Barney a gyűlésen kényszerítette magát, hogy szászszázalékosan csak a közös problémára koncentráljon. Hazudja őszintén és meggyőzően, hogy nem látta a vandálokat, és ne gondoljon arra egyáltalán, hogy kiszemelt áldozataival egy légtérben tartózkodhatott. A különösen felvillanyozó gondolatot, mégpedig hogy van egy közös titkuk, egészen messzire űzte. A cinkosukká vált, ami egy különleges kapcsolatot hozott köztük létre, ami a későbbiekben valószínűleg megkönnyíti majd a dolgát, és sokkal édesebbé teszi az élvezeteket.

Mikor véletlenül arra járva benézett a függönyön, és meglátta őket odabent, azt hitte, csak képzelődik. Teljesen ledermedve állt, míg az agya fölfogta, hogy kiket is lát. Az, hogy a gyerekek éppen a vendéglő tulajdonát rongálták, jelen esetben mellékes volt – ami igazán számított, hogy senki nem volt a közelben rajtuk kívül.

Olyan erővel tört rá a gyilkolási vágy, hogy egy pillanatra megszédült. Hiába győzködte belülről egy hideg, józan hang, hogy bármikor arra jöhet bárki, meg hogy ennyi gyereket nem tud egyszerre kordában tartani, összevissza sikítoznának meg elszaladnának, a vágy fájdalmasan feszítette, szinte égni kezdett a gyomra. Kínkeservvel sikerült csak elfojtania, de muszáj volt, hisz a hely és az idő nem lett volna alkalmas.

Mikor a gyerekek észrevették, hirtelen nem tudta, hogyan reagáljon, annyira össze volt zavarodva. Szerencsére gyorsan feltalálta magát, látva, hogy ők nála is sokkal zavarodottabbak, és sikerrel öltötte magára a szigorú biztonsági őr szerepét. Miközben beszélt hozzájuk, sikerült elfojtani a hangjában megbújó állati vadságot, de még így is olyan zordnak hangzott, hogy komolyan megijedtek tőle. Rémült arcukra nézve olyan gyönyörűség töltötte el, ami megint csak veszélyeztetni kezdte a józan ítélőképességét.

Még szerencse, hogy a kis Benny megemlítette a szülinapi partit. Ezzel olyan remek ötletet adott Barney-nek, hogy rögtön le is higgadt tőle. És az, hogy ezután megkegyelmezett nekik (kétféle értelemben is, ha úgy vesszük), amivel elnyerte a bizalmukat, egészen megmelengette a szívét. Már a kocsijában elkezdte kitalálni, hogy hogyan fogja a hálójába csalogatni őket.

Barney sose tartotta magát rossz embernek. Másokkal mindig barátságos volt, és senkinek nem kívánt semmi rosszat, egyszerűen csak nem engedte őket túl közel, nehogy megsejtsék a titkát. Kedvességgel és barátságossággal álcázta, hogy igazából nem is érdeklik mások. Olyannyira nem, hogy azt sem érezte gonosznak, hogy öt gyerek brutális meggyilkolását tervezi az egyikük szülinapi buliján. Tudta, hogy ez nem helyes dolog, és más emberek rossznak tartják, csak éppen nem érdekelte, mert úgy gondolta, hogy ha neki szüksége van erre, akkor meg is teheti, csak ne kapják rajta. A gyerekek szemszögébe bele se gondolt, eszébe se jutott, hogy rájuk nézve mit jelent az ő kis hobbija. Afelől viszont nem voltak kétségei, hogy mit tenne vele a többi ember – beleértve Scottot is, akit a barátjának tartott -, ha kitudódnának titkos vágyai. Nem is kéne, hogy gyilkolás közben kapják rajta, elég lenne, ha belelátnának a fejébe.

Ő maga már jó ideje tisztában volt vele, hogy mi az ő szenvedélye (ami nagyjából azt helyet töltötte ki a fejében, amit más férfiaknál a szex), de Patty meggyilkolásáig ez a szenvedély sosem elégülhetett ki.

De nem volt ez mindig így. Első szexuális élményét tizenhét évesen élte át, egy osztálytársa házibuliján, és ez az alkalmat bízvást nevezhetjük inkább rémálomnak, mint élménynek. Egy rámenős lány már egy ideje kinézte őt magának, és végül a házigazda ágyán úgy tűnt, össze is jön a dolog. Ám végül az együttlét totális kudarcnak bizonyult.

