné, majd önelégülten dőlt hátra. Elena újabb kérdésen gondolkodott és elképzelte azt a képet, amikor Klaus vetkőzöst játszik valakivel. Bármennyire is utálta Klaus-t, ezt azért megnézte volna most.

-Látom, engem kihagytatok a buliból. – sétált be Damon a nappaliba és őt Alaric kö leült az egyik kanapéra és magának is töltött italt, majd Damon egy nagyobb poharat vett elő és azt töltötte meg lassan az erős itallal. Közben végig Elenára nézett. – Ugye tudjátok, hogy megölöm azt, aki elővette a tartalékjaim?

Elena mosolygott, de nem válaszolt a kérdésre, Klaus pedig már csak pihent, lehunyta szemeit és hátradőlt a kanapén. Damon odalépett Elenához és megszorította a kezét. A lány felszisszent, de aranyos mosolya nem tűnt el az arcáról. Automatikusan állt fel, ahogy Damon szorítva a kezét felfele húzta.

-Látom sokat ittál ma és még mindig nem elég. – mondta a vámpír a lánynak, aki kissé megszeppent a férfi közelségétől, de gyorsan eltűnt a benne levő kicsiny rémület és bátran mosolygott tovább. Ahogy felállt érezte, hogy megfordul a világ vele, de nem érdekelte.

-Ó, Damon. – fakadt ki belőle, de továbbra is boldogan pillogtatta szemhéját. – Csak szórakoztunk kicsit. Régóta nem volt ilyen jó kedvünk már.

-Hallom nem vetkőztél még pulton. – vigyorgott büszkén Damon, mert látta, hogy előnyben van. Ha Elena inni akart ahhoz, hogy elfelejtse őt, akkor megkapja, amit akar.

-Miért, te vetkőztél már? – Elena kezeit Damon mellkasára tette és játszadozva kezdte kigombolni a fekete ing gombjait. Damon gyorsan megfogta a lány kezét és odanyújtotta az italt neki, amit kitöltött.

-Igyál! – parancsolta, de Elena automatikusan visszaült az ágyra. Elkapta a kanapén levő távirányítót és bekapcsolta a zenét hangosra. Damon továbblökte Klaus lábait a kanapéról, amelyek a földre zuhantak, miközben Klaus szundított. Damon átkarolta Elena nyakát és a kezébe adta a poharat. – Igyál, Elena.

-Nem iszok többet, Damon! – kacagott Elena, megpróbálta ellökni Damon kezét magától, de képtelen volt rá.

-Elena. – a vámpír hangja erősebb volt. – Idd meg a tequilát!

A lány képtelen volt elvenni az italt Damon-tól és a nagyobb pohárból másodperceken belül megitta az egész italt. Hihetetlen volt, hogy ilyen kemény italt ilyen gyorsan meg tudott inni, amikor Damon megismerte még a whiskey is nehezen csúszott le a torkán. Elena megitta az italt és Damon újra megtöltötte a poharat. A vámpír hatalmas, kék szemeivel szembenézett Elenával és szó nélkül itta meg ő is a részét. Elena most egyáltalán nem jött zavarba, csak mosolygott továbbra is és dúdolta a zenét, ami hangosan ment.

-Van egy ötletem. – mondta Damon és felkelt, felvette Elenát a kanapéról és a nappali közepébe vitte. A zenét még hangosabbra állította és kezével hátulról beletúrt Elena hajába. – Táncoljunk.

Elena örömében felkiáltott és gyorsan elkapta a ritmust. Hosszú haja ide-oda lobogott, miközben Damon felszabadította benne az ördögöt. Imádott táncolni és régebb nagyon sokat táncolt, de a szülei halála után már feladott mindent, ami boldoggá tette. Elena csak forgott és ugrándozott, néha Damon borzos hajába túrt, majd még egy-két gombot kigombolt a fekete ingen. Közben Damon dupla adagot töltött a poharába és felét megitta. A többit Elenának szánta.

-Tessék. – mondta, odanyújtva a poharat a lánynak. Elena nemet bólintott, de a vámpír rögtön megállította és átkarolta a bal kezével a derekát. – Idd meg ezt vagy leöntöm a torkodon a saját kezemmel.

-Damon, már nem bírok többet. – panaszkodott Elena és a hajába túrt. Lassan idegessé tette a zene és fájt a feje is, nem volt szüksége arra, hogy Damon több italt erőltessen belé. A vámpír azonban nem nyugodott meg. Szenedélyesen lökte neki Elenát a legközelebbi falhoz és ahogy odahajolt hozzá, Elenának beugrott az, amikor a tegnap Damon a házuknál járt. – Miért csinálod ezt?

-Azt mondtad, nem ittál eleget. Idd meg ezt, vagy nagyon-nagyon csúnyán fogok csinálni!

Damon odanyomta Elena ajkainak a poharat és a lány képtelen volt meginni az egészet. A tánc és az alkohol ma este nem bizonyult jó kombinációnak Elenának, rosszul volt már és Damon csak továbbra is erőszakolta bele az italt. Ahogy kiszabadult Damon kezei közül, kisietett az udvarra, a vámpír pedig leült Ric mellé. Alaric ellenezve a viselkedését, látványosan forgatta a szemeit, de Damon ügyet sem vetett rá.

-Jól kiütötték magukat ezek itthon. – panaszkodott Alaric, miközben az ő kezében is ital volt. Ironikus volt a helyzet, mert régen ő volt az, aki még nappal is ivott. Amióta azonban Elenával és Jeremy-vel maradtak, odafigyelt arra, hogy hogyan viselkedik előttük.

Időközben Elena visszatért a kinti hűvősből és letelepedett a kanapéra. Nagyot ásított, de úgy tűnt, hogy a kedve újra megjött. Nagyot ütött Klaus lábára, hogy ébredjen, a hibrid pedig fáradtan kelt fel a helyéről.

-Menj fel valamelyik szobába. Maradhatsz ma éjszaka. – mondta Damon, megveregetve Klaus vállát, aki hálásan indult el a lépcsőn felfele. Végül odafordult Elenához. – Ami pedig téged illet, kisasszony, választhatsz: tequila vagy martini?

