Loa szemszöge:

Az ég a kék és rózsaszín minden árnyalatában pompázott. Látszólag nappal volt, de a csillagok láthatóak voltak az égbolton. A zöld füvön, amelyet letapostunk, megvillant a Nap sugara. Egy nagyobb dombon álltunk. Onnan el lehetett látni egészen a nagy hegyekig. A tenger illata csapta meg az orromat, amely mellettünk helyezkedett el. És ott volt a szivárvány híd. A Bifröst, ahol Heimdall, aki mindent lát és hall, őrködik. A híd után láthatóvá vált egy nagy város. A város után, feltűnt a hatalmas, aranyszínben pompázó palota. Azután már csak a messzi hegyek voltak. Loki elmosolyodott azon, hogy mennyire elcsodálkoztam Asgardon. Miután jól körülnéztem, elindultunk le a dombról, egy erdő felé. Az erdő fái hatalmasak voltak és gyönyörűek. Kívülről talán úgy néztek ki, mit az átlagos fák, de nem voltak azok. Suttogtak, motyogtak és élettel telik voltak. A lombjuk között a fény besurrant, és megvilágította a földet. A leveleket össze-vissza mozgatta az enyhe fuvallat. A madarak énekeltek. Varázslatos volt az egész. Az aljnövényzet pedig a zöldtől egészen a rózsaszín árnyalatáig kiterjedt. Az erdő közepén, egy nagyobb, tiszta vizű tó volt. Ott, egy fehér szarvas ivott. Hatalmas agancsai voltak, amelyek kék színben ragyogtak. A mozdulatai büszkék, de kecsesek voltak. Amikor észrevett minket, nem menekült, csak ránk nézett, és nem zavartatva magát, folytatta az útját. Mikor kiértünk az erdőből, a város legszélén lehettünk.

- Nem fogunk a főúton menni, hogy ne keltsünk nagy feltűnést. Bár, már Heimdall biztos, hogy tudja, hogy itt vagyunk. Az a lényeg, hogy gyere utánam, és ne kezdj el senkivel sem beszélni. – mondta Loki, és elindultunk a városba. kis utcákon haladtunk, amelyek kicsit sötétebbek voltak a kelleténél, de még így is látszott, hogy a városban az emberek nem valami szegények. A város nyüzsgött, az emberek kacaja hallatszott mindenütt. Elértük a számunkra kikerülhetetlen piacot. Ott a gyerekek fogócskáztak, játszadoztak, amíg szüleik vásároltak. A piac tele volt olyan zöldségekkel és gyümölcsökkel, amiket még életemben nem láttam. Viszont, a piac nagy részét a pajzsok, páncélok és fegyverek tették ki. Az eladók csábították magukhoz a vásárlókat. Én is megálltam egy bódénál, ahol állítólag elf fegyverek voltak. Az eladó kedvesen mosolygott rám. Megkérdezte, hogy mit szeretnék, de én azt mondtam, hogy csak nézelődök. Ő csak bólintott, mi pedig mentünk tovább. A piac vége fele, voltak lovak is. Mikor már tényleg kiértünk a piacról, egy hatalmas, díszes, nyitott fa kapu előtt találtuk magunkat. Ott két őr állt. Mi nem azon, hanem egy oldali, kisebb ajtón mentünk be. Az ajtó a konyhába vezetett, ahol a szakácsnők dolgoztak. Jó illat volt bent. Páran megbámulták Lokit, aki igazából nem törődött ezzel. Csomó folyosón mentünk fel s alá, amikor odaértünk a trónterembe. Az óriási volt. A terem végén egy hatalmas trón állt, amelyen Odin ült. Mikor meglátta Lokit, nem látszott rajta semmi érzelem. Mikor a trón elé értünk, én Loki mögé bújtam.

- Te meg mit keresel itt? Nem a börtönben kellene lenned?

- Elméletileg igen, gyakorlatilag viszont, amint látod, nem. – mosolyodott el Loki. Én erre hátba vágtam.

- Őrség!

- Loki! – néztem ijedten Lokira.

- Várj! Midgardon voltam. Megtaláltam Loát. – mondta, és maga elé húzott. Odin szépen lassan lesétált a trónról, és jól szemügyre vett. Ekkor elmosolyodott.