Barney akkoriban kissé félénk, visszahúzódó fiú volt, és a lány erőszakossága egyszerre szédítette és ijesztette meg. A lány érdeklődése (ami hamar fizikai síkra terelődött) felizgatta, annak ellenére, hogy a többi fiúval ellentétben a szexet mindig is egy ijesztő és kissé nevetséges dolognak tartotta.

Tehát a dolog jól indult, de mikor a tényleges aktusra sor került volna, Barney csúfos kudarcot vallott. A lány próbálkozott egy ideig (és meg kell vallani, elég türelmes volt), de a dolog egyre kínosabb lett, végül a lány föladta. De nem fogadta jól a dolgot, személyes sértésnek vette és jól kigúnyolta a fiút.

Pár évvel később Barney megismerkedett egy másik bulin egy nála fiatalabb, törékeny lánnyal, és együtt léptek le Barney ócska tragacsával. Útközben folytatták, amit a bulin elkezdtek, és nemsokára annyira belemelegedtek, hogy meg kellett állítani a kocsit egy kihalt parkolóban (ó, már akkor is azok a kihalt parkolók…). A lány odaadó és mohó volt, ám a dolog most sem sikerült. Barney olyan kétségbeesetten igyekezett teljesíteni, hogy a lány megelégelte, és azt mondta, hogy vigye haza. Nem gúnyolódott, nem is nevetett, Barney-t mégis fölingerelte. Megragadta a lányt, kissé durvábban, mint szándékozta, az pedig fölkiáltott a meglepetéstől és a fájdalomtól. Megpróbálta kiszabadítani a karját, de nem sikerült. Barney ráeszmélt, hogy mennyivel erősebb a lánynál, és hogy mennyire nincs senki a közelben, és ez izgalommal töltötte el. Ezt a lány is észrevette, és nagyon megijedt. Még hevesebben igyekezett szabadulni, de Barney-t ez csak felizgatta, közelebb rángatta és rámászott. És ekkor a lány kétségbeesésében bevitt egy nagyon fájdalmas rúgást, nem messze Barney ágyékától (azt célozta, de csak a combját találta el). A fiú kínjában elengedte, a lány meg meztelenül ugrott ki a kocsiból, futás közben kapkodva magára a ruháit.

Pár nappal később Barney bűnbánó arccal bocsánatot kért tőle, és a lány, aki alapvetően egy jólelkű teremtés volt, meg is bocsátott neki (de természetesen soha többé nem lett köztük semmi).

Ezután Barney jó ideig nem merészkedett nők közelébe, és nem is vágyott rájuk igazán. Helyette mocskos magazinokat nézegetett, de a különféle pózokban és öltözékekben szereplő, legkülönfélébb párosításokban szeretkező párok a minimális érdeklődésen kívül nem sokat váltottak ki belőle. Volt egy szadomazo lapja is, azt hitte, azt majd izgalmasabbnak tartja, de az még rosszabb volt: a sok színjátékot, jelmezt és kelléket egyáltalán nem tartotta szexinek, csak röhejesnek.

Egyedül egy kép volt, amire ránézve izgalom fogta el. Ezen egy nagyobb darab, idősebb férfi és egy kistermetű, vékony lány szerepelt, akinek eléggé kislányos alakja volt, és nem lehetett még húsz éves sem. Apró szoknyácskát viselt csillogó tiarával, és nyílt, ártatlan tekintettel bámult a kamerába, miközben a férfi ölében ülve nyalókázott. Barney a jelmezt nevetségesnek, a címet pedig („Apuka és az ő rossz kislánya") ízléstelennek találta, de mégis volt benne valami, ami felizgatta.

Ezt a képet gondosan kiszedte a magazinból, a többit meg ki akarta dobni, de végül mégse tette. Kiválasztott pár szolidabbat, és egy dobozban az ágy alá rejtette (a mocskosabbakat mind kidobta), és az egyik alsó magazinba belecsúsztatta ezt a képet. Erre az óvintézkedésre azért volt szükség, mert Barney a szülei házában lakott, és nem akarta, hogy anyja takarítás (vagy kíváncsiskodás) közben bármi rendelleneset találjon. Pár sima, elrejtett pornómagazin belefért a képbe (sőt, az lenne a furcsa, ha egy felnőtt férfinek nem lenne pár), de olyan dolgok, mint a „rossz kislányos" kép, már perverznek számított volna. Így viszont jó ideig biztonságban megőrizte, még ha egy idő után már gyűrötté is vált, ő meg már kezdett ráunni.

Aztán egy nap talált valami sokkal jobbat.