-Őszintén, jobban örülnék valami másnak ma este! – a lány közelebb hajolt Damon-hoz és áttette a férfi lábain a sajátjait. Kezével megsimogatta a vámpír nyakát és maga felé húzta a fejét. Damon olyan közel hajolt hozzá, amilyen közel csak lehetett.

-Bármennyire is akarnád, Elena, még nem! – suttogta halkan, és megszorította a lány nyakát, belemarkolva a hajába. Az újabb pohár alkoholból nagyot kortyolt, majd egy apró érinkezéssel az ajkaikkal, a tequila Elena szájába ömlött. Damon nem hezitált, a poharat újra Elena ajkának szorította és Elena megitta az italt. Ez azonban az utolsó alkalom volt.

A lány a fejét a tenyerébe nyomta, arcát beletemette, mert olyan rosszul volt, hogy forgott vele az egész világ. Ott ült Damon kezei között és szédült, úgy érezte, rögtön visszajön minden amit ivott és amit evett az este folyamán. Nem bírta sokáig így, lassan megragadta Damon kezét és megszorította, amennyi ereje még maradt, azzal megfogta és megpróbált beszélni.

-Vigyél a… - motyogta, de muszáj volt megállnia, mert ha folytatta volna, akkor ott lesz rosszul a vámpír karjai közt. - … a mosdó…

Damon felkapta és két másodperc alatt felsuhant a szobájába a mosdóig, gyorsan tette le Elenát a földre és a gyors utazás során Elena gyomra végleg felfordult. A férfi megragadta Elena haját és elégedetten ült le a fürdőkád szélére, miközben türelmesen várta, hogy Elena jobban legyen.


Stefan körülnézett a nappaliban. Alaric épp akkor kapcsolta le a zenét, amikor a vámpír belépett az immár üres nappaliba. Érezhető volt a tömény ital illata a házban, de még Stefan sem volt teljesen józan.

-Mi történt? – kérdezte félálomban, ahogy ott bóklászott a szobában nézelődve.

-Elena és Klaus kicsit sokat ittak.

-Sofie megkerült?

-Nem. Nyoma sincs sehol. – Alaric csalódottan mondta és összeszedte a poharakat az asztalról. Miközben bevitte őket a konyhába, Stefan megállás nélkül követte.

-Damon?

-Az emeleten van Elenával.

-Megint…? – nézett nagyot Stefan, de rápillantva Alaric arcára, tudta, hogy nem az, amire gondolt.

-Elena nagyon rosszul van.

-Mert annyit ivott, hogy nyugodtan leüthette volna valaki, az sem érdekelte volna! – kiáltotta Damon, ahogy belépett a konyhába. Stefan elé állt és őt vonta kérdőre. – Olyan nehéz lett volna az, hogy egy kicsit figyelj rá, míg mi nem vagyunk itt?!

-Mit kellett volna tegyek? Bezárjam egy szobába? – Stefan is ideges volt, amiért Damon őt vonta felelfősségre.

-Igen! Ha kell, akkor bezárod egy szobába, ha kell akkor adsz neki egy akkora pofot, hogy a szemei szikrázzanak! Nem tud parancsolni magának és meggondolatlan. Olyasmiket csinál az utóbbi napokban, hogy a hajam az égnek áll, az Isten szerelmére, Stefan, próbálj parancsolni neki!

-Nem vagyok a rokonja, sem a pasija, nem vagyok senkije, csak az egyik barátja! – Stefan is megemelte a hangját, amikor látta, hogy Damon is idegesebb a kelleténél. – Ha inni akar, akkor inni fog! Nem vagyok olyan, mint te, én nem próbálom irányítani az életét!

-Szóval én vagyok itt megint a negatív szereplő? Én vagyok az, aki irányítani akar mindent és mindenkit, csak azért, mert megkértelek, hogy ne engedd, hogy hülyeséget csináljon?!

-Fiúk, hagyjátok abba. Nincs értelme újabb veszekedésnek! – szólt közbe Alaric de már megszokta, hogy semmiféle hatást nem ér el ezzel.

-Ott volt végig Elijah vele. – védekezett Stefan, amilyen erősen csak tudott. – Állítólag az ő csaja, védje meg ő. Miért szólsz bele az életükbe? Szakítottatok és nincs semmi jogod ezt tenni vele.

Damon dühösen vetett véget a veszekedésnek. Nem akarta megütni Stefan-t, de minden izma arra buzdította. Irányt változtatva, elindult az emeletre, hogy megnézze, Elena mit csinál. A lány továbbra is ott volt a mosdóban, halvány arcának színe nem a megszokott barna volt.

-Kelj fel. – szólította meg Damon. – Elena, komolyan mondom, kelj fel a földről.

A vámpír felvette az ölébe a lányt és a szobába vitte. Lefeketette az ágyra és levette a cipőit. Ekkor hallotta, hogy Elena halk sírásba kezdett, mélyeket lélegzett és megpróbálta elrejteni szomorúságát.

-Miért sírsz? – kérdezte Damon, de Elena nem válaszolt rá. – Csak az alkohol sír belőled. Aludd ki magad és majd holnap beszélünk.

-Damon… - Elena megfogta a vámpír kezeit és nem akarta elengedni. Nem akart egyedül sírni egy üres szobában éjszaka, azt akarta, hogy valaki mellette álljon. Az nem volt annyira biztos, hogy most Damon volt a legjobb választás erre. Mindketten tudták, hogy nem közömbösek egymás számára, de azzal is tisztában voltak, hogy a kapcsolatuknak vége és nem kezdhetik ugyanonnan, ahol abbahagyták.

Damon levette Elena kezét a sajátjáról és hezitált. Ha most elmegy, Elena sírva fakad és egész éjszaka folytatja, de ha marad, az számára lesz kísértés és a kapcsolat közöttük csak újra és újra bonyolodni fog. Azt tervezte, hogy feladja a leckét ma a lánynak, ha már inni akart, hogy megtanulja, hol a határ és máskor abbahagyja, amikor még nem késő. Most mégis hezitált, mert nem tudta innen hova tovább. Nem hagyhatta egyedül pityeregni a szobában.

