Bones – NCIS
vol 12.

Booth szembefordult Sarah-val, majd vett egy mély levegőt és bólintott.

- Menjünk. –mondta Sarah gyengéden. Booth észre sem vette, hogy visszamentek. Gibbs odament a férfihoz.

- Itt maradok a hullával. Menjetek a kórházba. –mondta Gibbs Heather Taffet felé mutatva.

- Vezess te, Sarah. –mondta Booth, majd beszállt az anyósülésre. Sarah is beült.

- Biztos vagy benne? –kérdezte Sarah az autót beindítva.

- Biztos. Ebben az állapotban nem vállalom a vezetést. –bólintott Booth, majd bekapcsolta a biztonsági övét. Az ügynöknő bólintott, és ahogy beletaposott a gázba és kiért a főútra, csak egyetlen dolgot mondott.

- Kapaszkodjatok! –ezzel magasabb fokozatra kapcsolt és benyomta a szirénát. A hajnali órák forgalma szó szerint megnyílt előttük. 45 perc múlva Zivát már a műtőbe tolták be, hogy lefertőtlenítsék a sebet és be is varrják. Brennan ekkor már fél órája a műtőben volt. Booth kiment a kórház elé, hogy telefonáljon. Angela volt az első, akit a telefonjában a névjegyzékben megtalált. Tárcsázta a számot és pár másodperc múlva Angela hangját hallotta.

- Booth! Jó híreket kérek!

- Angela… -kezdte a férfi, de elakadt a hangja- A kórháznál vagyok. Bones… Bones a műtőben van. –kis szünetet tartott és vett egy mély levegőt- Nyílt sípcsonttörése van és Taffet vállon is lőtte.

- Úristen! –hallotta Booth Angela kétségbeesett hangját- Már úton is vagyunk a kórházba!

Booth lerakta a telefont, majd bement vissza a kórházba. Felsétált az üres váróterembe, és leült az egyik székre. Arcát a tenyerébe temette. Nem akarta elhinni, hogy itt ült. Úgy érezte, hogy Bones mellett kellene lennie, de a műtőbe nem mehetett be.

Angela éppen Brennan irodájában volt, amikor Booth hívta. Zsebre vágta a telefonját és átrohant az irodájába, ahol a többiek vártak. Angela rémült arcát és rohanását látva Cam felugrott a helyéről.

- Mi történt Angela? –kérdezte Cam aggódva.

- Booth-ék megtalálták őket!

- Ez remek hír! –derült fel Wendell arca.

- Hívom Sweets-t, már nagyon aggódott. –kezdte Saroyan, amikor azonban Angela arcáról fájdalmat olvasott le, csak lassan húzta elő a mobilját- Mit nem mondtál el, Angela?

- Booth a kórházban vár ránk, Brennan a műtőben van, életveszélyes sérülései vannak…

- Azaz lehet, hogy nem éli túl? –kérdezte Wendell, már eleve megbánva, hogy egyáltalán feltette a kérdést.

- Ilyet még csak ne is merj gondolni Wendell! –förmedt rá Angela, a gondolattól könnyek jelentek meg a szemében.

- Dr. Brennan erős nő! Biztos minden rendben lesz. Rendbe fog jönni. –bólintott Saroyan, majd hozzátette- Most menjünk be a kórházba.

Angela és Wendell is egyetértett ezzel. Együtt indultak ki a parkolóba, miközben Camille tárcsázta Lance számát.

- Dr. Sweets. –hallotta a fiatal férfi hangját.

- Sweets. Megtaláltuk Brennan-t és az NCIS ügynöknőt. Jöjjön a kórházba, ott elmesélem a részleteket.

- Már úton is vagyok, Dr. Saroyan. –mondta Sweets. Bontották a vonalat, majd Sweets felkapta a kabátját és a kocsijához indult. Kérdések kavarogtak a fejében. Már korábban is a Jefferson Intézetbe akart menni, de a FBI igazgatója kirendelte őt egy sorozatgyilkos ügyéhez, és ki kellett hallgatnia a gyanúsítottakat. Tudta, hogy fontos lett volna, hogy ott legyen a „csapata" mellett. Ilyenkor fontos, hogy támogatást nyújtson barátainak, de az FBI miatt most ezt nem tehette meg. Kilépett az irodájából és éppen indult volna a lifthez, amikor Hacker, az FBI igazgatóhelyettese jelent meg előtte.

- Dr. Sweets! Hová ilyen sietősen? Nem a kihallgatóba kéne lennie?

- Mára elfogytak az alanyok, és ha most megbocsátana uram, a kórházba kell mennem…

- Talán rosszul van, Dr. Sweets? –kérdezte Hacker gúnyolódva.

- Nem, uram. Én nem. –ezzel Sweets elindult a lift irányába. Hálát adott az égnek, hogy pont, amikor a lifthez ért, annak kinyílt az ajtaja és be tudott lépni, ezzel megmenekülve Hacker elől.