- Tudod te, hogy mennyit kerestünk? – kérdezte, és a szakállas átölelt, amitől annyira meglepődtem, hogy szólni sem mertem.

- De végre itt vagy ismét. Üdvözlünk újra Asgardban. – mondta, majd felsétált a trónhoz, és leült, majd folytatta. – Ami pedig téged illet Loki, nem kell visszamenned a börtönbe. Megúsztad.

- Erre vártam. – jelent meg egy félmosoly Loki száján.

- Elnézést, de én nem igazán tudom, hogy most mi van. - szólaltam meg vékony hangon.

- Oh, igen. Loa nem emlékszik semmire. – helyeselt Loki.

- Ez esetben, meg kell neki tanítanod, és mutatnod mindent. Valamint, gondoskodj róla, hogy kapjon egy szobát. Majd szólok Friggának, és este a vacsorán találkozunk. – így búcsúzott Odin, mi pedig elindultunk ismét a folyosók rengetegében. Egyszer csak, Loki megállt egy fenyőfa ajtó előtt.

- Ez az én szobám. Ez pedig a tiéd. – mondta, és pár lépést tett balra, majd megállt egy másik szintén fenyőfa ajtó előtt, amelyen írások voltak. Belépett, én pedig követtem. A szoba nagy volt. A falak világoskék színűek voltak. A szoba tele volt könyvespolcokkal, rajta pedig könyvekkel. Jobb oldalt, egy nagy, baldachinos franciaágy helyezkedett el. Az ajtóval szemben, egy erkélyes ablak volt, mellette a bal oldalán pedig egy asztal. A könyvek között, volt egy szekrény. Az ággyal szemben egy másik ajtó volt, amely a fürdőszobába vezetett. A fürdőszoba szintén kék színben pompázott. Az ajtóval szemben egy nagy kád volt. Bal oldalt egy WC, jobb oldalt egy kézmosó helyezkedett el.

- Ez a szobám? – csillogott fel a szemem.

- Igen, ez. – nevette el magát Loki. – De én most átöltözöm, és szerintem te is cselekedj így. Ha akarsz, le is fürödhetsz. A ruhákat a szekrényben találod, de nadrágot, előre szólok, hogy nem fogsz találni. Megmutassam, hogy hogyan kell használni a fürdőkádat, vagy tudod?

- Tudom. És köszönöm.

- Semmiség. Ja, és ha kész vagy, gyere át hozzám.

- Oké. – mondtam, és miután Loki becsukta maga mögött az ajtót, kerestem magamnak egy egyszerű, zöld ruhát, és elmentem fürdeni. Mikor végeztem felöltöztem, és oldalra befontam a hajamat. Majd kopogtam Loki szobájának ajtaján. Loki kinyitotta az ajtót, én pedig bementem. Loki szobája majdnem olyan volt, mint az enyém, csak neki zöld volt, és a fürdőszoba a másik oldalon volt.

- Szóval, a vacsora mikor lesz? Éhes vagyok.

- 2 óra múlva. De tudnod kell valamit az itteni vacsoráról. – mondta sejtelmesen mosolyogva.

- Igen, mi az? – néztem félve Lokira.

- Minden 2. nap ünnepség van. Ma is lesz. Az összes főnemes meg lesz hívva, és lesz zene, meg minden ilyes fajta hülyeség. Mi asgardiak nem úgy ünneplünk, mint a midgardiak… a vacsora végére, amely 8 órakor kezdődik, és hajnalik 2- kor lesz vége, nos… Nagyon sokan berúgnak. Főleg a férfiak. Én nem, de Thor drága barátja, Volstagg például mindig.

- Egyszóval nem lesz valami átlagos vacsora…

- Hát nem. De tudod mit? Elviszlek anyámhoz. Úgy sem emlékszel rá. Most majd újból megismered.

- Hát jó. – nevettem el magamat, és elindultunk ismét. Nem tudom, hogy merre mentünk, de egy kicsi kertben lyukadtunk ki. A kert közepén egy szökőkút volt, és körülötte padok. Frigga a virágokat öntözte mágiával, amikor odamentünk.