-Ha azt akarod, hogy maradjak, hagyd abba a sírást. Ezzel nem jutunk sehova! – parancsolta Damon, ahogy kezébe vette az irányítást. Elena kissé meglepődve hagyta abba a sírást, de szemei pirosak voltak és könnyeztek. Arra várt, hogy történjen valami, de Damon csak állt előtte és gondolkodott. Még nem tervelte ki, hogy mit fog tenni, de azon volt, hogy minden a legsimábban és a legnagyobb rendben történjen. Nem akart veszekedést, sem durva szavakat, csak azt akarta, hogy Elena ne akarja őt ennyire. Ara vágyott, hogy végre Elena elfelejtse őt és neki is sikerüljön őt elfelejteni.

-Damon. Minden rendben? – Damon megfordult, amint Jessica lépett be az ajtón. Teljesen megfeledkezett a lányról, emlékezett, hogy itt hagyta nemrég, amikor a szobában járt. Bizonyára a konyhában járt, látva a kezében a csokoládét és narancslevet, amit magával hozott.

A lányra pillantva, Elena újra elérzékenyült. Az alkohol összezavarta és a szívének nem tudott parancsolni – a fájdalom, hogy más érintheti meg a férfit, akit szeret, összetőrte a szívét újra és újra. Soha nem is tette össze a darabokat, mindig csak megpróbálta összeszedni magát, de nem sikerült végleg összeilleszteni a darabokra tőrt életét.

-Jessica, menj át Elena szobájába. Ma ott alszol. – mondta automatikusan Damon és közelebb lépett hozzá. Türelmesen várta a lány reakcióját, aki újra Damon ingében sétált a házban.

-Miért nem alszik ő ott? – Jessica szeme szikrát szórt, és Damon tudta, hogy veszett ügy az egész. Hiába próbál normálisan beszélni a lánnyal, úgyis veszekedés lenne belőle és pont ezt próbálta ma elkerülni.

-Mert nem érzi jól magát és segítenem kell neki. – magyarázkodott Damon, de nem igazán értette, hogy egyáltalán miért próbál normális beszélgetést folytatni, mikor Jessica hihetetlenül dühös volt már így is.

-Engem nem versz át, Damon! – és már kezdődött is, Jessica kiabálva veszekedett és próbálta megakadályozni azt, hogy Elena kettesbe maradjon Damon-nel. – Nem fogok elmenni, hogy te vele hemperegj ma éjjel, aztán vissza gyere hozzám, ha ő nincs. Elijah ilyenkor hol van? Azt hittem, hogy az ő barátnője!

-Fogd már be. – mondta idegesen Damon és lassan kifele lökte a lányt az ajtón. – Azt mondtam, menj és aludj ott és ajánlom, hogy a következő egy percben el is indulj, különben nagyon magadra haragítas és nem tudom, mihez fogok kezdeni magammal!

Jessica bosszúsan nézett szembe a sötét kék szemekkel, de nem adta fel a harcot. Lehet, hogy gyenge volt, de buta nem és harcolt azért, ami az övé volt. Damon Salvatore pedig jelenleg az övé volt és nem adta csak úgy oda bárkinek.

-Nem alszok Elena szobájában. Vagy veled maradok vagy most azonnal összepakolok és elmegyek! – Jessica gyorsan ultimátumot adott Damon-nek, aki tátott szájjal nézte, hogy mennyire bátor a lány. Soha nem gondolta volna, hogy van benne annyi bátorság, hogy így beszéljen a vámpírral.

Damon dühösen nézett vissza Elenára. Elena csak bámult az előtte levő vámpírra és a dühös lányra, aki ölbe tett kezekkel állt, várakozva a választásra. Kíváncsian várta mindkét lány, hogy Damon hogyan dönt.

A vámpír elővette a mobilt a zsebéből és gyorsan tárcsázott egy telefonszámot. Úgy érezte, ez a legrosszabb döntés, amit hozott az életében, de ahhoz, hogy oda eljusson, ahova szeretett volna, szükség volt erre a lépésre. Ahogy a vonal másik felén megszólalt egy hang, Elena tudta, hogy ki beszél és mit akar.

-Elijah. Szükségem van arra, hogy két percen belül itt legyél. Gondolod, képes leszel rá? - Elena nagyot nyelt, amikor Damon letette a telefont. Szemei könnyel és homályosan látott, de egyetlen könnycsepp sem gördült még le az arcán. A szobában levő vámpír odasietett az ágyhoz és kezét Elena homlokára tette, aztán végig simította és kiemelte a vékony hajszálakat a lány szeméből.

-Elmész? – kérdezte a lány, de hangja elcsuklott, mert a sírás kerülgette.

-Igen. – Damon fejében ezer érzés átsuhant, többet között szomorúság, csalódottság és féltékenység, de egyik sem késztette arra, hogy maradjon és Elenával töltse az éjszakát. Túlságosan meg volt bántva ahhoz, hogy újra megtörténjen az a bizonyos dolog. A gondolat, hogy gyereke születhetett volna ettől a lánytól, még mindig hatalmas szerepet játszott a döntéseiben. Nem állt készen arra, hogy Elenával újra kezdje a kapcsolatát.

A lány szeméből kicsordult az első könnycsepp, amint meghallotta a választ. Damon keze nedves lett a lány arcától, elvette a kezét és az ajtó felé fordult. Körülbelül két másodperc után megjelent a lépcső tetején Elijah és sietve ment be az ajtón, észre sem véve Jessica ártatlan arcát.

-Mi történt? –érdeklődött, de nem kellett sokat mondani, szinte végig nézte, ahogy Elena és Klaus megisszák azt a rengeteg italt az este folyamán.

-A kisasszony többet ivott a kelleténél, fél órát feküdt a mosdóban a földön és egyszer sem hányt még. – mintha helyzetjelentést adott volna, úgy magyarázta Elijah-nak Damon a történteket. Elijah szomorúan nézett rá a lányra, aki már hátat fordítva mindannyiuknak, beleburkolózott Damon takarójába és arra várt, hogy mindenki elmenjen már. –Mehetünk, hisztikirálynő?