Booth még mindig a váróteremben ült, arcát a kezeibe temetve, mintha ezzel eltakarná maga elől a fájdalmas valóságot. Booth visszaemlékezett arra a napra, amikor először találkozott Brennan-nel.

Booth éppen egy új ügyet kapott, amiben csak egy csontváz volt a bizonyíték. Cam akkoriban még New York-ban dolgozott, de akkor pont pár hetet D.C.-ben töltött. Cam javasolta, hogy keresse fel Brennan-t, aki akkoriban éppen egy előadást tartott a húseltávolítási technikákról az Amerikai Egyetemen. Még a mai napig is tisztán emlékezett az első párbeszédre, ami lejátszódott kettőjük között. Booth éppen belépett az előadóterembe, amikor Brennan hangja felcsendült az óra lezárásához érkezve.

- Az eljárások, amik tökéletesen megóvják a csontot, türelmet igényelnek. Első lépés felhasználni a szokásos sebészeti eszközöket, nagyon ügyelve rá, hogy a szike vagy csipesz soha ne érintkezzen a csonttal. Van kérdés?

Booth úgy döntött, hogy próbára teszi Brennan-t.

- Igen, nekem van egy kérdésem. Nekem úgy tűnik, ha eltávolítja a húst, azzal talán bizonyítékot semmisít meg, nem?

- Ellenkezőleg. –érkezett Brennan gyors válasza- Feltárom a bizonyítékot.

Booth egy másodpercre halványan elmosolyodott az emlék hatására.

Mikor az előadóterem kiürült, az ügynök odalépett Brennan-hez.

- Csak még egy dolog. Nem minden jó bizonyíték a húsban van? Tudja, mint a méreg, és a szúrt sebek, na meg a golyók?

Brennan megrázta a fejét.

- A fontos jelzések meg vannak írva a csontban. Ha elég figyelmes, mindent megláthat.

- Szóval ez a maga területe. –nézett a doktornőre Booth.

- Igen. És én vagyok a legjobb a világon.

Booth visszagondolva belátta, hogy Bones-nak már akkor is igaza volt. Tényleg ő volt a legjobb a világon!

- Maga itt tanul? –érdeklődött Brennan, összepakolva a táskáját.

- Seeley Booth különleges ügynök az FBI-tól. –mutatkozott be Booth, jelvényét elővéve.

- Én Dr. Temperance Brennan vagyok a Jefferson Intézettől. –kezet ráztak.

- Hisz a végzetben? –kérdezte mosolyogva Booth. Már akkor is érzett valamit a nő iránt. Úgy vélte, hogy a helyes kifejezés a 'szerelem első látásra' volt.

- Egyáltalán nem. Nevetséges. –érkezett az egyenes válasz, szemrebbenés nélkül.

Booth belegondolt, hogy ő még mindig hitt a végzetben, Bones pedig még a mai napig se hitt benne. És ez a találkozás pecsételte meg partnerségüket. Az ügy során többször is nem kis problémába ütköztek, Brennan megütött egy szövetségi bírót, egymás után kétszer is. Booth még a mai napig is megmosolyogta a boldog emléket. Aztán Booth-nak ki kellett rúgnia Brennan-t. Először sehogy sem tudta rávenni magát. Aztán elvitte Bones-t egy bárba, és a harmadik, vagy negyedik pohár alkohol után Bones szólalt meg először.

- Szóval, csak annyit kell tennünk, hogy összevetjük a sérüléseket az áldozat koponyáján a bíró autóival…

- Nem, Bones. Ne beszéljünk az ügyről, csak néhány percig, rendben?

- Oké. –Brennan csendben figyelte Booth arcvonásait. Booth elmosolyodott.

- Ezt figyeld. –ezzel felhajtotta a nyakkendőjét, melynek hátulján egy lenge ruhába öltözött nő mosolygott vissza a doktornőre- Kinyilatkoztatom az egyéniségem.

Újabb adag alkohol csúszott le.

- Nagyon jól bírod az alkoholt. –jegyezte meg Booth.

- Ez semmi, ahhoz a bhang-hoz képest, amit végzősként ittam Indiában. Erjesztett hasisból készítik.

Booth fintorogva gondolt bele az ital ízébe, aztán töltött maguknak még egy pohár Tequillát.

- Hadd szóljon! –mondta Booth vigyorogva és poharát fölemelve.

- Hadd szóljon! –emelte fel poharát Brennan, majd egyszerre megitták a nedűt.

- Ki vagy rúgva. –szólalt meg végül Booth.

- Tessék? Miért? Mert bhang-ot ittam? De annak tudományos kutatás volt a célja. –Brennan vett egy mély levegőt- Miért vagyok kirúgva?

- Mert bántalmaztál egy szövetségi bírót.

- Szerinted dögös volt. –vetette oda Brennan félvállról, nem akart a férfi szemébe nézni.