-Damon megragadta Jessica karát és kirángatta a szobából, ott hagyva Elijah-t és Elenát a saját szobájában. Ironikus helyzet volt, ahogy pont Damon szobájában maradt Elena egy másik vámpírral. Bár Damon tudta, hogy nem fog az éjszaka folyamán semmi történni Elijah és Elena között, a szíve legmélyén fájdalmasan éríntette a tény, hogy az ő szobájában vannak.

A vámpír egy vendégmentes vendégszobába ment Jessicával és undorodva eresztette el. Unottan ült le az ágyra és várakozott. Azt várta, hogy elaludjon, hogy ne hallja Elena remegő szuszogását és Elijah aggódó sóhajait, megpróbálta kizárni a gondolatokat a fejéből de nem ment. Jessica idegesítő hangja a fülébe tépett.

-Miért vagyunk egyáltalán együtt? – vonta kérdőre a lány a vámpírt, de válasz nem érkezett. Hiába várt perceket, hiába telt el két óra, Jessica félig elszundítva ült az ágy egyik felén, míg Damon az ágyra dőlve nézte a falakat. Belemerülve a gondolataiba, megpróbálta megfejteni a Sofie-rejtélyt, de sikertelenül tért vissza a hallgatózásba. Elena továbbra is szipogott, Elijah mozdulatlanul ült az ágy szélén, órák óta, meg sem próbált segíteni a lányon. Bizonyára mind a négyen tudták, hogy amíg Damon és Elena nincsenek együtt, addig egyikük sem lesz igazán boldog.


A következő nap viszonylag nyugodtan telt. Elijah reggel is ott volt Elena mellett, akkor, amikor felébredt hosszan tartó álmából és kétségbeesetten vizet kért. Miután segített neki átöltözni és helyrepohozni magát egy zuhany után, mindketten lesiettek. A továbbiakban visszaszolgáltatták Damon számára a szobát és Elijah köszönetet mondott neki azért, hogy gondját viselte Elenának és felhívta őt az éjjel. Damon érdektelen mosolyt erőltetett, mint akit egyáltalán nem érdekel a dolog, majd visszatért Alaric mellé, hogy tovább tárgyalják a dolgokat Sofie-ról. Caroline és Kol karikás szemekkel érkeztek le, de senki nem tett bármiféle megjegyzést arra, ahogy kinéztek.

A nap folyamán Elijah és Kol a kissé másnapos Klaus-t összeszedve hazamentek és elhagyták a Salvatore villát. Jeremy érdeklődve bámulta a társaságot és azon tűnődött,hogy miből maradt ki a tegnap este, végül csak addig jutott, hogy rengeteg pia és dráma volt az, amit kihagyott.

Az utolsó éjszaka az évből nyugodtan, békésen telt, valószínüleg azért, mert a társaság fele másnaposságtól szenvedett. Elena visszament a saját szobájába, így Damon és Jessica is visszaköltözhetett a vámpír szobájába. Bár Jessica nem érezte, de Damon tökéletes vámpírszaglásával érezte, ahogy a helyet betölti Elena kellemes illata. A többiek is békésen, veszekedés nélkül feküdtek le, miután Caroline és Stefan hosszú bevásárlás után hazaérkeztek az áruházból. Szükségük volt italra és ételekre a holnapi éjszakára, amikor végleg maguk mögött hagyják ezt a szörnyű évet és éjféltől mindenki új, jobb életet ígér magának.

Damon unalmasan bámulta a sötét szobát. Bár lámpa nem égett, ő tökéletesen látott mindent és érzékszerveivel mindenre figyelt egyszerre. Jessica békésen aludt mellette, ott, ahol Elena feküdt a tegnap este. Hosszú, fekete haja körülölelte és eszébe juttatta a vámpírnak, hogy miért is kedveli annyira. Tűzes volt és bátor, egy olyan lány volt, akivel régi életében legjobb barátok lettek volna. Amióta visszatért Mystic Falls-ba, Alaricon kívül egyetlen igazi barátja sem volt. Egyedül intézett mindent, mert senkiben sem bízott és senki nem bízott benne eléggé ahoz, hogy barátként tekintsenek rá.

Ezért hozta magával Jessicát is, amikor megérkezett néhány napja. Arra számított, hogy benne emgtalálja azt az elveszett barátot, akire szüksége van, aki irányítani tudja őt és egyben gondoskodik róla, mint egy igazi barát, aki fél elveszíteni a társát. Nem táplált erős érzelmeket a lány iránt, de szüksége volt arra, hogy kielégíthesse vágyait, ennek érdekében még mindig itt tartotta őt és parancsolni kezdett neki, mint minden egyes kapcsolatában, ami volt eddig Elenán kívül. Meglepődve tapasztalta, hogy Jessica nem annyira kooperatív, mint tervezte. Lázadó volt és harcolt azért, amit akart és ez tetszett Damon-nek. Mégsem érezte azt, hogy boldog és tudta, hogy hamarosan el fogja küldeni a lányt, mert ha tovább feszíti a húrt, egyszerűen megöli és azt most nem akarta.

Az éjszaka csendesen telt és Damon lassan elszundított, mint a villában az összes többi ember és vámpír. Reggel azonban Stefan és Elena ébredt a leghamarabb és lent, a konyhában futottak össze, ahogy Stefan kávét készített és Elena is reggelizni jött.

-Jó reggelt. – mondta Stefan kedvesen, majd nekidőlt a konyhapultnak. Elena álmosnak tűnt, szemei aprók voltak még és haja copfba volt kötve. – Korán keltél.

-Korán is feküdtem. A tegnapelőtti italozás kikészített. - kuncogott és visszaemlékezett, hogy Stefan tűnt el a leghamarabb aznap este. – Te nem ittál sokat.

-Tartogattam magam mára. Caroline nagy bulit szervez. – Stefan levette a kávét és kitöltött egy-egy csészével Elenának és magának is.

-Lehet, hogy ma távol tartom magam az italoktól.

-Ne butáskodj, egy évben egyszer van ilyen nap. – Stefan meggyőzően magyarázott. – Miért mondanál le pont ma egy jó bulit? Az év minden napján távol tarhatod magad az alkoholtól, de nem ma!

Elena nevetve vett elő egy kis tortát a hűtőszekrényből és nekilátott falatozni. Közben Stefan-t méregette. A meleg kávé jót tett Elenának. A kedve lassan visszatért és újra jól érezte magát a saját bőrében. Igaza volt Stefan-nek. Lazítania kellett és szórakoznia, mert az az év utolsó napja és hamarosan új időszak kezdődik. Ahogy ezen gondolkodott, újra eszébe jutott az, hogy egy éve milyen kezdetben volt része – Damon és ő boldogak voltak, bár nem merték bevallani egymásnak és a vámpír a legtökéletesebb éjszakát varázsolta elő a legszörnyűbb helyzetből is.

Idén más volt. Elijah visszatért, Klaus és Kol is itt volt, Damon pedig Jessicával volt és nem Elenával. Elena most Elijah barátnője volt elméletileg, gyakorlatilag azonban semmi sem volt tökéletes, még csak közel sem volt a kapcsolatuk a jóhoz.

-Jó reggelt az év utolsó napján. – harsogta Caroline miközben belépett a konyhába. Kol követte őt, mint egy kiskutya, úgy ment a lány után, bárhova követte őt. Kipihentnek tűntek, frissnek és üdének, Caroline haja tökéletesen állt és bőre illatos volt. Kol sötét kék-fehér kockás ingben volt, sötét nadrág és fekete cipő voltrajta, mintha indulni készülne valahova.

-Nem töltitek itthon az egész napot? – kérdezte Elena, tetőtől talpig végig mérve a vámpírokat. Caroline fekete nadrágban volt és kötött felsőben, a cipő azonban még nem volt a lábán. Nyilvánvaló volt, hogy el fognak menni valahova.

-Átmegyünk Mrs. Forbes házába. – vigyorgott Kol büszkén, mintha egy kisgyereket vinnének a játszótérre. Tökéletes kis párocska voltak ezek ketten, soha nem veszekedtek és mindig jól kijöttek. Annak ellenére, hogy mennyire ellenezte Elena a kapcsolatot, most szörnyen megszerette a fiút. Örült, hogy Caroline boldog és komolyan dolgozik ezen a kapcsolaton.

-Töröld le a vigyort a képedről! – fenyegette a szőke vámpírlány a barátját. – Anya úgy végig fog mérni rajtad minden egyes részecskét, hogy észre sem veszed.

-Ez így igaz! – helyeselt Elena, majd elmosogatott, miközben a többiek is gyűltek a konyhában. Jeremy és Jessica együtt jöttek le, valami internetes applikációról beszélgetve, Alaric és Damon pedig követték őket. Nemsokára azonban kiürült a konyha, mert Caroline és Kol elindultak a városba, Stefan pedig elintézett néhány dolgot a városban. Elena esze ágában sem volt Ric és Damon társaságához csatlakozni, inkább a Jeremy és Jessica párost választotta, akik továbbra is az internet nagy kérdéseit vitatták.

-A múlt hónapban vettem egy új pogramot. Azzal meg tudnád csinálni. – Jessica úgy tűnt, hogy nagyon ért a dolgokhoz. Elena megelégelve az unalmas témát, felkelt és azon gondolkodott, mit tehetne, hogy elűzze az unalmát.

-Jeremy, láttad valahol a Macbookom? – szólt közbe, amint egy apró szünetet tartottak a beszélgetés közben. Miután Jeremy elmagyarázta, hogy pontosan hova tette Elena Mac-jét, a lány nagyon gyorsan meg is szerezte és helyet foglalt a nappaliban, az egyik kanapén. Kutatni kezdett az interneten és elolvasott minden unalmas cikket, ami az útjába került.

Rengeteg cikk a szerelemről, az unalmas szakításos témák és egyéb férfi-nő kapcsolat gondos elemzése villant fel a lapon, ami Elena böngészett. Annyira unalmas volt még így is a netezés, hogy amikor megszólalt a csengő az ajtón, ő volt az első, aki felpattant és ajtót nyitni indult.

-Mit képzlesz, mit csinálsz? – Damon előtte állt, Elenának jóformán ideje sem volt a kilincs után nyúlni, Damon máris elállta az útját. Csípőre tett kezekkel, kérdően bámulta Elenát. – Ajtót nyitnál bármilyen idegennek. Elment az eszed?

-Megnéztem volna, hogy ki az. – vágott vissza Elena, de jogtalanul, mert ő is érezte, hogy Damon-nek tökéletesen igaza volt. – Megnéznéd, hogy ki csenget?

Damon ajkait huzogatva, összeszorította a fogait és vészjóslóan nézett Elenára vissza, miközben odasétált az ajtóhoz. Már nyitotta is, bármilyen elővigyázatosság nélkül, ami dühbe gurította Elenát újra, mert az imént szinte leharapták a fejét, mert ugyanilyen természetes módon szeretett volna ajtót nyitni.

Ahogy az ajtó nyílt, Matt Donovan alakja rajzolódott ki a vékony ködben, ami a reggel szállt le Mystic Falls-ra. Matt mosolyogva, gondtalanul lépett be, hogy megölelje Elenát és mindenkit nagyon szívélyesen köszöntött, mindhárom férfivel kezet fogott és mindkét lányt megpuszilta kivétel nélkül. Ragyogó arca hiányzott mindenkinek, mert hiányzott a vidámság és a boldogság ebből a környezetből.

-'Lena. Ezer éve nem láttalak! – forgatta meg a lányt az osztálytársa, majd jól szemügyre vette újra. Megvizsgált rajta mindent – fogyott vagy hízott, nőtt vagy alacsonyabb lett?

-Örülök, hogy eljöttél, Matt. – őszinte mosolyát semmi sem hervasztotta le az arcáról Elenának. Végre újra találkozott egyik legjobb barátjával és most, hogy Matt itt volt, mintha hatalmas kő esett volna le a válláról. Nagyon nehéz volt cipelni, most pedig egyre könnyebbnek tűnt minden probléma.