- Így is van. Nagyon dögös volt.

Újabb adag alkohol csúszott le. Booth látta a nő arcán, hogy elgondolkodik, majd Brennan közelebb hívta magához Booth-t, és szinte a fülébe suttogott.

- Ha többé nem dolgozunk együtt, akkor szexelhetnénk…

- Hívok taxit. –ennyi volt, amit Booth ki tudott nyögni.

Így utóbb megítélve szánalmasnak tartotta. Aztán éppen, hogy csak kijutottak a bárból, majd Booth megállította Brennant és odakiáltott a taxisnak is.

- Várjon a taxival! –Brennan-hez fordult- Figyelj, valamit be kell vallanom.

- Azt, hogy egyenesági leszármazottja vagy John Wilkes Booth-nak? Azt már tudom…

Booth hátrahőkölt. Ezt az információt senkivel sem osztotta meg, soha.

- Várj egy percet. Ezt honnan tudod?

- A csontszerkezetedből.

- Csak tartsd ezt titokban, rendben? –nézett rá Booth, szinte könyörögve.

- Oké. –bólintott Brennan lassan, továbbra is mélyen egymás szemébe néztek, és olyan közel álltak egymáshoz, hogy az arcok között már csak pár centi volt.

- Azt akartam bevallani, hogy… gondjaim vannak a szerencsejátékkal… de megoldom.

- Miért érezted úgy, hogy ezt el kell mondanod nekem?

- Nem tudom. –Booth vett egy mély levegőt- De úgy érzem, hogy ebből még lehet valami…

- Miért érzed úgy, hogy lesz ebből valami? –kérdezte Brennan egy szexi félmosoly kíséretében.

- Csak… úgy érzem… meg foglak csókolni. –és ahogy Booth kimondta, már össze is tapadt a szájuk. Csakhogy utána, valójában semmi sem történt. Brennan elszakadt tőle, taxiba ült és csak napokkal később látták egymást újra, amikor Booth újra felkérte Brennan-t, hogy dolgozzon vele. Persze aztán, ahogy komolyodtak a dolgok az ügyben, Brennan-nek egyre nehezebben esett felzárkózni. Akkor még soha nem csinált ilyet, és nem éppen úgy jöttek ki mindig a dolgok, mint ahogyan akarták.

Egyik nap veszekedni kezdtek, az áldozat édesanyja lőtt. Brennan aggódott, hogy még mindig nem volt elegendő bizonyíték, hogy a gyilkost elítéljék, Booth pedig megragadta a kezét, kivonszolta a teremből és közölte vele, hogy nem ez volt a megfelelő hely, ahol előhozakodhatna ezzel.

- Szállj le rólam! –sziszegte Brennan mérgesen.

- Le fogok, ha te meg… -Booth nem fejezhette be a mondatát. Brennan egy gyors mozdulattal megfordult és felpofozta az ügynököt.

- Mi a fene? –Booth az arcához kapott, szinte fel se tudta dolgozni a történteket.

- Zsarnokoskodsz! –szólalt meg fenyegető hangon Brennan- Pont úgy ragadtad meg a karom, mint a bíró! A jelvényedet és a pisztolyodat megfélemlítésre használod.

- Igazán? Te meg az agyadat arra használod, hogy az ember hülyének érezze magát melletted.

Booth lassan megrázta a fejét a keserű emléken.

- Hát te hülye is vagy. –folytatta Brennan, már szinte kiabálva- Utállak!

- Ó utálsz? Mi vagy te, tíz éves? Nem vagyok az apád!

Ekkor persze még Booth nem tudta, hogy mi is történt Brennan szüleivel, így nem tudta, hogy mennyire beletaposott a nő lelkébe.

- Soha többé nem fogok veled dolgozni! –mondta Brennan mérgesen, majd felkapta a kabátját és a táskáját és elindult az ajtó felé.

- Ki kért rá? –kiáltott még utána Booth, de már nem volt értelme. Addigra Brennan már rég kiviharzott az ajtón.

Ezután a nap után, majdhogynem 1 évükbe telt, hogy újra lássák egymást, hogy újra el tudják viselni egymás jelenlétét.

Booth sóhajtott egyet, majd lassan kinyitotta a szemét és felemelte a fejét a tenyeréből, abban reménykedve, hogy otthon találja magát és minden rendben lesz. De amikor kinyitotta a szemét egy csapat toporgó ismerőssel találta szemben magát. Mindenki ott volt. Angela, Cam, Sweets, Wendell, Tony és Sarah. Mind arra vártak, hogy Brennan-t és Zivát is kihozzák a műtőből. Angela látván, hogy Booth végre felfogta, hogy ők is itt vannak, leült a férfi mellé.

- Booth… -kezdte, de nem tudott mit mondani. A férfi csak bólintott, Angie pedig megszorította az ügynök karját. Nem kellettek szavak. Mindenki tudta, hogy mekkora kockázat forog kockán…