Matt nekilátott segíteni az előkészületekben, a férfiak gyorsan széthúzták a kanapékat és tökéletes táncparkettet dobtak össze a villa nappalijának közepén. A kanapékat egy kisebb helyre tolták, hogy továbbra is elférjenek bennük, majd néhány asztalt megterítettek, ahova lassan behordozták a süteményeket és italokat. Nemsokára megérkeztek az addig tekergő Kol és Caroline, akiknek az arcán úgy tűnt, hogy minden simán ment Caroline anyukájánál. Kol gyorsan neki is látott a segítségnek, Caroline pedig jó néhány percig nosztalgiázott Matt-tel, mígnem tíz perc alatt kibeszéltek mindent, amit lehet.

-Caroline, nálad van a laptop? – szólt oda neki Kol, mire Caroline rémült szemekkel bámult rájuk. A fiúk már össze is szerelték a vetítőt, a kanapékkal szemben levő falra, távolabb irányítva, hogy minden jól látszodjon.

-Mi ez az egész? – kérdezte Elena a fiúktól, de úgy tűnt, Matt sincs igazán képben.

-Caroline tervezett egy meglepetést mára. – kiáltotta Kol, miközben a vetítő dobozka mögött megpróbálta a szálakat összedugni. – Tetszeni fog.

Miután Caroline eltűnt az emeleten, mindenki kíváncsian várta, hogy mi fog történni. Lassan délt ütöttek az órák és épp ideje volt elkezdeni az ünneplést, de néhányan még mindig hiányoztak. Elena az emeleten beszélt telefonon, Stefan pedig késve ért haza.

-Itt az iPad, a laptopom a házatokban maradt. – intett Kol-nak a lány és odanyújtotta a szerkenytűt a férfinek, aki azt is hozzászerelte a vetítődobozkához különböző színű drótokkal.

-Elijah és Klaus csak este csatlakozak, még van némi elintéznivalójuk. – érkezett meg Elena is és most, hogy végre mindenki itt volt, Caroline összecsapta a kezét.

-Mindenki kap 30 percet, hogy átöltözzön, ha akar. – vigyorogva ragadta meg Elena kezét és gyorsan magával vitte az egyik szobába. Elena tudta, mi történik. Caroline azt akarja, hogy csípjék ki magukat, hogy frizurát meg sminket készítsenek, de nem igazán tartotta jó ötletnek.

-Care, muszáj ezt?

-Elena Gilbert, nem mondhatsz nemet ma este! - azzal kinyitotta a bőröndjét, amit otthonról hozott magával ma és kutatni kezdett. Színesebbnél színesebb darabok kerültek elő, a szobában a földön már ott hevert egy halom cipő és Elena csak figyelte, ahogy több és több ruha kerül elő.

A fél óra elteltével Caroline és Elena is elkészült. Bár rengeteg ruha volt továbbra is a szobában, többet között Kol ingjei és nadrágjai, a tökéletes ruhák a lányokon voltak és a vámpírlány biztos volt benne, hogy mindenki imádni fogja rajtuk. Amikor halk kopogás hallatszott az ajtón, mindkét lány felkapta a fejét.

-Bejöhetek? – kérdezte Kol, ahogy bedugta a fejét az ajtón, de gyorsan tovább merészkedett, mielőtt bárki más belát a résen. – Hűha.

-Én megmondtam! – mosolygott Elena a barátnőjére, akit szempillantás alatt átölelt az érkező vámpír. Úgy tűnt, Kol eszét vesztette Caroline szépségétől, ahogy meglátta, amint belépett az ajtón. Caroline rövid, pánt nélküli ruhát viselt, amely felül szorosan rászorult a testére. Fekete, elasztikus része hátul 3 gumis sávban végzett, közöttük meztelenül hagyva a lány rózsaszín bőrét. A ruha alsó része Caroline combjának felső részéig ért, nagyon rövid volt, de egyáltalán nem feszült úgy rá, mint fent. Neonsárga alsó része volt és bolondosan hullott alá két vékony rétege a lány combjaira, alig takarva valamit.

-Majd lent megcsodálod, most menj! – tuszkolta ki az ajtón Caroline a pasiját, de az még egyszer visszafordult, mielőtt becsukta volna az ajtót.

-Ma este leveszem azt a ruhát rólad! – egyetlen kacsintás után eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Néhány perc után a két lány elindult a nappaliban és nagy csodálkozásukra ott is ugyanilyen meglepetést keltettek, mint az emeleten Kol-nak.

-Meg kell mondani, kitettetek magatokért. – mondta Alaric, aki egy pohár pezsgővel állt a nappaliban, sötét farmer rajta és fehér ing. Ingének felső két gombja begombolatlanul volt, bizonyára Damon szoktatta rá. Damon tágra nyílt szemekkel bámulta a lányokat, különösen Elenát. A férfi mellett Jessica világoszöld ruhában volt, amelynek felső része hosszú ujjú volt és végig csipkéből állt. Igazán egyedi ruha volt, de ma este nem volt elég ahhoz, hogy Damon figyelmét lekösse. A férfi izgatottan figyelte, ahogy Alaric odamegy és átöleli Elena derekát és nevetve beszélgetnek. A lány egy két részes öltözetben volt – felső része egy fekete selyeming volt, gomb nélküli, ujjatlan, puha anyaga dupla rétegből állt és kiemelte Elena karcsú derekát, ahogy az alsó, színes, mintázott, rövid szoknyába volt elretjve. A szoknya tökéletesen rásimult Elena lábaira, Elena természetes barna bőre kiemelte azt a szépségét, aminek Damon nehezen tudott ellenállni.

Damon sötét szürke nadrágot viselt, hasonlóan fehér inggel, mint Alaric, derekán fekete öv volt megcsatolva. Haja enyhén borzos volt, mint azt mindenki megszokta. Kerek, gyöngéden kék szemeit le sem vette Elenáról. Ahogy végig bámulta a lányt, tekintetét megragadta a lány nagyon magas sarkú cipője, amivel szinte olyan magas volt, mint Damon. Lábai kecseszen álltak lábujjhegyen a cipőben, olyan magabiztosan, mintha oda születtek volna.

-Akkor kezdhetjük? – kérdezte Caroline, Kol-ra pillantva, aki bólintott. – Mindenki foglaljon valahol helyet, hogy levetítsük a meglepetést, amit nektek készítettem.

Alaric és Elena egymás mellett ültek, Elena mellé Jeremy került, majd Jeremy bal oldalára Caroline is helyet foglalt. Alaric jobb oldalán a Damon-Jessica páros volt, Matt pedig befészkelte magát Jeremy és Caroline közé, hogy a világért se válassza el Kol-t a barátnőjétől. Stefan végül Damon és Alaric között telepedett le és mindenki készen állt a filmezésre.

-Bár Tyler most az anyukájával a nagyszüleinél van és Kol, Elijah és Klaus nem sok időt töltött velünk az elmúlt évben, én készítettem nektek egy videót képekkel, hogy emlékezzetek, mennyi boldog pillanatot éltünk már át együtt. – magyarázta Caroline és amint Kol megnyomta a gombot, megkezdődött a videó.

Az első képen Tyler, Caroline, Matt és Elena volt. A grill előtt készítették, amikor egy éve a hegyekbe síelni készültek. Caroline nosztalgiázva bámulta a képet, amikor még Tyler-rel volt együtt. A következő képre Elena nem emlékezett. Damon csomagokat hurcol be az ajtón, kint hatalmas hó és Caroline pedig egy újabb adag tasakot próbál a hátára tuszkolni.

-Itt én hol voltam? – kérdezte Elena, Caroline-tól várva a választ.

-Épp kipakoltál.

Az újabb kép arról árulkodott, hogy Jeremy csinálta. Alaric, Damon, Caroline, Elena, Tyler és Matt vidáman játszák Caroline kedvenc játékát – Még Sohasem.

-Ez akkor volt, amikor Damon bevallotta, hogy 5 csajjal is volt együtt egyszerre! – kacagott fel Matt és a többiek automatikusan követték.

-Így igaz, Donovan! – helyeselt Damon önelégült vigyorral.

A következő három kép Elenát és Damon-t kihagyta. Összenéztek és a lány gyorsan elkapta a tekintetét a vámpírról. Eszébe jutott, hogy aznap éjszaka érkezett Sofie és Damon ott hagyta egy szeretkezés után, hogy Sofie-val töltse az időt. Duzzogva nézte tovább a képeket.

A falon megjelent Elena, fekete melegítő nadrágban, rózsaszín felsőben és fekete csizmában. Duzzogva ült egy kanapén és egy cikket olvasott. A kép láttán mindenki kuncogva nézett rá. Nem bírt komoly maradni, ajkai mosolyra húzódtak, ahogy eszébe jutott, milyen cikket olvasott : „Hogyan tedd túl magad egy elmúlt kapcsolaton?"

Újabb képek érkeztek, amin Jeremy snowboardon, Matt pedig síelés közben próbálják megmutatni tehetségüket. Caroline és Tyler hatalmas hóembert építettek és Alaric Tyler parancsára a hóba dobta a vámpírlányt és hatalmas fürdés következett. Caroline hangosan nevetett, amikor meglátta a képet, ahol mindene tele volt hóval – a szeme, a szája, a haja.

-Ric, ezt még visszafizetem! – nevetett, ahogy Kol magához szorította és megcsókolta.

Két újabb képen Caroline volt, a földön ült, az ajtó előtt, ahova Elena egész napra be volt zárva. Unalmasan nézett vissza a fényképről a lány, majd vicces mozdulatokat, nevetséges arcokat mutatott, miközben Elenával beszélgetett.

-Ez szörnyű volt! – nevetett nagyot Elena. –Nagyon dühös voltam!

Előre hajolt, szembenézett Damon-nel, aki elkapta szemét és öntelten vigyorgott, miközben belekortyolt a poharába.

Ezek után pedig következtek azok a képek, amik az aznapi bulin készültek. Az első néhány kép tűrhető volt – Caroline és Tyler énekelnek, Matt és Jeremy megkezdték az ivást és egy fénykép is érkezett Alaric és Damon koccintásáról. Matt és Jeremy nagyot kacagott, amikor egy ciki kép is megjelent róluk, amint nagyon részegen táncolnak. Összecsapták Elena mögött a kezüket.

Alaric nevetése akkor csengett fel, amikor Caroline Tyler hátán volt a képen és Tyler pedig a konyhapulton táncolt. Hamarosan képek érkeztek Caroline és Matt koccintásáról, majd beugrott egy kép amin Elena Damon ölében van. A csók, ami ez után következett volna, nem volt megörökítve, de látható volt, hogy forró helyzetet mutatott be a kép. Végül megjelentek a Damon-Elena fényképek is: Elena egy pohár whiskey-t nyomott neki Damon szájának, Damon inge teljesen kigombolva és nevetve öleli magához a lányt, egy másikon pedig Elena és Damon az udvaron voltak, Elenán Damon kabátja és úgy tűnt, Elena szörnyen rosszul volt.

-Ez után hoztuk ki Jeremy-t és Tylert! – hangosan nevetett Alaric és összecsapta tenyerét Damon tenyerével.

A falon megjelent a kép, ami Alaric mondatát igazolta – Jeremy és Tyler a hóban feküdtek, mindketten erőtlenül hevertek az éjszakában és Damon büszkén állt melettük, kissé összehúzott szemekkel. Amikor a vetítő újra lecserélte a képet, mindenki hálásan sóhajtott fel. Vége lett az őrült képeknek és megjelent egy kép Damon-ról, amint az autó hátulsó ülésén ül, ölében Elena békésen aludt Damon pedig ördögi vigyorral nézett bele a kamerába, vámpírfogait mutogatva.

-Tesó, ez akkor volt, amikor felhívtál! – bökdöste Damon Stefan-t, aki mosolyogva nézte Elena reakcióját. Mostanra már sajnálta, hogy akkor ennyire ráijesztett a lányra.

-Míg én aludtam, ti nagyot nevettetek a hátam mögött. – panaszkodott Elena Caroline-nak,majd Damon-nek is. – Te jó ég, hogy néz ki Jeremy és Tyler itt!

Az újabb kép magától beszélt: Jeremy és Tyler a vendéglőben ülnek, ahova akkor beültek enni, de szemeik karikásak és úgy tűnt, még mindig részegek. Jeremy elpirulva bámult a földre, hogy elkerülje a nevető pillantásokat. A következő kép megjelenése mindenkiben aranyos kis kiáltozást váltott ki – Jeremy és Elena voltak rajta, ölelkeztek, a Mystic Falls-i nagy bevásárlóközpontban.

Jeremy és Elena megölelték egymást és a lány hatalmas puszit nyomott a fiú arcára, mire Jeremy újra elpirult.

-Stefan itt jelent meg, emlékszel? – kérdezte Jeremy és összenéztek Stefan-nel. A vámpír nagyon hitelesen idézte fel az emléket, amikor megjelent a plázában, hogy Elenát feldühítse. Nem gondolta volna, hogy Jeremy ilyen bátor lesz, hogy szembeszálljon vele.

-Stefan, nem gondoltad volna, hogy Jeremy úgy megmondja a véleményét rólad, ugye? – Elena is kedvesen nevetgélt, ahogy Stefan bólintott, hogy valóban meglepő volt Jeremy viselkedésre számára.

-Már akkor vámpírvadásznak készült! – jegyezte meg, mire mindenki nagy nevetésben tőrt ki a következő kép érkezéséig. Kissé feszült hangulat kezdett eluralkodni – a képen Elena a kórházban volt, bár nevetve nézett a kamerába, látszott rajta, hogy sok mindenen ment már keresztül. A képeken Caroline bújt oda Elenához, majd Jeremy is, végül Damon vicces mozdulattal próbálta meg egyik fényképen a szőke vámpírlányt lerázni.

-Emlékszem, amikor a beképzelt képeddel ott sétáltál és mindenre tettél egy megjegyzést. – fenyegetően viccelődött Caroline. – Túl jo kedved volt!

-El is hiszem! – fűzte hozzá Jeremy, de mielőtt bárki reagálhatott volna, a kép tovább ment.

Caroline két krémszínű meghívóval állt, vidáman mutatta és őszintén mosolygott. A meghívókon az állt, dőlt, karcsú betűkkel, hogy „Mystic Falls – Tavaszi bál, Március 21." Kol kedves puszit nyomott a barátnője arcára, Elena pedig mosolyogva emlékezett arra, hogy neki is volt két jegye, amit Damon hagyott neki egy üzenettel. Lassan nézett rá a vámpírra, aki nem őt figyelte most, ezért egy rövid ideig rajta pihentethette a szemeit.

A jegyeket Damon és Elena újabb fényképe követte, amint az iskola ebédlőjében ölelkezve mosolyognak. Bizonyára Caroline készítette ezt a fényképeket. Több tíz fénykép volt beillesztve Jeremy-ről, amint a grill-ben Matt-tel dumál, Caroline és Tyler szorosan összebújnak és Alaric minden képen jelen volt szinte.

-Alaric a védőangyal szerepét játszotta egész évben! – cikizte Damon a másik férfit.

-Fogd be, Salvatore! – nevetett Ric.

A képek csak úgy követték egymást. Elena egy gyönyörű, babarózsaszín báliruhát tartva a kezében, majd egy kép, amikor a ruha rajta volt. Caroline is gyönyörű volt a képen, rengeteg fénykép érkezett róluk, amint Jeremy-vel és Alaric-kal ölelkeznek, egymással és külön-külön is pózoltak, mielőtt elindultak volna a bálba. A bálon is rengeteg kép készült, amelyekből Caroline csak keveset tett be – Elena és Alaric táncoltak, Caroline és Matt, Stefan és Elena.

-Akkor megcsókoltál! – kiáltott fel Elena nevetve, majd megbökdöste Stefan-t Alaric háta mögött.

-Nem kellett volna. – kuncogott Stefan. Bűntudata volt, hogy ennyi jó pillanatot kihagyott, hogy Klaus hülye társaságával időzzön.

-Caroline, te jó ég, ezek a képek honnan vannak meg? – sikított Elena, ahogy meglátta a képet a portugál tengerpartról, amit ő készített saját gépével.

Mindenki nevetve nézte a képeket. Elena a repülőn, Damon-nel ölelkezve, Elena a hotel bejáratánál, boldogan mosolyog, majd egy limuzin előtt állt, amelynek szélére az volt ráírva tökéletesen dőlt betűkkel, hogy D&E.

A kép láttán Jessica undok arckifejezéssel húzogatta száját. Remélte, hogy minél hamarabb vége lesz ennek az egésznek. Csalódottan dőlt hátra, amikor a portugáliai utazásról több fénykép érkezett. Elena képe egy tűrkíz ruhában, Elena a tengerparton, Elena a szállodában, miközben egymagában csokoládét majszol. A további képek között Elena egy lila ruhában ült az éjszakában, piknikezett, végül megjelent egy kép róla és Damon-ról közösen, amint a pokrocon fekszenek és Damon odabújva a lányhoz, kinyújtja kezét és lekapja magukat.

Elena nagyot nyelt. A falon vigyorgó Elena már réges régen nem ő volt. Rá nézett a képre és döbbenten nézett szembe régi önmagával. Majd ahogy szemei a kezére vándoroltak, észrevette a különbséget – a fényképen hatalmas, lile, gyémánt gyűrű villogott az ujján.

Úgy tűnt, ezt Damon is észrevette, mert összeszorított foggal nézett rá Elenára. Elena össze volt zavarodva. Eszébe jutott, hogy a gyűrű eltűnt, Damon-nel együtt.

-Tetszik a gyűrűd, Miss Gilbert! – jegyezte meg Jessica undok hangsúllyal, erősen megjegyezve a Gilbert nevet. Elena dühösen nézett vissza a falra, ahol újabb kép volt róla és Damon-ról a szállodába. A gyűrű továbbra is az ujján virított, de a másik kezében egy fehér iPhone mosolygott vissza szinte ugyanolyan szélesen, mint a gazdája.

Elena kitervelve, hogy bosszút áll Jessica előző megjegyzésén, felvette öléből a fehér telefont és mosolyogva mutogatta Damon-nek, akinek kék szemei gyengéden figyelték a lányt. Önelégülten nézte, ahogy Elena hálásan teszi vissza a telefont az ölébe, majd megnézik az utolsó képet is a bemutatóból.